Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-07-08 / 27. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Négy és fél napig voltak lent elevenen eltemetve az aknasirban, a magyar bányászok. Négy és fél napig várta szívszorongva minden magyar a hírt: vájjon ki tudta-e szabadítani és élve tudja-e kiszabadítani őket bányásztársaik emberfeletti erőfeszítése. Az utolsó nap már szinte letettünk minden reményről: Itt már csak csoda segíthet. Csodák pedig manapság nem történnek. És ime, vasárnap megszégyenültünk mi mindannyian, akik kételkedni mertünk az isteni gondviselésben. Tizenegy eltemetett közül kilenc megmenekült! Kettőről máig nincs hir

v Ők valószínűleg azonnal áldozatai lettek a katasztrófának. De a nagyobb rész ime ismét visszajött közibénk, örvendhet a szabad levegőnek, rásüt - Istennek meleg napja, megjöttek újból élni, küzdeni, dolgozni nemcsak családjuk, de a sorsukért részvéttel aggódó egész nemzet örömére is. A kilenc solymári bányász megmenekülése azonban nemcsak nemzeti örömünk, de nemzeti büszkeségünk is. Büszkék vagyunk arra a munkára, amelyet éjt nappallá tevő fáradsággal végeztek a mentő expedíció tagjai. A tudásra, mely helyesen talált rá a kutatás útjára, az erélyre, amely a munkálatokat vezette, a heroikus önfeláldozásra, aminek az expedíció minden tagja munkájában tanújelét adta. Hősök voltak mind ezek a bányászok. A kötelességteljesítés és a bányászhűség hősei. Megmutatták például egy egész világnak, mire képes a céltudatos §zilárd akarat. De hősök voltak nemcsak a mentők, hanem a megmentettek is. Ahogyan ők reménytelen helyzetükben reményüket még sem vesztve, étlen és szomjan a magasabban fekvő aknában vaksötétségben meghúzódva, a legnagyobb fegyelemben, társaik iránti bizó hitben és a mindenható Isten segítségében vetett rendíthetlen bizalommal kitartottak, magukról hirt adni iparkodtak és tehetetlenségükben is tenni tudtak, az mindenkor példája marad a valódi bányász hősiességnek. Mentők és megmentettek egyaránt küzdöttek és egyaránt győztek az elemek pusztító erejével szemben. Megvívtak olyan nagyobb hatalommal, amihez képest minden emberi erő törpének látszik. Egészen bizonyos, hogy a solymári bányászok világszerte becsültté tették a magyar nevet. Egészen bizonyos, hogy úgy, amint ők élve kerültek ki, újból feltámadtak sírjukból, úgy fog mégegyszer a nemzet is, amelynek ők csupán egyszerű, de hűséges fiai, maga is feltámadni, új életre kelni abból a sirból, amelybe ármány és durva erőszak élve eltemette. A Nemzeti Egység pártjának megalakulása városunkban. — 1933 július 2. — Mult vasárnap délután ment végbe városunkban a Nemzeti Egység Pártjának megalakulása és zászlóbontása. A Levente-Otthonban ez alkalomból a választók oly hatalmas számmal jöttek össze, hogy nagyon sokam a teremből kiszorulva, az udvaron hallgatták meg az elhangzott beszédeket. Az a lelkesedés, amit a beszédek a hallgatóságban keltettek, biztos reményt nyújt arra, hogy a nemzeti egység nagy és magasztos gondolatának, az erők öincélu összefogásának eszméje termékeny talajra találtak a szivekben. Valóban ma minden jel arra int, hogy inkább, mint valaha, ne azt keressük, ami szétválaszt, hanem ami összehoz bennünket. Az alakuló gyűlést vitéz Draskóczy István ny. altábornagy, a nemzeti Hiszekegy elmondásával nyitotta meg, melynek elhangzása után felolvastatta a Nemzeti Egység Pártjának vezérétől, Gömbös Gyula miniszterelnöktől érkezett levelet, melyben őt a városi párt elnökséggel megbízta. Hasonló megbízó levelet kapott a városi párttitkárságra vitéz Karcsay Béla ny. ezredes, mig az egész választókerület pártelnökségére Karlovitz Adolf kormány főtanácsos, a kerületi párttitkárságra Szűcs Dezső v. orsz. képviselő nyertek meg- ^ bizatást. Vitéz Draskóczy István mindenekelőtt üdvözölte az alakulásra megjelent dr. Kenessey Pongrác főispánt, dr. Ángyán Béla orsz. képviselőt és Karlovitz Adolf ker. pártelnököt, valamint a nagyszámú közönséget és ezután élénk figyelemmel hallgatott, emelkedett szel-* lemü megnyitóbeszédet mondott. A történelem parancsa irányít bennünket, hogy új útra lépjünk, amelyen minden magyar embernek arra kell törekednie, hogy szolgálja a magyar jövendőt, mert mindennél és mindenkinél előbbre való a nemzet. Ez a nemzet öncélusága. Ismertette ezután a nemzeti egység mozgalmának céljait, amely minden mesterségesen emelt válaszfal lebontásával az egész társadalmat egységesíteni kivánja. Rámutatott arra, hogy fajtánk nagy lelkesedésre és pillanatnyi erőfeszítésre nagyszerűen alkalmas, de kitartás és céltudatosság gyakran hiányzott belőle. Ezt felkelteni és ébren tartani kaptunk mi megbízatást a vezértől, Gömbös Gyulától. Vezérünk nemzeti munkatervének minden pontja egy-egy irányjelző a haza jobb jövője felé vezető úton, amit azonban csak a magyar társadalom erős szervezettsége valósíthat meg. Az egyéni önzésnek, kicsinyes pártpolitikai nézeteknek el kell némulnia a becsületes magyar egyetakarással szemben. Lendületes szép beszédét a nemzet, Pápa város és annak minden polgára iránt nyilvánított hűséggel és azon biztos tudatának hangsúlyozásával fejezte be, hogyha nemcsak ajkunkon hordjuk a hazafiságot, hanem alázatos lélekkel cselekvőleg műveljük is a magyar jövendőt, akkor mindnyájan meg fogjuk érni, hogy felvirrad a magyar igazság napja és meglátjuk még Nagymagyarországot. Lelkes tetszés és taps követte az elnöki megnyitót, mely után dr. Ángyán Béla emelkedett szólásra. Örömmel állapította meg, amint azt már a parlamentben is megtette, hogy amióta a miniszterelnök a maga programmját kiadta, bizonyos hangulatváltozás állott be, a pártpolitikai szempontok kezdenek! háttérbe szorulni. Nem csoda, mert a nemzeti társadalom egységes alapon való megszervezése a nemzetet történelmi feladatának elvégzésére teszi képessé. Külpolitikailag is hasznunkra van ez egység, ami abból is látható, hogy a revizió gondolata ma már mind jobban tért hódít. Kalandorpolitikával azonban e nagy célt el nem érhetjük, de kitartó munkával, melynek során a nagyhatalmak jóindulatára számítunk, közvetlen szomszédainkkal pedig iparkodunk a jó viszonyt fenntartani. Gazdaságpolitikai téren agrártermékeink elhelyezése kedvező mederben halad. Mindazonáltal helyzetünket a megcsonkított területünkre összesürített népesség következtében csak a revizió fogja végleg megjavíthatni. A kormány a költségvetés lefaragásával céltudaCiángázzal férget (poloskát) irt teljes garanciát vállalva Daííler Sándor szobafestő és mázoló — Pápa, Rákóczi-utca 21. sz* tos munkát végzett, de ezt követnie kell a köz-r terhek csökkentésének is. A pénzügyi politika terén állást foglalt a defláció hangoztatása ellen, amelynek bizonytalanságait és veszélyeit egyszer már végig szenvedtük. Minden nagy nemzeti cél elérésére szükség van vállvetett munkára, szívleljük meg tehát azt a gondolatot, hogy pár percet naponta a nemzeti összefogással foglalkozunk és lássuk be, hogy csak az egység által érhetünk el nemzeti feltámadást. Végül lelkes szavakban tolmácsolta a megjelentek előtt a nemzeti egység országos pártjának és a vezetőségnek szíves üdvözletét. Képviselőnk zajos tetszéssel fogadott felszólalása után Karlovitz Adolf indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy Gömbös Gyula miniszterelnököt és Sztranyavszky Sándor pártelnököt táviratilag üdvözlik. Szűcs Dezső kerületi párttitkár mondott még ezután nagyhatású beszédet. Hangsúlyozta, hogy nem politikai gyűlés ez, hanem testvéri egyesülés nagy nemzeti célok elérésére. A történelem példái intenek bennünket erre, hogy végre úgy szervezkedjünk, hogy a szervezkedés tényleg tömörülést hozzon létre. Társadalmi, felekezeti és osztályérdekeken felülállónak kell lenni az egységnek. Áldozatokat várunk ez egység jegyében azoktól, akik mint a nagy gyárak, nagy bankok a köz érdekében ily áldozatokra még képesek. Üj szellemet kell hoznia ez egységnek, amely nem engedi meg, hogy bárki jogtalan előnyöket élvezzen. Igazságot és erkölcsöt hozzon ez új szellem a közéletbe. Ne legyen többé olyan húsosfazék, melyből egyesek dúsan lakmároznak, hanem egy nagy tál, amelyből mindenkinek békés egyetértésben elegendő juthat. A történelmi osztálynak is meg kell érteni, hogy a kor megújhodást és áldozatkészséget kiván. Kossuth szavaival végezte, hogy a haza megmentésére sajgó sebeinket feledve egyesüljünk. Zúgó éljenzés követte Szűcs Dezső szavait, mely után a formális megalakulás következett. Ennek során a tisztikar a következőképen alakult meg: Városi elnök vitéz Draskóczy István, városi titkár vitéz Karcsay Béla, helyettes titkár dr. Huszár István. Kerületi elnököknek és titkároknak megválasztattak: Belváros: elnök dr. Kende Ádám, vezető titkár dr. Panner Géza. Felsőváros: Elnök Darány Ágoston, vezető titkár dr. Rédey Tibor. Alsóváros: Elnök Jílek Ferenc, vezető titkár dr. Jílek József. Erzsébetváros: Elnök: Küttel Nándor, vezető titkár Szőnyi Károly. Tókert város: Elnök Mihály Sándor, vezető titkár vitéz Hevessy József. Választókörzeti alelnökök és titkárok lettek: ae. dr. Adorján Gyula, t. dr. Kende György; II. ae. Hanauer Béla, t. Karlovitz László; III. ae. dr. Weltner Sándor, t. dr. Lendler Sándor; IV. ae. Horváth Antal, t. dr. Németh István; V. a) ae. Szeleczky Gyula, t. Fejes János; V. b) ae. Kovács Sándor, t. dr. Rozinger Lajos; VI. ae. Horváth István, t. Kálmán József; VII. a) ae. Szabó János, t. Körmendy Zsigmond és dr. Nagy Ernő; VII. b) ae. Dienes Tibor, t. Balogh Ernő; VIII. ae. Pátkay-Lajos, t Hartrnan Lajos és Pulman János. Jelentette a titkár, hogy eddig 1017-en jelentették be a nemzeti egység pártjához való csatlakozásukat, kik közül 100 városi és 100 körzeti választmányi tagot is választottak. Miután az összes megválasztottak a nemzeti egység gondolatához és annak vezéréhez való hűségüket fogadalomtétellel erősítették meg, vitéz Draskóczy István összetartásra és szeretetre buzdító lendületes szavai után az alakuló gyűlés a Himnusz eléneklésével véget ért.