Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-10-25 / 43. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Döfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Valamikor, boldogabb időben azt tervezgettük, sőt nagy hévvel azon dol­goztunk is, hogy e mi városunk fejlett- j ségének megfelelőleg önálló törvényható­sággá alakuljon át. Mai súlyos gazdasági helyzetünkben egyelőre legalább elejtettük ezt az eszmét, ámde meg kell állapíta­nunk, hogy a legfőbb okok egyike, ame­lyek miatt az önállóságot kívántuk, jó­formán megszűnt. Nehézkesnek véltük ugyanis azelőtt ügyeink elintézésénél a vármegyét, mint közbeeső fórumot és szerettük volna ügyeinket minél gyor­sabban, közvetlenül a minisztériumokban elintéztetni. Mit mutat azonban az újabb tapasztalat? A vármegyén minden dol­gunk úgy megy, mint a karikacsapás és innen aktáink a legrövidebb idő alatt felkerülnek a minisztériumba, hogy az­után onnan azokat a legkétségbeesettebb erőfeszítéssel se tudjuk kiásni. El se lehet mondani, mennyi energia pazarlódik el ezekre a sürgető utánjárásokra és hogy ez mennyi fölösleges költségébe is kerül a városnak. A késedelmezésnek, a rá­fekvésnek, a huzavonának következménye­képen azután hiába lesik és várják itt lenn munkáskezek, hogy dologhoz jut­hassanak. Minthogy például már hónapok előtt folyhatott volna nálunk az útburko­lási munkálat és megkezdődhetett volna a vizmü kiterjesztése, ha némelyek ott fenn a közigazgatás egyszerűsítését nem úgy fognák fel, hogy egyszerűen — nem közigazgatnak. Szeretnők, ha jelen kis írásunk eljutna illetékes helyre s az ille­tékes hely kellő eréllyel megtenné az intézkedéseket, amelyek hivatva lennének nemcsak a jogos panaszokat elnémítani, de egyszersmind a télre kenyérhez és fához juttatni azokat, akik, ha ez csak a városon és csak a vármegyén múlnék, már régen munkába lettek volna állíthatók. Bethlen István országmentő progratnmja. A miniszterelnök tegnapi nagy beszédé­nek hatalmas szónoki sikerén túl jelentőséget és maradandó hatást biztosít a benne előter­jesztett kormányzati programm gazdasági és pénzügyi komolysága. A bejelentett intézkedé­seknek nagy bősége és gazdagsága minden kom­mentárnál és méltatásnál jobban és erősebben bizonyítja a kormány gazdaságpolitikai pro­grammjának komolyságát, jelentőségét és a miniszterelnöknek azt az elszántságát, hogy a világkrizis sodrába került Magyarország vál­ságát leküzdje. A miniszterelnök beszédéből a kormány legközelebbi gazdasági programja az alábbi körvonalakban bontakozik ki: Küzdelem a gabonakrizissel. A gabonajegy jelenlegi három pengőnyi összegének felemelése, melynek mérvét egy szakbizottság fogja megállapítani. Az iparcikkek olcsóbbítása és pedig az ipari vámok részleges mérséklésével, amelyért kárpótlásul az ipar a tegnap benyújtott ipar­fejlesztési törvényben körülirt közvetlen segé­lyezéssel nyert kárpótlást. A kartelek ármeg­állapításába a magyar kormány beleszólást ! nyert. A falu népe már a legközelebb olyan lolcsó szövet- és bőranyaghoz jut, amelyből ruházkodási szükségletét az eddigi áraknál 40— 50o/o-kal olcsóbban láthatja el. A vidéki helyi viszonyok megismerése céljából országszerte tanulmányi bizottság fogja megállapítani a szükséges intézkedé­seket. A kereskedelempolitika terén. Bejelenti a miniszterelnök a magyar kor­mány hajlandóságát, akár egy gabona világ­kartelben való részvételre, akár preferenciális szerződések megkötésére, akár pedig regioná­lis szerződések kötésére és a folyamatban levő, valamint a küszöbön álló külkereskedelmi szer­ződéses tárgyalások alkalmával hajlandónak fog nyilatkozni kereskedelmi viszonyainknak ilyen preferenciális rendszer alapján leendő megoldására a magyar mezőgazdaság érde­kében. A kivitel fejlesztése érdekében márká­zási törvényt csinálunk, hogy ezzel is emel­jük agrártermékeink versenyképességét a kül­földi piacon. A mezőgazdaság átszervezése érdekében nagyobb állami kölcsönt fogunk kontrahálni, mihelyt erre meg lesz a lehetőség. A tejtermelést fokozni, a tej, vaj és sajt­exportot növelni, a sertéstenyésztést fejlesz-i teni és a sertésexportot szaporítani, továbbá a szeszgyártást is emelni óhajtja a kormány, amihez megfelelő organizáció és megfelelő hitel kell, amelyet megteremteni a kormány feladatának ismer. A hitelkrizis leküzdése. Az állami hitel terén a kormány el van határozva, hogy csak olyan hosszú lejáratú állami kölcsönt fog igénybe venni, amely a magyar közhitelnek a külföldön ártalmára nem válik. Minthogy a magyar állam hitele ma is változatlanul szilárd, az ilyen államkölcsön felvételének a külföldön, különösebb akadálya nincsen. Addig nyugodtan bevárjuk azt az időpontot, amelyben az államkölcsönt ked­vező feltételek mellett és a mjagyar állam hitelének teljes megóvásával kontraháltatjuk. De közben is átmeneti hitelekkel és elő­legekkel fogjuk megszerezni azokat az össze­geket, amelyek a mai szükségletek fedezésére szolgálnak. Az állam beruházó tevékenységé­ben ekként fennakadás nem fog beállani. A mezőgazdaság és a kisipar ebben az esztendőben együttvéve 200.5 millió pengő rövidlejáratú hitelhez juto(tt és a kormány ezután is kötelességének tartja, hogy a mező­gazdasági hitelt ilyen eszközökkel alimentálja. Amikor pedig lehetővé válik hosszúlejáratú hitel felvétele, a kormány rögtön gondos­kodni fog arról, hogy ez meg is történjék. Az államháztartás egyen­súlyának fenntartása. A magyar államháztartás egyensúlya nem ingott meg és ezt az egyensúlyt a kormány a jövőben is biztosítani fogja a következő intézkedésekkel: A már megszavazott költségvetési csök­kentésen túl a dologi kiadásokban a kormány további 20 millió pengőnyi redukcióra kér felhatalmazást a törvényhozástól. A személyi kiadásokban 10 millió pengőt kiván a kor­mány megtakarítani a kiküldetési díjak újabb rendezésével. Törülni fogja továbbá a kor­mány az összesen 3.7 millió pengőben költség­vetésileg előirányzott tisztviselői jutalmakat és segélyeket. A folyó évben az üres állásokat a kor­mány nem tölti be, ami szintén tekintélyes megtakarítást eredményez. Ellenben a kor­mány a tisztviselői fizetéseket az eddigi ter­vek ellenére egyáltalán nem fogja redukálni. E helyett minden fix fizetésű alkalma­zott, tehát úgy az állami, mint a magánalkal­mazlott kereseti adóját bizonyos kulcs sze­rint pótlékolni fogják. A tantiémadót progresszive fel fogják emelni akként, hogy azt nem a vállalat fi­zeti, hanem az, aki a tantiémet élvezi. Ezenkívül a kormány semmiféle adó­emelést nem tervez és a termelést semmiféle közteher emelésével megterhelni nem fogja. A jövő évi állami költségvetés kiadási oldalát harminc millióval kivánja a pénzügy­miniszter leszállítani és e célból az adminiszt­ráció racionalizálása fog keresztül vitetni. Általános adóreformot a kormány a mai nehéz időkben egyáltalán nem tervez. Ellenben a községi háztartásokat sza­nálni és rendbehozni kivánja, mely délból még az ősszel törvényjavaslat kerül a par­lament elé. A borfogyasztási adót csökkenteni fogja és az adók kirovása tekintetében községen­ként mutatkozó egyenlőtlenséget ki fogja kü­szöbölni. A közmunkaváltság, amely a kis ember vállait oly nagyon nyomja, újabb szabályozást nyer, amely mellett ez a teher egyenleteseb­ben fog megoszlani. 120 milliós új beruházás és közmunka. A kormány a munkanélküliség ellen az­zal veszi fel a harcot, hogy munkához juttatja a munkanélkülieket. A legközelebb meginduló közmunkák és beruházások sora a következő: Harmincmillió pengővel az aktív és nyug­nyugdíjas tisztviselők és magánalkalmazottak családi házakat építhetnek. A vidéki városokban megindulnak a köz­munkák, amely célra az állam tizenkét és fél­millió pengőt bocsájt rendelkezésre. Ezenkívül a városok a közmunkákra köl­csönöket is fognak felvehetni, úgy, hogy vég­eredményben a vidéki városokban 21.2 mil­lió pengőt fog kitenni a meginduló köz­munka. Folytatja a kormány az államvasuti be­ruházásokat, mely célra 30—40 millió pengőt szánt. Az útépítési programmot, amelynek cél­jaira 32 millió áll rendelkezésre, a kormány tovább folytatja. A vadvizek lecsapolására egymillió pen­gőt irányoz elő. A vidéki kislakásépítés céljaira a már előirányzott hat millió pengőn felül további három millió pengőt. Együttvéve ezek az összegek százhúsz­millió pengőt tesznek ki. De ezenfelül még rendelkezésre áll a költségvetésileg már meg­szavazott 47 millió pengő. A munkanélküliséget ez kétségtelenül enyhíteni fogja és meg fog indulni a gyá­rakban a munka és a kereskedelemben a for­galom. A vidéki városoknak a kormány felhatal­mazást ad, hogy szükség esetén inségadót vethessenek ki, amelynek felhasználása a nép­jóléti miniszter egységes irányítása mellett történik. E gazdag programm konkrétumai bizo­nyára el fogják oszlatni azt a bizalmi krízist, amellyel szemben mindenkinek kötelessége fel­venni a küzdelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents