Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-06-13 / 24. szám

ENIK MINDEN SZÓMBAT O N -i^o. Egyes szám ára 20 fillér. "ín 131. Bzám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. rít reméltük, hogy a pápai választás .úttal egyhangúlag fog végbemenni és ámbár e percben választókerületünknek nem egy, de négy képviselőjelöltje van, változatlanul ezt re­méljük ma is. Az az érzésünk van ugyanis, hogy ha egyéni ambíciók erősen érvényesülni is szeretnének, s ha vannak pártok is, melyek a képviselőválasztás alkalmát, ha egyébre nem, hát propaganda-célokra óhajtják felhasználni, a választóközönség nagy többségében — füg­getlenül minden pártpolitikától — mégis felül­kerekedik az a meggyőződés, hogy kár meddő küzdelmekkel feldúlni a város és vidéke nyugal­mát, úrrá lesz az a józan belátás, amely min­den pártpolitikától függetlenül egyedül a dolgozó polgárság és munkásság valódi közérdekét nézi és ez lehetővé fogja tenni mégis az egyhangú választást. Mindenki számot fog vetni azzal, hogy ez a választás hosszú időre, talán örökre megpecsételi városunk sorsát s minthogy váro­sunk haladásával és fejlődésével a legszorosabb összefüggésben áll a környező falvak haladása és fejlődése is, városunkkal együtt eldönti a vidékét is. Kinos vergődések nyomasztó esztendei után íme végre egy segítő kar nyúlik felénk, ki meri magára venni a felelősséget, hogy azt lelkendező örömmel meg ne ragadja ? Ki meri vállalni a felelősséget azokért a végzetes követ­kezményekért, melyek reánk szakadnának akkor, ha oktalanul és szükségtelenül bármily szem­pontból ellentéteket akarnak szítani ott, ahol ilyen ellentétek tulajdonképen nincsenek és nem is lehetnek, hiszen e város minden polgára egyaránt dolgozó polgár? Ki merné ma rábízni az ország sorsának intézését másra, mint aki rátermettségét, s e téren ma ^zinte egyedülvaló­ságát tiz kemény esztendő alatt fényesen be­bizonyította ? Ki merné ezt tenni ma, amikor egy világkrizis közepén létünk fönntartásáért kell gigászi harcunkat megvívni ? Ha valaha, akkor ma van szükség reá, hogy a nagy vezér mellett kipróbált államférfiunak, nemzetközi viszonylat­ban is számottevő egyénnek juttassuk mandátu­munkat és szolgálva ezzel édes hazánk ügyét, segítsünk ugyanakkor önmagunkon is. Éppen ezért azt a reményt, amelynek műit heti számunk­ban kifejezést adtunk, ma is bizakodó hittel táp­láljuk és rendületlenül hiszünk megvalósulásá­ban. Ám ha mégis ennek az ellenkezője történ­nék, ha mégis harcnak kellene jönnie, akkor meg fogjuk vívni a harcot is, meg fogjuk vívni Bethlen István grófnak büszkén lengő lobogója alatt a fényes győzelem biztos hitével és reményével. Dr. Ángyán Béla. Ámbár mindazok előtt, akik az országos politikát figyelemmel kisérik, dr. Ángyán Béla, városunk egységespárti képviselőjelölt­jének személyisége és az utolsó 10 év alatt kifejtett munkássága sokkal jobban ismeretes, semhogy a mi méltatásunkra rászorulna, mégis, hogy e város és választókerület egész közönsége előtt teljes világosan álljon kép­viselőjelöltünk eddigi pályafutása, a követ­kezőkben közöljük életrajzi adatait. Dr. Ángyán Béla olyan családból szár­mazott, melynek tagjai több generáción át jelentős tényezői voltak hazánk szellemi éle­tének. A család veszprémmegyei származású s így őt e réven liegi kötelékek fűzik hozzánk. Már dédapja, Ángyán János, több tudomá­nyos munka, többek között is egy ismert ne­veléstan szerzőjeként feltűnt. Nagyapja, aki a megyénkbeli Szentistvánon református pap volt, szintén dolgozott tudományos téren, az Ángyán név legnagyobb hírnévre azonban édes apja, dr. Ángyán Béla, a budapesti egyetem orvosi fakultásának hírneves bel­gyógyászati professzora által emelkedett. Ángyán professzor, aki gimnáziumi tanulmá­nyait, sőt két évi főiskolát is Pápán végzett, Kerkápoly professzor tanácsára lépett az or­vosi pályára, amelyen mint gyakorló orvos és mint tudós, az egész ország közegészségi ügyére kiható áldásos működést fejtett ki. ő volt annak idején a koréra elleni védekezés kormánybiztosa, a háború alatt pedig a buda­pesti balpar ti kórházak igazgatója. Műkö­désének emléke a hazai orvostudomány leg­szebb lapjaira tartozik. Fia, dr. Ángyán Béla igazságügyi ál­lamtitkár 1885-ben született Budapesten, kö­zépiskolai tanulmányait a pesti evangélikus gimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti, berlini, lausefínei egyetemeken végezte, s jogi tanulmányai mellett a német, francia és angol nyelveket tökéletesen elsajá­tította. Joggyakorlatát részben a budapesti bíróságnál, részben Polónyi Géza irodájában szerezte meg és 1910-től kezdve önálló ügy­védi irodát nyitván, gyakorló ügyvédként mű­ködött és nevét széles körökben ismertté tette. A világháború kitörésekor mint tartalékos hon­védhuszár hadnagy a pápai huszárezredhez vonult be és ezekkel együtt vett részt a goro­dovi és satanovi csatában és több más üt­közetben. Lubiensky gróf brigadéros segéd­tisztjeként a stari-sambori offenzívában srap­nellszilánk találta fején, a seb következtében féloldali bénulás állott be, amiből csak évek után épült fel és ezután, bár rokkantan, az egész háború alatt katonai szolgálatot telje­sített. A politikai mozgalmakban a Károlyi­éra alatt kezdett érdemlegesen szerepelni, amikor is 1918 novemberében nagy része volt a Bethlen István gróf vezetése alatt álló és a radikális gondolattal szembehelyezkedő nem­zeti egyesülés pártjának megteremtésében. Ez a polgárságot akarta tömöríteni a választásra, ami azonban a közbejött bolsevizmus miatt meghiúsult. Már előzőleg is rendőri felügyelet alatt állott, a kommunizmus alatt pedig ellenfor­radalmi szervezkedésben való részvétel miatt Nagykanizsán, Zalaegerszegen és Budapes­ten börtönben ült. Egy véletlen folytán innen kiszabadulva, Bécsbe szökött és ott ismét a Bethlen István vezetése alatt álló antibolse­vista komitéban dolgozott. Minden érdeme meg volt ahhoz, hogy a bolsevizmus bukása után szerephez jusson, a felülkerekedett áram­lattal azonban vezérével együtt nem értett egyet és ezért két éven keresztül csupán ügy­védi irodájában dolgozott. 1921-re az idő megérlelte, a viszonyok szükségessé tették Bethlen kormányra jutá­sát, aki Ángyán Béla dr.-t 1921-ben a minisz­terelnökségi sajtófőnök tisztében, miniszteri tanácsossá neveztette ki. Ebben a minőségé­ben résztvett minden, a konszolidációt meg­teremtő bel- és külpolitikai munka irányítá­sában, s mig itthon azon működött, hogy a nemzeti gondolat jegyében mindenki egybe­forrjon s a vészes vizek utolsó hullámai is lefolyjanak, addig külföldi viszonylatban a népszövetségi kölcsön, a reparáció elhárítása és végül mint legfontosabb, az olasz-magyar barátság megteremtése körül fáradozott a bel­és külföldi sajtóirányítás hatalmas fegyverei­vel, valamint Bethlen oldalán Párisban, Lon­donban, Genfben a személyes tárgyalások so­rán is. Sajtófőnöki minőségében az újságírók körében egyénileg még az ellentáborban levők részéről is igaz megbecsülést vívott ki. Az 1926-iki választások után, melyek irányításában jelentékeny része volt, igazság­ügyi államtitkárrá nevezték ki. Mint politikai államtitkárt, itt a nemzeti gondolat éber őre­ként látjuk ugyan, de ugyanakkor a megté­vesztettekkel szemben a megértést is mindig tanúsítani tudta. Fő munkássága a kodifiká­lásra irányult, a törvénykezés egyszerűsítése, a vármegyei és fővárosi törvény, a mezőgaz­daság megsegítésére vonatkozó törvény s vé­gül a nemrég elfogadott kartelitörvény elvá­laszthatatlanul össze vannak forrva nevével. Előkészület alatt állanak az ő irányítása mel­lett a büntetőtörvénykönyv hiteljogi részé­nek módosítására vonatkozó novella, az új sajtótörvény és mint legfontosabb, a hitbizo­mányok reformja. Érdemei elismeréseként 1928-ban meg­kapta a magyar érdemkereszt II. osztályát a csillaggal, az olasz király pedig már előző­Dr. Ángyán Béla államtitkár, a pápai választókerület egységespárti képviselőjelöltje pro folyó hó 14-én, vasárnap délután fél 6 órakor a Levente-Otthonban fogja megtartani.

Next

/
Thumbnails
Contents