Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-08-27 / 35. szám

Olcsó élelmicikkek kirándulásra MEINL. NÍ I 1 doboz szardínia 64 fillér 1 doboz bácskai lecsó 64 fillér 1 tubus szardella-paszta 64 fillér 1 tábla tejcsokoládé 64 fillér 1 nagy tábla 208-as étcsokoládé . . 64 fillér 1 üveg Meinl-mustár 64 fillér Vé kg- jó olcsó kávé ... 1-60 pengő V 8 kg- jó olcsó kávé . . . —'80 pengő Kapható az összes fióküzleteinkben. Aki pedig egy jottányit is jártas a hitle­rizmusban, tudnia kell arról, hogy Hitler a falu népét a város ellen izgatja, de tudnia keli arról az esetről is, mikor az egyik falu pa^ rasztjait kapával-kaszával fölfegyverezve küldte a városiak ellen. A szociáldemokraták szimpátiáját nemcsak ők, de maguk a Centrum tagjai is komolyat* vették és veszik ma is. De ha csak a szociáli demokraták önszeretete ez, kérdem, miért nem tudták ennek az önszeretetnek eddig Hitlerék tanújelét adni. Különben a politikában nin­csen önzetlenség, csak érdek! S ezután Magasi dr. triumfálva csap rá a weimári alkotmány körüli tévedésemre. El­ismerem, hogy a több változáson átmenő weimári alkotmány 13 éves, elismerem azt is, hogy Hitler csak 1924-ben lépett a porondra. De állítom most is, hogy erősen szemben álll Hitlerrel, állítom, hogy a németek a biroda­lom elporosztalanítási munkájának tekintik s a német katolicizmus »magna chartájának« tart­ják. (Kühiielt-Leddihn.) Akaratlanul is engem támogat Magasi, mikor azt mondja, hogy sebben elenyésző kisszámú volt a jobboldali képviselő«. Tudvalevőleg a Centrum közép­párt, a szoc. demokraták pedig baloldaliak. Hogy »kár a weimári alkotmányt magasZi tjalni!« Egy szóval sem magasztaltam, bár hasznosságán kívül alkotmányjogi szempont­ból csak dicséretet érdemelne! Tagadom, mintha az én kortesjóslatom lenne az, hogy a hitlerizmus Németországi elbarbarizálódását fogja eredményezni. Mint írtam, ezt v. Brentano könyvébőil vettem! Hitler vallásosságáról mondott adataim mind helytállanak, s azokat nem ellenségei­nek rágalmaiból, hanem első forrásból vet­tem. Ismeretes, hogy Hitler egyházellenes­sége határozott programmpontja. Tessék be­tekinteni Hitler lapjaiba és folyóirataiba: a »Völkischer Beobachter«, a »Der Angriff«, a »Nationalsozi|alistische Deutsche Wochen­schau« cikkei, Rosenbergnek, a »Völkischer Beobachter« főszerkesztőjének »A XX. szá­zad mithosza« cimü müve frappánsan tanú­sítja állításaim igazát. A szentségek ki nem szolgáltatása és az egyházi temetés megtaga-i dása pedig püspöki körlevelek felhívására történt! De a leglogikátlanabb beállítás Mus­solini egyházellenes szervezkedéséinek val­lási alapokra való visszahelyezését bizonyí­téknak venni, elfelejtve azt, hogy az egyház­üldözésnek nem logikai következménye egy esetleges kibékülés. Ezzel szinte egyértelmű lenne minden egyházellenes üldözést eltűrni, mert hátha indirekte ennek is haszna van, hátha egykor úgyis egyház-baráttá lesz az illető. Hanem az már vita tárgyát képezheti, hogy a németországi kommunizmus megaka­dályozója Hitler volt-e, vagy pedig Ebért és a szociáldemokraták? Mert ez utóbbi inkább bizonyítható, s ez esetben Hitler indirekt! Vallási hasznossága is elesik. Különben Ma­gasi első cikkében nem indirekt vallási hasz­nosságról beszélt, hanem azt állította, hogy »Hitler katholikus ember és vezérkarának, tá­borának legelsői hivő keresztényeké De összevetve Hitler politikai tevékenységét, ta­lálunk-e tetteiben iegy szemernyit is a krisz­tusi szeretet vallásából? Szükségesnek tartottam mindezeket meg­állapítani, hogy nyilvánvaló legyen, hogy adataim igen is adatok, bizonyítékaim pedig bizonyítékok! Ezek után pedig ki kell jelentenem, hogy aki a pamfletiró komolyságánál magasabb nívóra tart számot, az nem teheti meg azt, hogy ilyen hangnemet használjon, hogy saját állításait átkefélje, hogy állításaimat rossz­hiszeműen meghamisítsa és félremagyarázza, s végül, hogy olyan állításokat adjon számba, amelyeket nem is tettem. