Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-06-20 / 25. szám

A nap legszebb órája 8CH

a kávézás ideje. A babkávé hangulatot és kitűnő közérzetet teremt. IV. pörköltkávékeverékünk csomagolása a kávéskannát ábrázolja. Ez a jó háztartási keverék nagyon olcsó: >/* kg- 2 P tehát mindenki számára elérhető. Tartunk azonban ezenkívül finomabb, illetve olcsóbb keverékeket is. MEINL GYULA R.-T. Fióküzlet: Pápa, Kossuth-utca 20. — Telefon: 82. Marlene Dietrich 1930-ban 833 millió pengő volt, kivitelünk pedig ugyanebben az időszakban 295 millió pengőről 910 millió pengőre szökött fel. Az ország összes hitelintézetei által kezelt takarékbetétek összege a pengővaluta bevezetésétől, vagyis 1925 elejétő 1929 végéig 69 millió pengőről 1022 millió pengőre gyarapodott. A közlekedés fejlődésére jellemző, hogy az államvasutak 1921-ben 13 millió tonna, 1929-ben 26 millió tonna teherárut szállítottak; végül Magyarország nemzeti vagyonát, amelyet 1912-ben a mostani csonka területre átszámítva 14 milliárd pengőre becsültek, az utolsó évek átlag becslése alapján 32 milliárd pengőre tehetjük. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek a számok azt mutatják, hogy azzal a munkával, amit gróf Bethlen István végzett, megvetette az alapját egy boldogabb termelő, munkás életnek. S akkor, amikor azt hittük, hogy boldogabb korszak hajnala virrad ránk, ránkszakadt ez a rettenetes világváltság, amelynek okairól lehet vélekedni így vagy úgy — vannak, akik azt mondják, hogy ez tulajdonképen az arany — standard kérdésére, szóval monetáris kérdésekre, az arany elosztására vezethető vissza, mások pedig azt mondják, hogy a túltermelésnek lényegében teljesen mindegy, a baj az, hogy ez a válság itt van és semmilyen országot annyira nem sujt, mint éppen Csonka-Magyarországot, amely Trianon és egyéb okok miatt amúgy is meg volt fosztva a termelési eszközöktől. Nézzünk kissé körül! Itt van a hatalmas német birodalom, amelynek eresztékei recsegnek-ropognak s amelyet a polgárháború veszedelme fenyeget. Itt van a hatalmas Anglia és Amerika, ahol a munkanélküliek száma 5 és 7 millió között mozog. Itt vannak a kisántánt államai, Románia, amely külföldi hitelt kapni nem tud, ahol a búzának az ára lényegesen alatta áll annak a csekély árnak is, amely Magyarországon érvényben van, itt van Szerbia, amely csak diktatúrával tudja a rendet fenntartani s Csehország, amely nem tudja megemészteni nemzetiségeit, úgyhogy előbb-utóbb darabokra kell széthullania. Itt van végül a hatalmas Franciaország, amelyet — amint Hegedűs Lóránt mondotta — az arany tank fel borítással fenyeget azáltal, hogy gazdasági életét kezdi aláásni. Ilyen körülmények között, amikor északról még a bolsevizmus réme is ránk vigyorog, nélkülözhetjük-e gróf Bethlen Istvánt ? Azt a Bethlen Istvánt, akinek tekintélye és súlya van kölföldön s aki annyit tett az országnak. Ma nincs szükségünk kezdőkre, akiknek a külföldön újra kellene kezdeni azt, hogy pozíciót teremtsenek maguknak, ami igen hosszú időbe telik, akármilyen tehetségesek is, ez alatt az idő alatt pedig mi elpusztulhatunk. Mezőgazdasági problémák. Ha látjuk, hogy mi a helyzet és mi van, kutatnunk kell, hogy mi lehetséges? Nem nyugodhatunk bele abba a ténybe, hogy világválság van. Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ennek a világválságnak ellenére is sokat lehet és sokat kell is tenni. Elsősorban azzal a problémával, azzal a társadalmi réteggel, azzal a foglalkozási ággal kívánok foglalkozni, amelyet a világválság valamennyi foglalkozási ág között a legjobban sujt: a mezőgazdasági társadalommal. A magyar mezőgazdaság jólététől függ minden egyéb tásadalmi osztály sorsa. Ha a magyar mezőgazdasági társadalomnak nincs meg a megfelelő boldogulása, akkor elpusztul az ipar és a kereskedelem s elpusztulnak a szellemi foglalkozást űzők is. Állítom és vallom, hogy a magyar