Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-03-23 / 12. szám

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesülét által rendezett 38-ik mezőgazdasági kiállítást és vásárt, mely a régi tenyészállatvásárok helyébe lép, a tegnapi napon nyitotta meg Horthy Miklós kormányzó. A 30-ik kiállítás abban különbözik a régiektől, hogy egy hatalmas 30 holdas területen s nem mint eddig szük területen, néhány épületben létesült. Külön villamos-vasút vezet egészen a kiállítás centrumáig. Maga a kiállítás fényes bizonyságot nyújt mezőgazdaságunk hatalmas arányú fejlődéséről. Foch tábornagy, aki a háború utolsó részében az összes antanthaderők főparancsnoka volt s aki a háborút ellenségeink fölényes számbeli és technikai túlsúlyával győzelmesen befejezte, 78 éves korában Párisban elhunyt. Foch a háború elején 63 éves kora ellenére csak hadosztályparancsnok volt és elért hadi sikerei vitték előre. Halála nemcsak hazájában, de az összes szövetségesek körében, főkép Angolországban nagy részvétet keltett. Napoleon mellé szándékozik őt hálás nemzete az Invalidusok templomába örök nyugalomra helyezni. Oslóban, Norvégia fővárosában ma tartják Olaf írónörökös és Márta svéd hercegnő esküvőjét. Az esküvőt nagy fénnyel készültek megülni, a trónörökös tanuja a Yorki herceg lesz, azonban egy szomorú esemény jött közbe. Osló kereskedelmi negyedében tegnap tüz ütött ki, mely egy négyemeletes óriási áruházat teljesen elpusztított és nagyon megrongálta, egyelőre használhatatlanná tette a közelben levő közpouti posta- és rádiépületet. A szovjet jelenlegi ura: Stalin midazokat, akik a külföldi kommunista agitációt ellenzik, eltávolítja útjából. Troekij már pár hét előtt kénytelen volt Törökországba menekülni előle s most Csicserin került a sorra. Csicserin régi cári diplomata, majd orosz külügyi népbiztos lett. Az ő érdeme a szovjet külföldi összeköttetéseinek megteremtése, s most ennek ellenére — a propaganda ellenzése miatt — őt is száműzik. Állasában máris Litvinov helyettesíti. Dicsértessék! Irta: Kőrös Andor. A szürke töltést, mintha kidöntött s leháncsolt óriásfa volna, fullasztó, verejtékes ragyafoltok gyanánt lepte be a kisváros kitódult népe, hogy el ne mulassza a szentéletü ósz Kápolnás Péter cipészmester kis házikójának avatását. A megdagadt búgó Tisza már a töltés felső peremét nyaldosta s az égen baljós fellegek göndörödtek, de a szivekben osztatlan örömet zsongott a béke és szeretet orgonabúgása. Kápolnás Péter közszeretetnek örvendezett a városkában. Az ünnepelt új háztulajdonos, felesége és két kis tátottszáju gyereke között, könnyes szemmel leste a plébánost, aki megígérte, hogy áldást hoz s olykor leszólt az apróságok fülébe reszkető hangon: — Péterke, Boriska, aztán kezetcsókoljatok ám a főtisztelendő úrnak és mondjátok, ha jön: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus. — Hogy fogjátok mondani? A két kicsi megismételte selypítő kórusban : Dicsértessék ... Borcsa asszony, Kápolnás Péter vérszegény felesége, a komorszemü, borzongó lehelletü tavasz ellenére is, patyolatfehér grenadinruhát öltött magára, sovány eres nyakában takaros kis vérpiros gránátkereszt fityegett, kidolgozott két keze összekulcsolva hevert a gyomrán, szive alatt. — A jó Isten segített hozzá, Péter — mondogatta halkan s Kápolnás Péter ilyenkor felnézett az ólmosan csüngő súlyos égre, szemgolyójának szelid fehérsége alázatosan fordult az Ür zsámolya felé, hogy újra és újra elrebegje: — Az ő szent nevében raktam a téglát téglához, Ő segített a megspórolt fillérekhez, Ő adott családot és tisztességet; legyen áldott az ő neve mindörökké, ámen. A közelállók gépiesen utánamondogatták az áment s a vénasszonoyok, akik legközelebb tolakodtak az ünnepelt cipészmester piros bádoggal tetőzött földszintes házikójához, végeszakadatlan imát mormoltak fogatlan szájaikkal. Alázatos út nyilt a tömegben a magas, őszhaju plébános előtt, ki balján a fiatal kápCSAK

