Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-01-23 / 4. szám

1932 január 23. PÁPA8 HIRLAff 3. szágos és helyi bizottságok) megalakítása, amelyik hivatva volna megfelelő programmot kidolgozni és annak végrehajtását ellenőrizni. Ezek a munkanélküliség leküzdésére alakult bizottságok a kormányzat mellett tanácsadói, véleményező és ellenőrző szervnek a szerepét töltenék be. A tehető közvetett intézkedések éppen azért, mert az egész gazdaságpolitikai pro­grammal szoros összefüggést mutatnak és at­tól el nem választhatók, igen nagy számban vannak. Ezek közül csak néhány olyat soro­lunk fel, amelyek kifejezetten a munkanélkü­liek érdekében propagáltatnak: a) A munkaidő leszállítása; b) az iskolakötelezettség meghosszab­bítása ; c) az álláshalmozások beszüntetése; cl) jövedelem maximálása; e) nagyvállalatok fokozottabb ellenőr­zése, szándékolt munkásredukció, vagy üzem­beszüntetés előzetes bejelentése; f) a termelés határán levő vállalatok se­gélyezése ; g) a hatósági munkaközvetítés hatályo­sabbá és elevenebbé tétele; h) a fizetési eszközök szaporítása; i) ,a kartellárak letörése; f) kamatmaximálás. A megfelelő programmpontokat termé­szetesen minden államnak a fennálló erővi­szonyok és a rendelkezésre álló eszközök mér­legelésével kell összeállítania. A lengyel-magyar barátság. Varsó, 1931 december. Az 1928. évben nagy nemzeti ünne-p keretében emlékezett az újjászületett Lengyel­ország tiz év munkájára, szenvedéseire, dia­dalára. Az a nemzet, amelynek himnuszát: »Isten, ki lengyelt...« mi is énekeljük, a szá­zadok viharaiban annyiszor tett tanúságot test­véri ragaszkodásáról, a megpróbáltatások ide­jében, hogy ma is szükségét érzi az őszinte; lengyel-magyar barátság kifejezésének, érvé­nyesítésének. S mi magyarok oly elhagyottak, oly idegenek vagyunk a hatalmas germán­román-szláv tenger közepén, ezért ápolnunk kell minden őszinte barátságot, amely irántunk megnyilvánul, meg kell könnyítenünk, viszo­noznunk kell minden jóindulatú közeledést. A lengyel főiskolás diákszervezetek meg­hívására utazunk Lengyelországba, hogy a ba­ráti együttműködés módozatairól megbeszélé­seket folytassunk Lwówban (Lemberg), Lub­linban, Varsóban és Krakóban jártunk. Midőn a varsói magyar követ úrnak megbeszéléseink eredményéről beszámoltunk, többek közt ezeket mondta: »A lengyel nép, különösen az ifjúság igazi szeretettel ápolja a magyar-lengyel barátságot. A nagy politika bizony elválasztott Lengyelországtól, ők min­dent megkaptak a trianoni szerződésben. Ma Lengyelország újjáéledt a százados elnyoma­tásból és ezt — önerején kivül — legyőzőink politikájának köszönheti. Ezért fontos, hogy a\ századok folyamán megerősödött és ma is valóban élénken érzett magyar-lengyel barát­ság számára a politikától egyelőre távol álló terrénumokat keressünk. Elsősorban az ifjú­ság munkájára nyilik itt lehetőség, ezért örü­lök az eddigi eredménynek«. Tavasszal magyar egyetemi hallgatókból álló küldöttség utazik az összes lengyel egye­temi városokba és előadásokat tart hazánk­ról, majd itthon Lengyelországról. Nemcsak a diákszervezetek vesznek részt ennek az útnak előkészítésében, hanem a budapesti lengíyel követség is. A lengyel követ szabadjegyet ajánlott fel a delegátusok számára. Nemcsak őszinte barátságunk kifejezése, hanem nemzeti érdekünk, hogy itthon is tart­suk legalább annyira élénken a lengyel-ma­gyar kapcsolatokat, amennyire ez Lengyelor­szágban tapasztalható. Minden városban találtunk valakit, aki magyarul beszél, Lembergben átlag 8—10-en, Varsóban 10—12-en, Krakóban még többen tanulják nyelvünket állandóan az egyetemen, Varsóban egész véletlenül részt vehettem Handelsmann professzor előadásán az egye­temi hallgatók magyar-lengyel egyesületében. Oly megható jelenet volt, midőn váratlanul érkezett magyar hallgatóinak köszönő sza­vaira válaszolt! Országos mozgalom indult meg itthon, hogy legalább annyira megismerjük a len­gyel nép szép jelenét, amennyire ők, a 30 milliós nemzet, érdeklődik irántunk. Érezzen igazi barátjának bennünket az a nemzet,, amely közelebb állónak érzi magát hozzánk, mint szláv vérrokonaihoz. Kérem a pápai és pápakörnyéki társa­dalmi vezetőket, ha alkalom kínálkozik egy­egy lengyelbarát előadás megtartására, e lap útján értesítsen erről, illetve Budapest IX., Ráday-utca 45. cimen. Nemcsak értékes, hanem érdekes, élvezetes estét tudunk biztosítani hallgatóinknak s mindannyian nemzeti nemes érdekeinket szolgáljuk! A budapesti lengyel követ e szavakkal búcsúzott tőlünk: »Minden lengyel testvéré­nek érzi a magyart«, legyünk rajta, hogy min­den magyar megismerhesse az új Lengyelor­szág életét, nemcsak mert ez érzelmeink leg­méltóbb kifejezése, hanem mert fenséges példa, is a mi jövőnk okos előkészítésében! Zárva soraimat, meggyőződéssel irom ide lengyelül, amit ott kint magyarul oly sokszor hallottam felhangzani: éljen a lengyel-magyar barátság: niech zyje polsko-wegrska przyjazn. Fekete Mihály. Az Emericana kultúrestje. Folyó hó 17-én az Emericana pápai kon­ventje magas színvonalú kultúrestet rende­zett a bencés reálgimnázium dísztermében, melyet városunk társadalmának színe-java zsú­folásig megtöltött. A bencés reálgimnázium Németh Döme bencés tanár vezényelte zenekara nagy lendü­lettel játszotta Erkel: Bánk bán-fantáziáját. Rollerné Tóth Anna dr. Hermann László zon­gorakisérete mellett Puccini: Toscájából éne­kelt. Énektechnikai tudását és finom, lágy szopránját megtapsoló közönséget ráadással jutalmazta. Ezúttal Hermann dr. saját szer­zeményű szép dalát énekelte. Ezután Sze­leczky Gyula dr., az Emericana kancellárja üdvözölte a vendégeket. Majd Neller Mátyás, a Nemzeti Újság főmunkatársa a spanyol forradalom és egy­háziildözésrőí tartott rendkívül érdekes elő­adásában kifejtette, hogy a forradalom elő­készítői a szabadkőmivesek, szindikalisták és szociálisták voltak, kiknek a társadalmi fo­nákságok: a nép műveletlensége, theatrali­tása és naivitása, a középosztály nemléte, a papság és arisztokrácia könnyelműsége, va­lamint a keresztény sajtó hiánya igen hálás talaj volt. Erre a talajra támaszkodva, alapo­san megszervezett aknamunkájukkal a forra­dalmat hamarosan ki is robbantották. Ez­után a forradalom három fázisáról beszélt. Az élesszemü szemtanúnak az ismeretlen or­szágról tartott lebilincselő előadását hálásan fogadta a közönség. Hermann Ancsi nagy zenei felkészült­séggel játszotta Mendelssohn: Rondo cápri­ccioso-ját, bár a tompa hangú zongora nagy dinamikai próbára tette a kitűnő pianistát s az andante praestóból valahogy allegretto lett. Szőnyeghy Sárika Szécskay Gy. Nagypén­tek cimü költeményét adta elő, kedves jelen­ség volt s ügyesen szavalta az egyéniségének meg nem felelő költeményt. Lendvai István a közönség tapsai közt kezdte meg pompás előadását a keresztény sajtóról. Kifejtette, hogy a magyar közélet félszázadon keresztül ólommérgezésben szen­vedett. Hogy a keresztény