Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.
1931-09-12 / 37. szám
lékmü Beck Ödön szobrászművész kiváló alkotása. A kántus „Nyugosznak ők a hős fiak" bús éneke után Bodás János szavalta el nemes páthosszal gyönyörű alkalmi ódáját (melyet lapunk következő számában közlünk). Majd a szobrot szép szavakkal átvette gondozásra a gimnázium jelenlegi igazgatója, Fejes Zsigmond. Azután a koszorúkat — elsőnek Horthy Miklós kormányzó gyönyörű nemzeti szalagos koszorúját — helyezték el az emlékművön. Mélyen megható volt, amikor Horváth József földmives gazda keresetlen szavak kíséretében elhelyezte egyetlen, hősi halott fiának emlékére az otthonról hozott bokrétát, valamint amikor Balla Endre ny. csetényi agg lelkipásztor, karján feleségével, könnyes szemekkel oda tipegett az emlékmű elé, hogy egy koszorúval áldozzon hősi halált fiuk emlékének. A megható ünnepélyt a kántus magyar Hiszekegy éneke fejezte be. — A már felemlítetteken kivül koszorút helyeztek az emlékműre: a honvédelmi miniszter, a dunántúli Ref. Egyházker., a főiskola, Veszprém várm., Pápa város, a Vitézi Szék, a pápai leventék, áll. tanítóképző, a ref. Nőnevelő, gróf Esterházy Tamás, özv. Seregély Béláné és gyermekei, hősi halált halt Tóth Géza apja és testvérei. A kollégiumi kiállítás megnyitása. A hősi emléktábla leleplezése után a kormányzó kíséretével a főiskolai díszterembe ment be, itt Vargha Kálmán főiskolai gondnok fogadta, aki a kollégium dicső múltját aposztrofálva, ennek bizonyságtételeiként mutatta be a kiállítást. Majd mély hódolattal üdvözölte a kormányzót, kérve engedélyét a kiállítás megnyitására, amit ő kegyesen megadott. Ezután nagy érdeklődéssel tekintette meg dr. Pongrácz József, a kiállítás szervezője kalauzolása mellett a gazdag anyagot, melyről jövő számunkban részletes ismertetést fogunk közölni. A díszebéd. Délután fél 2 órakor díszebéd volt 700 résztvevővel. A főasztal a kollégiumi nagy díszterembe volt elhelyezve, mely talán ezúttal először érdemelte ki ezt a nevet, amikor tornaterem jellege teljesen eltűnt, csupán a szép magyar faragások, a girlandos és zászlós díszítések voltak láthatók. Itt ült a kormányzó, jobbján Balogh Jenőnével, az egyházkerületi főgondnok nejével, balján Balogh Jenő főgondnokkal, szemben dr. Antal Géza püspökkel. E teremben 180-an voltak, a többi vendégek a konviktuson és osztálytermekben nyertek elhelyezést. A diszebéden az első felköszöntőt dr. Balogh Jenő mondotta a kormányzóra, melyet a jelenlevők állva hallgattak végig. Ugyancsak felálltak a jelenlevők Vilma holland királynő tiszteletére, akit dr. Antal püspök éltetett. Végül Medgyasszay Vince a kül- és belföldi vendégekre mondott felköszöntőt. Az ebédnél, melynek ízléses ételeiért Böröczky Géza vendéglőst illeti elismerés, s melyhez a bort dr. Antal Géza somlai pincéje szolgáltatta, a felszolgálást a református leányegylet tagjai végezték el, a város színeiből összeállított csinos magyar ruhában megjelenő leánykák Geőbel Ilona elnöknő, Csekey Jolán, Medgyasszay Ilona és Pentz Ilona tanárnők felügyelete alatt nagyon ügyesen és nagyon kedvesen végezték tisztüket, amivel a kormányzó tetszését is teljes mértékben kiérdemelték. Az ebéd délután 3 órára ért véget, mikor a kormányzó a püspöki székházba ment át, ahol egy órára pihenésre tért. A szép drapériával ékesített kapu előtt díszőrség volt felállítva. A PetőfiA hivatalos ünnep utolsó számaként délután 4 órakor ment végbe Petőfi és Jókai szobrának felavatása, mellyel a szobrokat létesítő pápai Jókai-kör a legstilszerübb módon kapcsolódott bele a négyszázados jubileumi ünnepbe. Feledhetetlen látvány volt délután 4 órakor Széchenyi-terünk. Az