Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-03-03 / 9. szám

ületfa índely o ca 54. ÍAA tózsi udapesíi ;zte, le­!alatt. a m. t. jzives:-: k = slveszek! fwy jnc ísavas "döje tea 14. ste 6-ig. pffird öt liiíörtökön i délután-, Jsaafcában vas Ifirdő ik tészére I álí. ivas fürdő ö 1-92 P, és iszap­kúra 2 P, eimekjegy ezt a célunkat csak úgy érhetjük el, ha a könyveket a lehető legminimálisabb áron bocsátjuk ki. Az olcsóság azonban nem lehet hátrányára a könyvek külső kiállításának: klasszikusaink páratlan értéke arra kötelez, hogy külső díszben is előkelő, szemgyönyör­ködtető könyvet juttassunk a magyar olvasó kezébe. Az, amit ettől a vállalkozásunktól remélünk, az a magyar irodalom igazi meg­nyilatkozásai iránt mutatkozó érdeklődés re­naissance-a. Ezért a nemes célért áldozatot is kellett hoznunk, nem vezethetett más ér­dek, csak az irodalmi kultúra jól felfogott ér­deke. Tudom, mert magam is láttam, hogy a háború befejezése óta keletkezett otthonok­ban, fiatal házasoknál, új családoknál nincse­nek meg a magyar klasszikusok. Nekik szól­nak ezek a könyvek. Azt akarjuk, hogy egy háznál se hiányozzanak a magyar irodalom klasszikus múltjának alkotásai. Az a negyven kötet, amit most kibocsátottunk s amelynek kiadásával, mint arra leghivatottabbat, a Frank­lin-Társulatot bíztuk meg, a magyar irodalom száz évének legkimagaslóbb értékeit fogja egybe. Arany, Petőfi, Vörösmarty, Tompa többkötetes kiadásai mellett a magyarság nagy századának válogatott remekíróit, Ber­zsenyit, a két Kisfaludyt, Kazinczyt, Köl­cseyt, regényirodalmunk nagyjaiból Jósikát, Kemény Zsigmondot, aztán irodalmi kriti­kánk nagy mestereit, Gyulait, Beöthyt, Pé­terfy Jenőt s velük együtt többi klassziku­sainkat, Bajza Józsefet, Garayt, Czaczort, Katona Józsefet, Madáchot és gazdag válo­gatásban bemutatja a magyar népköltészet re­mekeit is. Azt hiszem, szebb ajándékot nem adhatott ennél a Kisfaludy-Társaság, oly aján­dékot, amely méltó az ő hagyományaihoz s amely, ha belső értékeit nézzük, aktuális, mint minden olyan mű, amelynek értékei örökké­valók. Lampérth Géza újabb vígjátéka. Lampérth Géza, a Petőfi Társaság főtitkára, a kiváló író, egy újabb kis vígjátékkal gazdagí­totta hazafias irányú szinműirodaimunkai „A főhadnagy úr sarcol" címen egy rendkivül bájos és értékes müvet irt, mely mostanában hagyta el a sajtót. A darab hőse Fazekas Mihály vitéz magyar huszár, a „Ludas Matyi" szerzője, aki főhadnagy korában Franciaországban Napoleon ellen harcolván, egy sikeres harc után Lenoir francia természettudós házába kerül, hol kato­náival együtt egy órai engedélyezett sarcra készül. A ház népe — Lenoir és Margót anyó — meg vannak rémülve, csak Améüe, a pro­fesszor unokája várja nyugodtan a „barbárokat". Mindenki menti, ami menthető. Lenoir, a Linné­búvár, tudományos feljegyzéseit, Írásait, könyveit félti. A megérkezett főhadnagyot szemmellátha­tóan elbűvöli Amélie, aki vallomása szerint teljesen hasonlít az ő Debrecenben hagyott Lillácskájához. A főhadnagy, miután Margót anyó a közlegényeket bőven ellátja étellel, itallal, kellemesen elcseveg Amélievel s a tudós professzor könyveit mohón olvassa. Mikor a Bécsi vásár. 