sajtó hiánya mit jelentett, megmutatta a legutóbbi spanyol forradalom. De hazánkban is láthattuk, mi történt 1918-ban és 1919-ben, ami nem követ­kezett volna be, ha akkor keresztény életünk és életerős keresztény sajtónk lett volna. Ma is van keresztény vallásunk, de nincs keresz­tény világunk, mert nem a keresztény hit hir­detése, hanem a krisztusi tanok szerinti élet a keresztény élet. S ha a magyarság vezetői is csak hirdetik, de nem a krisztusi tanok sze­rint élnek, nem várhatnak mást a vezetettek­től sem, ellenben pusztító forradalomra éb­redhetünk. Ha nincs keresztény élet, még in­tenzivebben kell hirdetnünk. S erre kell a keresztény sajtó. Teremtsük meg mindkettőt, ha másért nem, hát gyermekeink érdekében. Lendvai előadása nagy hatást váltott ki s őt a közönség melegen ünnepelte. Végül a bencés reálgimnázium fuvósze­nekarának indulója zárta be a jól sikerült estet. h. E. — Tanügyi látogatások. Dsida Ottó tankerületi kir. főigazgató e hét végén a hely­beli bencégimnáziumot látogatta meg, a jövő hét folyamán pedig a ref. gimnáziumban végzi ellenőrző munkáját. — Molnár Oszkár, a tanító­képző kir. főigazgatósághoz beosztott tan. kép. igazgató e hét folyamán a helybeli ref. tanító­képző-intézetben végzett hivatalos iskolaláto­gatást. — Dr. Ángyán képviselőnk felszóla­lása. A Dréhr-ügy parlamenti tárgyalása során a képviselőházban nagyobb beszédet mondott dr. Ángyán Béla v. államtitkár, orsz. képvise­lőnk. Dr. Ángyán az egységespárt álláspontját képviselve szigorúan objektív jogi érveléssel kifejtette, hogy a politikai államtitkárok is köz­tisztviselői felelősséggel tartoznak s így Dréhr fegyelmi felelősségrevonás szempontjából a Ház által kiadandó. Nem jelenti ez természetesen azt, hogyha a fegyelmi eljárás során bűncselek­mény nyomatékos gyanúja merülne fel, hogy az ügy ne lenne áttehető, sőt feltétlenül bírósági útra terelendő. A sorrend így helyes. Ahol a bűnvádi eljárás, mint az egy esetben a közel­múltban is történt, megelőzi a fegyelmi eljárást, nem mindig éretik el a közvéleményt teljesen megnyugtató eredmény. — A Ház tudvalevőleg Dréhr mentelmi jogának felfüggesztése mellett foglalt állást. — Leikészválasztás. A kecskeméti református egyház dr. Vass Vince enyingi lelkész, volt pápai theologiai tanárt, az ismert nevü egyházi szónokot és irót egyhangú meg­hívással lelkészévé választotta meg. — Kaszinói közgyűlés. A Pápai Kaszinó folyó hó 31-én tartja évi rendes közgyűlését, melyre a tagokat ez úton is tisztelettel meg­hívja az elnökség. — Pártoljuk a hazai ipart. A helybeli Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége választ­mánya folyó hó 19-én tartott választmányi gyűlésen csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, mely a Tesz kebelében a magyar ipart pártoló alakulat s mely országosan szervezkedik abból a célból, hogy magyar ember ne vásároljon olyan iparcikket vagy terményt, amilyet a magyar ipar is előállít, illetve magyar föld megterem. Ezzel kapcsolatban azt a kereskedőt pártolja, aki maga is elősegíti a magyar ipar­cikk árusításával a magyar ipar fejlődését s ezzel a munkanélküliség leküzdését. Aki ennek a magyar ipart pártoló mozgalomnak tagjává lesz, kívánja, hogy az árucikken a magyar márka rajta legyen. Fogadalma alól csak akkor van felmentve a mozgalom tagja, ha a keres­kedő vagy gyáros indokolatlanul magasabb áron adná a magyar árucikket a kereslet fokozó­dásával.

Next

/
Thumbnails
Contents