Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.
1932-08-27 / 35. szám
MEG JELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. I-SSSzetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BSés. Telefon 131. mxtum. Laptulajdonos főszerkesztő: DS. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatalt PetőS-ntca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egy esztendeje múlt annak, hogy gróf Károlyi Gyula vállalta a kormányelnökséget, iamely elhatározása nagyjelentőségű történelmi ténnyé vált. Ha visszaemlékezünk az elmúlt év augusztus hónapjának eseményeire, s a kormány megtett intézkedéseit a világszerte zajló gazdasági válság mérlegébe dobjuk, még a legelfogultabb léleknek is azt a megállapítást kell tennie, hogy csak ilyen bölcs operatív beavatkozásokkal lehet meg 1állni helyünket a válság zajló zivatarában^ Az egész világ a gazdasági élet zajának recse-! gését figyelte s szinte döbbenés vett erőt a lelkeken, mert senki sem tudta, hová vezetnek a fékevesztett válság szálai. Amikor megdönthetetlennek vélt bástyák inogtak meg, mint amilyen volt az angol font, bizony nem lehetett csodálni, ha a tömegeken a kishitűség kezdett erőt venni. Ugyanakkor Németország gazdasági élete pánikszerűen küzdött a bajokkal. A külföldi tőke visszavonult a német termelési területekről s eza-latt az államnaik óriási erőfeszítéseket kellett tennie, hogy a bankszervezeteket megóvja a teljes összeomlástól. Alig" volt ország, melyen nem süvített; végig a feltornyosodott veszélyek hulláma. Ezektől a mi kis megnyomorított hazánk sem volt mentes, sőt a békeszerződések által támasztott helyzet még inkább fokozta gyengeségünket. Alátámasztja ezt az a körülmény is, hogy közgazdaságilag nem tudjuk izolálni magunkat a külföld eseményeitől, mert a gazdasági élet szálai úgy befontak bennünket a világegyetem legkisebb rezgési területeibe iSj hogy éreznünk kell s sajnos mindig érezzük is a külföldről elindított akció hullámrezgését., Az elmúlt év augusztusában lepett meg bennünket egy ilyen kétségbeejtő depresszió. A nemzet cselekedeteket várt a kormánytól, mely a körülmények kényszerítő hatása alatt kénytelen volt elrendelni a bankzárlatot és bevezetni a kötött devizagazdálkodást. Ugyanakkor a mezőgazdasági cikkek ára rohamosan zuhant, a kiviteli piacok forrása úgyszólván teljesen elapadt, de vele együtt apadt az államháztartás kasszája, ami végeredményben a költségvetés egyensúlyának felborítását eredményezte volna, ha bölcs intézkedésekhez nem folyamodik a kormány. Ezek az intézkedések azonban nem voltak, mint ahogy nem is lehettek népszerű kormány tények. Ekkor jött gróf Károlyi Gyula, akinek személye a tiszta becsületesség, nemes puritanizmus. Csak ma látjuk igazán, hogy mit jelentett az ő elhatározása, amikor vállalkozott a kormány rúdjának irányítására. A miniszterelnöki pozíció számára nem jelentett díszt s ünnepeltetést, sőt mindezt a leghatározottabban távol is tar* totta magától. Előtte egy cél lebegett: biztosítani az ország boldogulását a lehető legszerényebb keretek között is. Sokan azzal vádolták ellenzéki oldalról, hogy programm tadása nélkül vállalta hivatalát. Erre gróf Károlyi Gyula ezzel válaszolt: a mai viszonyok 'között a kormányt két célkitűzés vezeti: meg 'kell teremteni az államháztartás pénzügyi (egyensúlyát és ezzel együtt biztosítani kell a pengő értékállandóságát. A másik feladat, hogy fenntartsuk a gazdasági élet kontinuitását s konzerváljuk a termelő erőket arra az időre, amikor elhárul fejünk felől a nyomasztó gazdasági válság. Hogy mindezt keresztül lehetett vinni, ahhoz bátor kormányzati tényekre volt szükség. S Károlyi Gyula nem ringatta oktalan ábrándokban a nemzetet, nyíltan) szeme elé tárta a. való helyzetet, hangoztatva, hogy olyan áldozatokat kell hoznia a nemziet minden tagjának, amilyent csak elbír. így kénytelen volt lefaragni az állami alkalmazottak fizetését, hozzákényszerült nyúlni az adóterhek bizonyos fokú emeléséhez, és egyelőre kötelességében állott megállítani azt a befektetési munkát, amely a múltban sok-sok ezer embernek kenyeret tudott biztosítani. íme, a népszerűtlen feladatoknak egész sorával állunk szemben. Aki erre a feladatra vállalkozik, az bizonyára nem olcsó babérok elnyeréséért küzd. És mégis babér illeti ezt a férfiút, mert egy esztendő távlata igazolja, hogy mindaz, amit tett, idejekorán végrehajtott intézkedés volt s az ország érdekeit szolgálta* Epilógus a Hitler-vitához* Dr. Magasi Artúrnak. Irta: Horváth Elek. Magasi dr. vezércikkét nem értettem félre, s távol állott tőlem az, hogy mielőtt Hitler bebizonyíthatta volna, hogy őt a Gondviselés állította hazája élére, lemosolyogva intézzem el. Hogy mit alkotott, mennyivel vitte előbbre