M&t<rillf" VIDSIOVAL JELÖLT PALA ÉS CSŐ VALÓDI. ETERNIT HŰ VEK UJOS. BUDAPEST, ANDRÁSSV*ÚT33;6VÁR'. NYER6£SUJPAIU» Elárusító helyek: Friebert Miksa fakereskedő, Pápa. Grünwald Testvérek Fakereskedelmi Rt. Pápa. Zirczvidéki Takarékpénztár, Zircz. Ziegler Hugó épületfakereskedő, Veszprémvarsány. Rosenberg Emil fakereskedő és építési vállalkozó, Devecser. lánnal érkezett, utánuk sétált a kálvinista tanító és a jegyző s már csengett is messzeható hangon a lelkész oktató szava: — Látjátok, testvéreim, így jutalmazza meg az Úristen azon alázatos gyermekét, aki parancsait pontosan betartja és jósággal, becsülettel, imádkozó szent és tiszta életével követendő példát mutat az embertársainak. A kis töpörödött, görnyedthátu cipész nyelve körül érthetetlen hálaszavak töredeztek és megroggyanó teste alatt fogta feketére cserzett, csirizszagu kezébe a főtisztelendő atya barátságos parolára nyújtott jobbját. Kápolnásné a gyerekeket lökdöste s azok selypítve hadarták, hogy dicsértessék az Űr... A főtisztelendő lehajolt hozzájuk, megcsípte sápadt kis arcocskájukat s mielőtt belépett volna a friss malterszagu, vadonatúj házikóba, égre vetett pillantással odaszólt a káplánnak: — Vihar lesz. Kivételes dolog volt, hogy a plébános ilyen ünnepélyes keretek között megáldjon egy új házat, de Kápolnás mesternek ezt az alázatosan elrebegett kérését igazán nem lehetett megtagadni. Már délre járt az idő s a boldog kis cipészmester még mindig az építés ezer csinját-binját, apró, ördöngös furfangját magyarázta könnyekig hatott hangon a megilletődött ünneplő közönségnek. Hogy a pallérok ezt így akarták, de ő úgy látta jónak, a tornácot kicsire szerették volna szabni, ő hozzádisputált vagy két métert, mert ki hallott már háromnegyedház szélességű tornácot? no és a kémény, alig hagytak volna peremet a cilinderkéménynek, csakhogy ő maga mászott fel a tetőre és a messzevidékről érkező gólyákról mesélt, amelyek majd itt az' ő kis házán fognak fészket rakni, kelepelni. Sok nevetés, még több imával és örömkönnyel állított be a búgó, baljós éjszaka. Holdtölte volt ugyan, de az eget vastagirháju fellegek takarták s a megáradt Tiszán kísérteties tompa derengés hevert. Lefekvés előtt mégegyszer kisétált a házikója elé Kápolnás Péter s hátrakulcsolt kezekkel komoly, fontoskodó terepszemlét tartott. Noha kerekre tágult szemmel is rosszul látott, itt-ott apró hibákat vélt felfedezni, de alig morgott felettük, máris megbékélt: a saját házában ráköszöntött éjszakának kimondhatalan öröme oly szilaj erővel dobogtatta szivét, hogy olykor álomnak érezte a történteket, az ötven évet, amit végigrobotolt a kis házért, a házikót, ami igazolta verejtékes munkába ölt öt évtizedét, az ünnepséget, amihez tisztesen kivonult a kis város apraja-nagyja, a papi áldást és az ünnepi ebédet, asszonya könnyes örömét s apróka kis gyermekeinek angyalhangu kacagásait. Különösen, mikor & part fölött kapaszkodó s házakkal teletűzdelt hegyoldalra nézett, járta át s töltötte meg vérét-lelkét az álomlátás furcsa, sejtelmes borongása. Kereste a hegyoldalban a templomot s a templom ég felé mutató aranykeresztjét, ami teliholdas éjszakákon glóriás fénynyel szokott ragyogni, de most valami egyöntetű szürkéslila semmibe olvadtak káprázó, mereven bámuló tekintete előtt a fehér falak, feketén vonaglott a kereszt; Kápolnás Péter kissé fázni kezdett. A két nap óta szüntelen panaszkodó bugást valahogyan egyre erősödni érezte s hátán lúdbőrös borzongások futkároztak. — Furcsa ez — mormolta többször. — Nagyon furcsa. A Tisza túlsó partján recsegni kezdtek a fák, innen-onnan hirtelen suhogás kezdődött, forgószél kerekedett, a viz sustorogva csapott a töltésnek és feketén felfröccsent, hogy szinte félre kellett előle ugornia. Megdermedt a vér Kápolnás Péter ereiben. Most vette észre, hogy egész elől áll az ő kis házikója, nagyon elől áll, mint háborúban az előretolt őrszem, két ablakszemével • mereven a folyóra tekintve; dehát a hátsó telj kek ott magasabban nagyon drágák voltak, j itt kellett építkeznie. A szükség parancsolta. A hegyoldal boldog uccácskáira gondolt, ! amelyek közelebb esnek a templomhoz s újra végigborzongott. — Furcsa ez —- ismételte magában. — Nagyon furcsa. A búgás most valahonnan alulról kezdett szólani, a vizlegyezők minduntalan fel-