Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-04-04 / 14. szám

Szerkesztőség : Liget-utca á, szaid. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 181. ezáxru Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Helyben. MIND IN SZOMBATON. Ezen a helyen nem most, nem is mostanában, hanem már legalább öt esztendővel ezelőtt felvettetett az eszme, hogy a Tőkért városrész ügyét állami segítséggel kellene rendezni. Ha az a bizonyos memorandum, amely ma a végtelenül nehéz gazdasági helyzetben nem talált kedvező fogadtatásra, kellő időben és kellő eréllyel került volna az illetékes fórum elé, akkor más városok módjára, ha más cimen nem, állami közmunka alakjában megvethető lett volna a városrendezés alapja. Ma, annyi bizonyos, sokkal nehezebb a helyzet. Ma mindenütt elvonnak, mindenütt csökkentenek, milliókkal apasztják az állami költségvetés kiadási tételeit. Ma nem hisszük, hogy bárki is vérmes reményeké kel tekintett volna a képviselőtestület memorandumának sorsa elé. Ámde részünkről öt év előtt is kijelentettük és ma is ugyanezen, állásponton vagyunk, hogy egy kulturhelyen a legprimitívebb közmunkák létesítése elsősorban mégis magának a városnak kötelessége és azt önmaga érdekében, önmagának is kell végrahajtania. Amikor a képviselőtestület ama bizonyos memorandum elküldését elhatározta, akkor erkölcsileg legalább elkötelezte magát a Tókert városrész rendezése mellé. Az erkölcsi elkötelezést most már tetté kell változtatnia. Ország szégyene mégse lehet Pápa városa. Ha máshonnan nem jött segítség — mi szeretnők azt hinni, hogy csak egyelőre nem jött —, akkor a régi jó magyar közmondáshoz kell fordulnunk: »Segíts magadon és megsegít az Isten«. Hogy milyen formában történjék meg ez a segítés, mily mértékben terhelje az anyalakosságot, menynyire köteleztessenek a közvetlenül érdekeltek, azt döntse el a képviselőtestület bölcsessége. A fő mindenesetre az, hogy ez a tavasz s ez ,a nyár annyi meddő tavasz és annyi meddő nyár után végre hozza meg azt az üdvös változást, amelynek révén a Tókert városrész nemcsak a város része lesz, de a város városias voltának is részesévé válik. Életű julás. Feltámadott az Ür! — ezzel a köszöntéssel üdvözölték egymást az őskeresztyének; amire ez volt a visszaköszöntés: bizonnyal feltámadott! Elmereng, visszaszáll a lélek ennek felidézésével abba a sok kezdéssel gazdag, az emberiségnek abba az igazán tavaszi korszakába, amikor nem volt nagyobb kérdése az embernek annál, hogy elbukik-e vagy győz-e az igazság és az élet abban a sorsdöntő, szinte kozmikus küzdelemben, amelyet a hamisság, a halál ellen kell megharcolnia és kicsordult a hittel túláradt szívből a vallomás, hogy győzött az igazság és győzött az élet. Minő más világ volt az, mint a mi világunk! Mi ma a kérdés? Mivel vívódik ma az emberi lélek? Kérdezem a szomszédomat, ismerősömet, de kérdezhetném az utcán velem találkozó, talán soha még nem látott idegent, mindeniküknek egybehangzó a felelete (ha őszinte): a gazdasági helyzet vagy az életöröm, szórakozás vagy kitüntetés, előlépés stb. foglalkoztatja kizárólag az embert. Az igazság és hamisság, az életcél és a halál az átlagember kérdései között csak kivételesen, egy-iegy megrendítő esettel kapcsolatban merülnek fel, hagyják ezeket az ábrándozóknak, akik »ráérnek« foglalkozni efféle ködös tárgyakkal. A Húsvét az a kivételes alkalom, amely nemcsak felveti, hanem egyúttal meg is oldja az embert legmélyebben érdeklő kérdést. Mi a sorsa az igazságnak és a hamisságnak? Melyik győz az évmilliók óta folyó harcban: az életbe vagy a halál? Most megáll legalább egy kis pihenőre az őrülten száguldó életiram s alkalmunk van betekinteni a lelkünkbe is; észrevesszük, hogy az is van, hogy az is él, annak is vannak életszükségei; nemcsak a kenyér a kérdés, hanem van valami, amiért a kenyeret is oda lehet adni, mert nagyobb az értéke és ez az értékesebb én vagyok, akinek létele nem a kenyér bővebb vagy szűkebb mértéke, vagy talán teljes hiánya szerint igazodik, akinek nyugalma és békéje nem azon fordul meg, hogy gazdag, előkelő, hatalmas, egészséges vagy szegény, megvetett sorsú, erőtelen és beteg vagyok-e, mert úgy érzem, hogy ami bennem az »én«vt teszi, az felette áll minden életsorsnak. De vájjon felette áll-e az elmúlásnak is? Ez az a nagy kérdés, amelyre »igen«-t válaszol a Húsvét. Ami »én« vagyok, az nem a kezem, a lábam, a fejem, vagy az az izomcsomó, amit szívnek hivnak, több és nagyobb az, mint minden testrészenrr együttvéve; érzem, hogy >>én« parancsolói: a kezemnek, lábamnak, fejemnek, rajtam áll ezek mozgatása vagy a gondolkozásom, »én« kormányozom ezek életműködését. Az »én« sorsom független ezektől. Független az életben és ez élet után is. »Az élet után is.