Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-04-09 / 15. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMB ATO N, Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. EÍQSzetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám tat 20 BQéz. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: D«. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal* Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kh Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A rend minden barátja csak helyeselheti azt a céltudatos erélyt, amelyet a kormány a két nap előtt megnyilatkozott forradalmi jelenségekkel szemben tanúsított, s amelynek a munkásság józanabb belátásra jutása révén a legrövidebb időn belül meg volt a maga üdvös következménye. Kétnapi lidércnyomás után fellélegzett újból a közönség, amikor rendes napilapjait újból kezébe kapta és bizonyára ugyanakkor fellélegzett az a munkásság is, amely minden kényszerítő ok nélkül fosztotta meg önmagát két napra, becsületes keresetétől. A munkásságának gazdasági okokból végső szükség esetén kétségen kivül meg van a joga a sztrájk fegyveréhez nyúlni. A jelen esetben azonban erről nem volt szó. Nyomdászok és nyomdatulajdonosok között jelenleg differenciák nem merültek fel. A kitört sztrájk tehát nem gazdasági, hanem politikai jellegű volt. Ezt pedig sztrájk jogcímnek sehol el nem ismerik, ha csak nem forradalmi állapotok közepette, mint aminők ma Spanyolországban dúlnak. Konszolidált országban minden embernek és minden szervezetnek közös erővel arra kell törekedni,,! hogy ne forradalmasítson, de csillapítson, iparkodjék a jelen nyomorúságát nem tenni még rosszabbá, mint aminő az anélkül is. Hát nincs a gazdasági helyzet sivársága miatt amúgy is elég nyomdász kereset nélkül, kell azokat is szakszervezeti segélyre szorítani, akiknek meg van a munkalehetőségük? Igazán csak örvendeni lehet, hogy az a küldöttség, amely a gazdasági helyzet érdekében járt a miniszterelnöknél, annak kemény szavaiból megértette mélyen emberi szándékát, hogy igenis akar és fog is segíteni a köznyomoruságon, ha nyugodtan és békében engedik dolgozni. A politikai kérdés, a lapbetiltás ügye, az egészen más fórumok elé tartozik, s hihető, hogy az —< függetlenül természetesen minden sztrájk-mozgalomtól —- szintén megnyugtató megoldást nyerhet. így kívánja ezt a sajtószabadság minden igaz barátja, annak megjegyzésével azonban, hogy a szabadságnak szabadossággá való fajulását viszont szintén meg kell minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel akadályozni. A régi latin mondás szerint: »Solamen est miseris socios habuisse malorum« vagyis azzal vigasztalhatják magukat a szerencsétlenek, ha nyomorúságukban társakra találnak. Mikor a múltkor az egész közönség elképedt azon, hogy a város elsején nem tudta kifizetni tisztviselőit és hajlandók voltak az emberek ezt a kétségtelenül viszás és a közérdek szempontjából veszélyes helyzetet speciális pápai jelenségnek minősíteni, akkor mi azonnal jeleztük, hogy itt nem helyi bajról van szó, másfelé is hasonló kalamitásokkal vesződnek. Azóta az általunk tudott esetek lényegesen megszaporodtak. Mivel nem szándékszunk egyetlen testvérvárost sem kipécézni, csupán azt a tényt állapítjuk megi, hogy volt akárhány olyan város is, amely április 1-én egy fillért sem tudott kifizetni tisztviselői illetményeiből és sürgönyileg volt kénytelen a kormányhoz fordulni ideiglenes kölcsönért, hogy abból kötelezettségeinek alkalmazottai, és — amit újból hangsúlyozottan kifejezésre kell juttatni —> önmaga iránt is eleget tegyen. Nem kételkedünk, hogy a kormány nem bánt mostohábban a városi alkalmazottakkal, mint tette azt a községi jegyzők és orvosokkal szemben, akik, igaz, hónapokon át igen keserves kérésekkel kapták meg járandóságaikat, de akiknek ügyét