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy Hitler történelmi értékét az utókor fogja megálla­píthatni. Lehet, hogy Németországot Orosz­ország mintájára, a mostani gazdasági és tár­sadalmi rend gyökeres átalakításával, a val­lás eltörlésével nagyobbá teszi, mint valaha volt, — ha ez az emberiség fejlődésének kö­vetkező etappe-ja. De ez igen illuzóris! Mi maradjunk a jelennél, melynek reálpolitikája pedig szívlelje meg Leopold von Ranke sza­vát : »Az igazi politika tekintettel van a gya­korlati érdekre, a szükségesre és a kivihe­tőre, s nem áldozza fel bármely pillanatban egész múltját csalóka reményekért«. Hősök emlékmüvének leleplezése Grecsén. Járásunk területén immár alig van köz­ség, amely hősi halottainak emlékét megfe­lelő módon meg ne örökítette volna. A sor­ban most Gecse község következett, amely vasárnap délelőtt leplezte le hazafias szép ünnepély keretében azt az impozáns emlék­művet, amelyet a község lakosságának ál­dozatkészségéből a falu főterén, a jegyzői lak előtt állítottak fel. Valahányszor ilyen ünnepélyen lapunk képviseletében megjelenünk, mindig bizonyos vádat érzünk Pápa városával szemben, amely legszentebb kötelességét teljesíteni mindez ideig elmulasztotta, s mikor felteszik előttünk a kérdést, mint ez ünnepély alkalmából is történt, hogy »hát Pápa városa mikor állítja fel hősei emlékmüvét?« — szégyenpír borítja el arcunkat, mert bizony a kérdésre meglt nyugtató feleletet adni nem tudunk, hisz meglevő sok nagy nyomorúságainkban a hősi emlékműre tartalékolt alapot is, felmerülő ha­laszthatatlan szükségletek kielégítésére kény­telenek voltunk kölcsön venni. Ám a kötelesség teljesítését a végtelen­ségig halasztani nem lehet. A falu is épúgy sínylődik, nyomorog, mint a város, s ha ők anyagi erejük megfeszítésével mégis meghoz­zák az áldozatot a hazafiság oltárán, a szent lelkesedésnek bennünket is magával kell ra­gadnia és mielőbb méltó módon le kell ró­nunk mélységes tiszteletünket és kegyeletün­ket azok iránt, akik a világháború poklában a legbecsesebbet, életüket adták a hazáért. Áll­jon előttünk világító tüzoszlopként Gecse s a többi járásunkbeli hazafias község felemelő példája! * A leleplezési ünnepélyről a következők­ben számolunk be: Az ünnepély 10 óra tájban istenitisztele­tekkel vette kezdetét. Az evangélikus temp­lomban Nagy Kálmán lelkész mondott a templomot zsúfolásig megtöltő áhítatos közön­ség előtt emelkedett szellemű alkalmi beszé­det, a kath. templomban pedig Pozsgay Már­ton vaszari anyagyülekezetbeli káplán szolgál­tatott misét és tartott utána hazafias tárgyú szentbeszédet. A templomokból kijövő közönség nagy tömegekben a jegyzői lak előtt felállított hősi emlékmű körül gyülekezett, amelyet egyelőre vászonfalak takartak el a kíváncsi szemek elől. A leleplezési ünnepély kezdetét vévén, a műsor első számaként a pápai levente-zene­kar eljátszotta a Himnuszt, majd a gecsei ve­gyeskar Bárdosi Aladár ev. ig.