Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-03-15 / 11. szám

A vllágMít mm M w vv. x «J liPPIi sxítméip- ÉS ielsüntiüM 6s a M. Kir. álj^Va^Ácéi­álíal gy 4r t•11 liiHi üti ti aM&auBfls is v«zérkc-pYipelete és elad ftaí MERCEDES BENZ AUTOM0ML L-l Udapest^ ÍV., W«l 9? Az élet meghosszabbításáról." Dr. Weltner Sándor előadása. JP S min! vet, úgy arat!" Mauthíier magnál lobbal •í V sehol sem kaphat! A Pápai Lloyd-Társulat harmadik kultur­délutánján ismét nagyszámú intelligens kö­zönség jelent meg, úgy hogy a később érke­zők már be sem igen férhettek a városháza tanácstermébe. Az egybegyűlt közönséget dr. Hoffner Sándor köszöntötte, majd igen találó szí­nekkel rajzolta meg dr. Wieltner Sándor portréját, kiemelvén, hogy fiatalabb éveiben folytatott irodalmi működésével jelentős - si­kereket ért el, s nem egy cikke vagy novel­lája, amelyeket különböző álnevek alatt irt, széles körökben feltűnést keltett. Irodalmi munkáit egy közös vonás jellemezte: a hig­gadt tárgyilagosság, amelytől soha nem tért el — csendben folytatott, de annál eredmé­nyesebb közéleti működése alatt sem. Érző szívvel a szegénységnek, nyomorúságnak szép­ségeit kereste, s a felügyeletére bízott állami gondozás alatt álló gyermekek között igazá­ban elhagyatott egy sem volt. Az előadás, amelyet »Az élet meghosszabbításárók tar­tani fog, mindnyájunk érdeklődésére tarthat számot, mert hisz mindnyájan vágyakozunk hosszú élet után. Melegen üdvözli őt, s fel­kéri előadása megtartására. A zajos ováció csillapulta után dr. Welt­ner Sándor azzal kezdte, hogy az lembeniek legnagyobb kincse a becsületes munkában el­töltött hosszú élet, amely nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos, mert hisz az egyesek életéből alakul ki az állam élete, boldogulása. Már az ókorban s még inkább a középkorban is foglalkoztak — főként az alchimisták — az élet meghosszabbításának a kérdésével, anélkül azonban, hogy számba vehető eredményeket érhettek volna el. A mo­dern orvostudomány az egészségvédelemben látja az élet meghosszabbításának a titkát, s két fő célt tűzött ki maga elé: küzdeni a fer­tőző betegségek-, s küzdeni a szervi megbete­gedések ellen. Ismertette a középkorban foly­tatott háborúk után fellépni szokott rettenetes fertőző betegség: a pestis pusztításait, amely ezrével söpörte el a háború vészeitől agyon­sanyargatott embereket. A fertőző betegségek elleni küzdelem a kórházakból szerzett tapasz­talatokból nyert tápot, s az emberiség héro­szai, köztük a 110 évvel ezelőtt született ma­gyar Semmelweis egymás után gyűrték le a különböző fertőző betegségek rémeit, s ma már azt mondhatjuk, hogy az emberi életet erről az oldalról nem fenyegeti nagyobb baj, ami abból is kitűnik, hogy mig a XVII. szá­zadban a mortalitus 68°/ 0 0 volt, a XVII. szá­zadban felére, a XIX.-ben pedig tnár 17°/ 0 0-re szállott alá; a 35 éves átlagos életkor pedig az utóbbi 50 év alatt 55 esztendőre emelke­dett fel. 1867-ben Németországban vetődött fel a gondolat, hogy a lappangó szervi bajok ellen­őrzése, illetőleg csirájukban való elfojthatása végett az emberek bizonyos időszakokban or­vosi vizsgálatnak vessék magukat alá. Az esz­mét felkarolta a minden új dolog iránt érdek­MAUTHNER ©DON magfermelő és magkereskedelmi rt. Központ: Budapest, VIL, Roftenbüler-uftca 33. szám. |MF Újonnan átalakított és megnagyob­bított belvárosi eladási helyisége a §®T Ferencrendiek templomával szemben: Budapest, BV., Kossuth Lajos-utca 4, lődő Amerika, s ott csakhamar megalakult »Az életmeghosszabbító intézet«, amelynek ne­mes céljait 25 kiváló szakorvos támogatta. Azonban hiába volt az intézet felhivása, az emberek tán álszeméremből, tán kényelem­szeretetből nem igen jelentkeztek ellenőrző orvosi vizsgálatra. Ezt látva az intézet, kap­csolatot keresett az életbiztosító társaságok­kal, amelyeknek magától értetődő érdeke volt, hogy tagjaik minél hosszabb életet érjenek. Az életbiztosító társaságok tehát felhívást tet­tek közzé, hogy akik évenként alávetik magu­kat az Életmeghosszabbító Intézet vizsgálatá­nak, azok 3o/ 0 díjengedményben részesülnek. Ez hatott. Azóta a biztosító társaságok tagjai évenként pontosan alávetik magukat az orvosi vizsgálatnak. S az eredmény? 30o/ o-kal javult a halálozási arányszám. (Itt érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy magukat egészségesnek vélt száz ember közül a vizsgálat hármat talált ab­szolút egészségesnek, a többinek kisebb-na­gyobb szervi hibája volt anélkül, hogy tudtak volna felőle.) Nálunk eddig semmi nyoma ha­sonló üdvös rendelkezésnek. Pedig két intézet szinte predesztinálva van reá, hogy az ellen­őrző orvosi vizsgálatot programmjába vegye. Egyik a Rockefeller-intézet, a másik a Társa­dalumbíztosító intézet. Amibe ez a preven­tív intézkedés kerülne, visszatérülne az emberi ' életek meghosszabbításában. De erre szolgál­hatna a házasulandók kötelező orvosi vizsgá- i lata is, amely már a nyugati államok legtöbb- j jében megvan. A falu friss levegője szintén j hozzájárulhat az emberi élet meghosszabbí- í tásáboz, de a falut át kell hatni a város kultu­Dr. Weltner Sándor több mint egy órás előadásának ezekben adtuk rövid vázlatát. A téma közérdekű volta magában is biztosította az érdeklődést, de ezt még csak fokozta az előadó közvetlen stílusa, tárgykörének alapos ismerete, mondanivalóinak művészi tolmácso­lása, s fel-felcsillanó diszkrét humora. Wittmann Ignác elnök köszönetéhez őszinte tapsaival csatlakozott a közönség, amiért ennek a hasznos tanulságokat nyújtó, élvezetes előadásnak részese lehetett. * Befejezésül megemlítjük, hogy a Lloyd­társulat dr. Weltner Sándor tiszteletére az előadását követő estén a Schwartz-vendéglő­ben 70 résztvevővel társasvacsorát rendezett, melyen dr. Kende Ádám, dr. Tenzlinger pol­gármester, dr. Fehér Dezső> dr. Uzonyi Kál­mán, dr. Donát Kornél, dr. Sulyok Dezső s utánok még többen meleg és őszinte elismerés hangján méltatták dr. Weltner egyéni, orvosi és közéleti érdemeit. N. P. Hirdessen a „PÁPAI HIRLAP'-ban! PIACON. Másokat vonzhat bár akármi, szeretek a piacra járni. Ott újra támad minden köröttem: a falu, a nép, amelyből jöttem s körülvesz — szinte szédülök tőle — a kék határok kék levegője. Köröskörül súlyos parasztok árulnak tejet, búzát, barackot s minden asszonyban, aki kínálgat, látni vélem az édesanyámat, ki fillérekért izzadt, vesződött, terhet cipelt, perelt, könyörgött és sírt, ha nem volt a tejnek ára, hogy nem kerül majd nekem ruhára. Egy parasztban apámra ismerek: szedegeti a földre hullt szemet, pár szál szénát, mit szétzilált a ló: egy morzsa is megbecsülni való. S ha nem adják meg árát a búzának, estélig is vár s nyugodtan pipázgat. Erő, józanság, higgadt türelem találkozik a piacon velem s az ingatag városfiát megáldják Isten s a Föld: e két örök Szilárdság. Ilyenkor bennem kivirul a lélek: verését hallom az élet szivének, mert az élet a piacról ered, sziv ez, belőle futnak az erek s grófhoz, koldushoz egyformán elérnek s viszik a drága eledelt a vérnek. Amikor itt küzd és életet árul, világtápláló anya lesz anyámbul, s testvéremmé lesz koldus, gróf, paraszt: csodát tesz az egy kézből jött falat: akik máskor ökleltek és gyűlöltek, a piacon testvérré ölelődnek. A piacon én sohse vagyok vendég, úgy érzem mindig, mintha haza mennék. Bódás János.

Next

/
Thumbnails
Contents