Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-03-03 / 9. szám

IELEN1K MINDEN SZOMBATON. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. „aptulalííonos főszerkesztő: . KŐRÖS ENDRE. Helyben. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- es papirkereskedésében. A kegyelem tényeivel tette emlé­kezetessé Horthy Miklós kormányzó nyol­cadik évfordulóját annak a napnak, mikor a magyar állam fejévé megválasztották. Válságos huliámok közül nyugalmasabb vizekre vezetvén a gályát, mintha azt akarná e gyönyörű elhatározásával, mely főként a politikai bűnösöknek adja vissza szabadságát, szimbolizálni, hogy ő és a magyar haza minden fiát kebelére haj­landó ölelni, hogy a megbocsátás lelké­vel akar mindenkit egyetlen nagy érzés­ben összeforrasztani, abban az érzésben, mely kezdettől fogva vezette és irányí­totta egész kormányzói működését. Ezt az érzést ő soha ajkán nem hordotta, de minden tettével eredményesen munkálta. Nem profánizáljuk mi sem a szív bel­sejének titkát azzal, hogy most hangos szóval piacra vigyük. Az idők teljessége még nem következett be ránk, az érzést még csupán érezni lehet. De azt az intenciót, hogy minden eltévelyedett lássa magát e haza fiának, tudja azt, hogy egyszer reá is, mint mindnyájunkra, szük­ség lehet, azt a magasztos törekvést, hogy a lelkek egysége egy nagy és el­határozó mozzanata visszaálljon, lehe­tetlen a legnagyobb hódolattal nem venni tudomásul Külsőségek pompa­aktusa helyett így válik ez az évforduló a nemzet jövője szempontjából — bátran mondhatni — megváltó jelentőségűvé. Dr. Antal Géza püspök nemzeti nevelésünk problémáiról. A Nemzeti Klub szerda esti összejövetelén a budapesti Országos Kaszinóban dr. Antal Géza püspök tartott nagy és előkelő közönség jelenlétében előadást Nemzeti nevelésünk prob­lémái cimmel. A nagyhatású előadásnak gon­dolatmenetét a fővárosi lapok nyomán a követ­kezőkben közöljük: Rámutatott arra a sajátságos jelenségre, hogy míg a mult század 80-as éveitől kezdve iskolai tanításunkban a nemzeti szellem egyre erőteljesebb kídomborítására törekedtek a tan­tervkészítők, ugyanakkor az ifjúság jelentékeny részének lelkében a nemzeti eszménytől való eltávolódás tüneteit lehet megállapítani. Az idealisztikus világnézleíet, míg az oktatás­ügyünkben uralkodni látszott, lassan-lassan fölváltotta a lelkekben a materialiszíikus világ­nézlet, amelynek tobzódásait volt alkalmunk a világháború végén s az azt követő időkben szemlélni. Ez a jelenség kétségtelenné teszi, hogy az iskolán kívüi más tényezők is befoly­nak a szellemi élet kiképzésére s így nem elég csak az iskolai nevelést és tanítást nemzeti szellemben fejleszteni tovább, hanem szükséges, hogy ezekre a tényezőkre is kiterjesszük figyel­münket. A nemzeti nevelés problémáját éppen ezért nem lehet megoldani csak az iskola révén, hanem valamennyi társadalmi tényezőnek együtt­működésére van szükség. A szellem irányítá­sára kétségkívül nagy befolyással van a sajtó és a társadalmi érintkezés lehetőségei, de leg­nagyobb befolyással arra a család van s ezért nemzeti nevelésünk problémáinak megoldásához a család járulhat hozzá a legnagyobb sikerrel. Az újabb pszichológiai megállapítás kétségbe­vonhatatlanná teszi, hogy a gyermek, mielőtt tudatos életét megkezdené, már impressziókat vesz magába, amelyek később is egész egyéni­ségének, szellemi irányzatának kialakulására befolyással vannak. A család közszellemének megromlása teszi érthetővé a nemzeti szellem­től való eltávolodást. Hasztalan tehát az isko­lának minden törekvése, ha a család részéről meg­felelő támogatásban nem részesül. Amit a gyermek, mint kívánatos célt, mint elérendő eszményt hall, az nagyobb hatással lesz rá, mint amit a ta­nárok hirdettek. A nemzeti eszmények vissza­fejlődésének kétségtelen oka az, hogy a csa­ládi életben a nemzeti törekvések helyébe az egyéni önös érdekek kielégítése után való tö­rekvés lépett s a gyermek állandóan ezekről az egyéni érdekekről hall szülői körében, mint olyanokról, melyek szolgálata elsőrendű feladat, így nem csodálható, ha azok helyett a nemzeti eszmények helyett, melyek a mult század 80-as évei serdülőinek lelkét eltöltötték s melyek az iskolai nevelésben mittdvégíg megmaradtak, a gyermek leikében egész másirányu eszmények: az élvezetvágy s az ezek kielégítésére szolgáló eszközök megszerzésére való törekvés lépett egyre erőteljesebben előtérbe. Az ország mai szomorú állapotát csak az ifjúságnak megfelelő neveléssel szüntethetjük meg s csak így remél­hetjük visszaszerzését mindannak, amit erköl­csi, szellemi és anyagi javakban a lefolyt évek­ben veszítettünk. Az előadás nyomán széleskörű eszme­csere indult meg, melyben a többek között dr. Nagy Emil ny. miniszter, dr. Hómann Bálint