Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-01-23 / 4. szám

ÖN IS NÉZZE MEG! Lőwy butoráruház állandó kiállítását Győr, Gróf Tisza István tér 5. szám. Városi közgyűlés. — 1932 január 19. — Pápa város képviselőtestülete e hét hétfőjén ,az iparostanonc iskola egyik tantermében közgyűlést tartott. A közgyűlés iránt szokatlan nagy volt az érdeklődés. Talán 8—10 híjján az összes városi képviselők jelen voltak s a hátsó sorokba szép számú hallgató-, ság is felsorakozott. Mindez valószínűleg egy várt szenzáció reményében. Ami azonban elmaradt. A polgármester nyugdíjaztatási kérvényét megjegyzés nélkül áttették a nyugdíjügyi választmányhoz. A tárgysorozat egyéb pontjai közül egyedül az inségakció keltett nagyobb érdeklődést és érdemleges vitát. A közgyűlésen dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester elnökölt, aki napirend előtt bejelentette, hogy a vármegyei kisgyűlés jóváhagyta a színház lebontására és átadására vonatkozó határozatot. Jelentette, hogy a szinház-mozi építési ügye pénzügyileg még nem volt előkészíthető, továbbá, hogy felkérésére a minisztérium részéről kiküldött járt a városban a forgalmiadó-átalányok revíziója céljából, amitől a kereskedelem és ipar érdekében könnyítést remél. Áttérve a napirendre, elsősorban a városi házakban levő lakások új béreit állapították meg. A lakbéreket általában mérsékelték, nagyobb engedményeket tettek a Jókaiutcai nagy bérház lakóinál s más házaknál is, ezzel szemben a Török Bálint utcai bérház több lakásának, valamint más lakásoknak is aránytalan kis bérét felemelték. Végeredményképen a város majdnem 1000 P-vel kevesebbet fog bevenni a lakásokból, mint amennyi költségvetésében előirányozva van, ami átlagos 10—150/o-os csökkenésnek felel meg. Az új lakbérek május 1-től érvényesek. Élénk vita fejlődött ki az inségakció ügyénél. Mivel a közadakozás cimen előirányzott összegnek még x/

4 része sem folyt be, a belső kölcsönt pedig — melyre egyébként szintén csak nagyon csekély befizetés történt — a vármegye nem engedélyezte, bizonyos munkálatok kikapcsolása válik szükségessé. Dr. Fehér Dezső helyteleníti, hogy épp a maradandóbb természetű munkákat — XIII. tókerti utca megépítése, Városmajor környékének rendezése — mellőzi az előterjesztett javaslat, ezek felvételét és a belső kölcsön más formában leendő fenntartását kéri. Dr. Sulyok Dezső szerint nem szabad magunkat illúziókba ringatni az adakozás tekintetében. Ami pénz rendelkezésre áll, abból a nagy munkák nem végezhetők. Különben is ily munkákra a gyöngén dolgozó inségmunkások nem alkalmasak. Belső kölcsön a költségvetés megtartását jelenti. Szűcs Dezső a gyűjtés nehézségeiről szól. kifogásolja, hogy egyes segélyezettek az inségakciót üzérkedésre használják fel. Szalay Lajos a nagy nyomort festi meg. Az inségliszt csekély érték, amiért nagy munka nem várható. Nem szabad azt sem feledni, hogy olyan emberek kénytelenek útjavító, árokásó stb. munkát végezni, akik soha ilyennel nem foglalkoztak. Feltétlenül sürgeti a segítést. Szűcs Dezső tiltakozik az ellen, mintha ő, ki egész életében a szegénység érdekében dolgozott, nem fogná fel kellő szociális érzékkel az ügyet. Dr. Kőrös Endre utalva arra, hogy az önkéntes jótékonyság csődöt mondott, mert a legtehetősekben — tisztelet a kivételeknek — nincs áldozatkészség, a kérdést csak pótadóemelés útján találja megoldhatónak. Utasítandó a polgármester, hogy a XIII. utca szakmunkásokkal való