Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-03-03 / 9. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk ' kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban női és férfi fehérnemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapo k , sapkák, nyakkendők, ridikíilök és böröndök, stb. azok közül kerülnek ki leglelkesebb propagálói, kik valamikor ellene küzdöttek. Kiváltképen a közénség nézetei, felfogásai terjednek lelki infekció útján. A tömegeknek mindig, az egyéneknek igen gyakran szükségük van kész véleményekre. A lelki infekció hatása az utánzásban lesz leginkább nyilvánvalóvá. Talán semmi sem játszik akkora szerepet az ember életében, mint az utánzás. A legtöbb ember utánzásból él, különösen akkor, ha könnyű utánozni. A divat az utánzásban leli magyarázatát kétféle szempontból, mert aránylag ezen a téren Iegkönynyebb utánozni és mert az emberek nem értékelnek. Akár eszméről, véleményről, irodalmi áramlatról, akár ruháról, vagy frizuráról legyen szó, ki meri kivonni magát hatása alól ? Csak azok, akik nem vesznek tudomást az újról és azok közül, akik világosan látnak és benne élnek a haladó világban, az egész egyéniségek, a tömeg semmi körülmények között. A tömeg megy a minta után, utánoz. És akik valami irányban közszellemet akarnak létrehozni, nagyon jó pszichológusok, ha nem is tudományos, de legalább gyakorlati értelemben és nagyon jól tudják a mintákat és mintaképeket kiválasztani. Minta képül nem választanak ki olyan egyént, ki bármi tekintetben kortársai közül magasan kiemelkedik, mert nehéz lenne őt utánozni, hanem rendszerint olyan egyéneket választanak ki, kik nem emelkednek ki a tömegből, csak tudományuk, művészetük, vagy valami lelki, vagy testi (szépség) kiválóságuk miatt tekintélyük van. Az ilyenek befolyásolják a tömeget és egész áradat özönlik utánuk. Ez szinte közhelyszerű tapasztalati megállapítás. Az utóbbi mondatokból következik, hogy közszellem kialakulására szükség van vezetésre, irányításra. A tömegek vezetésre, irányításra szorulnak, természetes, hogy a vezetés lehet félrevezetés is, vagy akár terrorizálás is. A helyes útmutatásnak, ép úgy mint a félrevezetésnek legáltalánosabb eszköze a propaganda a fentebb említett módon, míg a terrorizálás kényszereszközök alkalmazásában áll. Nem kétséges, hogy ebben az esetben csak látszólagos a közszellem, mert az igazi közszellemet az elnémítottak képviselnék, minden piaci lárma és siker ellenére azok nézete találkoznék közhelyesléssel, azok tudnák a néplelket hívebben kifejezésre juttatni, ha mozdulniok lehetne. Sokkal sötétebb mult veti árnyékát reánk és ez a mult még a jelenkor, hogy sem történeti értékelés mérlegére helyezve, minden szubjektivizmustól menten elméleti okokkal tudnók eldönteni, vájjon közszellem hozta-e létre a proletárdiktatúrát, vagy sem. Egyedül a politikában hajlandók az emberek egynéhány egyén érzés és gondolkodás módját közszeliemnek minősíteni. Az eddig mondottak összegezéséül s a tapasztalat alapján is mondhatjuk, hogy a közszellemnek nagy ereje van, nagy hatalom. Ereje abban a varázsban van, amit nimbusznak mondunk és a francia prestige-nek nevez. Nemcsak a királyoknak és az asszonyoknak van • nimbuszuk, szerzett prestigeükkel hatnak egyes cimek, hivatalok, jelvények, egyenruhák — különösen ellenállhatatlan varázsa volt egy időben az uniformisnak a nőkre —, de minden szellemi áramlat és minden tömegmozgalom szintén ennek köszönhette és köszöni uralmát. Ez az erő, az a parancsoló valami, mely megbénítja a tömegek bíráló képességét; bizonyos fajtája a szuggesztiónak, mert a tömeg ép úgy szuggerálható, mint az egyén és még annyival inkább, mivel amaz állandóan a tudattalan