Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.
1930-05-24 / 21. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 ffHér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Más téma nincs e héten, mint a takácsi tűzvész. Más gondja nincs az embereknek, minthogy azokon segítsenek, akiket a szörnyű elem nemcsak hajléktalanná tett, de mindlenükből ki is fosztott. Az emberi részvét olyajn példáit láttuk és pedig nemcsak azok részéről, kiknek cselekedetei nyilvánosságra jutottak, de nagyon sok oly esetet is, amikor egy-egy véletlenül ismert családot karolt fel titokban csendben segítő kéz, hogy valósággal meg kell hajolnunk az emberi jóság és irgalom művei előtt. Ám azt pótolni, ami Takácsiban elveszett, nem képes sem ennek az igazán nemesen érző városnak, sem egész környékének szamaritánus könyörülete. Ahhoz, hogy az emberek Takácsiban talpra álljanak, hogy felépüljenek, hogy legszükségesebb házi berendezésüket visszanyerhessék, ahhoz sokkal nagyobb anyagi hozzájárulás szükséges, mint amekkora tőlünk kikerül. Egy percig sem kételkedhetünk abban, hogy a kormány újjá építi Takácsi községet. Ujjá építi cseréptetős házakkal, ahogyan az — ha lett volna rá törvényes intézkedés — javarészt már a háború előtt is megépülhetett volna. Igen, s ez nem csak Takácsira, de az ország minden községére, köztük magára Pápa városára is vonatkozik. A háború előtt meg lett volna a mód és alkalom arra, hogy akár állami kölcsönkényszerek útján, minden szalmatetős házat cseréppel boríttassanak be. Bármilyen nagy volt az orkán ereje, a cseréptetős házsorok között negyedannyi pusztítást sem vihetett volna végbe, mint ahogy az így történt. Ma, mikor a gazdasági helyzet nyomasztó súlyát mindenki — így a falusi földmívelő nép is kinosan érzi, — igaz — nagyon inehéz radikális, intézkedéseket tenni, ámde egészen bizonyos, hogy Takácsi rettenetes példája mementó lesz azoknak, kik az ország sorsát intézik arra, hogy a tűzvész elemi csapása ellen, országos nagy áldozatok árán is, védekezni kell. Vajha végzetes katasztrófája után minél előbb új, vimlóbb létre ébredő Takácsi sorsa üdvös kihatású lenne az ország sok ezer többi községének jövendő életére! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű hölgyközönséget, hogy hölgyfodrász üzletemet Deák Ferenc utca 1. szám alól JCossuth £ajos utca 10. földsz. 1. szám alá helyeztem át. Kérem a nagyérdemű közönség szíves támogatását s maradok mély tisztelettel: Szommer JCárohj hölgíjfodrász Egy szép magyar falu pusztulása. Takácsi község felerészben porrá égett. Hétfő virradóra a vihar fúriái, amelyek a szeszélyes tavaszi időjárásban az országban hol itt, hol amott pusztítottak, az éj leple alatt elszáguldottak Pápa környékére, s mint valami tébolyodott emberek, kidöntögették a kerítéseket, leszórták a háztetőkről a cserepeket, megtépázták, ketté hasították a fákat, — a szürke felhős ég alatt rémületet keltve az éjszaka nyugalma után házaikból kilépő emberek soraiban. Sokak aggódva adták fel maguknak a kérdést, mi történnék, ha ebben az őrületes szélviharban valahol tüz ütne ki? Az aggodalmat talán az előre-megérzés szülte, mert alig mult el 8 óra, sasszárnyakon járt szerte városunkban a riasztó hír, hogy Takácsi község ég ! Akik kételkedtek volna a vészhír valóságában, azokat a városunk északkeleti része felől, Takácsi irányában égnek törő rettenetes füstfelhő s az abból ki-kivillanó lángnyelvek csakhamar meggyőzhették arról, hogy a hír való, hogy csakugyan rettenetes dolgok történhetnek Takácsin, vármegyénknek ebben az 1600 lelket számláló derék, törekvő községében, amelynek hangyaszorgalmú, józan magyar népe okszerű gazdálkodásával, a modern gazdasági elveknek az életbe átültetésével nem egyszer