1928 március ll=tol 17=ig. (A Rotundeban március 18-ig.) • Küiönkiállítások: — Bécsi szőrmzdivaf-szalón. — Automobil- és motorkerékpár-ki­állítás. — A villanyjármű. — Tech­nikai újdonságok és találmányok. — Utépitővásár. — A weekend. • . Reklámkiállítás. ^ Nem kell vizűm! Útlevéllel és vásárigazol­vánnyal szabad határátlépés Ausztriába. Nem kell cseh átutazóvízum! Jelentékeny menet­díjkedvezmények a magyar, csehszlovák és osztrák vasutakon, a Dunán, valamint a légi forgalomban. Mindennemű felvilágosítás, valamint vásárigazolvány (á 4 P) kapható a Wiener messe A. O.-náS Wten, VSI. és a tiszteletbeli hivatalos képviseleteknél: Pápa: MÁV. Hiv. Menetjegyiroda fiókja, Kossuth Lajos u. 22. sarcolás órája lejár, a Napoleon-váró professzor aranyait összeszedve át akarja adni a főhad­nagynak. Ez azonban nem fogad el semmi mást, mint Linné „Species Plantarum* cimü munkáját, de ezt is csak Amélie kezéből. A huszárok vidáman és kedves emléket hagyva távoznak el. — Az elejétől végig nagy szín­padi rutinnal megirt és művészi kézzel vezetett darab, melyet néhol kuruc dalok élénkítenek, mindvégig ébrentartja feszült érdeklődésünket. Élénk jelenetei, kedves alakjai (különösen a nemesen harcias és tudós Fazekas, továbbá a tipikus magyar őrmester, — francia részről a ,bájos és szerelmes Amélie) még inkább von­zóvá teszik előttünk az irodalmilag is értékes egyfelvonásost. Nyelvéből zamatos magyarság árad. Előadása az első két jelenet kivételével, mely alexandrirokban gördül, könnyen folyó, természetes. Ajánljuk a darabot műkedvelőink­nek és a szinmüvészetet pártoló olvasóközön­ségnek. (S. P.) Hozzászólás a mozi {elemeit helyáraihoz. Mindenekelőtt köszönetet mondok a mélyen tisztelt ismeretlen cikkirónak, amiért a mozgó­szinházzal foglalkozik, mert bár Pápa városának két nívós hetilapja is van, — a fővárosi és más városi lapoktól eltérően — itteni négy hónapos működésünk alatt, a megnyitót kivéve, egyetlen szóval sem foglalkoztak a mozgószinházzal. Ami a helyárakat illeti, nyugodt lelkiis­merettel állíthatom, hogy a pápai „Jókai-mozgó" ma az ország legolcsóbb belépődíju mozgója, a hasonló nívójú fővárosi és vidéki mozgó­szinházakat véve alapul. Méltóztassék csak a szombathelyi, soproni, székesfehérvári, vesz­prémi, szentesi stb. mozgószinházak helyárait egybevetni a helybeli helyárakkal és akkor bizonyára rögtön más véleménnyel lesz a „Star"­filmgyár kezelésében lévő „Jókai-mozgóról" is. — Ugyanis míg nálunk 50 fillértől 1 pengő 20 fillérig terjednek a helyárak, addig másutt általában 60 fillértől 1 P 60 fillérig terjednek a „rendes" helyárak. Viszont nívó dolgában bátran felvehetjük bármelyikkel a versenyt. Tény az, hogy a mozi törzsközönsége egyike a legkedvesebb és legjobb mozipubli­kumnak, amit mi mindenkor az általunk nyújt­ható legjobbal óhajtunk viszonozni, de . . . És itt egy pillanatra meg kell állni, hogy első­sorban tisztázzuk azt a kérdést, hogy miért kell néha-néha a helyárakat felemelni. Mikor a mozgószinfoáz vezetését átvettük, a sokezer pengőt felemésztett beruházási költ­ségeken felül egyéb súlyos kötelezettségek is' hárultak reánk, de ennek dacára meghagytuk a régi helyárakat Itteni négy hónapos műkö­désünk alatt mindössze négy izben emeltük a helyárakat éspedig: Nov. 23.: Lyon Lea. 60 f— J "50 P-ig; jan. 11-én: Casanova. 60 f—1*40 P-ig; jan. 18.: Don Jüan. 60 f—160 P-ig; febr. 18.: Fekete kalóz. 