Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-06-20 / 25. szám

Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. EJÖfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 tiiier. Telefon 131. szám. OMB ATON. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. MINDEN r Dr. Ángyán Béla államtitkár programmbeszéde. Elmondotta Pápán, a pápai választókerület egységes pártjának 1931 június 14-én a LeventeOtthonban tartott nagygyűlésén. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amidőn végignézek az itt egybegyűltek diszes során, bizonyos elfogódottság érzete vesz erőt rajtam, mert félek attól, hogy amikor itt ebben a teremben Pápa városa lakosságának legkülönbözőbb rétegei a legkülönbözőbb felfogások és a legkülönbözőbb foglalkozási ágak vannak képviselve, akkor egy időbelileg határolt és mindenesetre szükreszabott programmbeszéd keretén belül nem tudok majd foglalkozni mindazokkal a kérdésekkel, amelyek ma, ezekben a szomorú időkben, mindnyájunk szempontjából a részletekben is igen fontosak és értékesek lehetnek. De ebben nem vezet engem semmi szándékosság, mert programmom teljesen világos és teljesen tiszta s ha bizonyos kérdésekben talán nem tudnék felvilágosítást adni ennek a programmbeszédnek a keretében, úgy bármikor bárkinek minden kérdésben mindenkor rendelkezésére állok és egész határozott és világos felvilágosítással szolgálok. Kenyér és munka. A mai nehéz helyzetben nincs szükségünk arra ebben a csonka hazában, hogy általános politikai elvek ütközőpontjává tegyük a közéletet. Ma nincs szükségünk különböző politikai jelszavakra, nincs szükségünk frázisokra, ma minden józan magyar politikájának a gondolatmenete két szóban foglalható össze, s ez a két szó: kenyér és munka. A kenyér és a munka programmja pedig megköveteli azt, hogy minden kérdés felett elsősorban a gazdaságpolitikai kérdések domináljanak és hogy ne tüneti kezelésekkel igyekezzünk a bajokon segíteni; ne kövessünk — amint azt mondani szoktam — „aszpirinpolitikát", amely tisztán csak a lázat csillapítja, de a betegséget magát nem gyógyítja, hanem a bajok gyökeréig lehatoló reálpolitikát kell folytatnunk éspedig a szó legnemesebb értelmében vett reálpolitikát. És ha reálpolitikát akarunk folytatni, akkor nem azt kell kérdeznünk^ hogy minek hogyan kell lenni, hanem azt, hogy az adott helyzetben mi van és mi lehetséges. S hogy minél jobban kidomborodjék, hogy mi van ma és mi az adott helyzet úgy külpolitikai mint belpolitikai viszonylatban, méltóztassék megengedni, hogy rövid visszapillantást vessek arra, ami volt. Válságos idők. Tisztelt Hölgyeim és Uram! A magyar nemzet az elmúlt évtizedben ezer éves történelmének talán legválságosabb időszakát élte át. A vesztett háború, az úgynevezett őszirózsás forradalom, amely a patkányok forradalma volt, az utána következő szégyenteljes korszak, amely amely a magyar történelem egyik szégyenfoltja marad, majd az oláh megszállás, amely teljesen kifosztott megmaradt tökeinkből és vagyontárgyainkból, itthagyott egy széttépett, megcsonkított, tekintélyében leromlott, a népek közösségéből kitaszított nemzetet, amelyre rárakták a trianoni béklyókat, úgy hogy valóságos csoda, hogy ez a nemzet még él. Ebben a szomorú állapotban és helyzetben, amikor a külföld teljesen kitaszított bennünket a nemzetek társadalmából, amikor az országgal szemben semmiféle bizalom nem volt, amikor az ország felé semmiféle tőkének a kinálkozási hajlama nem jelentkezett, sőt a külföldi hitel teljesen megszűnt, amikor a társadalom darabokra volt szaggatva s a társadalmi ellentétek az ország testét marcangolták, amikor a központi kormányzatnak tekintélye nem volt, amikor különítmények kezében volt a hatalom: mindezek között a körülmények között csodának mondható, hogy ez az ország még ma is él. Akkor, amikor senki sem tudott ezen a helyzeten segíteni, senki sem vállalkozott arra, hogy ebből a rettenetes káoszból kiemelje az országot, jött egy ember, szótlanul, de Istenben és a saját'hivatásába vetett hittel és a magyar őserőbe vetett törhetetlen bizalommal : ez az ember gróf Bethlen István volt. Mindenekelőtte helyreállította a központi kormányzatnak a tekintélyét, megszüntette a mellékkormányokat, helyreállította a jogrendet, az életés vagyonbiztonságot s megteremtette az alapjait a termelő munkának; s ekkor Belgrádban a parlamentben felállott a szerb külügyminiszter és bejelentette, hogy a jóvátételi bizottság 5 milliárd aranyfrank jóvátételi hadisarcot vet ki erre az agyongyötört nemzetre. S ekkor ez az ember kezébe vette a vándorbotot, magára akasztotta a koldustarisznyát, elment ki a külföldre, Rómába, Londonba s Párisba és^c!hárította a nemzet feje felől a reparáció veszélyét, megszerezte a a népszövetségen keresztül a magyar nemzet részére a megbecsülést, megszerezte a külföldi kölcsönt, ennek segítségével megállította pénzünk romlását, stabilizálta a valutát, helyreállította az állami költségvetés egyensúlyát, megteremtette a Nemzeti Bankot, visszaszerezte Magyarország számára a külföld bizalmát, megszerezte a nemzetek társaságában azt a helyet, amely ezt a nemzetet múltjánál és dicséretes háború alatti viselkedésénél fogva megillette. Ezt a működését bekoronázta azzal, hogy amikor a jóvátétel kérdése ismét felszínre került, éjtnapot egybetéve, szakadatlan munkával, az utolsó napon 23 órán át tartó étlen-szomjan folytatott idegfeszítő tárgyalás után, elhárította végleg a jóvátétel veszedelmét, felszabadította Magyarországot a katonai és pénzügyi gyámkodás alól, megszerezte a függetlenséget és ezzel a nagy külföldi hitel lehetőségét. 10 év munkája. Hogy Bethlen István gróf mit tett 10 év alatt az ország érdekében s hogy ez alatt az idő alatt az ország rettenetes helyzete ellenére is mennyit haladt Magyarország, az kitűnik azokból az adatokból, amelyeknek felolvasásához szives türelmüket kérem. Az ország területéből szántóföldi művelés alatt állott 1921-ben 4 8 millió hektár, 1929-ben 53 millió hektár. A kalászosok terméseredménye 1921-ben 28 millió, 1929-ben 39 millió métermázsa, a széntermelés 1921-ben 62 millió, 1930-ban 69 millió métermázsa volt. A nyersvastermelés ugyanezen időszakban 714.000 métermázsáról 2,570.000 métermázsára emelkedett. A gyárüzemek száma 1921-ben 2497, 1929-ben pedig 3579 volt. Ezeknek az összes termelése bruttó értékben ugyanez alatt az idő alatt 979 millió pengőről 2830 millió pengőre emelkedett. 1921-ben a gyáripar által munkabérek és illetmények cimén kifizettetett 90 millió pengő s ez az összeg 1929-ben 460 millió pengőre emelkedett. Behozatalunk értéke 1921-ben 604 millió, PAPAI HITELBANK RESZVENYTARSASAG SZERZŐDÉSES VISZONYBAN A MAGYAR ÁLTALÁNOS HITELBANKKAL. Alapíttatott: 1878-ban. Távbeszélő: [ (fzlefhefyiség 29 Táviratcím: Hitelbank. fHDETMENY. A Fápai Hitelbank Mé^zvénytársit 1931. évi július hó 1-én megalakítja IX. évtársulati három és öt évi időtartammal, részletenként és hetenként egy pengő befizetéssel. Ez a legkönnyebb és legkedveltebb módja a takarékosságnak, mert heti egy pengőt mindenki könnyen nélkülözhet, aki pedig kölcsönre szorul, minden heti egy pengős részletre 156, illetve 260 pengő kölcsönt igényelhet, mely a harmadik, illetve az ötödik év végén a heti betétekkel kiegyenlítést nyer, de közben is bármikor visszafizethető. Mindenki tetszése szerinti heti részletet jegyezhet. A betétek havi részletekben is fizethetők. A bank a résztvevőknek részleteik után a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatának megfelelő kamatot térít, a heti betétek alapján folyósított kölcsönök után pedig a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatát 3°/o-kal meghaladó kamatot számít. Minden egyéb feltételre nézve készséggel ad felvilágosítást a Pápai Hitelbank Részvénytársaság.