Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-09-12 / 37. szám

s láthatóvá váltak Kisfaludi-Strobl Zsigmond tanár mesterművei. A karakterisztikus arcok, a titáni Petőfi, a derűsen mosolygó gyermek Jókai, egyszerre belopták magukat a nézők szivébe. Megkapott mindenkit a talapzatok művészi kiképzése is. A téren át harsogva zúgó éljen legszebb jutalma lehetett a művésznek azért, amit alkotott. Elismerés illeti a Krausz Albert Fia helybeli kőfaragó céget is a talapzatnak a művész intenciója szerint történt kifogástalan szép elkészítéséért. A polgármester beszéde. Dr. Tenzlinger József polgármester, kinek a kör püspök-elnöke a szobrokat gondozásba átadta, a következő szép szavakkal vette át azokat. Főméltóságú Kormányzó Úr! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! A város közönsége nevében, megőrzésre és épségben-tartásra átveszem nemzeti irodalmunk két halhatatlanjának, a magyar erőt és dicsőséget örökké hirdető szoborműveit. Hódolatteljes hálával köszönöm meg Főméltóságú Kormányzó Úrnak, hogy magas megjelenésével e szobrok ünnepének jelentőségét kiemelni kegyeskedett. Hálás köszönettel emlékezem meg irodalmi egyesületünkről, a Pápai Jókai-körről, de különösen annak illusztris elnökéről, a város szeretett díszpolgáráról, Főtiszteletü és Méltóságos dr. Antal Géza püspök úrról, valamint lelkes főtitkáráról, Méltóságos dr. Kőrös Endre tanítóképző-intézeti kir. főigazgató úrról, akiknek fáradhatatlan buzgó munkálkodása e szobrok felállítását lehetővé tette és nagy elismeréssel és köszönettel e szoborművek alkotójáról, Méltóságos Kisfaludy-Stróbl Zsigmond szobrászművész, képzőművészeti főiskolai tanár úrról, akinek istenáldotta tehetsége halhatatlanjaink képét oly kifejező módon megörökítette. A város falai között működő iskola-intézmények — ezidőszerint is több mint 4000 tanuló ifjúságának szolgáljon okulásul Petőfi dacosan erélyes tekintete, hogyan kell a hazáért lelkesedni, ha kell meghalni, Jókai értelmesen szelíd nézése pedig tanítsa meg őket arra, hogyan kell a nemzet örök dicsőségére alkotni. Dunántúl Athénje büszkén és boldogan őrzi és hirdeti emlékét azoknak, kik innen indultak el az egész világ előtt a magyar tehetséget bizonyító dicsőséges útjukra. Lampérth Géza ünnepi verse. Lampérth Géza lépett most az emelvényre, hogy a két halhatatlan pápai diákról szóló szépséges versével, melyet bensőséges érzés és őszinte kegyelet hatnak át, s amelynél igazabban alig lehetett volna a nagyokról szólani, bűvölje el lelkes hallgatósagát. A lapunk más helyén közölt költemény elszavalása után a költőnek szeretetteljes ovációban volt része. A koszorúk elhelyezése. Most a főiskolai énekkar száma következett, kitűnően kiválasztott számmal: „Mi zengi túl a bérceket?" énekelték szabatosan és szépen, maguknak és érdemes karnagyuknak, Tóth Lajos tanárnak megillető elismerést szerezve. A kántus énekének elhangzása után a Kormányzó koszorúját, mely mindkét költő emlékének volt szentelve, két szárnysegéde helyezte el Petőfi szobrának talapzatára. Ezután a Kormányzó a négyesfogatba szállt és oldalán Kenessey főispánnal, kíséretével együtt kihajtatott az állomásra lávoztakor hosszan és melegen éljenezték, s ez így ment az egész útvonalon, egész az állomásig. A közönség a legszebb rendben várta meg a Kormányzó elvonulását, s ugyanolyan rendben folytatódott tovább az ünnep a koszorúk elhelyezésével. A Jókai-család koszorúját Jókai-IhászMiklós, a Dunántúli ref. egyházkerületét és a főiskoláét dr. Balogh Jenő, Veszprém vármegyéét dr. Horváth Lajos, Pápa városét dr. r Uzonyi Kálmán h. polgármester, a ref. egyházét Ólé Sándor, az ev. egyházét Schöck Gyula, gr. Esterházy Tamásét Koráth Jenő, a Petőfi-Társaságét dr. Lampérth Géza helyezték el mindnyájan pár szóban aposztrofálva a halhatatlanokat. Mélyen megható jelenet volt, mikor Fülöp Zsigmond a megszállott komáromi Jókai-Egyesület ügyvezetője könnyes szemmel, elcsukló hangon hozta meg Jókai szülővárosának üdvözletét, dr. Csiky Jánosné viszont Kiskőrösről Petőfi szülőhelyéről hozott virágokat, melyek szirma elhervadt ugyan, de lelkük él, szórt szét a két szobor talapzatán. Móra Ferenc, a kitűnő iró a szegedi DugonicsTársaság nevében a legcsüggedettebbek üdvözletét hozta a két nagy bátorítónak. A nagykőrösi Arany János Társaság koszorúját Dezső Kázmér, a bencés gimnáziumét Lenes László tanuló, az irgalmas nővérek zárdájáét szintén egy tanuló, a ref. nőnevelő-intézetét Lux Lajos, az állami polgári leányiskoláét egy tanuló, a róm. kath. polgári fiúiskoláét Horváth István, a mezőgazdasági szakiskoláét Németh Jenő helyezték el. Majd az egyesületek koszorúit hozták: A Kaszinóét Vitéz Draskóczy István, a róm. kath. egyesületekét dr. Domonkos Géza, a Lloyd-társulatét Wittman Ignác, a Levente-egyesületét dr. Konkoly-Thege Sándor, a Pápa városi közművelődési egyesületét Varga László, a ker. szoc. pártét dr. Nagy György. Az ev. diákok koszorúját Havasi Dezső, az j ifjúsági képzőtársulatét Varga Kálmán helyezte | el. A koszorúk felváltva kerültek a két emlék 1 alá. Miután a református leányegylet magyarruhás tagjai virágfüzérekkel vették körül a szobrokat, dr. Kőrös End re, a Jókai-Kör főtitkára, a pápai Jókai Kör nevében, mely a szobrok felállításával „régi szent tervét valósította meg és régi szent kötelességét teljesítette", helyezte el a két költő dicsőségének hódolva a Kör koszorúját Jókai Mór szobrának talapzatára. A mindenkit mélységesen megható szoborleleplezés ünnepét a levente-zenekar, a Szózat kitűnő eljátszásával fejezte be. A kormányzó elufazása. Horthy Miklós kormányzó délután 4 óra 35 perckor érkezett az állomásra, ahol ismét a reggeli katonai tisztelgés folyt le. Vonatba-szállása előtt a Kormányzó a főispán és polgármester előtt a legteljesebb elismerésének adott kifejezést a pápai fogadtatásért, kijelentve, hogy nagyon jól érezte magát városunkban, hogy az ünnep minden része reá a legkedvezőbb hatást tette. Külön megbizta a polgármestert, hogy Kisfaludy-Stróbl mesternek tolmácsolja elismerését a művészi szobrokért, melyek ismét olyanok, aminőkhöz őtőle szokva vagyunk. A Kormányzó ezután kíséretével vonatbaszállt, amely a jelenvoltak lelkes éljenzése között gördült ki a pályaudvarról. Elismerés a rendezőségnek és rendőrségnek. Hogy ezen a nagyszabású ünnepélyen mindenek oly ékesen és szép rendben folytak, ez kétségenkivül annak az agilis rendezőbizottságnak érdeme, melynek élén dr. Antal Géza püspök ifjaknak példaadó módon fáradozott a siker érdekében. Mellette kiemeljük még dr. Pongrácz József, Szűcs Dezső, Rab István, dr. Tóth Endre, Horváth Endre, dr. Tóth Lajos, Nagy Endre, Apostol Bertalan nevét, de valójában minden kollégiumi tanár derekasain kivette részét a munkából. A város részéről a polgármesteren kivül Szokoly Viktor, dr. Hermann László és még több tisztviselő szintén nagyon sokat fáradoztak. Más lapra tartozik az a körültekintő, tapintatos munka, melyet a helybeli államrendőrség dr. Ferenczy Tibor ker. főkapitány irányításával és Hamuth János rendőrtanácsos vezetésével kifejtett ezekben a napokban, amiért megilleti őket is a teljes elismerés. Icét I\£il IbickjU^líI-x&ra pápal Pápán. 