Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-12-14 / 50. szám

HA szép kézimunkát, jó harisnyát, elegáns nyakkendőt, divatos csipkét, olcsó esernyőt, érdekes Játékot stb. óhajt venni, úgy 3fi. §tern £ipót cégnél mindent megtalálhat. J{isérJe figyelemmel kirakatainkat, mert áraink olcsók, áruink Jók! dr. Antal Géza püspököt Pápa megyei város díszpolgárává választja, arcké­pét a tanácsterem számára megfesteti és a Hal-teret nevéről: »Dr. Antal Géza tér«-nek kereszteli el. Elnöklő polgármester most felkérte Kar­lovitz Adolf, dr. Kőrös Endre, dr. Sulyok Dezső, dr. Fehér Dezső, dr. Kende Ádám, Mi­hály Sándor, dr. Molnár Imre, Sulyok József, Fejes Zsigmond, Szakács Dániel és Wittmann Ignác tagokból álló küldöttséget, hogy az új díszpolgárt a közgyűlésbe hívják meg. A kül­döttség tagjai elegáns fogatokon robogtak a Jókai-utcába, a püspöki székházba. Mikor rö­vid idő múlva Karlovitz Adolf jobbján a püspök a városháza elé érkezett, a közönség százai lelkes éljennel 'fogadták, a levente­zenekar pedig üdvözlő dalt játszott. Mikor a terembe értek, az egész közön­ség felállt és hosszantartó, meleg ovációban részesítette a püspököt, majd a polgármester felolvasván a díszközgyűlés határozatát, a kö­vetkező nagyhatású beszéddel üdvözölte őt: Méltóságos Püspök Ür! Amidőn öröm­mel van szerencsém ezt a határozatot Méltó­ságoddal közölni, akkor azt mondhatnám, va­lami nagy büszkeség tölt el, hogy az én mű­ködésem alatt történt meg ez az esemény, mikor a város legnemesebb emberi érzésének, a hála érzésének ad tanúbizonyságot. Meg­mutatja majd a később kézbesítendő jegyző­könyvben olvasható akta a méltató szavakat, melyeket az illusztris szónokok itt elmondot­tak. Foglalkoztak ők mindazzal, ami Méltósá­godat naggyá, ma az ünnepély központjává tette. Foglalkoztak ők azokkal az óriási köz­gazdasági tevékenységekkel, melyek nemcsak a város fejlődését, de a nemzet javát is szol­gálták, azokkal a nagyjelentőségű politikai szereplésekkel, melyeknek eredményeit a nem­zet minden rétege élvezte, azzal a nagy iro­dalmi tevékenységgel, mely kétségtelenül oly híressé tette a mi városunkat, azzal a karita­tív szerepléssel és azzal a nagy szívvel, mely Méltóságodat egész életében mindig jelle­mezte. Önmagát becsülte meg ez a város, mi­kor Méltóságodnak ezt a legnagyobb ajándék­kép nyilvánítható megtiszteltetést adta, fel­ismerve a nagyjelentőségű munkálkodást. Mél­tóságodat szinte kiemelték és például állí­tották maguk elé és mikor ezek után Méltósá­god felé nyújtják ezt a legnagyobb elismerést, ezt az önzetlen lélekből fakadó igaz érzést, méltóztassék megengedni, hogy én még egyet fűzzek hozzá, melyet, úgy érzem, a polgárság ezen elhatározása alapjául -kell tekintenem. Én azt állítom, hogy mi ma dr. Antal Géza püspök úr Őméltóságában a civis fidelissimust ünnepeljük, a hűséges polgárt, ki itt kezdette az ő munkáját és mikor felérkezett ama pont­jára pályája zenitjének, mikor eltávozhatott volna innen — hiszen egy ideig úgy volt, hogy nem fog visszatérni —, akkor a ragaszkodás legigazibb példáját mutatva, visszajött, mert ő itt akart élni, itt akart főpap lenni, abban a méltóságban, melyhez őt felekezete hívei jut­tatták. Úgy érzem, tisztelt