mezőgazdasági társadalom jólétével áll és bukik maga a magyar nemzet is. A magyar mezőgazdaságnál tulajdonképen öt csoportba foglalhatom azokat a kérdéseket, illetve öt irányt tudnék megjelölni, amelyekben a magyar mezőgazdaságnak ezt a szomorú sorsát, ha nem is máról holnapra, de fokozatos munkával enyhíteni és megjavítani lehetne. Úgy fogjuk fel a helyzetet, mintha az egész világon súlyos tífusz — vagy pestis — járvány lenne. A jó orvos nem tehet egyebet, mint azt, hogy a társadalom és a társadalom egyes tagjainak szervezetét ellenállóképessé teszi a betegséggel szemben. A betegség okait emberi tudással máról holnapra megszüntetni nem lehet, azonban ellenállóképessé lehet tenni a szervezetet a betegséggel és a járvánnyal szemben s ez a kötelessége azoknak, akik az ország élén állanak. Ezeknek kell a mezőgazdasági társadalmat megfelelő intézkedésekkel a világválságon átmenteni s lehetőleg úgy, hogy abból még gyarapodva kerüljön ki. A termésárak. Kezdem mindjárt a terményárakkal. Egyik legnagyobb bajunk az, hogy a terményárak még a termelési költségeket sem fedezik. A búzaár alacsonysága miatt a mezőgazdaság szánalmas helyzetben van, mert a búza ára behatással van a többi termény és mezőgazdasági produktum árára is. Mi itt a teendő? Minden esetre arra kell törekednünk, hogy exportfeleslegünket el tudjuk helyezni. Bizalommal láttam azokat a tárgyalásokat, amelyeket a kormány különösen Ausztriával és Olaszországgal folytatott s ma az a hitem, hogy ezekben az országokban olyan mennyiséget tudunk majd értékesíteni, hogy ennek következményeként a belföldön kevesebb lesz a búzában a kínálat, mint a kereslet s így a búza ára ebben az évben i már aratás után önmagától kell, hogy emelkedjék, legalább is olyan szintre, hogy az fedezze a termelési költségeket. Ez természetesen nem elégít ki engem, első lépésnek azonban minden esetre jelentős. A közterhek kérdése. A másik kérdés, amely a mezőgazdasági társadalmat és pedig a földmunkást ép úgy, mint a törpe- és nagybirtokost egyformán érinti, a közterhek kérdése. Nem azok a közterhek súlyosak, amelyeket állami adóba fizetünk — ezeket még valahogy elviselhetjük — hanem azok a sallangok, amelyeket az állami adó alapján vetnek ki, tehát a pótadó, a községi adó, a közmunkaváltság, a borfogyasztási adó stb. Itt sem lehet tüneti kezeléssel dolgozni, hanem a baj gyökeréig kell lenyúlni, A bajok gyökere pedig a községi háztartások rendezetlen voltában van. Három héttel ezelőtt a belügyminiszter a községi háztartások rendezéséről törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé. Ha ez a javaslat törvénnyé válik és a községi háztartások rendben lesznek, a pótadó csökkenthető, reformálni lehet a borfogyasztási adót, a közmunkaváltságot pedig olyan normális alapra lehet visszavezetni, amely semminemű különösebb ! terhet nem jelent. A lényeg az, hogy a községek háztartását kell rendbehozni, mert akkor megszabadulunk a súlyosabb terhektől, amelyet az állami adó alapján vetettek ki ránk s amely most különösen súlyos terhet jelent a mezőgazdasági társadalom számára. A hítelkérdés. A harmadik a hitelkérdés problémája. Olyan feltételek és viszonyok mellett ugyanis, ahogy ma ebben a tőkeszegény országban i mezőgazdasági hitelt igénybe lehet venni, ered! ményesen és gazdaságosan nem lehet termelni, j A mostani terhes rövid lejáratú és magas kamaj tozásu kölcsönöknek hosszú lejáratú és alaj csony kamatozású kölcsönökre való átváltoztai tása az a mód, ameliyel a hitelkérdésen segíi teni lehet. Erre szintén meg van a lehetőség. | Említettem bevezető szavaimban: az által, hogy | visszanyertük pénzügyi függetlenségünket, a magyar állam külföldi hitelt vehet fel. Ennek a r J\z ismeretlen asszony Marlene Dietrich hitelnek tekintélyes részét felfogásom szerint az államnak a mezőgazdasági hitelakció rendelkezésére kell bocsátania. S ha az állam drágábban venné fel a hitelt a külföldön, mint amilyent a mezőgazdaság kibír, akkor a két kamatszám közötti különbözetet az államnak kell viselnie s erre a célra a költségvetésben külön tételt kell beállítani, mert a magyar mezőgazdaság törlesztéssel együtt évi 5°/

