Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-08-27 / 35. szám

MEG JELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. I-SSSzetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BSés. Telefon 131. mxtum. Laptulajdonos főszerkesztő: DS. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatalt PetőS-ntca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egy esztendeje múlt annak, hogy gróf Károlyi Gyula vállalta a kormányelnökséget, iamely elhatározása nagyjelentőségű törté­nelmi ténnyé vált. Ha visszaemlékezünk az el­múlt év augusztus hónapjának eseményeire, s a kormány megtett intézkedéseit a világ­szerte zajló gazdasági válság mérlegébe dob­juk, még a legelfogultabb léleknek is azt a megállapítást kell tennie, hogy csak ilyen bölcs operatív beavatkozásokkal lehet meg 1­állni helyünket a válság zajló zivatarában^ Az egész világ a gazdasági élet zajának recse-! gését figyelte s szinte döbbenés vett erőt a lelkeken, mert senki sem tudta, hová vezetnek a fékevesztett válság szálai. Amikor megdönt­hetetlennek vélt bástyák inogtak meg, mint amilyen volt az angol font, bizony nem lehe­tett csodálni, ha a tömegeken a kishitűség kezdett erőt venni. Ugyanakkor Németország gazdasági élete pánikszerűen küzdött a bajok­kal. A külföldi tőke visszavonult a német termelési területekről s eza-latt az államnaik óriási erőfeszítéseket kellett tennie, hogy a bankszervezeteket megóvja a teljes összeom­lástól. Alig" volt ország, melyen nem süvített; végig a feltornyosodott veszélyek hulláma. Ezektől a mi kis megnyomorított hazánk sem volt mentes, sőt a békeszerződések által tá­masztott helyzet még inkább fokozta gyenge­ségünket. Alátámasztja ezt az a körülmény is, hogy közgazdaságilag nem tudjuk izolálni ma­gunkat a külföld eseményeitől, mert a gazda­sági élet szálai úgy befontak bennünket a világegyetem legkisebb rezgési területeibe iSj hogy éreznünk kell s sajnos mindig érezzük is a külföldről elindított akció hullámrezgését., Az elmúlt év augusztusában lepett meg ben­nünket egy ilyen kétségbeejtő depresszió. A nemzet cselekedeteket várt a kormánytól, mely a körülmények kényszerítő hatása alatt kény­telen volt elrendelni a bankzárlatot és beve­zetni a kötött devizagazdálkodást. Ugyan­akkor a mezőgazdasági cikkek ára rohamosan zuhant, a kiviteli piacok forrása úgyszólván teljesen elapadt, de vele együtt apadt az ál­lamháztartás kasszája, ami végeredményben a költségvetés egyensúlyának felborítását ered­ményezte volna, ha bölcs intézkedésekhez nem folyamodik a kormány. Ezek az intéz­kedések azonban nem voltak, mint ahogy nem is lehettek népszerű kormány tények. Ekkor jött gróf Károlyi Gyula, akinek személye a tiszta becsületesség, nemes puritanizmus. Csak ma látjuk igazán, hogy mit jelentett az ő el­határozása, amikor vállalkozott a kormány rúd­jának irányítására. A miniszterelnöki pozíció számára nem jelentett díszt s ünnepeltetést, sőt mindezt a leghatározottabban távol is tar* totta magától. Előtte egy cél lebegett: bizto­sítani az ország boldogulását a lehető leg­szerényebb keretek között is. Sokan azzal vá­dolták ellenzéki oldalról, hogy programm tadása nélkül vállalta hivatalát. Erre gróf Ká­rolyi Gyula ezzel válaszolt: a mai viszonyok 'között a kormányt két célkitűzés vezeti: meg 'kell teremteni az államháztartás pénzügyi (egyensúlyát és ezzel együtt biztosítani kell a pengő értékállandóságát. A másik feladat, hogy fenntartsuk a gazdasági élet kontinuitá­sát s konzerváljuk a termelő erőket arra az időre, amikor elhárul fejünk felől a nyomasztó gazdasági válság. Hogy mindezt keresztül le­hetett vinni, ahhoz bátor kormányzati tényekre volt szükség. S Károlyi Gyula nem ringatta oktalan ábrándokban a nemzetet, nyíltan) szeme elé tárta a. való helyzetet, hangoztatva, hogy olyan áldozatokat kell hoznia a nemziet minden tagjának, amilyent csak elbír. így kénytelen volt lefaragni az állami alkalmazot­tak fizetését, hozzákényszerült nyúlni az adó­terhek bizonyos fokú emeléséhez, és egyelőre kötelességében állott megállítani azt a befek­tetési munkát, amely a múltban sok-sok ezer embernek kenyeret tudott biztosítani. íme, a népszerűtlen feladatoknak egész sorával ál­lunk szemben. Aki erre a feladatra vállalko­zik, az bizonyára nem olcsó babérok elnyeré­séért küzd. És mégis babér illeti ezt a fér­fiút, mert egy esztendő távlata igazolja, hogy mindaz, amit tett, idejekorán végrehajtott in­tézkedés volt s az ország érdekeit szolgálta* Epilógus a Hitler-vitához* Dr. Magasi Artúrnak. Irta: Horváth Elek. Magasi dr. vezércikkét nem értettem félre, s távol állott tőlem az, hogy mielőtt Hitler be­bizonyíthatta volna, hogy őt a Gondviselés állította hazája élére, lemosolyogva intézzem el. Hogy mit alkotott, mennyivel vitte előbbre Németország, egyáltalán