Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-10-04 / 40. szám

AI I: G J t; L E M K MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Böfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfí-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Élet-halálharcot üzent a muszka szovjet az egész világ mezőgazdaságának. Be akarja bizonyítani, hogy reá tudja kényszeríteni a maga kommunista őrületét a kulturemberi­ségre. Otthon könyörtelenül éhezteti, pusztítja a parasztságot, elkommunizálta a földet, job­bágysorba sűlyesztve, kényszermunkára alja­sítja a föld népét és a föld tulajdonától meg­fosztott gazdának véres verejtékével termelt gabonát vörös hordákkal erőszakkal elrekvi­ráltatva a városokba hordatja össze, hogy onnan külföldi piacokra dobja, lehetetlenül olcsó árakkal gyilkos versenyt zúdítva azí európai gabonatermelő országokra. A szovjet földönfutóvá teszi azt a gazdát és földmivest, aki nem hajlandó a szociális termelésnek csú­folt rabigába hajtani a fejét, és éhenhalásra itéli a nép millióit csak azért, hogy legyen elég gabonája, amit a külföldre exportálhas­son. A kommunista téboly akként számít, hogy ha az olcsó gabona gyilkos versenyével az egész világon leszorítja az árakat, akkor el­pusztul mindenütt a gabonatermelő gazda és kétségbeesésében és végső elkeseredésében Európa mezőgazdasági népessége szembefor­dul a fennálló renddel, zavarok támadnak s a nép hajlamosabb lesz a kommunista forra­dalmi maszlag befogadására. Egy csapással két legyet akar a szovjet agyoncsapni: egy­felől igába töri a százhusznjillió orosz népes­ség kisgazda és földmives ' rétegeit, amelyek a legveszedelmesebb belső ellenségei a vö­rös őrületnek, és ugyanakkor forradalmasít­hatja az egész világot, előkészítve a vörös uralom bevallott célját: a világforradalmat. Kiderült azonban hamarosan, hogy az orosz szovjetnak nincsen buzafölöslege, már csak azért sem, mert a lezüllött mezőgazda­sági termelés még annyi gabonát sem tud produkálni, mint amennyi az éhező orosz nép ellátására szükséges volna. Vagyis, ha az orosz kormány gondoskodnék arról, hogy a százhuszmilliónyi orosz népesség megkapja a maga normális kenyérszükségletét, úgy nem hogy exportra nem maradna búzája, hanem ellenkezőleg Szovjetoroszországnak kellene igen nagymennyiségű búzát importálnia. Azon­ban a bolsevizmus megkótyagosodott urai nem törődnek az orosz nép éhínségével, amely egyre nagyobb méreteket Ölt. Éppen most de­rült ki, hogy egy csapással százezrek szájától vonta el azt a kis darab kenyeret is, melyejt eddig kenyér jegyekkel engedélyezett számukra. Megvonta azért, hogy forradalmi céljai szol­gálatára, külföldre vigye. Négyszázezer orosz állampolgártól vonta meg a kormány a ke­nyérjogot és ezzel valósággal éhínségre itélt csaknem félmillió lelket. Ezzel is csökkenteni akarja a belső fogyasztást, az esztelen buza­dömping javára. A világtörténelemben példátlan eset, hogy egy kormány eképen intézményesítse sa­ját lakosságának az éhínségét világuralmi cé­lok érdekében. De már maga ez az őrült intéz­kedés is bizonyítja, hogy az orosz buzadöm- , pingnek hamarosan össze kell omolnia. Mert bármily türelmes legyen is az orosz nép, azt mégsem fogja tétlenül eltűrni, hogy szájától a falatot mindenkorra megvonja a kormány. Lehetetlen gondolat az, hogy a szovjet foly­tassa a búzaexportot ugyanakkor, amikor Oroszországban milliók éheznek. Ezért a leg­esztelenebb mesterkedésekkel iparkodik most az orosz kormány fenntartani a buzadömping látszatát. Mert csak látszatról van szó ott, ahol valójában