Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-01-07 / 1. szám

XXX. évfolyam. 1. szám. Pápa, 1933 január 7. p A eo

l.T<5th £ MK MINDEN SZOMBATON. eren c Qdíc ePZőkör ii e

]-yben (my.) Tyler népszövetségi biztos jelentésében drasztikus intézkedéseket követel a költségvetési kiadások leszállítására. Az ellenzéki kórus viharosan helyeselt ehhez és a népszövetségi pénzügyi szakértő nimbuszába kapaszkodva erélyesen követeli a kormánytól, hogy átmenet nélkül egyszerre 150—200 millió pengővel csökkentse a költségvetés kiadási oldalát. Mintha ez olyan egyszerű, könnyű Idolog volna és csakis a kormány akaratán, vagy nem akarásán múlna! Csakhogy az a baj, hogy az ellenzéki vezérek óvatosan ieltitikolják, miképen képzelik is tulaj donkép en ezt a radikális leszállítást. Mit és mennyit akarmak csökkenteni a kiadások közül? A kormány világosan körvonalazta a maga álláspontját tebben a kérdésben. Semmiesetre sem kapható az államháztartás kiadásainak olyan redukciójára, amely a gazdasági élet megcsappant teljesítőképességét, a munkaalkalmakat, a fogyasztást, a forgalmat még az eddiginél is veszedelmesebben megbénítaná, a szociális nyomort növelné, a gazdasági vérkeringést még lomhábbá tenné és végeredményben az állami bevételek alakulására is hátrányosanj hatna. Ezzel szemben már most az ellenzék kötelessége, hogy egyenként megjelölje, mely kiadásokat óhajtja törölni, vagy lényegesen csökkenteni és ezen az úton 150—200 milliós megtakarítást elérni. Pedig enélkül az ilyen radikális csökkentés hirdetése nem egyéb porhintésnél és szemfényvesztésnél. Tessék nyíltan kiállani a közvélemény elé és egyenként megjelölni azokat a kiadási tételeket, amelyeknek törléséből egy ilyen nagy, a jelenlegi költségvetésnek csaknem negyedrészét kitevő csökkentés elérhető volna. Ugyebár elsősorban a személyzeti kiadások nagyarányú leszállítása kellene ahhoz, hogy ekkora kiadási csökkentés •egyáltalán szóba is kerülhessen. Hiszen a személyzeti kiadások a közigazgatási költségvetés 53 százalékára rúgnak. Ilyen arányú személyzeti kiadásbeli megtakarítás csakis az állami alkalmazottak létszámának hirtelen nagymérvű csökkentésével és ezenfelül a megmaradt tisztviselők fizetésének újabb súlyos leszállításával volna keresztülvihető. Ezt akarja az ellenzék? Mert ha ezt nem akarfa, úgy ki van zárva az általa követelt kiadási redukció.) Tessék tehát nyiltan odaállni az ország elé és hirdetni a tisztviselők elbocsátását és újabb fizetés redukcióját, valamint a nyugdíjak további leszállítását. És tessék vállalni az ezzel feltétlenül járó népszerűtlenséget! De bármily mértékben történnének is tisztviselőelbocsátások, végzetes B-listázások és a tisztviselői járandóságokat bármennyire is leszorítanák a létminimum színvonala alá, ebből még mindig nem állana elő a kiadásoknak ez a követelt 150—200 milliós, csökkentései Ehhez még a dologi kiadásoknak is további lényeges leszállítása volna szükséges. De mit jelentene ez? Először is igen sok intézménynek a beszüntetését, vagy legalább leépítését,, és ezzel kapcsolatosan kereseti és munkaalkalmak feladását. Ilyen nagyarányú dologi kiadásbeli csökkentés jelentené az iskolák egy részének bezárását a tanszemélyzet szélnekeresztésével; klinikák és kórházak megszüntetését, vagy az ápoltak számának lényeges leszállítását. Kultúrintézmények leépítését, a vasutak lerongyolódását, nagyszerű állami intézmények lezüllesztését, a beruházási tevékenység abszolút megállítását, az utak leromlását. Egyszóval Magyarországnak kultúrés jogállamból balkáni színvonalra lesüllyesztését. Akarja-e ezt a tisztelt ellenzéki vezérkar: igen-e, vagy nem? Itt nyiltan szint kell vallani. Itt nem lehet tovább kertelni. Vagy vállalja az ország elbalkánizálódását, vagy abba hagyja a drasztikus redukció követelését. De BEFfi május Lftptttiajdono* főszerkesztő? DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- üj papírkereskedésében. odaállni az ország elé és nagy garral hirdetni a költségvetés kiadási oldalán egy ilyen radikális csökkentés lehetőségét, viszont elhallgatni, hogy egy ilyen redukció mit jelentenel a gyakorlatban, milyen borzalmas következményekkel járna szociális, gazdasági és kulturális hatásaiban, ezt a kétszínű játékot büntetlenül tovább űzni nem lehet. A költségvetés en block leszállításának hirdetésével népszerűséget hajhászni, de a valóság feltárásával! egybekötött népszerűtlenséget nem vállalni: ezt a magyar nép józansága és politikai érzéke nem veszi be. Nyilt kártyákkal becsületes játékot kérünk. Elég volt ebből a széltoló bűvészkedésből, amelynek épeszű ember nem ül fel többé. Restitutio in integrum. Állítsuk vissza azt, ami régen volt. A feszült várakozásnak azt a csöndjét, mely a küszöbön álló polgármesterválasztással kapcsolatban a lelkeket megfeküdte, a mult hét, egyúttal a mult esztendő utolsó napján kínos szenzáció zavarta fel. Több fővárosi