Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-07-08 / 27. szám

Hosszú élet, — jókedv, Mindnyájunknak vágya gyógyvíz E vágyak forrásai Igmándi Miska A NAP LEGSZEBB ÓR^ a kávézás ideje. A babkávé hangulí és kitiinő közérzetet teremt. IV. f költkávékeverékünk csomagolása kávéskannát ábrázolja. Ez a jó ház tási keverék nagyon olcsó: V

8 kg. ára: P 1.30. tehát mindenki számára elérhető. 1 tunk azonban ezenkívül finomabb, He

lyet a fiataloknak! (my.) A szokatlanul hűvös időjárás és a többnyire borús égboltozat miatt alig vettük észre, hogy immár elmúlt Péter-Pál napja, amikor rendes körülmények között a földmíves nép megkezdi az aratás munkáját s egy év keserves és verejtékes munkájának eredményekép az érett kalászok megindulnak a magtárak felé. Péter és Pál napja mindenkor jelentős ünnepe volt ennek az országnak, melynek jóléte, boldogulása nagyrészben az ekkor meginduló aratástól, a termés eredményétől függ s ha ez a nap az idén az időjárás mostohasága miatt nem is jelenti mindenütt a kalászérlelés és a termésbetakarítás időpontjának kezdetét, mégis örömmel üdvözöljük ezt az ünnepet, mert a nemzeti éjetnek egy másik, nem kevésbbé fontos területén értékes aratást, valóságos és régen várt megújhodást hozott. Örülünk annak, hogy a kormány az államháztartás nehéz helyzete ellenére módot talált arra, hogy a köztisztviselők előléptetései során új alkalmazási és munkalehetőséigeket teremtsen a magyar fiatalság részére, azok részére, akik egyetemi, főiskolai diplomával, vagy középiskolai bizonyítvánnyal kezükben már évek óta az elhelyezkedés minden reménye nélkül kétségbeesetten néztek sivár és kilátástalan jövőjük elé. Trianoni Magyarország egyik legnagyobb gondja és tehertétele a magyar fiatal értelmiség rettenetes munkanélküliségének problémája s ha arra gondolunk, hogy az elmúlt esztendőkben mennyi tanácskozás, vita, ankét és egyéb megbeszélés folyt le ennek a kérdésnek megoldása érdekében — sajnos, vajmi kevés eredménnyel —, akkor valóban az egész nemzeti közvélemény őszinte örömmel fogadhatja a kormánynak azt a dicséretes és elismerésreméltó elhatározását, hogy végre utat és helyet kiván törni azoknak a fiataloknak, akiket eddig a nyomorúságos viszonyok a nemzeti életből kirekesztettek. Az élet természetes rendjét követte a kormány akkor, amidőn a szolgálati idejüket betöltött és munkájukban megöregedett, idős tisztviselőket az őket feltétlenül megillető nyugállományba juttatta s ily módon igyekezett állásokat biztosítani az elhelyezkedésre váró fiatalságnak. Minden tiszteletünk és nagyrabecsülésünk ellenére, mellyel a hosszú évtizedekre menő munka után elért öregkor iránt érzünk, mégsem tagadhatjuk, hogy a magyar életben az utóbbi évek folyamán bizonyos egészségtelen eltolódás, a korosztályok aránytalan £s természetellenes megoszlása állott elő, mely erősen megduzzasztotta a munkában lévő és az idősebb nemzedékekhez tartozók számát s ezzel a fiatalok elől eltorlaszolta a munka, a nemzeti termelésben való részvétel lehetőségeit. Ez az állapot pedig mérhetetlen veszélyeket rejt magában az egész nemzetre nézve, mert a fiatalság' reményeinek és életlehetőségeinek elsorvasztásával a nemzet jövőjét fenyegeti. Nem szabad felednünk, hogy ez a fiatalság nemcsak várományosa e nemzeti jövőnek, hanem egykor annak hordozója is lesz, s egyetlen nép sem boldogulhat úgy, ha az élet küszöbén álló, friss erőktől és elhatározásoktól duzzadó fiatal nemzedéket a nemzeti életfolyamatból kikapcsolja. Hazánknak szüksége van a nemzeti élet vérkeringésének felfrissítésére, szükség van arra, hogy minél több kiérdemesült öreg helyére friss agyak és pihent izmok kerüljenek, mert a magyar nemzetre még nagy feladatok és kemény munka elvégzése vár s ehhez a küzdelemhez sok-sok fiatal erőre, el nem használt, az élet robotjában meg nem kopott energiára van szükség! Amidőn tehát őszinte örömmel üdvözöljük a kormány ezirányú kezdeményező lépését, egyben szükségesnek és kívánatosnak tartjuk a magyar nemzet jövője érdekében, hogy ezt a lépést, ezt a szerény kezdetet további hasonló intézkedések kövessék. Haladjon a kormány tovább a megkezdett úton, mely remélhetőleg utánzásra és megszívlelésre fog találni a nemzeti élet többi területein, a törvényhatóságoknál, az ipari és kereskedelmi vállalatoknál, a bankoknál és mindenütt, ahol magyar agyak és magyar kezek dolgoznak a magyar jövő érdekében. Legyen az új életre vágyó magyar nemzet jelszava: helyet a fiataloknak! A vasárnapi munkaszünetért* Érthető nyugtalanságot keltett az érdekeltek körében a Pápai Hirlap legutóbbi számában megjelent közlemény, mely hírül adta az ipartestület iniciativájából megindult