Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-11-03 / 44. szám

I HÍRLAP K IMC INDEN SZOMBATON. . 3zam ára 20 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. tizedik évforduló sem hozta . a változást, melyet tiz esztendő óta szívszorongva várunk. A tizedik évfordulón is csupán a bánatos visszaemlékezés jutott számunkra. Bánatos visszaemlékezés arra a férfiura, aki tragikus martirja lett a magyar összeomlásnak s akinek jellemnagysága az idő távlatában mind ragyogóbb fénnyel tündöklik. S bánatos visszaemlékezés arra a hazára, mely akkor darabokra tört s melyet azóta csupán álmunkban láthatunk régi formájában. Hiába ragyogott az idei évfordulón csalóka napfény reánk, hiába akarta elhitetni, hogy talán nem is ősz van, hanem újra, ez évben második tavasz közéig, hinni nem hittünk, amint nem is hihettünk neki, bánatos visszaemlékezésünk sötét gyászát nem volt képes ez sem eloszlatni. S mig mi, mint annyiszor 1918 óta, újból méla rezignációba merüitünk, majd meg lázadó érzéssel kérdeztük a Gondviselést: mivel, ugyan mivel érdemeltük ezt a sorsot, hát gyávábbak, hitványabbak, rosszabbak voltunk másoknál? Nem harcolíunk-e oly vitézül, mint bármikor máskor, nem taríottunk-e ki hűségesen a becsület mellett, mint ahogy mindig szoktuk? — addig túl az új határokon diadalmi rivalgás harsogott s kérkedő szólamok rakétái pufogtak az égnek. Olyan hangosak voltak, főkép a cseh államalapítók olyan tüntető arroganciával akarták magukra vonnni a közfigyelmet, hogy ime, egyszerre bánattól meghalkuít szívverésünk mintha újra felpezsdült volna, s a szemekből, mit a gyász könnye felhőzött, helyette az önérzet lángja csapott ki. Nem, nem és azért sem! Ha kárörvendeznek rajtunk, akkor nem fogunk gyászolni, ha azt hiszik, hogy örökre el vagyunk temetve, akkor azért is talpra szökünk, nem, van határa mindennek, van még a megpróbáltatásnak és meggyaláztatásnak is! Félre a gyásszal hát s félre a szünetlen kesergéssel! Láttunk mi már olyan csudát, mikor Dávid elbánt Góliáttal s mennyivel könnyebben tehette volna, ha amolyan idegen segítségekkel kiszobrászolt mü-Góliáttal lett volna dolga. Megértük mi már azt is történelmünk folyamán, hogy egyszerre három ellenség is támadt ránk és még sem maradtunk alól, láttunk mi már karón varjat és nem mi, hanem semleges szemmel nézők jósolták meg, hogy a mondvacsinált csehszlovák állam, ez a térképen groteszkül elnyúló szörnyszülött tán még saját A ZiAKIOK államalapítói életét sem fogja túlélhetni. Nem is oiyan rossz, ha az ellenség kihivólag viselkedik, ha még ünnepnapján is provokálni akar, legalább ráeszméltet bennünket, hogy nem bánkódnunk, de bizakodnunk s ha majd annak ideje megjő, cselekednünk kell! 13.000 magyar kereskedő magyar áruval, magyar gondolattal és a magyar föld termékeivel élő bizonyságot akar tenni arról, hogy a magyarságnak igen sok irigylésre méltó erőforrása van, hogy a magyar szellem és a magyar föld káprázatosan szines skálájával tudja megállni helyét a nemzetek ipari és kereskedelmi versenyében. A magyar ipar pártolásának mozgalma abból a meggondolásból indul ki, hogy mikor kereskedelmi mérlegünk tételeit vizsgáljuk, semmiféleképen sem szabad megfeledkeznünk egyről, amely a számokban nem jut ugyan kifejezésre, de annál döntőbb jelentőségű. Ez pedig a fogyasztó-közönség figyelmének felhívása az egész problémára és előlegezése annak, hogy az egész kérdés jóformán azzal áll, vagy bukik, vájjon sikerül-e a magyar közönséget meggyőzni arról, hogy mindenekfelett a hazai termelés támogatására van szükség. A Magyar Hét lényege abban áll, hogy a termelési faktorokat és a kereskedelmet összehozzuk, s a kereskedelem nagy propagativ erejét felhasználjuk az említett célra. Ezen a területen teljesen kikapcsolódik a politika, a magyar ipar propagandájában minden párttól mentesül az agitáció, amely különbség nélkül minden magyar embernek a kötelessége, kezdve a legmagasabbtól a legkisebb munkásig. Ennek a nagyszabású akciónak az a célja, hogy minden magyar embert folytonosan figyelmeztessen hazai termelésünk döntő jelentőségére, s mindenki tudja azt, hogy szükségleteit honi forrásból származó produktumokból szerezze be. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar közönség bojkottot akar rendezni, mely a jó, becses és értékes külföldi árut kizárja, hanem igenis azt akarja bevinni a köztudatba, hogy az olyan árukat, amelyeket itthon találhat meg a fogyasztó,, hazai forrásból szerezzen be. Pártolnunk kell a magyar termelést, ezt bele kell oltanunk éppen úgy a csecsemő vérébe, mint az agg, konzervatív gondolkozásba. Mert itt arról van szó, hogy az ország csak akkor élhet meg, ha a termelésben szükségleteinek nagy részét maga tudja fedezni. A Magyar Hét akciója egy céltudatos munkának kezdete, melyet a jövőben folytatni kell, folytonos propagandával, emlékezteiéssel, mindig odaállítva valamennyiünk szeme elé a mementót, hogy a legszebben hangzó hazafiság is csak akkor nyeri el a jutalmát, ha meg tudja adni a magyarság széles rétegeinek a megélhetési lehetőséget. A Magyar Hét legyen bevezetője magyar esztendők hosszú sorának. Keritt^őkiráily oJaharékossági nap 1928 október 31-én. '^ar hét 1928 november 3-tól 10-ig. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete a takarékosság és a tőkeképződés előmozdítására október 31-én ismét országos propagandanapot rendez. Ezt a közérdekű akciót azzal kívánjuk támogatni, hogy a takarékossági nap, október 31-ike és a Magyar Hét befejezése, november 10-ike közötti időben intézetünknél elhelyezett takarékbetéteket a szokottnál fél százalékkal magasabban kamatoztatjuk. Takarékbetétekre mindenkor a legmagasabb kamatot térítjük. A magas kamatozás az aránylag rövid időre elhelyezett betéteknél is szép kamatjövedelmet biztosit. Újból felhívjuk a közönség figyelmét hetibetétes üzletágunkra, ami a tőkegyűjtésnek igen célszerű és kedvelt módja. PÁPAI HITELBANK R.-T. IGAZGATÓSÁGA. Magyar munka, magyar tudás, magyar akarat meglepő eredményeit mutatják be SAUDEK MIKSA divatáruházának kivilágított kirakatai.