Pápai Hírlap – XXIX. évfolyam – 1932.

1932-01-23 / 4. szám

XXIX. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1932 január 23. RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. EMffizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 EDDéc. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az a némaság, amellyel a képviselőtestület a város polgármesterének nyugdíjazási kérvényét fogadta és az illetékes előkészítő bizottsághoz áttette, feltétlenül beszédesebb volt, mintha ugyanekkor talán pozitívumok hijján levő, de mégis kellemetlenkedni akaró beszédek hangzottak volna el. Benne rezgett ebben a némaságban annak a jószándéku testületnek fájdalmas csalódása, amely éppen egy esztendővel ezelőtt ritkán tapasztalható teljes egyértelműséggel ültette a ma távozás útján levőt a polgármesteri székbe s amely ma az előtt a kényszerűség előtt áll, hogy a még javakorban levőnek nyugdíjellátmányt kell majd fizetnie. Benne rezgett a csalódás azoknak a szép reményeknek megsemmisülte miatt, melyek az ő, minden kétségen felül álló, nagy képességeihez fűződtek. Mert igaz ugyan, hogy azokban a beszédekben, amelyek legutóbbi megválasztatása alkalmából elhangzottak, sok olyan volt, ami kritikát tartalmazott a múltra nézve és kívánságot a jövőre nézve, valamint igaz az is, hogy ez a hirlap úgy ama tisztújítás alkalmából, mint előzőleg, sőt azóta is nem győzte elégszer és elég hangsúlyozottan kifejezésre juttatni, hogy miket vár 3 város tisztikarától és elsősorban annak fejétől, akinek nemcsak a közönség iránti udvariasságban, de szorgalomban, pontosságban, puritánságban is példaképen kell ragyognia alárendeltjei előtt, mindazonáltal tagadhatatlan tény marad, hogy a választás mégis csak egyhangúlag történt. Ez ugyan — egy pályázó lévén csak — természetes is, de viszont az is tény, hogy senki részéről nem indult ki olyan akció, mely ellenjelölt megnyerésére irányult volna. Annak ellenére, hogy az első »diadalmas« megválasztás óta eltelt több mint egy évtized alatt sok kifogásolni valót is talált gesztióiban a közvélemény, kétségtelen nagy tehetsége, ritka invenciója, szeretetreméltó egyénisége lefegyverezte még azokat is, kik aggódó szemmel nézték laza fegyelemtartásának és nem épen példaadó kötelességteljesítésének ki-kiütköző következményeit. Az .alkotni akarás és tudás nagy készsége és ami talán mindennél jobban hatott, az emberekkel bánni tudás művészete híveivé tette még azokat is, akik első megválasztásánál ellenfelei voltak s akik akkor inkább egy tüzön-vizen keresztül meg