határai között imbolyog. Ezért fontos, hogy pl. egy nemzetnek ethikailag tisztult legyen a közszelleme. És ha elgondoljuk, hogy mily nehéz a közszellemet megdönteni, legtöbbször csak forradalmakkal, sőt a forradalmak is csak akkor tudják a változást eszközölni, ha a közvélemény kezdi kétségbe vonni az uralkodó eszme, szellem értékét és csak valami kényszer hatása alatt tudja magát tartani és ha elgondoljuk, mit jelent a közszellem nagyfeszültségű ereje a nemzet életére, akkor természetesen azt kell kívánnunk, hogy azok az egyének, kik hatással tudnak lenni másokra és akik a közszellem kialakulására behatással vannak, fejlett erkölcsiség alapján álljanak, mert csak azt tarthatjuk erkölcsös állapotnak, ha az egyéni cselekedeteket mindig a széleskörű hatás tudata irányítja és a legjobb szándék vezeti. Kétségtelen, hogy erkölcsi alapra helyezkedve, nehezebb élni, azonban az is bizonyos, hogy a lelkiség szempontjából és a közületekkel való vonatkozásban így az élet tartalmasibb és nemesebb. A nemzet sorsáért való felelősséggel élő és dolgozó ember kell, hogy szembe merjen nézni és szállni bizonyos nézetekkel, ha ezek nem a nemzet lelkében gyökeredzenek. A mi nemzeti közszellemünk ma túlnyomó részben ethikailag tisztultnak mondható. A nemzet parancsoló öntudatára ébredt élni akarásának, látja célját s ennek megvalósítására közhelyszerűvé tette a belső békét, mint a megerősödés előfeltételét és a békereviziót, mely utóbbira vonatkozólag nemcsak befelé szilárdította meg, de kifelé is kezd közszellemet teremteni. Nem régen egy estélyen voltam, hol leánykák kara ugyanazt a szöveget különböző nyelvek sajátosságainak kidomborításával énekelte és az illető nemzetek psychéjét kifejező mozdulatokkal kisérte. 5—6 nemzet sajátosságainak visszaadása után következett a cseh nemzet sajátosságainak szemléltetése a csehek két jól ismert gesztusával, az eltulajdonítás és a cseh hősiességet jellemző kézfeltartás gesztusával, mire a közönség zajos tapssal jutalmazta a leánykákat. Azt hiszem, hogy a magyar közszellem nyilatkozott meg. Egész bizonyosra veszem, hogy a mélyen tisztelt közönség szintén ebben a közszellemben él és teljes rokonszenvre számíthattam volna, ha nem a közszellemről értekeztem volna, hanem kifürkészve a közszellemet, gyönyörködtetni, szórakoztatni törekedtem volna. De nem ez volt a célom, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet a közszellem kialakulására, fontosságára és hogy felkeltsem e tekintetben is a felelősség érzetet, mert még vannak megoldásra váró nagy feladataink és nem engedhetjük, hogy magyar földön ezek megoldására olyan közszellem alakuljon ki, mely ellentétben áll a fajunk lelkületével és nemzetünk történetével. Magyarországot csak ethikailag egészséges, fajunk sajátosságaiból sarjadó, nemzeti célokat és ideálokat szolgáló közszellem fogja erős, boldog Nagymagyarországgá tenni. HÓVIRÁG. Ember, ki küzdesz tűzzel, vassal, vérrel s gyilkos hatalmak fészke a szived, förtelmeket teremsz : tüskét, bogáncsot s az angyalok közt szörnyű a hired, Ember, ki kérkedsz bölcs, nagy rendszerekkel s elméd a végtelen titkába vág, hiába ész, hazugság véres átok, hiába önző, bűnös öncsalásod, bölcsebb nálad egy csöppnyi hóvirág. Nézd: mihelyt a föld öntudatra ébred, mihelyt a szíve egy kicsit meleg, mihelyt fölenged néma dermedése s megindulnak a csobbanó erek, — bár bensejében vulkánok vívódnak s lappangva kelnek gyilkoló csirák s bár millió tőr van húsába verve, mihelyt ébredni kezd, kihajt a lelke s a lelke: fehér, zsenge hóvirág. Nézd: bölcsőjében szendereg a gyermek: fehér párnákon hófehér csoda. Cirógató, szent, áldott napsugárként lebeg fölötte anyja mosolya. Már benn lappang