mozgalmat a vasárnapi teljes munkaszünet érdekében. Nem kívánok vitatkozni a mozgalom kezdeményezőivel, csupán utalok arra a kb. 14 évvel ezelőtti időre, amikor egy rövid időtartamig az üzletek és műhelyek vasárnap egész napon zárva voltak. Az iparosok és kereskedők milyen felszabadult örömmel üdvözölték kevéssel azután a gazdasági tevékenység e korlátozásának megszűnését. De rá kell mutatnom azokra a gazdaságilag speciálisan vasárnaphoz kötött körülményekre is, amelyek figyelembevételével lehetetlen továbbra is kitartani a felvetett akció mellett. Ugyanis azok, kik ismerik a gazdaságokban uralkodó szokásokat, tudják, hogy a munkásokat csakis vasárnap engedik el, illetve kizárólag ez az egy nap áll rendelkezésükre ruházati cikkek bevásárlására. Tehát, hogy ezt az egy bevásárlási délelőttöt kihasználhassák, már hajnali 4 órától kezdve begyalogolnak Pápára és igyekszenek árura váltani keresetüket. De azt is tudni kell ehhez, ha ez a nap nem állana rendelkezésükre, úgy a pénz bizonyára elfogyna másra, ám abból az ipar és kereskedelem alig látna annyit, mint ellenkezőleg. Azonban nemcsak a vidéki munkásság nem tudna bevásárolni, hanem az a sok városi, különböző gyárban dolgozó munkás sem tudna vasárnap kedve szerint megjelenni az utcán, kik szombat este kapják fizetésüket. Ezek mellett a körülmények mellett nem lehet elsuhanni anélkül, hogy ne látnánk be ennek a komolyságát. Ha azonban valaki kételkedne abban, hogy valóban forgalmas nap-e gazdaságilag a vasárnap délelőtt, úgy könnyen meggyőződhet, ha végignézi az üzletek és műhelyek forgalmát. Ha az akció támogatói a dolgok mélyébe látnak és mérlegelik a kereskedelem és ipar nehéz helyzetét, nem hihető, hogy komolyan továbbra is kitartanak a mozgalomnál, hanem egy későbbi, kedvezőbb gazdasági helyzetben ismét rendelkezésre bocsátják támogatásukat. Még ennyit: a kereskedelem és ipar nem tud megrázkódtatás nélkül egy ilyen fontos napot nélkülözni. És a többség nem akarja ennek a mozgalomnak a keresztülvitelét. Csillaghegyi Márton. * Ámbár magunk részéről a teljes vasárnapi munkaszünet elvi álláspontján vagyunk, mégis helyet adunk ennek a közleménynek, mely főként a kereskedelem szempontjából kétségen kívül figyelemre méltó érveket sorakoztat fel a jelenlegi állapot fenntartása mellett. (Szerk.) a illetve olcsóbb keverékeket is. Meinl Gyula r. t. Végvári Levelek írójának: Győri Antalnak. Megjelentél: nem verssel, de Írással, magyar írással. Magyar benn a lélek, mely új könyvedből kilobog, kiárad. Köszöntelek Téged. Végvárakon, a csúf „határok" mentén látom, amint a bús fejed lehajtod, merengő szemed messzeségbe réved, s várod a parancsot, a nagy parancsot, mely feloldja lelked lezárt, lefojtott szent, nagy gerjedelmét, s szállhass oda, hol büszke zokogás közt ős magyar sziv zeng még pacsirtadalról, hajnalhasadásról. Ujjongjon daccal büszke magyar ének. Kárpátok ormán feldereng a hajnal. Köszöntelek Téged. Verklis az utcán. A nyomorúság felhős, poros útján ma véletlenül szembe jött velem, s hallgattam az ócska muzsikáló szekrényt, s könnyes a szemem. Gondtalan gyermek táncolt körülötte, s tapsolta a furcsa, bolond muzsikát, s dalolni, kacagni a bús zeneszóra az utca kiállt. Nyűtt életvándor nyaggatta a nótát, szememből kibuggyant forró könnypatak. — S esdeklő koldus kalapkarimára kacagott a Nap. Tóth Géza. ÚJDONSÁGOK. — Az új tihanyi apát. A bencés-rend tagjai az elhunyt dr. Mráz Engelbert helyébe tihanyi apátnak dr. Strommer Viktorint, a tudós egyházi szónokot választották meg, akinek ünnepélyes benedikálása e hó 3-án történt meg Pannonhalmán. A szertartást dr. Kelemen Krizosztom főapát végezte dr. Jándi Bernardin celldömölki és dr. Zoltvány Irén bakonybéli apát segédletével. — Előléptetések. Az állami tisztviselők e héten nyilvánosságra hozott előléptetési lajstromát böngészve, az előléptetettek sorában a következő ismerős nevekre bukkantunk: Kraft Józsefnek, a helybeli állami tanítóképző h. igazgatójának, aki egy féléve mint megbízott igazgató vezeti az intézetet, a kormányzó a tanítóképző-intézeti igazgatói cimet adományozta. Székely Jenő máv. főmérnököt, a helybeli osztálymérnökség vezetőjét, államvasuti felügyelővé léptették elő. Simon Józsefet, a helybeli állampénztár nemrég kinevezett főnökét, állampénztári főtanácsosnak a VII. fiz. o.-ba nevezték ki. l/ass István kir. telekkönyvvezetőt a VIII. fiz. o.-ba léptették elő. Fejes János m. kir. postatiszt a IX. fiz. osztályba postafőtisztnek neveztetett ki. Az előléptetettek mindnyájan kiváló régi tisztviselők, akiket rég megérdemlett előmenetelük alkalmából a tisztviselői társadalom és a közönség is szeretettel köszönt.