Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-09-05 / 36. szám

xxviii. évfolyam. Ünnepi (36.) szám a pápai kollégium négyszázados jubileumára, pápa, 1931 szeptember 5. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131- szám. Laptnlajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Magyarország kormányzója a kollégium négyszázéves emlékünnepén Borús magyar egünk felhőit elűzi közelgő napfény ragyogása, a lelkünket kínzó aggályokat és gondokat bizakodó öröm érzése váltja fel: nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, népének atyja, nemzetünk vezére érkezik városunkba a kollégium négyszázéves fennállásának jubiláris ünnepe alkalmából. Amióta — immár több mint tizenegy éve — felsőbb rendelés az Ő kezébe adta hazánk sorsának intézését, alig volt az országnak nagyobb városa, melyet valamely jelentősebb alkalomból személyesen meg ne látogatott volna. És bárhol és bármikor jelent is meg, mindenütt nem csupán az államfőt megillető hódolat, hanem az a lelkes szeretet is köszöntötte jöttét, mely trianoni sorsra jutott hazánk felvirágoztatása érdekében kifejtett áldozatos nagy munkája nyomán meleg hála érzésével tölti el minden magyarnak, kicsinynek és nagynak a lelkét. Városunk ezúttal először részesül abban a nagy megtiszteltetésben, hogy Őt falai között üdvözölhesse. Olyan esemény nyújt erre neki alkalmat, mely stílszerűen illik a kultúra egyik ősi fellegvárához: örvendezni jön az örvendezőkkel a pápai kollégiumnak, Petőfi és Jókai alma materének nevezetes és szépséges ünnepén. Lehetetlen elzárkóznunk annak megállapításától, hogy amint végtelenül nehéz, vigasztalan, sőt kilátástalan volt politikailag az a kor, mely az ősi kollégiumot megszületni látta, úgy hasonlóképen szomorú és gondokkal terhes az az időszak, amelyben mostani jubiláris dátumát megérte. Ámde miként szimbóluma volt létrejötte a maga idején annak, hogy nemzetünk a lelki megtisztulás és a szellem erejével kiván megalázottságából felemelkedni, úgy ma is büszkén hirdethetjük világgá, hogy Trianon minden réme között épen és sértetlenül áll az ősi kollégium és azok, akik benne növekedtek, azok, akik szellemét szívták magukba — kéz-kézben ezreivel azoknak, kik a magyar kultúra száz más hasonló őrhelyéről kerülnek ki —, készen állnak és képesek lesznek arra, hogy termővé tegyék a pusztaságot, s elővarázsolják ismét a magyar géniusz szabad szárnyalásának, végeken innen és túl lévő magyarok boldog egyesülésének dífcsőséges és boldog idejét. Per aspera ad astra! Zordon út vezet a csillagok felé. Kemény munka kell ahhoz, hogy nagy célokat lehessen elérni. Ám vessétek mind, akik ünnepünkre összegyültök, szegezzétek mind, kik ez ünneplő város lakói vagytok, szemeteket Őrá, a Vezérre, a Kormányzóra, álljon előttetek az Ő élete munkája ragyogó példaképen. Vitézség és erő, hit és bölcseség s mindezeket összefogó hazaszeretet lakozik Őbenne és akkor, amikor jövetelének fénye besugározza a pápai kollégiumot és végigcikáz Pápa városának minden kövén, akkor az ország első magisztereként tanít mindeneket arra: becsüljétek meg az iskolát, mely benneteket vitézségre, erőre, hitre és bölcseségre s a mindezeket egybefogó hazaszeretetre megtanít! Áldás a Kormányzóra, aki ily lélekkel érkezik körünkbe! Áldott legyen minden perce, melyet e városban eltölt! Áldás fakadjon minden lépése nyomán, áldás a négyszázéves kollégiumra és Pápa városára és áldás ezeréves magyar hazánkra! Dr K E Á főiskola és nemzeti törekvéseink. Irta: Dr. Antal Géza püspök. Mély megilletődéssel állunk meg a jubiláló főiskola ünnepélyén s önkéntelenül végig suhan gondolatunk az elmúlt négy évszázadon s annak vérzivataros történetein. Öt évvel azután, hogy a mohácsi vész majdnem a holtak sírjába fektette nemzetünket, mint az új életnek biztatást nyújtó eíső kezdete, kezdi meg a főiskola működését s folytatja azt a két király korában épen úgy, mint a 150 éves török uralom alatt. Megéri a szigetvári hős vértanú halálát, Bocskay, Bethlen felkelését, a, Bécset ostromló török sereg pusztulását, Budavárának felszabadulását, átéli Thököly, Rákóczi szabadságharcait, a száműzött fejedelem s hü környezete elmúlása idején maga is száműzetésbe megy, hogy a XVIII. század végén egész' Európán átvonuló szabadság-eszmék hatása alatt visszanyerve szabadságát, új életre keljen s megvalósíthassa büszke címerének jelmondatát: „szabadon tenyészik". És látjuk ezt a főiskolát a XIX. század elején, mint elsőt azok között, akik a magyar nyelv jogait a tanításban is érvényesíteni kívánják; mint elsőt azok között, akik a magyar irodalom új életre keltése terén kiváló érdemeket szereztek; mint elsőt azok között, akik a nemzeti irodalmat a virágzásnak addig nem ismert fokára emelik s halhatatlanokkal ajándékozzák meg nemzetünket; mint elsőt azok között, akik a szabadságharc véres tusáiból kiveszik a maguk részét és mint elsőt azok között, akik a század végéig egész nagy országrészre kiterjesztik a maguk áldásos működését. És látjuk ezt az ősi főiskolát a világháború napjaiban, mikor fenyegetett nemzetünk védelmére siet tanár és tanítvány, hogy ha kell, hősi halálával peesételje meg azokat a szent eszméket, amelyeket a főiskola falai között ihletett ajkakról szítt magába s mikor a világháború után bajokkal küzdve, „megfogyva bár, de törve nem" folytatta a maga messze kiható áldásos működését. A főiskolának ezen hosszú életfolyamán, mint veres fonál húzódik át a nagy gondolat, melynek évszázadokon át szolgálatába szegődött, a magyarság szellemi és erkölcsi színvonala emelésének és a nemzeti egység kifejlesztésének nagy gondolata. Épen úgy, mint gróf Széchenyi, a legnagyobb magyar 1825 óta kifejtett munkásságával, a főAra 30 fillér.