magára vonta az ország sorsát intéző körök figyelmét. A veszedelem hire óráról-órára nőtt, s közben többek biciklin, autón kiszáguldottak a tőlünk 8 kilométernyire levő községbe, hogy saját szemeikkel győződjenek meg a pusztulásról, s hozzanak hírt az izgatott aggodalomban levő pápaiaknak. Sajnos, a vészhirek igaznak bizonyultak, a 344 házból álló Takácsi községnek a fele romokban hever. A hősök emléktáblájának, valamint a püspöklátogatásnak, amely kettős ünnepnek e hó 25-én, vasárnap kellett volna program szerint végbemennie, előkészületein örvendező lélekkel munkálkodó községben most a szomorúság, a mélységes bánat ütött tanyát, a szemekből kiapadtak a könnyek, a fásult keblekből fel-feltöredezik a sóhaj: „Mi lesz velünk?" Ne féljetek takácsiak, derék magyar véreink, veletek a nagy bajban az Isten, akihez mindenkor buzgón fohászkodtatok, veletek az emberi részvét, amely segítségetekre jő, mellétek áll, hogy a pusztulás helyén mielőbb új élet fakadjon, s hogy mielőbb visszaköltözhessék családi fészketekbe az öröm, amelyet tán a gonosz emberi indulattól táplált vészes elem egyelőre tovaűzött onnét. Most pedig az újságíró fájdalmas kötelességtudásával hadd adjam leírását a szörnyű pusztulásnak, amelynek párja nem igen akad vármegyénk annaleseiben. A vész színhelyén. Este felé mentem ki Takácsira motoros alkalmatosságon. Lassúbb tempóban haladtunk, mert a jól gondozott takácsi út tele volt jármüvekkel, gyalog igyekezőkkel. Autó, autóbusz, motorbicikli, bicikli, lófogat és gyalogjáró hosszú sorban kígyózik végig az úton, mindenki tanuja akar lenni a rémes katasztrófának. Hideg szél süvít szembe velünk, amelyet csak fokoz és kellemetlenebbé tesz a motorbicikli gyorsasága. Jobbról-balról reménytkeltően hullámzik a nagy szélben az Élet, az őszi vetés. A rozs már kihányta a fejét, el is virágzott. Közeledünk a faluhoz. Egyszerre égettszag csapja meg az orrunkat, amely mindig áthatóbb lesz. A falu első házának kertjében bútorok, ágynemüek vannak összedobálva, a ház gazdája ide hordta ki ijedtében a holmiját. Szerencsére azonban őt megkímélte a sors. Megkímélte a második házat is. De már a harmadik, negyedik, a tizedik, az ötvenedik stb. romokban hever minden tartozékaival. Mintegy elűzni akarván magamtól a borzasztó látványt, a másik sorra fordítom a tekintetemet. Ugyanaz a kép. A veres kakas egyformán végezte a dolgát a bal és jobb soron. Nem volt pardon, nem volt kivétel senkinek. Gazda vagy zsellér, vagyonos vagy nincstelen egyforma elbánásban részesült. Felérünk a falu közepébe, a községháza elé. A járművek sokasága állott körüle. Ott volt a város teherautója, amely hirtelenében élelmiszert szállított ki a tönkrement lakosságnak. Mert hiszen sok helyen az sem maradt, amiben főzzenek, s az sem, amit főzzenek. De még konyha sem. Az utcákon fel-alá csendőrök cirkálnak, kimerült tűzoltók ődöngenek, már nincs mit menteniök. Az emberek szemét vörösre marta a füst, a tüz fprrósága, erőtlenné tette a könny, amelyet vagyonkájuk romjai felett elsírtak. A bántó szemgyulladás ellen zsebkendőt nyomkodnak a szemeik elé. Végigmegyek a falun. Keresem a tüz eredetét. Odautasítanak a postahivatalhoz, az evangélikus népiskola szomszédságába, Szele Ignác házának a romjaihoz. Nyolc óra előtt öt perccel itt lobbant ki a tüz. Beszélek magával a károsulttal. Hogyan volt? Nem tudja — úgymond —, mert épp kihallgatáson volt a csendőröknél. Azzal gyanúsították ugyanis, hogy az előző napokban a szomHallatlan • Jenő divatáru-üzletében ^^^^ Pápa, Kossuth Lajos utca 17. ^^^^ fi! P C A C, Ú ff M nő i" és íér,íszövcte k> szőnyeg, függöny, ágyterítő, damast, vászonáru, selymek, llIvOllOii^ műselymck és mosóanyagok, női kabátok, úri ingek stb. cikkekben.