új helyén, a réginél hasonlíthatatlanul jobban érvényesülő szabadságszoborral szemben hatalmas díszsátor volt felállítva, a díszsátortól az új szobrokig, valamint a szabadságszobor körül széksorok voltak felállítva, a széksorok mögött pedig a hallgatók ezrei sorakoztak, részben a kordonon belül, részben azon kívül, betöltve a térnek minden zugát. Százai a nézőknek az ablakokban, sőt még a házak tetején is alkottak keretet ehhez a gyönyörű képhez. A püspöki székházból pont 4 órakor gyalogszerrel érkező kormányzót hatalmas éljenzéssel fogadta a hatalmas tömeg, s mindenki láthatta a derűt az államfő arcán, midőn helyét a díszsátorban elfoglalta. Tőle jobbra és balra Dókus Ernő és Petri Pál, mögötte pedig kíséretén kívül Ravasz László, Darányi Kálmán, dr. Ángyán Béla és dr. Kenessey Pongrác foglaltak helyet. A szabadságszobor lábánál a leventezenekar Lengyel Gyula kiváló karnagyuk vezetésével rázendítette a Himnuszt, S ennek elhangzása után dr. Antal Géza fellépett a középen felállított díszes emelvényre s a következő gyönyörű, gondolatokban gazdag ünnepi beszéddel hódolt Petőfi és Jókai halhatatlan emlékének: Dr. Antal Géza beszéde. Főméltóságú Kormányzó Úr! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Csodálatos az emberi lélek, főkép az ifjú korban, amikor alig ellenőrizhető hatások alatt egészen új, addig nem tapasztalt megnyilatkozások mutatják a belső forrongást és változást. Hány szülő, rokon és jóbarát döbben meg, mikor az ifjú, akit minden jóra oktattak s akinek megingására egy pillanatig sem gondoltak, új környezet befolyása alatt mássá alakul át s szülők, rokonok s jóbarátok megdöbbenve állapítják meg, hogy a nevelés eredményeit külső hatás rövid idő alatt egészen megsemmisítette s mássá változtatta. Ugyanezt látjuk a tehetségek kifejlődésére és irányítására nézve is. Van az ember ifjúkorának egy olyan pontja, amikor az ifjú még pár fillérért kapja ön az A IC C S Ó 2 + 1 csöves váltóáramú háEózati hangszóróval egybeépített készüléket. Kapható minden rádiókereskedésben. Gyártja: Telefongyár R.-T. Budapest. nem tudja magát elhatározni arra, hogy mely irányban induljon s tehetségét mely irányban érvényesítse. Hisz az emberi lélek sok oldalú | képességgel van felruházva s a vívódást, hogy melyik irányú tehetség érvényesítését tűzze ki célul, sokszor külső hatások döntik el s adják meg az ifjú lelkének a végső irányítást. Ezt a lélektani igazságot legékesebben szólóan illusztrálja annak a két pápai diáknak története, akiknek emlékszobra előtt állunk és ünnepelünk. Petőfi Sándor minden áron színész akart lenni s dacára a szini pályán szerzett szomorú tapasztalatainak, soká ragaszkodott ahhoz, hogy a világot jelentő deszkákon érvényesítse, mint színész tehetségeit. Pápán a kollégiumban működő ifjúsági képzőtársulat hozott változást gondolkodásmódjába s alakult ki színész helyett lírikussá, hogy mint ilyen, a világköltészet elsőrangú lírikusai között foglaljon helyet. Jókai, a másik pápai diák festő akart lenni r r s nagy szeretettel foglalkozott a festészettel. Őt is a pápai ifjúsági képzőtársulattól vett benyomások irányították irói pályára, hogy mint regényíró állítsa be festői tehetségét regényei színessé s festőileg megkapóvá tételére. Az ifjúsági képzőtársulat volt az, ahol Petőfi épen úgy, mint az áitala megénekelt Lehel, először kürtjébe fujt, abba a kürtbe, amely tudott lágyan olvadó hangokat adni ki magából, a mélabú hangjait az elhunyt Etelka sírdombján, mintha csak a tilinkó hangjait hallanók. S ugyanez a kürt szólal meg a szenvedélyes szerelem hangján, amikor a költő küzdött Júliájáért s diadalmasan megnyerte azt. S ez a kürt