nincsen eladható búzakészlet. Ame­rikában máris kiderítették, hogy az ottani' nagy világpiacokon az orosz szovjet milliókra menő bushel olyan búzát adott el, ami neki nincs is meg s amelyet nem fog tudni leszál­lítani. Vagyis nem meglévő búzát adott el a szovjet, hanem úgynevezett papirosbuzát, ké­sőbbi szállításra. Az amerikai gabonapiacok azonban már rájöttek erre a turpisságra és nem ijedeznek többé az orosz dömping-manő­verektől, hanem felkészültek arra, hogy a szál­lítási határidőben követelni fogják az orosz szovjet által eladott búzamennyiségek tényle­ges leszállítását. Minthogy pedig ilyen buzá­juk nincsen, nyilvánvaló, hogy az orosz kor­mány kénytelen lesz az eladott, de meg nem lévő búzamennyiségeket a világpiacokon fel­vásárolni, tehát előbb-utóbb vevőként fog fel­lépni és ezzel a fiktív eladásokkal levert búza­árakat ő maga fogja ismét felszöktetni. Az orosz dömping falrafestett ördögé­től tehát nem kell megijedni, mert ma már az egész világ tudja, hogy olyasmit adtak el ol­csón, ami nekik nem is termett. Ezzel az orosz buzadömping önmagától összeomlik és meg­hiusul a világpiac doritirozásának és a világ forradalmasításának pokolian kieszelt terve. Ezzel a fegyverrel az orosz szovjet legfeljebb a saját népességét fogja forradalmasítani, de akként, hogy az éhhalálra itélt milliónyi töme­gek a szovjet ellen fognak fellázadni és végre a népharag el fogja söpörni a bolsevista őrü­let mániákus vezéreit. Be fog következni, hogy az európai agrárországok gazdanépét maga Oroszország fogja megszabadítani a szédelgő buzadömping lidércétől. Levente-zászlóavatás. — Dr. Antal Géza püspök beszéde. — Népszerű leventéinknek nagyon szép ün­nepe volt mult vasárnap, amely egyúttal egész városunknak is ünnepe volt. Üj zászlójuk fel­avatási ünnepét nemcsak az a körülmény emelte ki a sablonos zászlóavatások sorából, hogy magát a zászlót s annak a csapatnak egész ruházati felszerelését, amely a zászlót sorai előtt lobogtatni fogja, a szabad Amerika velünk érző tagjainak adományából szerezték be, hanem az is, hogy a magyar cimer és \ amerikai csillagos lobogó fölavató beszédét dr. Antal Géza püspök tartotta meg, aki ra­gyogó ékesszólással állított emléket a tragikus módon elhunyt ifjú magyar házaspárnak, Kon­koly Thege Gyulának és Arents Dorottyának, valamint a magyar-amerikai barátságnak is. Az ünnepre a sportpálya tribünje és né­zőtere teljesen megtelt, a díszpáholyban je­len volt a honvédelmi minisztérium képvise­letében Vitéz Kolossváry László vármegyei testnevelési felügyelő, továbbá az adományo­zók szülei, id. Konkoly Thege Gyula orsz. statisztikai hivatali aligazgató hitvesével, va­lamint több más előkelőség. Pont fél háromkor katonás rendben fel­vonultak a levente-századok, köztük az újon­nan felruházott, az amerikai kékszin inges csa­pat is. A zenekar eljátszotta a Himnuszt, amit igen sikerült szabadgyakorlatok és a »Pacsir­ták« nagyszerű játéka követett. Miost a csa­patok előtt felállított dobogóra lépett dr. An­tal Géza református püspök, aki az itt követ­kező, mindenkit mélyen megindító s az ün­nep jelentőségét nagyszerűen méltató felavató beszédet mondotta: Mélyen tisztelt Közönség! Kedves Levente Ifjak! A mai ünnepélynek, amelyen a Pápai Levente-Egyesület új zászlajára kérjük a Min­denhatónak áldását, hogy ez alatt a zászló alatt a Levente-Egyesület minél eredménye­sebben munkálhassa az elébe kitűzött célokat, voltaképen zavartalan örömünnepélynek kel­lene lennie. Ám ha arra gondolunk, hogy mi módon jutott a Pápai Levente-Egyesület e zászló