muzeumi főigazgató, dr. Halász Lajos koronaügyész, dr. Ritookh Zsigmond egy. tanár és dr. Lázár Ferenc közjegyző vettek részt. A közszellemrőh* Irta: Győry Elemér. II. Jóllehet a vezetők eljárása közszellem kiformálásában, eszméknek megrögzítésében különböző, mégis azt mondhatjuk, hogy köz­szellem létrehozásának három biztos módja van: az állítás, az ismétlés és a lelki infekció. A puszta egyszerű állítás, menten minden bizonyítástól és következtetéstől a legbiztosabb mód arra, hogy valamely gondolat a nép elméjét megragadja. Minél határozottabb az állítás és minél kevesebbet érvel, annál nagyobb a tekintélye. A politikusok, államférfiak ismerik az állítás értékét, azért nyilatkozataik rend­szerint kategorikus állítás. Kérdésünk szempont­jából, tisztán theorétikus vonatkozásban az állításnak nem föltétlenül szükséges históriailag igaznak lenni, mert nem történeti igazság bizonyítása a cél, Jianem eszme realizálása. Elég utalni a demokratizmus jelszava alatt küzdő pártokra és irányokra, melyek a népre való folytonos hivatkozás által esetleg a néplélektől idegen érzelmek, indulatok, gondolatok és eszmék beoltásával, de határozott szempontok alatt bizonyos közfelfogást igyekeznek létre­hozni. Vagy nézzünk egy másik tényt, melyben a históriai hamisítás még nyilvánvalóbb. Gondol­junk az úgynevezett trianoni békeszerződés létrejöttére. Párisban 'oenfentes urak, kivált­képen cseh politikusok vakmerő, minden tör­téneti alapot nélkülöző állításaikkal oly köz­szellemet rögzítettek meg, hogy hiábavaló volt a mi mesterszónokunknak, Apponyi Albert grófnak a rendelkezésére bocsátott históriai, geográfiai stb. adatokkal való érvelése, mert mire erre került a sor, az állítások révén és részben a koreszmék hatása alatt, a békediktá­torok között Magyarország feldarabolásának közszelleme alakult ki. Valami eszme azonban csak akkor éri el célját, a megvalósulást, ha nemcsak állítják, hanem folytonosan ismétlik éspedig lehetőleg ugyanazon kifejezésekkel. Ismétlés által az állí­tott dolog annyira elfoglalja az elméket, hogy bebizonyított igazságnak tekintik — bizonyítás nélkül. Állítólag Napóleontól származik az a mondás, hogy egyetlen komoty retorikai alakzat az ismétlés. Hogy mennyire komoly, azt csak akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy az ismétlés a tudattalan mélyén fekvő dolgokat teszi a magáévá, amit más szavakkal és egyszerűbben úgy mondhatnánk, hogy ismétlés által a sok­szor hallott eszmét a magunkénak ismerjük eí. Ha százszor elolvasunk valamit, pl. egy reklá­mot, megtapasztalás nélkül hiszünk a reklami­rozotí dolog erejében. Bizonyos irányú újság olvasása szellemének állandó ismétlése által azt a tudatot kelti fel bennünk, hogy az a po­litikai irány helyes, melyet az az újság propa­gál. Vagy ha valakiről állandóan diffamáló hí­reket hallunk és ha valaki egyszer az illetőt dicsérni mert, vagy rokonszenvvei nyilatkozik felőle, arra is kétes szemmel nézünk. Vagy ve­gyük a kiráiykérdést, minden politikum bele­keverése nélkül megállapíthatjuk, hogy a legi­timisták a folytonos ismétlés által közszellem teremtésére törekesznek. Vehetnénk számos pél­dát a vallás területéről. Az igehirdetésnek csak magasabb, eszményibb célja az építés, a lelki­értékgyarapítás, alacsonyabb és az első száza­dokban célja pszichológiai volt, t. i. nagy igaz­ságok ismétlése áltál közszellem teremtése. Közszellem teremtésének harmadik módja a lelki infekció. Nemcsak bizonyos betegségek terjednek infekció útján, hanem gondolatok, nézetek és érzelmek is. A társas együttélés szinte elkerülhetetlenné teszi világnézeteknek, gondlatáramlatoknak, vagy egyszerű szokások­nak ragályszerüen tovább terjedését. Társaságban egyes érzelmek, indulatok, gondolatok nagyon gyorsan ragadnak egyik emberről a másikra. Gondoljunk csak egy bálra, nem a jó kedv sarkalja a táncosokat, — jó kedvükben sok­szor és a legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy táncoljunk! —, hanem az infekció. A szellemi infekció terjedelme és hatása szinte kiszámíthatatlan az irodalom és a mű­vészet terén. Ez az oka, hogy egyes korszak­ban megvetnek bizonyos műveket és néhány év múlva ezek kerülnek felszínre és esetleg * Felolvasta a szerző a pápai Jókai-kör február 12-iki előadó-ülésén. Pápai Általános Bank R.-T. Fő-tér. Folyószámlabetét után 8kamato tf iz e­Idegen pénzek Önsegélyző Zálogház Biztosító tünk. Teljes garancia, vétele és eladása. legjobb takarékossági rendszer. Tagjainknak 9 °/ 0 mellett kölcsönt folyó­síiunk. legelőnyösebb kölcsönök ékszer, autó, zongora, szőrme és egyéb értékes tárgyakra. Magyar-Francia Biztosító R.-T. főtigynöksége. Bővebb felvilágosítással szívesen szolgál az Igazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents