Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-03-07 / 10. szám

XXVIII. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1931 március 7. ; i-iget-utca tx szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 181. ezám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Helyben. I>EIN SZOMBATON. Arról a csúnya bünpörről, melynek undok részleteit — sajnos — napokon át mohón habzsolták a szenzációra éhesek, egyáltalán nem emlékeztünk volna meg, mert régen vallott felfogásunk szerint ilyesminek nyers feltálalása, akarva nem akarva, csak az erkölcstelenség és a bűn tovább terjesztésére alkalmas. Abból az alkalomból azonban, hogy a parlamentben a dolog szóvá tétetett, nem hallgathatjuk el a magunk együttérző helyeslését a Meskó Zoltán felfogásával. Akik hivatva vannak bűnöket megtorolni, azoknak a legnagyobb óvatossággal kell vigyázniok ugyanakkor arra, nehogy terhelő vagy mentő okok keresése, kutatása révén olyan ingerlően kártékony mozzanatok kerüljenek napfényre, melyek tovább csírázva, esetleg újabb bűnöket teremhetnek. Meskó Zoltán a kényesebb részletekre nézve zárt tárgyalásokat sürgeti s annak elmulasztását a jelen esetben helyteleníti. Az illetékes fórum ez ügyben döntő véleményt fog nyilvánítani. Ezt a véleményt megnyugvással várhatjuk. Azt persze nem képzeljük, hogy hasonló bírósági tárgyalások még ha ama legkritikusabb részleteik csak zárt ajtók mögött is kerülnek szóba, közlési joga cenzúra alá vétessék. Ez feltétlenül ellenkeznék a sajtószabadság elvével. Ámde vájjon nem volna képzelhető a magyar sajtóban az az erkölcsi emelkedettség, amely képessé tenné arra, hogy ezeket az undok szerelmi botránypöröket csak lényegükben ismertessék, nem törődve azzal, hogy rikkancsaik esetleg pár ezer példánnyal kevesebbet adnak el az utcán. Mikor Kossuth a sajtószabadság nagy elvét törvénybe iktatta, akkor bizonyára soha nem gondolt arra, hogy ebből a közerkölcsre is veszedelem származhatik. Talán, ha élne, maga mondana vétót a nyir- j egyházai riportoknak. A föld megmentése. Kedden a képviselőház elé került a föld- ! tehermentesítési törvényjavaslat, mellyel a kormány kétségtelenül fontos lépést tett a hitelkérdések megoldására. Teljes elismerés illeti a kormányt, hogy a rendelkezésére álló lehetőségek közül ki tudta választani azt a megoldási formát, amellyel segíteni tud nemcsak a kis- és középbirtokokon, de nagyon helyesen tervbe vette a saját hibájukon kivül eladósodott s tönk szélére jutott nagybirtokok kellő szanálását is. A törvényjavaslatot, amely valóban a föld megmentését szolgálja, úgy szerkesztették meg, hogy ennek alapján meg lehet szabadítani őket azoktól a nyomasztó alapterhektől, amelyek annyira súlyos veszélyt jelentettek már, hogy kezdett meginogni a föld áldásába vetett hagyományos magyar hit. A javaslat, amely bizonyára igen rövid időn belül törvényre emelkedik, kimondja, hogy az állam szavatosságot vállal a gazda tőke- és kamatszolgáltatásaiért. Intézkedik az egész hitelműveleti akció irányításáról, s a teherrendezési eljárásra országos bizottságot alakít. Ez a bizottság tulajdonképen azonos az ötös bizottsággal, de mindenesetre szükséges lesz néhány kiváló országoshirü szakemberrel való kiegészítése. A törvény végrehajtását költségkímélés szempontjából a meglévő altruista intézetekre, s a szükséghez képest az OKH vidéki szerveire, valamint a Pénzintézeti Központ körébe tartozó vidéki pénzintézetekre bizza. A tehermentesítési eljárás rendezése 90 napot vesz igénybe. Az eljárás során telekkönyvileg feljegyeznek minden adatot és a már kitűzött árverést a teherremdezési eljárás lebonyolításáig el kell halasztani. A kormány javaslata részletesen intézkedik arról a tárgyalásról, amelyet az illetékes szerv a hitelezőkkel folytat. Az országos bizottság megállapítja az összes terheket és a birtokok megterhelési maximumát. A megegyezést a rendelkezésre álló adatok beszerzése után úgy kell létrehozni, hogy az a birtokos teherbíró képességét ne haladja meg. Igen fontos paszszusa a javaslatnak, hogy érintetlenül hagyja a zálogleveles, hosszúlejáratú kölcsönöket, amelyeket közhitel szempontjából sem lehet megingatni. Mindenekelőtt egyezséget kiván létrehozni azokkal a hitelezőkkel, akik a követelési rangsor szerint oly hátul vannak, hogy a jelenlegi alacsony földárak mellett amúgy sem elégíthetnék ki igényeiket. Ha az egyezség sikerül, az országos bizottság a pénzügyi szindikátust bizza meg a hitelezők kielégítésével. Természetes, hogy ezek után a volt hitelezők és az adós között a jogviszony megszűnik, mert az adóssal szemben a pénzügyi szindikátus lép a hitelező helyébe. A javaslat célja, mint már említettük, nem kizárólag a kisebb birtoktestek megmentése, hanem az egész magyar birtokpolitika szolgálata. Ebből az elgondolásból fakad, hogy a nagybirtokok hitelszükségletének rendezése külön klauzulákat igényel. E téren a segítés módját egy beiktatássa: kívánják megoldani, mely szerint az eladósodott nagybirtokoknak egy részét a szükséghez képest felparcellázzák, vagy ugyanúgy, mint a kisbirtokoknál, kölcsönkötvény nyújtásával segítik. Az ily módon történő újabb birtokszerzéseknél maga az eladó nyújtaná a visárló kisbirtokos részére a hitelt oly módon, hogy a vásárló kisbirtokos a ó^o/o-kal 30 év alatt törlesztendő kölcsönnel vásárolná meg a birtokot, amely annuitásból négy százalékot az eladó kap kézhez, 21/2o/o pedig kamatoztatva javára Íratnék úgy, hogy a törlesztési határidő letelte után egy összegben megkaphatja az eladott birtok teljes vételárát. Nagy vonásokban ezeket tartalmazza a kormány javaslata, amely hivatásában valóban nemzetmentőnek nevezhető, mert épen azt a réteget menti meg a nemzetnek és hozza munkaképes helyzetbe, amely nemzethűségével, szorgalmával és lankadatlan munkakedvével valóban legfontosabb rétegét jelenti nemzetünknek. „Hazánk külföldi kapcsolatai." Ily cimen országos jelentőségű előadást tartott mult vasárnap Budapesten a fáradhatatlan tevékenységű dr. Antal Géza püspök. Előadása elsősorban az egyetemi ifjúságnak szólott ugyan, melynek egyik egyesülete szólaltatta meg, de az előadásból levonható tanulságok az egész nemzet figyelmére méltók. A fővárosi lapok nyomán itt közöljük a nagy hatást keltett előadás gondolatmenetét: Bevezetőül ismertette az elmúlt századok magyar diákjainak a nyugati országokban tett tanulmányútjait. Holland, német, svájci, angol, francia egyetemeken négyszáz év alatt a magyar fiatalság ezrei fordultak meg. Érdekes, mondta a püspök, hogy a magyar művelődéstörténetnek ezeket a fejezeteit még nem irták meg, noha ennek igen nagy hatása volt Magyarország sorsának alakulására. Ismeretes, hogy a magyar gályarablelkészek szenvedéseit a holland admirális, De Ruyter közbelépése szüntette meg, 1861ben a soproni országgyűlésen megjelent Hollandia követe és résztvett azokban a tárgyalásokban, amelyek a magyar felkelők és a császári ház képviselői között folytak, néhány évvel később pedig, a karlócai béke megkötése előtt a holland követek a lehető legerőteljesebben exponálták magukat, hogy Erdély szabadságát biztosítsák. II. Rákóczi Ferenc harcainak idején is sokat tettek a hollandok a magyar érdekek érvényesítéséért. A nagyenyedi főiskola, Bethlen Gábor alkotása is a legsúlyosabb időkben tizennégyezer angol fontot kapott létének megmentésére. Kossuth Lajos angliai és amerikai útjainak jelentőségét méltatta ezután lelkes szavakkal Antal Géza püspök, majd így folytatta: Az 1859-es pátens ellen nemcsak a protestánsok, a katolicizmus is tiltakozott, de hogy ez az ellenállás diadalra vezethetett, az leginkább a korábban kiépített külföldi kapcsolatoknak, Anglia megnyilatkozásának volt köszönhető. Ebben a hónapban lesz kétszáz éve, hogy III. Károly kibocsátotta hírhedt rezolucióját s akkor a protestáns hatalmak egymásután szólították fel az uralkodót, hogy rendeletét vonja vissza. Mária Terézia alatt pedig, a túlzásokkal szemben, ismét a porosz király lépett sorompóba és közvetlenül a pápát birta rá az üldözések miatt való közbenjárásra. — Mindezek a kapcsolatok hazánknak és egyházunknak tagadhatatlanul javára váltak. De a legutóbbi idők eseményei is bizonyítják, mennyi szükségünk van nemcsak az eddigi kapcsolatok fenntartására, hanem azok további erősítésére. A világháború végén fölmerült már a gondolat, hogy protestáns hittestvéreink segítségével igyekezzünk hazánk javát munkálni s ezért Hollandiához fordultunk. És ezúttal sem csalódtunk a holland testvérek szereteteben: bár ők maguk is rendkívül nehéz helyzetben voltak, 1918 decemberében Hollandiából repült ki az első szó, amelyben a világ protestánsainak lekiismeretéhez apellálnak Magyarország területének feldarabolása ellen. Később világgyüléseken is megismételték ezt a tiltakozást, azután pedig Hollandia a gyermeknyaraltatással mentette meg a magyar jövő ezer és ezer kis támaszának életét. Ezekért a jótéteményekért a hálát állandóan érezzük és nem felejtjük el a többi protestáns nép: a svájciak, az angolok, köztük a skótok, az észak-amerikaiak gondoskodását sem. — Külfölddel való kapcsolataink további ápolása legszentebb kötelességünk, s azt ajánlja a magyar ifjúságnak is, tegye programmjának egyik főpontjává a külfölddel való összeköttetés még teljesebb kiépítését, tökéletesítését, hogy a magyar nemzet s az egyház hivatásának erői maximuma szerint felelhessen meg. A főiskolai könyvtár. (Folytatás és vége.) Külön gyűjteményben állítottuk fel a Jókai és Petőfire vonatkozó ereklyéinket és ez irók műveinek magyar és idegen nyelveken megjelent kiadásait. Ezek közül kiemelem Petőfi eredeti verseit és fordításait a képzőtársaság érdemkönyvében, a székfoglaló beszédét ugyanott. Egy képzőtársasági gyüjtőiven »Egy obsitos katona« cimen Petőfi irt alá 10 kr.-t a képzőtársaság céljaira és becsülettel meg is fizette. Bemutatom Petőfi János vitézének első kiadását; azt a képzőtársasági évvégi, örömünnepi műsort, melyen Petőfi és Jókai többször szerepel; a Talpra magyar! pápai kiadását, mint a magyar szabad sajtó első, Pápán nyomtatott termékét. A Petőfi-fordítások közül csak két, pápai vonatkozásút mutatok be. Az egyik Püspök urunk áldott emlékű felesége munkája, aki holland nyelvre fordította Petőfi verseit, a másik kötet Loevv Vilmosé, Pápa város hire? rabbijának a fiáé, aki egy alkalommal büszkén irta nekem New-Yorkból, hogy ő is pápai fi.