birtokába, lehetetlen, hogy örömünk ne vegyüljön a legmélyebb fájdalommal, lehe­tetten, hogy ine gondoljunk arra a gyászra, amely e zászló adományozóit oly tragikusan borította tel. Úgy vagyunk, mint mikor a rétet köd üli mleg s a rét virágai alig-alig látszanak ki a ködből, úgy vagyunk, mint a mai nappal, amikor sűrű fellegek borították az eget s alig tudott keresztül törni rajtuk a melengető nap­sugár. Legyen a gyász, mely ez ünnepély szer­zőit elborította, a mi gyászunk s forduljunk mélységes részvéttel a gyászoló szülők felé, akik itt gyermekeik végső akaratát végre­hajtva, jelentek meg s küldjük résztvevő só­hajunkat a légen és az óceánon át azokhoz a gyászoló szülőkhöz, akik testben nem, csak lélekben vannak velünk ezen az ünnepen. Az a megrázó tragédia, mely két ifjú. élet kioltásával két szerető szülői párt dön­tött olyan mély gyászba, lehetetlen, hogy szi­vünkben a legteljesebb részvét érzését ne váltsa ki s lehetetlen, hogy a legmélyebb gyásszal ne gondoljunk arra az ifjú férfira, aki kint az óceánon túl is dicsőséget szerzett a^ magyar névnek, aki a maga tudásával s jelle­mével egyformán közelismerést és közszere­tetet aratott. Hogy az ezer és ezer kilométer távolságra levő új világ előkelő polgárainak szive felénk fordult, az ennek a törekvő, nagy­tehetségű magyar ifjúnak érdeme s legyen ez a zászló nemcsak emlékeztető ő reá, ki vég­rendelkezésszerüen rendelte el, hogy milyen legyen a magyar szent korona címerét és az Északamerikai Egyesült Államok csillagos, sávos színeit viselő lobogó, hanem legyen egyúttal buzdító jelkép mindazokra nézve, akik legjobb akaratukat és tudásukat igyekeznek hazájuk és polgártársaik érdekében érvénye­síteni, hogy ez az akarat és törekvés diadalt is tud aratni. Ez az első eset, hogy egy idegen hataP mas állam polgárai szeretettel gondoltak a mi ifjú levente intézményünkre s szeretetüknek kifejezést adtak azzal, hogy 100 ifjút láttak el egyenruhával s ezt a zászlót ajándékozták; a Pápai Levente-Egyesületnek. Illesse köszö­net a Levente-íEgyesület elnökét, ki ezt a szép gondolatot közel tudta férkőztetni a boldog­ságban uszó szivekhez, de illesse köszönet ezeket az ifjú sziveket, akik azt oly melegség­gel karolták fel és az amerikai szülőket, akik, mikor gyermekeik halála oly mélységes sebet ütött szivükön, ezt a szép gondolatot nem en­gedték elenyészni, hanem inkább ennek meg­valósításával igyekeztek biztosítani a levente intézmény szeretetét és háláját elvesztett ked­veseik iránt. Nekünk, meggyötört magyaroknak vég­telen jólesik, hogy egy nagy, szabad állam polgárai egy magyar ifjú révén oly szeretet­tel gondolnak hazánkra s oly szeretettel gon­dolnak annak egyik becses intézményére, a levente intézményre. A magyar ezer évig küz­dött szabadságáért s országa fennmaradásáért s most, amikor történetének legsúlyosabb vál­ságát éli át, jólesik az a testvérkéz, melyet! egy szabadságban fogant és szabadságban! nagyra nőtt állam fiai nyújtanak felé. Hála és köszönet ezért a testvéries kézszorításért, melynek melegét és éltető hatását ez ünnepé­lyes alkalommal érezzük. Kedves Levente Ifjak! A Pápai Levente­Egyesület meglevő zászlaja mellett ime egy új zászló az, amely alatt kivonultok s amely állandóan emlékeztet benneteket a Levente­Egyesület eszményi céljaira. Ezeket a célokat egy szóban foglalhatjuk össze: szolgálat a hazának a mi legjobb tudásunk és legtisztább akaratunk szerint. A Levente-Egyesület jel­szava: »Szebb jövőt« kívánság így valósággá válik s épen ezért, amikor ti leventei köteles-

Next

/
Thumbnails
Contents