« Lételem alapja nem az egyes testrészek, hanem az az erő, ami eze- ; ket összetartja s élteti. S ez az erő nincs j hozzákötve az anyaghoz, mert nem belőle tá- ! madt. Független attól. Romlása őt nem éri, i halála őt el nem pusztítja. Sőt a halál rá-> j nézve a kötöttségtől szabadulás áldott alkalma, a bilincsekhői feloldatás, úgy mint a pilllangóra nézve az az életmozzanat, amikor kibontakozik báb-állapotából s hímes szárnyaival megjelen a világban. Honnan jött ide ebbe a világba az élet és hová megy innen? Mi csak azt tapasztalhatjuk s érezhetjük meg, hogy itt van, hogy minden ennek áll a szolgálatában, hogy még a halál is egy támadó életnek a hírnöke, egy új életformának az ajtaja. Megállapíthatjuk, hogy nem az enyészet az úr ebben a világban, hanem az télét, még ha mást mutat is a látszat; csak ki kell nyitni a szemünket és bepillant PAPAI ÁLTALÁNOS BANK RT, FO-TER. Takarékbetéteket elfogadunk legmagasabban tani a fátyol mögé, hogy megláthassuk ott ennek a világnak alaptörvényét, lényegét, ami az élet. Honnan eredt volna hát máshonnan az élet, mint egy Élőtől, egy Örökkévalótól s mi lenne más a sorsa, mint a fennmaradás, a megújulás! Ezt harsogta bele ebbe a szomorkodó világba Jézus nyitott sírjánál Istennek angyala, amikor a drága halottat kereső szent asszonyokat így vigasztalja: Mit keresitek a holtak között az élőt! Nincs itt, hanem feltámadott. — És azóta látunk láthatatlanokat, remélünk életet még a halálban is, sőt úgy érezzük, hogy a halálon át tisztul meg az élet. Mi tehát a halálra iszánt? Az, ami leköti, kifejlődésében akadályozza az életet. Bennünk itt él az élet eszménye, de beburkolva, egy egész szövevénybe behálózva, lenyűgözve. Ebből az állapotból ki kell bontakoznia az életrevalónak, az életre érdemesnek. Meg kell tisztúlnia lelkünknek mindentől, ami rátapadt e világ szennyéből, mocskából s csak azután juthat az Élő társaságba, hogy ott biztosítékot nyerjen a tökéletes lét felől. Csak annyi bizonyos, hogy halálraszánt mindaz, ami tisztátalan és hogy életre rendeltetett minden, ami nemes és magasztos bennünk. Jusson is el hát az életre, ,a diadalmas végre, aminek az a rendeltetése és pusztuljon el, öldököljünk meg magunkban minél tökéletesebben mindent, ami útját állja tökéletes »én«-ünk kivirágzásának. így értjük meg azt a belső harcot, amelyre a magunkbaszállás világos pillanataiban ráeszmélünk. Fog-e ebben a harcban győzni a magas,abbrendü, a jó és nemes? Minden idegszálam hozzátapad ehhez a reménységhez, mert a mai nap, a Húsvét arra tanít, hogy győzött az élet a halálon, Krisztus a Sátánon. Általa én is győzni fogok. E nélkül a remény nélkül céltalan bolyongás volna az élet, de ezzel a reménnyel világosan látom életem célját és török utána minden erőm megfeszítésével. Ám a Húsvét nemcsak az életnek, hanem az igazságnak is győzelmi ünnepe. A kettő szorosan összetartozik. Mit érne az élet igazság nélkül, de mit érne az igazság is, ha abban nem a világmindenség alapelve, az Élet találna kifejezésre! Mert igazság és igazság nagyban különböznek egymástól, sokszor éppen ellentétei egymásnak. Bizony, ami nekem igazság, a velem szemben álló felebarátomnak éppen az a hamisság. Ilyen zűrzavar uralkodik e körül a Pilátustól feltett kérdés körül: mi az igazság. Hogy tisztán lássunk, az Életbe gyökerező igazságot kell egyedül valónak tartanunk. Ez nem a biró igazsága, hanem az »erkölcsi« igazság. Ennek az igazságnak a diadalát jelenti a Húsvét. Ha valóban istenkáromlót és néplázítót feszítettek volna a keresztfára Nagypénteken: akkor nem támad fel Húsvétkor az Űr, de feltámadott és ez éppen azt igazolja, hogy benne a szent és Isten igazsága jutott a Golgotára. Csak az az igazság támad fel ezer látszólagos elbukás után ezeregyedilo szer is diadalmasan, ami megüti az Örökkévaló mértékét, de ez aztán minden bizonnyal feltámad. Van-e ilyen igazság a szivedben, nyájas olvasó? tudsz-e szenvedni s valóban szenKORÉIN VILMOS tüszernagykereskedő üzletében Fő-tér 24. sz. aiatt vásárolhat leaolcsóbban