0-nál többet nem bir elviselni. Fel kell azoban hivnom figyelmüket még más momentumra is és pedig arra, hogy a mezőgazdaságon ebben az átmeneti időben is kell segíteni, hogy a fenyegető végrehajtásoktól és árverésektől a gazdákat megmentsük. Ezt a célt szolgálja a földteherrendezési törvény, amely most van végrehajtás alatt. Ez a törvény felfüggeszti az árveréseket s olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek révén addig is, amíg a tervbe vett intézkedések hatásai nem jelentkeznek, a magyar mezőgazdasági társadalom el ne pusztuljon. Agrárpolitika. Különösen felhívom a figyelmet a helyes agrárpolitikára. Nyíltan megvallom és mindenütt hirdetem, hogy azt a földreformot, amelyet 1919-ben és 1920-ban csináltak, csapnivalóan rossz alkotásnak tekintem, mert igen tisztelt hölgyeim és uraim, két és három hold földdel senkit sem lehet boldogítani, azzal csak tönkre lehet valakit tenni, mert ebből a kis földből egy család megélni nem tud. Minden nemzeti politikának az lehet az egyedüli célja, hogy minél több független, jól prosperáló önálló porta legyen ebben az országban. A nagy tömegek között ugyanis a magyar mezőgazdasági társadalom tömegei hivatott letéteményesei a nemzeti gondolatnak. S ha nem törekszünk arra, hogy minél több önálló vagyonos porta legyen ebben az országban, akkor a nemzeti gondolat diadalát nem fogjuk olyan mértékben elérni, mint ahogy azt minden magyar ember kívánja. Hogy lehet az 1919/20-i földreform hibáit valamiképen kijavítani ? Ennél a pontnál akarok beszélni a hitbizományi reformról, amelyre vonatkozó javaslat kidolgozásában tevékeny részt vettem. Hitbizományi reform. A hitbizományi reform révén nagy területek szabadulnak majd fel. Ezeket a nagy területeket kell felhasználni arra, hogy helyes agrárpolitikával egyrészt a nincstelenek földhöz és portához jussanak, másrészt, hogy a törpe- és kisbirtokosok kiegészíthessék birtokukat annyira, hogy a megnövekedett új birtokon családtagjaik és felszerelésük segítségével meg tudjanak élni. Természetes, hogy ez a helyes agrárpolitikai gondolat csak akkor valósulhat meg, ha megfelelő pénzügyi alátámasztást is kap. Az 1919—20-i legutóbbi földreform egyik hibája épen az volt, hogy pénzügyileg nem volt alátámasztva, nem adtak pénzbeli segítséget azoknak, akik földet igényeltek. Az új reformot tehát pénzügyileg is alá kell támasztani s ha ezt a helyes agrárpolitikát megfelelő telepítéssel összekapcsoljuk, akkor elérjük egyrészt azt, hogy a kis- és törpebirtokok kiegészíthetik magukat, a nincstelen tömegek pedig önálló portához juthatnak s így a magyar agrárpolitika olyan lépéssel fog előre haladni fejlődésében, ami egyik legnagyobb földmjvelésügyi miniszterünk, néhai Darányi Ignác leghőbb álma és vágya volt. A kisipar helyzete. Amikor a mezőgazdasági kérdésekkel és problémákkal olyan behatóan foglalkozom, akkor nem vallok egyoldalú agrárpolitikai programmot. A helyes agrárpolitika ugyanis egyenesen létérdeke a kereskedelemnek és az iparnak is. Most, hogy erre a kérdésre áttérek, szeretnék néhány szót beszélni magának a kisiparnak a helyzetéről is, annak a kisiparnak a helyzetéről, amely a mezőgazdaság mellett talán a legjobban sújtott foglalkozási ág. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom azt, hogy — s ez egyaránt | áll az iparra és a kereskedelemre — ép úgy, | mint ahogy az országos politikában abszolút haladó szellemű politikát követek, a gazdasági életben is ellenségben vagyok minden olyan korlátozásnak, amely akadályozója a kereskedelem és az ipar fejlődésének s ezen az alapon állva állítom azt, hogy a kisiparnak és keres-