az egész emberiségf sorsát, ezt megállapítani nem a kortársak^ hanem az utókor feladata lesz. De tartsuk szem előtt, hogy Hitler tábora egy politikai párt, s ha nem is állapítható meg, hogy vég 1­eredményben hova torkolik, hasznunkra vagy kárunkra fog-e szolgálni, de, hogy a »szocia­lizmus«, »nacionalizmus« és »katolicizmus (vallásosság)« mégis ismert fogalmai milyen parallelitást mutatnak Hitler tevékenységével mint reális gondolkodásunk tárgya, igen tanul­ságos lehet. Ezt tartva szem előtt adtam tárgyilagos választ, s erre jött a felelet, mely ujjongva harsogja tévedéseimet, járatlannak nevez, s kritikátlan módszerrel »bizonyítja« be állítá­saim valótlanságát. Cikkemet az abban fog­lalt állításokkal együtt természetesen fenntar­tom, csupán »gyenge lábon álló« bizonyíték kaimat s »téves« adataimat tartom szükséges­nek revízió alá venni. Ami legelőször szembeötlik, az, hogy mig Magasi dr. első cikkében azt írja Hitlerről, hogy »a mai Európa legkimagaslóbb alakja«, ^gondviselésszerű férfiú«, »az egész háború utáni Európa lelkéé«, »kinek győzelme a ka­tolikus szellemű és nemzeti jellegű nacionaliz­* Jelen cikk közlését szerzője azzal kérte tőlünk, hogy neki nem adták meg a lehetőségét egy, a Pápa és Vidékében megkezdett polémiának ugyanott szándé­kolt befejezésre. Bár hasonló dolgot elvileg nem szok­tunk megengedni, arra való tekintettel, hogy a szerző lapunknak is irt már, de meg főkép azért, mert cikké­nek vannak oly részei, melyek a polémiától függetlenül számot tarthatnak az érdeklődésre (így pld. a Hitler­mozgalom pángermán iránya, amiről lapunk mult heti szemléjében mi is irtunk), nem zárkóztunk el közlése elől. Szerk. musnak hajnalhasadását jelentk, »aki a tank­szerüen előretörő jövőnek vezére, európai elő­harcosa^ a »a keresztényszocializmus markáns vezére«, feleletében viszont azzal fejezi be el­mélkedését, hogy »ki kell várni, hogy a győző vezér millyen lesz a felelősség pódiumán^ Nekünk az lenne jó, ha nem kellene csaló d-i inunk benne«. Ez talán mégsem ugyanaz!? Első cikkében költői hasonlattal állapítja meg, hogy a ker. szocializmust a XX. század-i ban alkották a korférfiak. Erre válaszomban megjegyeztem, hogy a XIX. századbeli szo­cializmusból vált ki, melynek a Magasi dr. feleletében említett 1848-as mozgalma meg­bukott s így csak XIII. Leótól számíthatjuk fennállását. Hogy Marxot múmiának nevezi, az lehet az ő egyéni közgazdasági tana, nem tartozik ide. Az azonban világos, hogy nem a világháború utáni szoc. irányzatról beszélt, hanem arról, amelyikben megalkották a ker. szocializmust. Ezt pedig ő is 1848-tól, leg 1­később XIII. Leótól (1891) számítja! Kö­vetkezetesség ez? Ezután azt írja Magasi dr., hogy »az sem helyes beállítás, mintha én a mai ker. szoc. pártot bántalmaztam volna«. S bizo­nyítja igazát. Le kell szögeznem, hogy én sem ezt, sem ehhez hasonlót nem állítottam. Nem állítottam továbbá azt sem, hogy »Hitler nacionalizmusa voltakép kompromit­tált nemzetiségi kérdés«. Csak az Alldeutsch (pángermán) mozgalomra céloztam, midőn a német birodalomnak a német nyelvterület ha­táráig való kiterjesztéséről beszéltem, s mely mozgalom a hazánkbeli németek közötti izga­tással a magyarság érdekeit igenis közelebb­ről veszélyezteti! Elképesztő Magasi dr. eljárása, midőn Gobineauról és Lapougeról szólva kijelenti, hogy »egyik sem írta soha a H. E.-től nekik tulajdonított állítást ilyen formában«. Meg­jegyezhetem, hogy e pontnál Szekfü Gyula történetíróra is bátor voltam támaszkodni, (»Faji kérdés és magyarság«), s ha Magasi dr. történeti kutatásai nyomán más eredményre is jutott, én mégis Szekfü álláspontjánál ma­radok. Hogy Hitler mennyire szimpatizál más nacionalista irányzattal, annak Hitler tettei, az »Alldeutsch«-mozgalom pártolása, s a ger­mán-árja önimádat túlkapásai mondanak el­lent, a szimpátiát pedig az idegen hatalmak eddig épen nem tapasztalhatták. Hogy Hitler megértő barátja Mussolininak, erre a duce kormánya cáfolt rá, amelyik megakadályozta Hitler olaszországi körútját. »Ami pedig Bis­marck győzelmét illeti, arról ép nekünk ka­tolikusoknak lehetne beszélnünk« — mondja Magasi dr. Ne tessék összetéveszteni, hogy é;n nem vallási, hanem nemzeti türelemről beszéltem, melynél ismét Szekfüre mertem tá­maszkodni. (»Bismarck tegnap és ma.«) Nem állítottam továbbá azt sem, hogy a hitlerizmus a szociáldemokráciánál is kisebb fajsúlyú. De távol állott tőlem az, hogy Hit­lert az antikrisztus rokonának« és »minden tartalmi szempontból annyira rossznak« ál­lítsam be. Ezekre a ráfogásokra akár vála­szolni is szükségtelen. urkoló csempe Költségvetés, ár­ajánlat díjtalanul. fürdőszoba, konyha, lépcsőház, üzlethelyiség stb. faiburkolására Mo^aiklapok és mmíás cesmeratlaisolt cemeníárugyár PÁPA, Foíér IS.

Next

/
Thumbnails
Contents