Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-03-05 / 10. szám

XXIX. évfolyam . 10. szám . Pápa, 1932 március 5. — — — - — — — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Sföfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fiBéf. Telefoni 181. macám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Még fel sem ocsúdott a közönség a kis­pesti gyilkosság borzalmaiból, már újabb szörnytette az ember gonosz indulatainak ej­tette borzalomba a közönséget. A ráckevei gyilkosság olyan volt, amilyent bestialitásban hasonlót keveset mutathat fel a bünügyi kró­nika. S még meg sem szikkadt a hant a kis­pesti gonosztevők sirja fölött, máris a föld alá került egy olyan, aki valóban nem érde­melte meg, hogy a földön maradjon. Mikor látja az ember az erkölcsöknek ilyen bor­zasztó sülyedését, isteni és emberi törvények­nek ilyen esztelen lábbaltiprását, mikor látja, hogy hiába van a hóhér állandóan munkában, újabb és újabb rémtettek születnek meg, ak­kor önkénytelenül felmerül lelkében a kérdés, vájjon mi az oka annak, hogy semmi elret­tentő példa nem használ és ez az ölés és rab­lás borzalmas ragályként látszik mindjobban elterjedni? Sokan hajlamosak arra, hogy a gonosztetteket kizárólag a szociális nyomor számlájára irják. Csak a legközelebbi két eset i is biztos cáfolata ennek a feltevésnek. A két katona rendes ellátásban részesült, élelmük, zsoldjuk volt, mégis gyilkoltak. A ráckevei irnok, igaz, állás nélkül volt, de saját hibájá­ból, a nyomorúságba még nem kóstolt bele, de a. kártyázásba annál inkább. A kártya és a bosszú ördöge fűtötte lelkét. A szociális nyo­morúság, az általános tapasztalat szerint, in­kább szokott tolvajlásokat, tömegmozgalma­kat előidézni, semmint ilyen bestiális gyil­kosságokat. Egyéni oka van tehát inkább a statáriális Ítélkezés alá kerülő gonosztettek­nek, viszont azonban az egyéni indulat ab­ból az általános laza erkölcsi felfogásból táp­lálkozik, mely a háború utáni időkben lett úrrá a lelkeken. Az a kérdés: ha nem rettent a példa, fenntartandó-e a példaadás rendi szere? Habozás nélkül felelhetjük reá, hogy igen, mert ha könnyelműen az ellenkező ren­deltetnék el, akkor a vad szenvedélyek még bátrabban mernének tombolni, mint az ma történik. Bármily iszonytató is a látvány, mely, sajnos, oly gyakran megismétlődik sze­münk előtt, mégsem szabad álhumanizmusból megengedni, hogy a pokol minden szörnyei garázdálkodhassanak kényük-kedvük szerint. Ám bizonyos az is, hogy ugyanakkor minden nevelő munkának, minden missziói tevékeny­ségnek arra kell irányulnia, hogy tisztább er­kölcsök üdébb légköréhez szokjék az emberi­ség és krisztusi szeretet lépjen a korlátot nem ismerő szenvedéllyel kitörő gyűlölet helyébe, így munkálkodva, talán megkímélve maradunk azoktól a látványoktól, amitől most oly gyak­ran niegborzad és összeszorul a lelkünk. Az adósok védelme. Minduntalan hallani, hogy a megszorult adósok ellen sok a per, az árverés, amelyeken az ingóságok is, a földek is potom áron ke­rülnek leiadásra, továbbá, hogy a nagy költsé­gek felemésztik az árverési vételárat, úgy hogy az adós minden vagyona elúszik és adósságai mégsem csökkennek. A bajbajutott adósok a törvényhozás és a kormány védelmét sürgetik és panaszkodnak, hogy bajukkal senki sem tö­rődik. Jogos-e ez a panasz? A törvény egyik alaptétele, hogy az adós­nak fizetnie kell és ha nem fizet magától, a hitelező végrehajtás útján is behajthatja rajta követelését. Nincsen olyan jogrendszer, amely ettől az elvtől eltérhetne, mert ez minden hi­telforgalmat megölne, hitel nélkül pedig nincs virágzó gazdálkodás. Még azt sem ke­resheti a bíróság, hogy az adós képes-e vál­lalt kötelezettségét teljesíteni, mert minden­I kinek, aki kötelezettséget vállal, magának kell arra ügyelnie, hogy csak azt vállalja, aminek eleget is tud tenni. Minthogy azonban sok gazdát egészen kivételes, előre nem látott bajok tettek kép­telenné arra, hogy vállalt kötelezettségeit idejében teljesítse, az államhatalom is egé­szen kivételes kedvezményt adott a gazdák­nak, módot adván az októberben megjelent hitelügyi rendeletben a bíróságnak, hogy a gazdák ellen folyó árverést és az ingatlan ha­szonélvezetére vezetett zárlatot 1932 október 31-ig elhalassza. A nehéz viszonyok közt felszaporodó j kamatterhek enyhítése végett pedig kimon­dotta ez a rendelet — és ezt már nemcsak a gazdák, hanem minden adós javára —, hogy a rendelet megjelenése előtti időre 8o/o-nál magasabb kamatot, ha pedig az adós késedelemben volt, a késedelem idejére 12o/ 0­nál magasabb kamatot nem kell fizetni, ha több volt is kikötve. A jövőre pedig a kamat­maximumot 12o/o-ban állapította meg. Sőt 1932 január 25-től kezdve a bíróilag érvénye­síthető kamatmaximum 11%, a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó pénzintézetek által nyújtott kölcsönök után pedig a maxi­mális kamat 10.5o/o. Kimondja ez a rendelet azt is, hogy ezeket a határokat a kamat még a mindenféle cimen szedett melléktartozások­kal (kötbér, üzletdíj, folyósítási, forgalmi ju­talék stb.) együtt sem haladhatja meg. Való igaz, hogy a legújabb időkig sok árverésen értékes ingóságokat potom áron kótyavetyélték el. De a mult októberben meg­jelent, előbb említett hitelügyi rendelet ki­mondja, hogy az ingókat a kikiáltási ár két­harmadán alul elárverezni nem lehet. Az adós a községi elöljáróságtól kérhet a valódi ér­tékről bizonyítványt és a bizonyítványban ki­tüntetett érték lesz a kikiáltási ár, amelynek kétharmadán alul nem lehet az ingókat el­adni. Termények értékét tőzsdei árjegyzékkel is igazolhatja az adós. Még hatásosabb eszköz a potom áron való elárverezés ellen a lefoglalt termény szabadkézből való eladása. Ezt olyankor en­gedi meg egy új törvény, ha a lefoglalt ter­ménynek piaci, vagy tőzsdei ára van. Ilyen­kor tehát keressen az adós vevőt a maga bú­zájára, vagy egyéb lefoglalt terményére. Ha talál olyan vevőt, aki a piaci árnak legalább 9/ 1 0 részét megadja és készpénzzel meg is fizeti, jelentkezzék vele, akár a végrehajtónál, akár a rendőrségnél, vagy a községi elöljáró­ságnál; ezek elintézik a dolgot. így olyan vé­telárat lehet elérni, amilyent az árverésen aligha lehetne megkapni. Kár, hogy a tör­vénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénynek ezzel az újításával az adósok csak igen rit­kán élnek. A felsorolt rendelkezések csak szemel­vények az adós védelmére alkotott újabb sza­bályokból. Van ezenkívül még sok olyan ren­delkezés, mely a pernek és végrehajtásnak költségeit iparkodik csökkenteni. Eléggé ki­tűnik ezekből a szemelvényekből is, hogy a törvényhozás és a kormány komolyan töreke­dett arra, hogy az adóst minden elkerülhető károsodástól megóvja. A közönség feladata, hogy hasznukat vegye az itt biztosított jo­goknak. Ha valaki maga nem ért jogai meg­védéséhez, forduljon ügyvédhez, vagy, ha erre nem akar költeni, menjen el a bíróság pa­naszirodájába, ahol ki fogják tanítani, hogy mit kell tennie és szóbeli kérelmeit jegyző­könyvbe is veszik. Visszatekintés a régi Iparos világra. Ha egy kissé visszatekintünk a régi boldog időre, amikor még az iparosasszonyok csak nagyasszonyok voltak, elém tárul a pápai iparostársadalom 50 évvel ezelőtti képe, amelyet joggal nevezhetek az iparosság dicső korának. Lelki szemeimet végigvonultatom a mult Szél-utcáján, jelen Kossuth-utcáján és azt ta­lálom, hogy ott a legértékesebb épületek ipa­rosok tulajdonát képezték. Gaál Gyula hentes-mester építtette a Deák-utca sarkán álló tornyos házat, szom­szédságában Iglauer János palotája, Nagy Ist­ván bábsütő háza, szemben Doktorics molnár háza. Odább Nobel Ármin nyomdász és könyv­kötő háza, a régi 48-as párt elnöke, Koczka László háza, Kende Ignác pékmester háza, Kluge Ferenc kékfestő háza, Mosinger üveges háza, szemben ezzel a Dobosi gombkötő, Schnei­der molnár háza, szomszédságukban a régi nagyhírű Matus szappanos, Altstádter cipész háza, Fellner kőfaragó háza. Néhmann és Szeglethy szíjgyártók fő­téri házai, Bánóczy Pál egész utcasor házai, Besenbach Károly építőmester ingatlanai, köz­tük a nagy terjedelmű volt Női Kórház. Ezek mellett az iparosságnak a város más helyein is voltak ingatlanai, úgy hogy alig volt a városban valamire való éjpület, amely ne iparos tulajdona lett volna. Majd­nem minden valamirevaló iparosnak meg volt a kis házikóján túl egy kisebb szőllője is, ahol a nyári hónapokban fáradalmas munkájuk után, legalább ünnepen és üres óráikban csa­ládjukkal együtt kipihenhették fáradalmaikat. KÉSZ PARKOT KAP A telep tölgyes és fenyves. n . .. ,,, Árak n-Slenkint 4 P-től 10 Mg. a MlMOn-AIMül Előnyös részletfizetés. » Felvilágosítás! nyújt ós telek- KÁPTALAN" előjegyzést elfogad PETHE JÁNOS TRLEPEN Budapest, VI., Aradi-utca 11. 1 u u u 1 u I0ZÁIKLAF0K és mintás cementlapok. Legújabb gépekkel gyártja tökéletes kivitelben modern mintákban KOHN JÓZSEF cementárugyár Pápa. • Iroda: Fö-tér 18.

Next

/
Thumbnails
Contents