egy nemrégiben kiadott rendelet megnyugtatólag rendezte. Nyilvánvaló dolog, hogy akik ezer és ezer embertársuknak az ügyét intézik, akik — erejükhöz és a lehetőséghez képest — gondoskodni kötelesek arról, hogy az egész államgépezet zavartalan működéséhez szükséges eszközök előteremtessenek, azok méltán megvárhatják, hogy az ő szerény illetményeik pontosan és teljes összegben fizettessenek ki. E nélkül nincs meg a tisztviselőnek az a lelki nyugodtsága, amely pedig soha szükségesebb nem volt, mint épen a mai nehéz és izgalmas időkben. A kormánynak igen egyszerű mód állana rendelkezésére, hogy a városokat egyszer s mindenkorra megkímélje hasonló kínos zavaroktól. A beszolgáltatások kulcsának máskép való szabályozása, egyszeriben megoldhatná a kérdést. Külön lapra tartozik azután, hogy a késedelmes adófizetőkkel szemben —• kivéve természetesen a méltánylást érdemlő eseteket -—• a város rovására felsőbb fórumok ne járjanak el olyan keztyüs kézzel, hogy ezután ennek következtében a kommunitás nem tud a maga elvállalt kötelezettségeinek eleget tenni, amint az Pápán is megtörténik, ahol egyetlen adófizetőnek adóhátraléka idézi elő elsősorban a jelentkező súlyos bajokat. = minden típusban = legolcsóbban kaphatók Eisler fivegkereskedésében Fő-tér 19. szám alatt. Ugyanitt vilianycsillárok nagy választékban. Építkezések, letelepülések Pápán. Irta: Dr. Urbanovich Tihamér nyug. gyárigazgató. Pápa városára a legközelebbi jövőben előreláthatóan olyan fejlődés var, amilyent a XVI.—XVII. században falai alatt vivotf török csatározások megszűnte után élt át. Azzal a különbséggel, hogy a mostani remélt fejlődés szinte amerikai fejlődési lehetőségnek ígérkezik. A szerencsés véletlenek összejátszása Pápát választotta ki a Dunántúlon a most visszaözönlő magyar nyugdíjasok letelepedési helyéül. A magyar nyugdíjasok legnagyobb része azért vett kezébe vándorbotot a háború és a forradalmak után, mert szeretett hazájában nem akadt puha párna, ahol lehajthatta volna fejét. Vasúti kocsikban töltött keserves tartózkodás után fájó szívvel volt kénytelen részben Ausztriában otthont keresni, részben pedig visszavándorolni az elszakadt területek még lakható vidékeire és ott meghúzódni. Nem meleg otthon volt ez! Csak a kényszerűség következménye! Évek óta készülődnek ezek a mi honfitársaink arra, hogy visszatérhesseinek szülőhazájukba. Abba a hazába, amely ismert lovagiasságával megélhetésüket s kis tőkéjüknek gyüjthetését lehetővé tette azzal, hogy nyugdíjukat hónuktól távol is folyósította. ! ! : i | 10—15 év óta folyik ez a tőke-gyűjtés; végre megmozdultak elszakadt véreink; a honvágy nem enged most már pihenést, vissza akarnak térni minden újabb küzdelemmel dacolva. Kezdetben egyenként szállingóztak; ma már szervezetten. Szervezetten azért, hogy az együttes akció minden előnyét élvezhessék, egész kis városrészeket teremtve. Felkérésre gróf Karát sonyi Aladár cs. és kir. kamarás, aki kedves emlékekkel telített] pápai öregdiáknak érzi ma is még magát és buzgó munkatársa: báró Diószegi Dezső dr. vették kezükbe a szervezés beláthatatlan küzdelmekkel járó munkáját és költségeit. A Dunántúl kies, szép magyar vidékén fekvő Pápa városára esett a választás, hogy ebben a modern, komfortos, poetikusan szép városban kellemes otthont szerezhessenek idegenből haza vágyakozó testvéreinknek. Magának a városnak további kiépítésén, a kereskedelem, ipar fejlesztésén új, hatalmas lehetőségek nyílnak meg ezzel. Üj, értékes elemek jönnek vissza, ami a ma is előkelő pápai nivó emelésére nagyon hatásos lesz. A város gondos és lelkes vezetőségéi több mint féléve, fáradságot nem ismerve dolgozik ebben az ügyben. IOZAIKLAPOK és mintás cementlapok. Legújabb gépekkel gyártja tökéletes kivitelben modern mintákban KOHN JÓZSEF cementárugyár Pápa. • Iroda: Fő-tér 18.