lap egyidejűleg hírt hozott a mi városházunkon egy még 14 hónap előtt történt, de csak most leleplezett újabb sikkasztási esetről, amellyel kapcsolatban egyidejűleg a fegyelmi és büntetőjogi eljárás is megindult Magáról a sajnálatos esetről, amelyet egy, a város kötelékéből elbocsátott tisztviselő feljelentése hozott a nyilvánosságra, e helyen szólani nem kívánunk. Ez a volt vároísi alkalmazott saját állítása szerint nem találta igazságosnak azt, hogy kétféle mértékkel mérve,, egyik büntetlenül megússza azt, amiért —avagy tán aminél csekélyebbért is — viszont a másik állása elvesztésével, sőt még súlyosabb bűnhődéssel fizetett meg. Ez a szerencsétlen, hivatalát vesztett ember, akinek igazát lebben az ügyben a megindított eljárás 24 órán belül igazolta, még más hasonló leleplezéseket is helyezett kilátásba. Szerintünk helyesen tette volna, ha valóban még tud valamit, ha bármiféle visszaélés megtörténtére konkrét adatai vannak, ha azt azonnal tudtára adta volna az eljáró hatóságoknak. A közérdekre mindenesetre sokkal üdvös eb b volna, ha ezeknek a szégyenteljes ügyeknek a számláját már egyszer véglegesen egyszer és mindenkorra lezárhatnék s nem kellene újból és újból izgatni vele a közönséget, amely így szukcesszive elvesztheti a köztisztességbe vetett minden bizalmát, míg ha egyszerre radikálisan elintéződnék minden, akkor egyetlen Inagy tisztító vihar visszahozhatná a leikék nyugalmát. A város közbékéje és a városháza, sajnos* most ismét megtépázott tekintélye érdekében, mi a magunk részéről szívből óhajtanok, ha az állítólagos további leleplezések meg nem történnek, illetve meg nem történhetnének; ha azok a fenyegetődzések csak egy sorssújtotta ember elkeseredésének kitörései lennének, amiket konkrétumok nélkül bizonyára nem is fog, aminthogy nem is szabad, ismételnie. Feltéve és remélve, sőt őszintén megvalljuk — mivel a botránynak nem vagyunk barátai — szívből óhajtva, hogy ez a sikkasz-* tási eset utolsó lesz abban a sorban, amelynek folyamán az utolsó 5—6 esztendőben kényszerű nyugdíjazások, fegyelmik és bűnvádi eljárások, egyszerű hivatali elbocsátások és birói ítélettel történt állástól való megfosztások, börtönbüntetések és tönkrement egszisztenciák vonultak el szemeink előtt, feltéve és remélve,, mondom, ezt a jobbik esetet, akkor is elegendő okunk van arra, hogy emlékezetéhe idézzük t. olvasóinknak mindazt, amit »Polgármesterválasztás előtt« c. cikkünkben a múlt héten elmondottunk. Ez a cikk. amely minden személyi állásfoglalás nélkül, megrajzolta a »régi« és »új« polgármesternek típusát, mint arról nagyon sok oldalról szóban és Írásban is értesültünk, erős hatást ért el, az emberen ket és pedig a nagyközönséget épúgy, mint a döntésre hivatott tényezőket, gondolkozóba lejtette és felkeltette a lelkekben a vágyat) arra, amit a római ember a maga klasszikus tömörségével restitutio in integrum-nsLk nevez s amit mi magyarra így fordítottunk le: »állítsuk vissza azt, ami hajdan volt«, amikor azonban a hajdan volt nem fedi teljesen az integrumot, amelyben a hajdan, régi az épséget, sértetlenséget, a tisztességet és a becsületet is jelenti. Hogy mi hozza vissza az integrumot? Mi hozza vissza azt az időt, amikor nem kellett rettegnünk attól, hogy ma ezért,, holnap amazért pellengérre állítják városunkat, arra már megadtuk a választ mult heti cikkünkben. Ma még ehhez csupán azt kívánjuk hozzátenni, hogy megingathatlan meggyőződésünk szerint gyökeres változásra, az egész szellem újjáalakulására van szükség a mi városházánkon. Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy abban a hivatalnoki karban és alkalmazottseregben, amely nálunk a közigazgatás gépezetének szolgálatában áll, túlnyomó többségben vannak együtt a teljesen intakt, derék munkások, akik megközelíthetetlenek és feddhetetlenek, akiknek maguknak legjobban fájnak azok az események, amelyek múltban és jelenben árnyat vetettek a pápai városházára s benne — teljesen ártatlanul —• az ő legjobb szándékú munkásságukra. Tudjuk azt is, hogy mások, mikor kötelességeiket csak úgy tesséklássék módra teljesítették, a magasabb helyen látott rossz példa által érezték magukat erre feljogosítva. Nem most írjuk először, a négy év előtti polgármesterválasztáskor is megírtuk, intelmül, útravalóul adtuk az akkor egyhangúlag megválasztottnak: csak akkor várhat becsületes munkát alárendeltjeitől, ha maga is becsületesen végzi el munkáját. A becsületes munkavégzésbe persze nemcsak a hivatali órák pontos kitöltését, hanem a hivatali órák alatti komoly munkát és mindenekfelett és első sorban a becsület, a feddhetetlenség, megvesztegethetetlenség szellemébein végzett munkát is értettük. Tűzifa, szén és épületanyag legfuíáűnyo$£rt>£> forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Telep: Pápa, Győri-ut 26. — Telefonszám : 124. Városi rendelésfelvételi iroda: Horthy Miklós Fő-utca 3. szám alatt.