-tanító vezetése mellett elzengte a magyar Hiszekegyet, amely után Bárdosi Jenő soproni theol. akad. hall­gató tartotta meg szépen felépített, nemes hévvel előadott ünnepi beszédét, a hála és tisztelet babénaiból fonván koszorút a jeltelen: sírokban pihenő hősi halottak homloka köré. Erdélyi Sándor pápai tanítóképezdész lendü­letes szavalata után Sághi Tamás pápai tanító­képző-intézeti tanár jelent meg a pódiumon, hogy avatóbeszédét megtartsa. Zengő orgá­nummal, szónoki készséggel előadott beszé­dében az emlékművet kőbe vésett tizparancso­LOWY butoráruház GYŐR, Gr. Tisza I. tér 5. Önt jól és olcsón szolgálja ki. latnak nevezte, amelyről az igaz hazafiság igéi szólnak figyelmeztetőleg hozzánk. Idézte a pompéji hőst, aki rendületlenül megállott őrhelyén, nem törődve azzal, hogy a láva el­temeti. így teljesítették kötelességeiket a mi hőseink is, amikor a különböző harctereken a félvilággal szemben állva hűek maradtak katonai esküjükhöz, hazájukhoz — mindhalá­lig. Beszéde végén lehullottak a szobrot elta­karó vászonfalak, s a szikrázó napsütésben leragyogott az oszlopról a negyven gecsei hős neve, amint következik: Ájer Sándor, Berkes Dénes és János, Böröczky Géza, Brisky Sándor, Csapó István, ifj. Csapó Márton, Cseszregi Gyula, Györgydeák Géza, Hath Jó­zsef, ifj. Hath József, Horváth Antal és Ká­roly, Kalmár Gyula és Imre, Kiss Dávid, János, József és Pál, Király József, Kovács Já­nos, Markó János, Nagy István és Mihály, Papp Dániel, ifj. Papp Dániel, Papp Gyula, Pécsy Imre, Rakocsa Imre, Simon Rudolf, Szalay Dániel, Szokody Gábor, Szűcs Dániel, Tarró Ferenc, ifj. Tarró Imre, Tarró István és Mihály, Tőke Lajos, Tremmer Ferenc, Vida József. Az áhítatos csendben innen is, onnan is hangos zokogáis Hangzott fel — a hősök hozzátartozói szívéből kitört a fájdalom... Győr Sándor pápai theol. akad. hallgató szárnyaló lelkesedéssel elszavalta ez alkalomra írt, pályadíjat nyert gyönyörű ódáját, mély hatást keltve. A vegyeskar »Bús magyarok imádkoznak« éneke után az evangélikus egy­ház nevében Nagy Kálmán lelkész, a r. kath. egyház nevében Pozsgay Márton káplán ál­dotta meg az emlékművet, melyet most sorjá­ban megkoszorúztak a katonai és polgári ható­ságok, egyesületek és magánszemélyek. Pápa város szép koszorúját Mihály Sándor gazd„ felügyelő helyezte el a talapzaton. A bajtársak részéről Szokodi Sándor mondott szép emlék­beszédet, Kalmár Károly szavalt, Vasvár)* Gyula biró pedig a község nevében átvette az emlékművet. A Szózatot elénekelvén az ünneplő közönség, a gecsei tűzoltók és leven­ték díszelvonulásával véget ért a megható ün­nepély. * A minden tekintetben igen sikerült szob­rot Vaszary László gecsei születésü budapesti szobrászművész tervezte és V,ajda Sándor pápai szobrász készítette. Az emlékmű egy karcsű műkőoszlopból áll, amelyre 40 hősi halott neve van felvésve. Az oszlop fejdíszét karrarai márványból faragott magyar korona képezi, talapzatán, a nevek alatt pedig ugyan­csak karrarai márványból faragva kiterjesztett szárnyakkal, figyelő szemekkel turul madár őrködik, mintha csak azt mondaná, »ne bántsd a magyart!« * Az ünnepély vendégeit fogatokon röpítet­ték ki Böröczky Antal jóhirü vendéglős szőllő­jének kerti helyiségébe, hol ebédre terítv^ volt. Az ízletes ételek, kitűnő italok és előzé­keny felszolgálás ritka jó 'emlékeket hagytak a késő estig elszórakozó társaság lelkében. Álta­lában az egész ünnepélyt igen ügyesen ren­dezték meg, amiért feltétlen elismerés illeti a község közszeretetben álló, agilis főjegyzőjét, Vitéz Csonka Sándort. N. P. — A lovászpatonai vásár. Lovászpatona községben az országos állat- és kirakodó vá­sárt folyó hó 29-én tartják meg. Vészmentes helyről mindenféle állat felhajtható.

Next

/
Thumbnails
Contents