megépíttetése tárgyában ilyen értelemben terjesszen be a legközelebbi közgyűlésre javaslatot. Varga József szintén a maradandóbb értékű munkálatok elvégzését kívánja s ezek sorában a maga részéről a Városmajor rendezését tartja legsürgősebbnek. A vita befejeztetvén, az előterjesztés elfogadtatott, de dr. Kőrös pótlásával együtt s így a most kihagyott munkálatok ügyével még egyszer foglalkozni fognak. A villanytelep felügyelő-bizottságában megüresedett tagsági helyre Kohn M. Mihályt választották meg. Dr. Tenzlinger József polgármester tiszti orvosi bizonyítvány alapján megrendült egészsége miatt nyugdíjaztatását s ennek elintézéséig szabadságoltatását kérte. Az előkészítő bizottságok javasolták a nyugdíjaz-' tatási eljárás megindítását s a kérvénynek a nyugdíjügyi választmányhoz való letételét. A javaslatot a közgyűlés hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadta. A határozat kimondása után, sőt a következő pont bejelentése! közben kért szót az ügyhöz Schneider Géza, amit azonban a h. polgármester ekkor már nem adott meg. A szikvizgyár kérelmét, bérleengedés tárgyában, Jílek Ferenc és dr. Fehér Dezső pártoló hozzászólása alapján oly értelemben intézték el, hogy ha kellő számú inségmunkást foglalkoztatnak s a jégellátást biztosítják, akkor újabb hozandó határozat alapján bérleszállításban részesülnek. Addig a régi díjat fizetik. A többi kisebb jelentőségű pont közül csupán még kettő keltett érdeklődést: Halmi Jenő színigazgató segélykérvénye, amit Schneider Géza ellenzése ellenére 39 szóval 11 ellen teljesítettek, 500 P segélyt szavazván meg, amiből azonban az áramdíj és forgalmiadó levonandó, továbbá dr. Tömör Béla városgazda kérelme, aki a város különböző határszélein történő munkálatok jobb ellenőrzése céljából ideiglenesen kocsifuvar engedélyezését kéri, ami egy ló megvételét teszi szükségessé. Hosszabb és elég kedélyes hangú eszmecsere után, amelyben Ruip Jenő, Giczi Gábor, dr. Fehér Dezső, Varga József, Szalay Lajos, Kovács Sándor vettek részt, a kérést 19 szóval 13 ellenében teljesítették. A közgyűlés már 1/

26-ra véget ért. „Túltermelési válság." Fekete József, a dunántúli református egyházker. ambiciózus főkönyvelője, aki tanulmányait a közgazdasági egyetemen végezte, a fenti cimmel figyelemre méltó cikket irt a »Társadalomtudomány« cimű folyóirat legutóbbi számába. Szerző avatott kézzel nyúlt korunk legfájóbb problémájához, a munkanélküliséggel párosult túltermelési válság kérdésének boncolgatásához. Alapos tanulmány tárgyává tette a vonatkozó szakirodalmat, míg lelkén keresztül leszürődött a komoly megállapítás: y>Nem a termelést kell korlátozni, hanem a jövödelem nélküli csoportokat a fogyasztási jogcímek kiterjesztésével ki kell emelni a szubkonszumáció — fogyasztóképtelenség — állapotábóh. Valóban így is van! Kacagni lehetne rajta, ha nem volna olyan tragikusan szomorú, hogy óriási tömegekben elégetik a búzát, a kukoricát, a kávét s a többit ugyanakkor, amikor emberek milliói küzdenek az éhínséggel, mert munkanélküliségük folytán az élelmiszereket a maguk számára megszerezni nem tudják. Túltermelés és munkanélküliség! — Áll szemben a két véglet egymással. Hogyan lehetne a kettő között tátongó szakadékot áthidalni, hogy a társadalmi revolúciót elkerüljük, — ez most a kérdések kérdése. Közgazdászok, szociológusok, állampolitikusok töprengenek azon, hogy mikép lehetne az életbevágóan fontos problémát megoldani, s á társadalom nyugodt és békés fejlődését biztosítani. Fekete József említett tanulmánya is ezt a célt szolgálja. Tizenkét alcím alatt boncolgatja a kérdést nagy tárgyismerettel s igaz emberszeretetből fakadó objektivitással és őszinteséggel. Leplezetlenül feltárja a bajokat és a tények helyes felismerésével reámutat a kivezető utakra. Azt hisszük, szolgálatot teszünk vele a köznek, amikor szerző szives engedelméből lenyomatjuk a tanulmány —• szerintünk — legfontosabb részét, a 12. alcim alatt foglaltakat, amely a munkanélküliség elleni küzdelem, közvetett eszközeiről szól. íme a közlemény: Az előző pontban felsorolt módszerek a fellépő munkanélküliség lehető gyors enyhítését a keresetnélküliek érdekében történő közvetlen beavatkozással kívánják elérni. Ezzel szemben a közgazdászok és államférfiak jelentékeny csoportja nem tartja kielégítőnek ezeket az intézkedéseket. A munkanélküliséget előidéző okokat a gazdasági és pénzügyi szervezet tökéletlenségében keresve, a gazdasági összeműködés feltételeinek megváltoztatásától, reformjától várják a munkanélküliség automatikus enyhülését és megszűnését. Kétféle irányzat küzd itt egymással a világnézeti szempontok két különböző kiindulási pontja szerint. Az egyik az orthodox marxizmus álláspontja, amelyik a gazdasági és állami rendnek kollektív alapon való újraszervezése útján tartja csak lehetségesnek a válságok és munkanélküliség eliminálását, a másik a szociálpolitikai álláspont, mely szerint a jelenlegi kapitalisztikus és individualisztikus alapon (sőt csakis ezen az alapon) is elkerülhetők a bajok, ha a társadalomban és a vezetőkben meg van az őszinte és céltudatos akarat bizonyos reformok és intézmények megvalósítására. Meddő és céltalan dolog volna azt vizsgálni, vájjon a marxista alapon létrejövő kollektív társadalmi szervezet mennyiben és mily módokon érné el a munkának olyan megszervezését, amely kizárná a munkanélküliséget. Józanul és a szenvedélyek felkavarása nélkül csak arról beszélhetünk, hogy az adott helyzetben, a társadalmi összműködés jelenlegi alapjainak felforgatása nélkül milyen intézkedések jöhetnek számításba. Annyi bizonyos, hogy a polgári társadalomnak meg kell mutatnia, hogy nem a kollektív társadalmi rendszerre való áttérés az egyedüli mentség. Azért súlyos hiba volna a »laisser fairé, laissez passer« elvéhez továbbra is ragaszkodni és a panaszokra azt válaszolni: »Világjelenség, ez ellen nem tehetünk semmik. A tehetetlenség beismerésével a polgári társadalom önmaga fölött törne pálcát. A »désinteressement« kényelmes szemlélő pozícióját tehát el kell hagyni és elszánt munkával megalkotni a közvetlen és közvetett intézkedéseknek azt a sorozatát, ami eredményre vezet. A közvéle-i ménybe bele kell vinni azt a gondolatot, hogy a munkanélküliség nemzeti veszedelem, a nemzet eleven testét sorvasztó kór, ami nemcsak a munkanélkülieket, hanem közvetve a társadalom minden tagját sújtja, s az ellene folyó küzdelemből mindenkinek kötelessége kivenni a részét. Igazat kell adnunk Hörsingnek abban, hogy rendkívüli események ellen csak rendkívüli eszközökkel védekezhetünk s a tömeges munkanélküliséget sem lehet sab^ Ionos, normális gazdaságpolitikai fegyverekkel kiparirozni. Az első teendő ezen a téren a rendkívüli intézkedések előkészítésére és keresztülvitelére felhatalmazott vezérkar (orTISZTVISELŐK bevásárlási könyvre előnyösen vásárolhatnak KOHN MÓR FIAI nagykereskedésében. Olcsó árak! Pontos kiszolgálás.