harsogtatta a szabadság legszebb dalait, hogy a költő legbensőbb érzelmeinek adjon kifejezést, akinek legfőbb volt a szabadság és a szerelem s aki a szerelemért feláldozta volna életét, de a szabadságért feláldozta még szerelmét is. Itt az ifjúsági képzőtársulatban irta meg Jókai Mór első elbeszélését, amelyet az elbeszéléseknek egy hosszú életen át egész serege követett. A festő megmaradt ugyan későbbi életében is, de csak azért, hogy regényeiben és elbeszéléseiben plasztikusan rajzolja a természetet s állítsa azt szemünk elé úgy, mintha valósággal látnók. Maga által is legjobbnak tartott regényében, „Az arany ember "-ben úgy írja le a vaskaput, hogy aki a Duna ezen megragadó vidékén soha nem járt, szemei előtt látja a hatalmas folyamot, amint zúgó árjával ezer és ezer nehézséget támaszt a régi dunai hajózásnak s plasztikusan látja, amint Levetinczi Timár Mihály, az arany ember ezeknek a nehézségeknek dacára is áthozza ezer veszély között Brazovics Athanáz komáromi gabonakereskedő hajóját. Innen a pápai ifjúsági képzőtársulatból indult ki mindkét lángész útja, melyben szakítva addig előszeretettel ápolt eszményeikkel, igazi tehetségük által részükre kijelölt útra léptek, hogy felemelkedjenek azokba a magaslatokba, amelyekben az emberi lángszellemek lakoznak. Az egyik, mint üstökös, mely jött és távozék, de fényét még századok multán is látják a népek; a másik mint jótékony nap, mely a magyar szabadságharc leveretése után a honfiúi keblekben a remény csiráit keltegette évtizedeken át életre, hogy azután a múltba visszanézve, a magyar nemesi élet rajzával gyönyörködtesse azokat, akik örömmel tekintettek vissza egy letűnt világra a hunyó nap sugarainál. Tudták, érezték ezt mind a ketten. Azért irta Petőfi egyik barátjának: „Édes örömmel függök képzőtársaságunk növekedésén és az valóban növekszik", s azért irta Jókai a szobor alapzatára is vésett szavakat: „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított, áldott legyen a kéz, mely arra rávezetett". A képzőtársaság elnöke Tarczy Lajos, a magyarországi hegeli harcokból ismert nagynevű tanár volt az, aki úgy látszik, mind a két ifjúnál ezt a belső változást előidézte s velük az irodalmat megkedveltetve, őket a magyar nemzeti irodalom hőseivé avatta. Mind a ketten itt a Tarczy által vezetett ifjúsági képzőtársulat érdemkönyvébe irták be első irodalmi műveiket, örök dicsőségéül a tanárnak s örök dicsőségéül a képzőtársaságnak. A Pápai Jókai Kör, mely a nagy mesemondó nevét viseli s céljául tűzte ki azoknak a nemzeti hagyományoknak ápolását, amelyek Petőfi és Jókai nevével elválhatatlanul össze vannak kötve, boldogan áll meg e napon, amikor évtizedes vágyát látja teljesülve azzal, hogy a két világhírű útjára Pápáról kiindult fiatal diáknak egy kongeniális művész által elkészített ércszobrát adhatja át megőrzés végett Pápa városának. Legyen szabad a'legmélyebb tisztelettel kérnem Főméltóságú Kormányzó Urat, hogy kegyeskedjék megadni az engedélyt a két szobor leleplezésére, f Itt áll íme a két mellszobor, a diák Petőfinek és diák Jókainak mellszobra abban a városban, melynek falai között nyerték azokat az indításokat, melyek őket a világirodalom jelesei közé emelték. Kérem e város igen tisztelt polgármesterét, vegye át és őrizze meg e szobrokat, hogy álljanak ezek itt az ősi kollégium és Pápa város dicsőségére, ebben a színtiszta magyar városban tanuló ifjúság buzdítására, telkesítésére, álljanak itt, mint hálánk és kegyeletünk ércbe öntött emlékei s hirdessék Petőfi és Jókai dicsőségét időtlen időkig! A szobrok. A kormányzó a jelet megadta s e pillanatban a szobrokat fedő fehér leplek lehullottak,