1931 szeptember 7. Két pápai diák ércképe előttünk Jártak egykor életvalóságban itt. Most járják — s lélekben ma onnan idézzük A halhatatlanság csillagútjait. Két pápai diák emlékezetére Gyülekeztünk, lelkes ünneplő sereg. Két pápai diák ünnepelésére Szivek dobognak és zászlók lengenek. Két pápai diák magasztalására Kellene itt dicséneket mondani. Oh, de hol ehhez a méltó énekmondó, Ha e két diák: Petőfi s Jókai!. . . Magyar ajk e két nevet mikor kiejti, Magyar szem ha ezt olvassa valahol, Úgy érzi: e két név — mint a Memnon szobra Hajnalfény csókjára — zeng, mesél, dalol.. . E két név maga a legmagasbb költészet. Égre szárnyaló magyar szimfónia. Költő-epigonnak más tiszte itt nincsen, Mint némán hódolva leborulnia. Leborulok én is nagy mély alázattal És rebegő szavam: csak egy szál virág Városunk s iskolánk szív-kertjéből — néked : Te két halhatatlan pápai diák. E muzsás város volt, ahol csodamódon Egymásra örökre rátaláltatok. Ez Alma mater, ki lelke sugalmával Először rebbenté költő-szárnyatok. cilák emlékünnepére Iría : Lampérth Géza. E csendes város, hol a viharvert vándor Rögös útján végre megpihenhetett. Ez ős iskola, két szomjas ifjú lélek Hol kútfőt talált — tudást és ihletet. Bölcs professzor Tarczy, atyai vezérük, Lángra gyúlt sok ifjú baráti kebel Boldog-büszkén itt dobogott rá visszhangot, Mi koron kürtkebelbe fútt Lehel. . . Itt ujjongott, hogy az „obsitos bakának" Borozó-ja országos hírt aratott. S a komáromi kékszemű mesemondó Első sikerén itt emelt kalapot. Ez iskola s város — porbasujtott korban Multat idéz ma, boldog csodák korát, Mikor az Ég a szikkadt magyar nyárra Oly dúsan ontotta áldás-záporát. Mikor megbűnhődve multat és jövendőt E nép víg esztendőt himnuszozva kért. Mikor sok százados lomha tespedésre Új tüzek pezsdíték meg az ősi vért. S nagy múltból szebb jövőbe hitet sugárzón Hogy lelketek legyen a fáklyavilág: Idéz, ki itt gyúltál először szent lángra, Két nagy halhatatlan pápai diák. Ez iskola s város — s a sok ifjú lélek, Ki tőletek itt tüzet vett és veszen, Nyújt hálavirágot... s én kis utód, áldó Hódolattal im, emléktekre teszem. A jubiláris ünnepély humora. Hiába, a legkomolyabb dolognak is meg van a maga humora, amely mosolyra késztet. A főiskola felemelő jubiláris ünnepélye, illetőleg a Jókai-Petőfi szobrok leleplezése is alkalmat adott humoros megnyilatkozásokra^ íme itt adjuk őket: A spóroló skót. Webster James skót lelkész, a magyarok nagy barátja, aki tiszteletreméltó igyekezettel megtanulta nyelvünket, a jubiláris ünnepélyen kijelentette, hogy a skót református egyház nevében előadandó üdvözlő beszédét magyarul mondja el. Dr Antal Géza püspök, aki előzőleg a holland kiküldött beszédét tolmácsolta, ezt azzal jelentette be, hogy a tolmácsolást az illusztris I skót szónok ezúttal megspórolja. A szelid cél- 1 zást a közönség megértette s csendes mosoly vonult el az ajkakon. * Élelmes suhancok. A kormányzó bevonulását megelőzőleg két suhanc igyekezik a vasút felé. Szembe jön velük egy barátjuk, s kérdi tőlük: »hova siettek?« »A vasútra — felelik, — hátha ránk bizzák a kormányzó úr csomag

1ja inak a behozását.« * Melyik a Ferenc Jóska? Ugyancsak a szobrok előtt történt. Egy falusi néni áhítattal elmerül a szobrok nézésébe. Alaposan szemügyre veszi őket, jobbról is, balról is; élőiről is, hátulról is. Azután oda fordul egyik szóm-* szédjához, s halkan kérdi: »mondja csak kérem, osztán melyik ezek közül a Ferenc Jóska ?« Nikpál.