60 f —1'60 P-ig. Az első helyáremelést úgy a plakátokon, mint az újságokban közöltem. Egyes törzs­látogatók szerint ezt nem jól tettem, mert azért nem jöttek el, mivel azt hitték, hogy a hely­árakat tetemesen emeljük. Természetesen ettől kezdve az üzlet érdekébert csak a pénztár előtti helyártáblán jeleztem a helyárváltozásokat. Egyébként a Lyon Lea c. filmnél azért kellett a helyárakat felemelni, mivel e filmet közvet­lenül Budapest után — és .Győr előtt — ját­szottuk, a film kölcsöndíja pedig a szokásosnál jóval magasabb volt. A Casanova c. film hely­árait egészen mérsékelten ugyancsak a magas fiimkölcsöndíj miatt emeltük. A Don Jüan c. filmnél a drága kölcsön­díjon kívül egy speciálisan helybeli ok miatt is kellett a helyárakat emelni. Január 20—31-ig ugyanis Alapi staggione sziniársulata játszott. A személyzetet nekünk ezalatt a tiz nap alatt is fizetni kellett, amiben különösen a zenekar fizetése igen súlyos tehertétel. Ennek csak egy igazán kis hányadát hárítottuk az emeléssel a közönségre. Ezt pedig másként megoldani lehe­tetlen, mert mi választásunk maradna? Vagya zenekart feloszlatni és csak zongorán játszani, mint azelőtt volt, vagy e súlyos tehertétel egy igazán kis részét áthárítani a közönségre. Nem is teszem fel ezt kérdés alakjában, mert mint az igen tisztelt cikkíró is kifejti, hogy a zene­kar mily nagy élvezetet nyújt, (általában a többi kedves törzslátogatónknak is ez a véle­ménye) ami már magában foglalja azt, hogy a zenekarért hébe-korba érdemes néhány fillér áldozatot hozni. AUSZTRIA LEG­ELTERJEDTEBB GYORS­TEHERAUTÓJA Ujabb árleszállítás! 2 tonna teherbírású alváz, Bosch önindítóval és villanyvilágítással, 7 drb. pneuvcll, gazdag felszereléssel P 10.600'— Austro-Daimler nzern magyarországi fiókja: Budapest, VI., Liszt Ferenc tér 9. szám 1 A Fekete kalóz c. film elejétől végéig kéz­zel színezett, u. n. „technicolor"-film, melynek ára kb. a 30-szorosa a nem színezett filmnek. Ez filmkülönlegesség, melyet ép úgy meg kell fizetni, mint a kenyér és torta közötti differen­ciát. Ez már magában véve is elég indok az emelésre. Azonban február havának az üzlet­menetet szinte katasztrofálisan befolyásoló egyéb hátránya is van éspedig a bálok és mulatságok tömege. A legjobb filmeknél is szinte kongott az ürességtől e hóban a mozi, amit a város egyik igen szimpatikus orvosával — ki egyúttal a leghivebb törzslátogató — G. doktor úrral esetről-esetre megállapítottunk és csak február 28-án állapíthattuk meg ismét örömmel, hogy a mozipublikum ismét a mozié. Az áldatlan gazdasági viszonyokra, a rossz kereseti lehetőségekre, munkanélküliségre nem is hivatkozunk, mert ezeket az évek óta tartó jelenségeket sajnos, üzleti számításainkba szinte bele kell kalkulálnunk. Azonban, és ezen a kijelentésen bizonyára csodálkozni fognak, a „Star"-filmgyárnak a „Jókai-mozi" csak erkölcsi hasznot hoz. Az anyagi haszon a mozival kap­csolatos súlyos terhek miatt elmarad és itt válik csak nyilvánvalóvá, hogy a legmagyarabb filmvállalat — mely egyedül gyárt magyar fil­meket — nem a csak a nagy hasznot néző vállalatok közül való, hanem a szebb jövő reményében áldozatokat hozni tudó olyan ma­gyar vállalkozás, mely a mai szomorú és nehéz időkben szórakozást, oktatást és bizakodást nyújt. Talán rövidesen eljön ismét az az idő, mikor az ilyen kérdések nem lesznek kérdések senki költségvetésében sem, azonban amíg ez be nem következik, továbbra is a legjobbat a legolcsóban fogjuk nyújtani. Cserébe csupán a jelenlegi szeretetet és ragaszkodást kérjük a jövőre is és ha ez meglesz, úgy legyenek meg­győződve afelől, hogy jelmondatunkon nem változtatunk. Jelmondatunk pedig: Mindent a magyar közönségért! Márer Sándor a „Jókai-mozgó" igazgatója:

Next

/
Thumbnails
Contents