Németország, egyáltalán az egész emberiségf sorsát, ezt megállapítani nem a kortársak^ hanem az utókor feladata lesz. De tartsuk szem előtt, hogy Hitler tábora egy politikai párt, s ha nem is állapítható meg, hogy vég 1eredményben hova torkolik, hasznunkra vagy kárunkra fog-e szolgálni, de, hogy a »szocializmus«, »nacionalizmus« és »katolicizmus (vallásosság)« mégis ismert fogalmai milyen parallelitást mutatnak Hitler tevékenységével mint reális gondolkodásunk tárgya, igen tanulságos lehet. Ezt tartva szem előtt adtam tárgyilagos választ, s erre jött a felelet, mely ujjongva harsogja tévedéseimet, járatlannak nevez, s kritikátlan módszerrel »bizonyítja« be állításaim valótlanságát. Cikkemet az abban foglalt állításokkal együtt természetesen fenntartom, csupán »gyenge lábon álló« bizonyíték kaimat s »téves« adataimat tartom szükségesnek revízió alá venni. Ami legelőször szembeötlik, az, hogy mig Magasi dr. első cikkében azt írja Hitlerről, hogy »a mai Európa legkimagaslóbb alakja«, ^gondviselésszerű férfiú«, »az egész háború utáni Európa lelkéé«, »kinek győzelme a katolikus szellemű és nemzeti jellegű nacionaliz* Jelen cikk közlését szerzője azzal kérte tőlünk, hogy neki nem adták meg a lehetőségét egy, a Pápa és Vidékében megkezdett polémiának ugyanott szándékolt befejezésre. Bár hasonló dolgot elvileg nem szoktunk megengedni, arra való tekintettel, hogy a szerző lapunknak is irt már, de meg főkép azért, mert cikkének vannak oly részei, melyek a polémiától függetlenül számot tarthatnak az érdeklődésre (így pld. a Hitlermozgalom pángermán iránya, amiről lapunk mult heti szemléjében mi is irtunk), nem zárkóztunk el közlése elől. Szerk. musnak hajnalhasadását jelentk, »aki a tankszerüen előretörő jövőnek vezére, európai előharcosa^ a »a keresztényszocializmus markáns vezére«, feleletében viszont azzal fejezi be elmélkedését, hogy »ki kell várni, hogy a győző vezér millyen lesz a felelősség pódiumán^ Nekünk az lenne jó, ha nem kellene csaló d-i inunk benne«. Ez talán mégsem ugyanaz!? Első cikkében költői hasonlattal állapítja meg, hogy a ker. szocializmust a XX. század-i ban alkották a korférfiak. Erre válaszomban megjegyeztem, hogy a XIX. századbeli szocializmusból vált ki, melynek a Magasi dr. feleletében említett 1848-as mozgalma megbukott s így csak XIII. Leótól számíthatjuk fennállását. Hogy Marxot múmiának nevezi, az lehet az ő egyéni közgazdasági tana, nem tartozik ide. Az azonban világos, hogy nem a világháború utáni szoc. irányzatról beszélt, hanem arról, amelyikben megalkották a ker. szocializmust. Ezt pedig ő is 1848-tól, leg 1később XIII. Leótól (1891) számítja! Következetesség ez? Ezután azt írja Magasi dr., hogy »az sem helyes beállítás, mintha én a mai ker. szoc. pártot bántalmaztam volna«. S bizonyítja igazát. Le kell szögeznem, hogy én sem ezt, sem ehhez hasonlót nem állítottam. Nem állítottam továbbá azt sem, hogy »Hitler nacionalizmusa voltakép kompromittált nemzetiségi kérdés«. Csak az Alldeutsch (pángermán) mozgalomra céloztam, midőn a német birodalomnak a német nyelvterület határáig való kiterjesztéséről beszéltem, s mely mozgalom a hazánkbeli németek közötti izgatással a magyarság érdekeit igenis közelebbről veszélyezteti! Elképesztő Magasi dr. eljárása, midőn Gobineauról és Lapougeról szólva kijelenti, hogy »egyik sem írta soha a H. E.-től nekik tulajdonított állítást ilyen formában«. Megjegyezhetem, hogy e pontnál Szekfü Gyula történetíróra is bátor voltam támaszkodni, (»Faji kérdés és magyarság«), s ha Magasi dr. történeti kutatásai nyomán más eredményre is jutott, én mégis Szekfü álláspontjánál maradok. Hogy Hitler mennyire szimpatizál más nacionalista irányzattal, annak Hitler tettei, az »Alldeutsch«-mozgalom pártolása, s a germán-árja önimádat túlkapásai mondanak ellent, a szimpátiát pedig az idegen hatalmak eddig épen nem tapasztalhatták. Hogy Hitler megértő barátja Mussolininak, erre a duce kormánya cáfolt rá, amelyik megakadályozta Hitler olaszországi körútját. »Ami pedig Bismarck győzelmét illeti, arról ép nekünk katolikusoknak lehetne beszélnünk« — mondja Magasi dr. Ne tessék összetéveszteni, hogy é;n nem vallási, hanem nemzeti türelemről beszéltem, melynél ismét Szekfüre mertem támaszkodni. (»Bismarck tegnap és ma.«) Nem állítottam továbbá azt sem, hogy a hitlerizmus a szociáldemokráciánál is kisebb fajsúlyú. De távol állott tőlem az, hogy Hitlert az antikrisztus rokonának« és »minden tartalmi szempontból annyira rossznak« állítsam be. Ezekre a ráfogásokra akár válaszolni is szükségtelen. urkoló csempe Költségvetés, árajánlat díjtalanul. fürdőszoba, konyha, lépcsőház, üzlethelyiség stb. faiburkolására Mo^aiklapok és mmíás cesmeratlaisolt cemeníárugyár PÁPA, Foíér IS.