1bizható helyi jelölt mellé tömörültek. Második megválasztása alkalmából — a jelzett tapasztalatok ellenére — már nem volt ellenfele s így a csalódás, mely ama néma csendben meghozott határozatban benne rezgett, most közös és általános volt. De nem titkolhatjuk el, igazságot kereső lelkünk indít annak kimondására is, hogy ama nagy és bizonyára kínosnak is tetsző némaságba meg nem hallhatóan benne rezgett a sajnálkozás érzete is. Szomorúnak kell tartani azt, ha vezetésre hivatott egyénnek egyéni anyagi összeroppanása miatt válik testileg és lelkileg lehetetlenné a vezető pozícióban való megmaradás. Bizonyos dolog, ha ezek az anyagi természetű egyéni dolgok, amelyeket nyilvánosan firtatni soha senki sem tarthatna vagy tarthatott volna jogosnak és ildomosnak, de amelyek végeredményképen mégis kibírhatatlan tehersúllyal húzták le azt a mérleget, amelynek másik csészéjébe a közszolgálatnak a törvény szava és szelleme szerinti hűséges elvégzésének kötelezettsége volt belevetve, akkor sok minden máskép alakult volna, akkor a városháza iránti tisztelet nem fogyatkozott volna meg s akkor nem várna a képviselőtestületre rövid időn belül az a nagy és felelős kötelesség, hogy új pollgármestert válasszon Pápa városának. Remélhetőleg semmi melléktekintet, semmi olyan szempont, ami ama háboruvégi emlékezetes választásba belejátszott, nem fog bennünket eltéríteni olyan választástól, amely nemhogy csalódást nem hoz reánk, nemhogy idővel a sajnálkozás érzését nem kelti bennünk, de ellenkezőleg, a nyugodt biztosság és közérdekű öröm forrása lesz számunkra. Mitől függ a fizetésképességünk? (my) A Népszövetség genfi tanácskozásai során Korányi pénzügyminiszter a világ egybegyűlt pénzügyi szakértői előtt tiszta és való képét tárta fel Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetének. Adatokkal bebizonyította, hogy az államháztartás terén elmentünk a takarékosság végső határáig. Azt is kimutatta, hogy Magyarország külföldi kötelezettségeinek az erők megfeszítésével eleget tett mindaddig, amíg elfogyott és végkép kimerült a devizaállománya. A transfermoratórium azért vált elkerülhetetlenné, mert hiába akarnánk külföldi hitelezőinknek külföldi fizetőeszközökben fizetni az esedékességeket: ez fizikailag lehetetlenné vált. A Népszövetség pénzügyi bizottsága által megjelölt az az út, hogy exportunk fejlesztésével és behozatalunk csökkentésével iparkodjunk megszerezni a szükséges devizákat, járhatatlanná vált egyszerűen azért, mert azok az államok, amelyeknek még érintetlen a valutájuk, tőlünk agrárcikkeket nem vásárolnak. Csak egy lehetőség volna a külföldi fizetésekre szükségelt devizamennyiségek előteremtésére és ez az, ha azok az országok, amelyek legfőbb mértékben hitelezői Magyarországnak és amelyeknek jó valutájuk van, a magyar mezőgazdasági terményeket megvásárolnák, még pedig igazságos és méltányos árban. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt. Ezek a jó valutáju hitelező országok a maguk pénzügyi erejével finanszírozták a tengerentúli államok, valamint az orosz szovjet dumping-kivitelét. Ők továbbra is követelik rajtunk a hét, nyolc és még több százalékos kamatokat és a tőketörlesztést. Ez a kamatteher már akkor is túlzottan magas volt, amikor ezeket a kölcsönöket a magyar mezőgazdaság felvette. Pedig akkor a buza ára 30 pengőn felül volt. Bármily produktív módon fektette is be a magyar mezőgazdaság ezeket a hiteleket, az teljesen ki van zárva, hogy tiz pengős búzaár mellett kikerüljön a termelésből az óriási kamatteher. Hiába állapítjuk meg az igazsághoz hiven, hogy sem a magyar állam, sem a magyar mezőgazdaság vagyonához mérten nincsen túlságosan eladósodva: a mai terményárak mellett be kellett állani a fizetésképtelenségnek. Ez pedig súlyosan károsítja külföldi hitelezőinket, de nem a mi hibánkból, hanem a maguk hibájából. Arról nem tehet sem a magyar állam, sem a magyar gazdasági élet, hogy a jó valutáju, hatalmas európai államok importszükségletüket nem akarják magyar agrárcikkekkel fedezni, és arról sem tehetünk, hogy agrárcikkeink világpiaci ára soha nem sejtett mélypontra zuhant alá. A tiz pengős búzaár és a veszteséges állatárak mellett bármennyit is exportálnánk bármely jó valuta ellenében, még ez a kivitelünk nem tudná kiprovokálni a külföldi tartozások óriási kamatszükségletére szolgáló devizákat. Ha tehát Magyarország kénytelen volt transfermoratóriummal deklarálni külföldi fizetőeszközökben beállott fizetésképtelenségét, úgy ezért vessenek magukra azok a nagy államok, amelyek hitelezői Magyarországnak anélkül, hogy egyúttal méltányos vevői akarnának lenni. Magyarország igenis tud fizetni termelésének exportfeleslegével. Ha azonban ezt tőlünk a hitelező országok,jó valuta ellenében nem hajlandók átvenni, úgy maguk kényszerítenek bele a külfölddel szemben a fizetésképtelenségbe. Magyarország dolgozik, produkál és ki is termeli adósságainak kölcsönkamatait, de a külföldi hitelezők megtartása teszi lehetetlenné e termelésnek külföldi fizetőeszközökre való átváltását. Néhány nap múlva összeül Genfben a Népszövetség legfelsőbb tanácsa, amely tárgyalás alá vonja a pénzügyi bizottságnak Magyarország helyzetéről szóló jelentését. Walko külügyminiszternek módjában lesz a tanács előtt a Magyarország fizetésképtelenségét előidéző okokat őszintén feltárni és ezzel a világ szeme előtt bebizonyítani, hogy beigazolt fizetési készségünk és akaratunk teljesítésében nem a magunk hibája, hanem a hitelező országok helytelen gazdaságpolitikája akadályozott meg. Lehetetlen, hogy a világ hatalmas és gazdag államai végre be ne lássák azt, hogy hitelezői érdekeik csak úgy számíthatnak érvényesülésre, ha a magyar agrártermelés részére ismét biztos és egészséges piacot tudnak teremteni. Mi csak fizethetünk, amink van: mezőgazdaságunk termékeivel. Ha ezt a legjobb valutát nem hajlandók hitelezőink elfogadni, ha ők maguk nem váltják át a saját csorbítatlan eszközeikre, úgy hasztalan minden bölcs tanács. Mert mi magunk nem válthatjuk át aránnyá a termékeinket, ha ők, a hitelezők nem fogadják el arányértékben. A magyar pénzügyi és gazdasági válságnak ez a tengelye és megoldásának ez a nyitja. Mi dolgozunk, küzködünk, állami polgári életünkben a legáldozatossabb takarékosságig megyünk el, igényeinket a kultúrélet lehetséges alsó színvonalára szállítjuk le, csakhogy becsületesen eleget tehessünk a külfölddel szemben fizetési kötelezettségeinknek. Ezt azonban csakis a külföldi hitelező országok belátása és megértése teheti lehetővé azzal, hogy a magyar agrártermékeiket tőlünk megfelelő árban fizetőeszközök gyanánt elfogadják. Más megoldás nincs és a jövőben, sem lesz. Reumás, csúzos és köszvényes bántalmak ellen egyedüli szer SALVATOR MASSZÍROZÓ szállítás utánvét mellett, egy üveg ára 3 pengő. Egy üveg használata eredményt produkál. Készítője : DREYSCHOCK ÉS TÁRSA Budapest, VI., Kartács-utca 25. Telefon: 92—5—68. tisztviselőket és magánfeleket jutányos áron, pontosan kiszolgálok. Grünbaum Samu föszerkereskedö, Pápa, Győri-út 12. sz.