a végzetes örökség, szivében szunnyad száz titok-világ, mégis, ha szeme ott csüng édesanyján, ártatlan lelke úgy nevet az ajkán, mint zsenge réten első hóvirág. Nézd: zeng a szív a forró ifjúságtól, dobzódva, mint ki napsugárt ivott. Aludt még eddig. Öntudatlan álmát szent hó takarta: ártatlan titok. S most lassan-lassan fosztanak a titkok, alattuk zsendül mámoros világ s a napfényben a szív első Szerelme már ott fehérlik félénken, remegve, mint tavaszban az első hóvirág. Nézd: szélmalmokkal küzködött a lélek s ömlött belőle szörnyű bűn-özön. Átkozta, hogyha terhes volt az élet, jéggel vonta be önzés és közöny. Én ís csak „Dr. Oetker"féle sütőport használok! A 127 receptet tartalmazó könyvet kívánatra ingyen és bérmentve küldi dr. A. Oetker, Budapest VIII. ker, Conti-ucca 25. szám. S mikor a bűnből öntudatra ébredt s fakadtak ajkán forró, bús imák, rikolthattak benn szörnyű bűnvetések: ahogy az Ur a halk imákra nézett, csak fölkiáltott: mennyi hóvirágt Ember, ki küzdesz tűzzel, vassal, vérrel s gyilkos hatalmak fészke a szived, förtelmeket teremsz: tüskét bogáncsot s az angyalok közt szörnyű a hired, Ember! tanúlj az első hóvirágtól, mit lelkéből hajtott a nagy világ s olyan légy, mint a gyermek mosolygása, első szerelme, első imádsága, Ember! olyan légy, mint a hóvirág! Vörösberény, 1928 febr. 15. Bódás János. A pápai iparosok nagygyűlése. A Keresztény Iparosok Országos Szövetségének pápai csoportja február 26-án d. e. 9 órakor a városháza diszes közgyűlési termében impozáns nagygyűlést tartott, amelyen a vidéki iparosság is számos kiküldöttel volt képviselve. A központot Müller Antal ipar- és kereskedelemügyi tanácsos, főtitkár, Miklós Ferenc dr. szövetségi ügyész, Tóth István alelnök, Fekete József ügyvezető titkár képviselték. A gyűlést Schneider Géza lendületes beszédben nyitotta meg és feltárta mindazon sérelmeket, amelyek a kézműves iparosság vállaira súlyos teherként nehezednek. A helyesléssel fogadott elnöki megnyitó után Müller Antal tanácsos szólalt fel elsőnek. Kiemelte, hogy Magyarország 300.000 főnyi önálló iparossága a mai nehéz viszonyok mellett nem látja jogainak biztosítását a Kereskedelmi és Iparkamarában és hogy az ország iparos társadaima a kézműves kamara életrehivása nélkül kevés reménnyel néz a jövőbe. Majd határozati javaslatot terjesztett a nagygyűlés elé, amelyben a pápai iparosság arra kéri a kereskedelmi minisztert, hogy a kézműves kamaráról szóló törvényjavaslatot még a költségvetési vita letárgyalása előtt terjessze az országgyűlés elé. Fekete József az öregség és rokkantság esetére szóló biztosítási törvénytervezetet ismertette behatóan. Kimondta a nagygyűlés, hogy a népjóléti minisztertől kéri az ipartörvény által meghatározott kézműiparosok kötelező biztosítását és nagyobb állami hozzájárulással az iparosok hozzájárulásának csökkentését. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy a rokkantsági törvénytervezet az önálló iparosokra újabb súlyos terheket ró. Tóth István az iparosok gazdasági helyzetéről tartott előadást, melyben az egyfázisú forgalmiadó rendszer bevezetését sürgette. Miklós Ferenc dr. az iparosok hitel ellátását tette szóvá és hangsúlyozta, hogy az állam kövessen el mindent az iparosság megsegítésére és ne csak a nagy ipart elégítse ki olcsó hitellel, de gondoljon a kézműiparosságra is, amely oszlopát és gerincét képezi az országnak. Végül Szalay Lajos kerületi titkár lelkes beszédben összetartásra és szervezkedésre buzdította a gyűlés tagjait, hogy egységes és kitartó munkával vigyék előbbre a magyar kisiparos osztály jövő boldogulását. A nagygyűlés Schneider Géza elnök zárószavai után a Himnusz eléneklésével nyert befejezést. —j.