Díszközgyűlés, en­nek a ragaszkodásnak az az alapja, hátralevő idejét azért akarja itt eltölteni, mert segítsé­gére akar lenni ennek a polgárságnak a maga ügyes-bajos gondjaiban, mert ezt tapasztal­juk azóta is, mióta visszajött. Én bizonyítha­tom legjobban, mint a város első hivatalnoka, hogy kis emberek érdekében hányszor fordult hozzám, hogy a város nagy ügyei iránt mi­lyen meleg érdeklődéssel viseltetik. Boldogan közlöm tehát Méltóságoddal és nyújtom át ezt a nagy elismerést azzal a kérelemmel, hogy itt élve szeressen bennünket továbbra is, támogasson bennünket a mi igazságos törek­véseinkben, legyen a mi diszünk, vezérünk, példát mutatva, hogy kell Hazát szeretve, a polgárságot megbecsülve, felekezeti türelem­mel minden polgári érdek iránt meleg érzés­sel élni az emberek közt, viselni azok gondját. Mi követni fogjuk, úgy érzem, valamennyien. Méltóságos Uram! Midőn ezt a szép elisme­rést átnyújtom, azt kérem az egek Istenétől, hogy adjon Méltóságodnak még hosszú életet, nagy energiát azon küzdelmek lefolytatására, melyek minden hazafira várnak és midőn ne­künk példát mutat az áldozatos nagy hazasze­retetre, az embertársak megbecsülésére, ak­kor használja fel nagyértékü összeköttetéseit, emelje fel bölcs szavát kint a külföldön, hogy igazság legyen a földön, hogy visszaszerez­hessük Hazánkat s akkor egy egész nemzet hálájában lesz része. (Hosszantartó lelkes él­jenzés és taps.) Városunk díszpolgára szemmel látható­lag mélyen meghatva hallgatta végig a pol­gármester szívből jött szavait, melyekre a következő klasszikus szépségű, mindenkit meg­ható és elragadó beszéddel válaszolt: Nagyságos Polgármester Úr! Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Nagyérdemű Közön­ség! Nem érez az, ki érez szavakkal mond­hatón. Az érzelem világát, tisztelt Díszköz­gyűlés, szavakba foglalni nem lehet, az igaz érzelem bent van a sziv mélyén, elő-elő tör egy-egy külső megnyilatkozásban, de az em­beri szavak gyengék arra, hogy az igazi érzel­met a maga teljességében kifejezésre juttas­sák. Méltóztassék megengedni, hogy erre való hivatkozással ne vádoljam azt a meghatottsá­got és megindultságot, mely engem a Pápa város részéről ért kitüntetés alkalmával eltölt. Nem igyekezem vázolni azon érzelmeket, me­lyek a múltra való visszaemlékezésben, a jövő elgondolásakor szivemben támadnak és lel­kemet eltöltik. Úgy érzem, tisztelt Díszköz­gyűlés, hogy ,ez mintegy utolsó ténye annak a képviselőtestületnek, melynek én hosszú év­tizedeken át, majdnem teljes négy évtizeden át, tagja voltam. Úgy érzem, mintha ez a kép­viselőtestület, mely maga is ma már elenyé­szésre van ítélve, mert helyébe jő egy új, azt mondaná nekem, amit a római gladiátorok szoktak mondani: Morituri te salutant!, azaz, kik maguk is arra vannak ítélve, hogy ennek a teremnek bucsut mondjanak, azok ime üdvö­zölnek téged, ki közöttünk küzdöttél, harcol­tál, működtél négy évtizeden át. Bizonyos fáj­dalmas meghatottság az, tisztelt Diszközgyü­gyülés, mely elsősorban is a szivemet elfogta, mikor itt a közgyűlés határozatából Pápa vá­ros díszpolgárává történt megválasztásomról hivatalosan értesültem, mert az igen tisztelt képviselőtestületi tagok közt talán nincs senki egyetlenegy kivételével, aki oly régóta volna tagja ennek a képviselőtestületnek, mint amily régóta nekem az Isten kegyelme ezt megen­gedte és mikor arra gondolok, hogy egy új törvényes intézkedés következtében az a régi képviselőtestület, mely az én felszólalásaim­A vílájíhi rfl szeméiv- ÉS T&MRMTM és a i. kir. áll. Vas-, Acél- fts Gé^y&rsk által gyártott soiteraiESók, autosuuaoii m vezérképviselete és eiadási Irfiry<*•<)> : MERCEDES - BENZ AUTOMOBIL IL-T. sandapest, IV., W ©I vem nak, harcaimnak tanuja volt, átalakul. Tisz­telt Díszközgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ezen fájdalmas reminiscencia, mely ön­kénytelenül felelevenedett lelkemben, ne za­varja meg azt a reménységünket, hogy az új képviselőtestület, mely rövid időn belül meg­alakul és kezébe veszi ezen város ügyeinek intézését, egy megifjodott testület lesz, mely teljes buzgósággal fogja ezen város ügyeit vezetni és remélem, hogy azon az úton, me­lyen a régi vezette. Az új képviselőtestület, mely rövid pár hét múlva megkezdi működé­sét, kívánom és óhajtom, hogy ennek a város­nak az érdekeit olyan önzetlenül szolgálja és úgy működjék, mint a régi és kívánom, hogy ebben az új képviselőtestületben épp úgy meg legyen a szivek, a lelkek együttér­zése és a közös törekvésben való egyesülése, mint a régiben meg volt mindakkor, mikor en­nek a városnak vitális érdekeiről volt szó. Én, tisztelt Díszközgyűlés, bizonyos fájdalom­mal látom azt, hogy társadalmi életünkben, hogy úgy mondjam, az atomizálódás folya­mata indult meg, hogy érdekkörök szerint kü­lön csoportokba verődve, felekezeti szempon­tok szerint külön csoportosulva, indulnak meg az új Magyarország alapkövei letételéhez, mely nagyon könnyen azt vonja maga után,, hogy ha töredékekre oszlunk, a magasabb szempontú egységet nem fogjuk megtalálni. Tisztelt Díszközgyűlés! Ha van valami, ami ezt a nemzetet a mai nehéz súlyos helyzetből kivezeti, az a társadalmi erők összefogása minden téren, a társadalmi erők egyesítése egy nagy közös gondolatnak az érdekében, en­nek a nemzetnek az újjáalkotása érdekében. Minél jobban széttagolódunk, annál nehezebb megtalálni ezt az összekötő eszmét és arra kérem ezen város közönségét, mely megtisz­telt azzal, hogy díszpolgárává választott, hogy a pártérdekek mellett egy pillanatra se feledj kezzék meg a közös nagy érdekekről, mely kell, hogy minden magyar lelkében ott égjen kiolthatatlan lánggal, annak a mi nagy, dicső Magyarországunk helyreállításáról. (Lelkes él­jenzés és taps.) Tisztelt Díszközgyűlés! Nem hallottam, csak a polgármester úr rekapitulációjából gon­dolom, hogy azok a felkért szónokok, kik az én, úgynevezett érdemeimet méltatták, azok az én különböző irányú működésemet a sze­retet nagyítóüvegén át nézve, sokkal nagyob­nak látták, mint amilyen az a valóságban volt. Úgy érzem, tisztelt Díszközgyűlés, hogy az a közgazdasági tevékenység, melyre hivatkozni méltóztattak, bármily fontos is — hiszen ki­RAI ftíl °' c s® karácsonyi vására! X/lmJU V VE Számolva a rossz gazdasági viszonyokkal, a raktáron levő összes = árukat a mai naptól tetemes árleszállítással vásárolhatja. JJM •—» Kérem kirakataim megtekinteni!

Next

/
Thumbnails
Contents