Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.
1928-04-07 / 14. szám
_§. » . n ' 'I 1 tokát szakította el oldalatok mellől gyilkos erőszak. Mennyi, óh mennyi azoknak a száma, akiket hiába vártok vissza, hiába keresitek őket szemetekkel, földi alakjukban nem láthatjátok immár viszont őket. Szenvedtek és kiszenvedtek ők, de ha ma lelketekben felidézitek feledhetetlen képüket, ugyebár nyugodtnak és boldognak látjátok mindannyiukat ? Elsimult arcukról a gond, a szenvedés, nem ismert üdv ragyog képük vonásain. Nem a halálról beszélek én, mert aki hittel szívében távozik, annak számára a halál csak a diadal^ kapuja, melyen által az örök életbe jut. Én, bajtársaim, keresztyén magyar testvéreim, fordítsátok el pillantástokat ettől a kinban vonagló, vérben fetrengő földről 1 Gondoljatok Reá, édes Üdvözítőnkre, aki isteni erejével isteni példaként a mai napon feltámadott! Feltámadott olyan bizonyossággal, ahogy szent könyveink tanuságtételével egyezően érzi azt hitünknek édes bizonyossága. Ha lent maradt volna a zordon sziklasirban, akkor, hogy élhetne ma is köztünk, amit Krisztusunk hozott a földre, az égi szeretet? Ez a szent szeretet füz össze itt minket és forrasztja szorosan össze mindazokat, akik harcot nem keresve igaz ügyért harcolnak. Igen, a szeretet, egyedül ez, világít keresztül a gyülölségnek azon az óceánján, mely hegymagas hullámaival készül elárasztani bennünket. Hanem ő, aki érettünk, méltatlan, de alázatos szolgáiért, a mai napon isteni dicsőségében feltámadott, szent keze egyetlen mozdulatával feltartja előttünk a veszedelmek árját. Jertek, könyörögjünk, hogy maradjon velünk továbbra is segítő kegyelme! És felfohászkodott a Feltámadotthoz egyszerű szóval, de magyar szive és igaz hite szerint. És mikor azokról emlékezett meg imájában, akik hegyek, vizek, sikok nagy távolán túl a drága hazában ma velünk együtt ugyanazt kérik a kegyelem istenétől, akkor könny pergett végig az öreg népfölkelők barázdás arculatján. Ám aztán vigasztalóan, hogy feledtessen mindent, ami végleg a porba sújthat és most már bátrabban és erősebben zendült fel a halál útjait járók ajkán a dicséret: Nincs már szívem félelmére Nézni sirom fejekére, Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából. Szűnjetek meg kétségeim, Változzatok félelmeim Reménységgé, s örömökké, Mert nem alszom el örökké. Két kezét, mint a többiek, összekulcsolva, szemét a feltámadás — az ő drága szülei feltámadásának és velük való egyesülésének — biztos hitével az égre emelve, utánuk és velük együtt énekelt, szivében már keresztyén gyanánt, Vucsetics Achmed, a liescsei árva. V. István nevet kapott a keresztségben. Mikor ez történt, akkor már beöltözött katona volt és gyalogosan, meg vaskeréken Bodnár Zsiga telefonista altiszt kíséretében egész Szerajevóig kellett mennie, míg egy kálvinista papra találtak. Búzás István földbirtokos-főhadnagyot és feleségét, Hódossy Mária háztartásbelit jegyezte be a tábori lelkész keresztszülők gyanánt és botdoggá tette a kis bakát egy ajándékul adott énekeskönyvecskével. Büszkén dugta bele zubbonya zsebébe a szive fölé. A szép versekből, amik benne voltak, tudott már nem egyet, könyv nélkül, megtanulta főhadnagy keresztapjától, akit zsoltáros és istenes emberré tett a háború. És még egy örömet hozott számára a szerajevói út. Erről ugyan hangosan nem volt szabad beszélni, legalább idegen fülek előtt semmi esetre sem. De amikor aztán már ott bandukoltak a Pasino brdo kietlen fensikján és nem volt körülöttük élő lélek, akkor szóra mert nyílni a szájuk. — Tizedes uram, vájjon mért volt zsúfolva katonákkal Szerajevóban minden kaszárnya ? Mért táboroztak künn a tereken is annyian? Hova indulhatott hat lótól vont szekereken az a rengeteg ágyú? Hej, talán készül valami a szerbek elleni — Jól sejtheted, fiacskám. Mindezt én is gyanúsnak találtam, aminthogy az is gyanúsnak tünt fel nekem egy idő óta, hogy felemelték a hús-, meg a kenyér-adagot, meg a jófajta színi valót s hozzá még a kávénk is jobb lett. — Nekem nem kellene egy falat kenyér, egy csöpp kávé sem, ha csak már átkelnénk a vizén! — Nagy kérdés azonban, hogy téged egyáltalán tüzvonalba enged-e a főhadnagy úr ? Te még fiatal vagy ahhoz, alig is vagy kiképezve. A fiú meghökkent kissé. Bodnár tizedes, aki éjjeli szolgálata miatt délelőttönként legtöbbször aludni szokott, nem tudhatta ugyan, hogy ő ilyenkor Gosztolai őrmestertől jóformán minden katonai tudományt már elsajátított. Értett a fegyverhez, mint akárki más, tudott a szuronnyal bánni, ismerte az őrszolgálat reguláját, még a térképen is meglehetősen eligazodott. És ami fő, érezte, hogy neki szent kötelessége harcolni, mert hisz ő a perbefogottak, az igaztalanul megbántottak, a siralomba, gyászba üldözöttek közül való! Szerényen azonban csak ennyit felelt: — Ha másért nem, tán azért is magatokkal visztek, mert odaát, a szerb határban is ismerek minden zugot, minden rejtekútat. De amikor nemsokára értesültek róla, hogy csakugyan vége lesz a majd egy esztendős tétlenségnek, mikor véges-végig a parton már minden készen állt a támadásra, mikor éppen a Búzás főhadnagy magyar hűségben és becsületben kipróbált századát jelölték ki elővéd gyanánt, akkor a fiúnak nagy küzdelmet kellett megvívnia keresztapjával. Ő mindenkép az előőrs csónakjába akart szállni, amely a tartalék védelme alatt elsőnek rohanja meg az ellenség tábori őrségeit, a főhadnagy azonban egész egyszerűen szabadságra akarta küldeni. Kétségbeesve, jajveszékelve könyörgött: — Hova menjek én szabadságra? Hisz nekem nincs senkim a világon rajtatok kivül. Megint földönfutó vaddá kell lennem ? — Nem ezt akarom én, felelte a főhadnagy. Elküldelek kisegítőnek valami élelmezési raktárba. De, hogy vegyem lelkemre, ha ilyen fiatalon elpusztulnál? — Nem, nem fogok én meghalni. És ha meghalnék, tudom, Te sajnálnál és megsiratnál, de lásd, ők meg örvendenének, hogy velük egyesültem és mindnyájan együtt azért imádkoznánk az égben, hogy csak te maradj életben, akinek van kiért élned. Nem tehetett már semmit ellene. Valami azt súgta neki, hogy halálos végzetébe rohan ez az ártatlan, tiszta gyermek, de számot vetett azzal is, hogy ha eltávolítja magától, másutt vállalkozik még vakmerőbb merényre. Sötét volt az éj, mint mikor először ütöttek tábort e parton. Csillag nem ragyogott, csak a bátorság fénye azok szemében, akik elsőknek szálltak a sajkákba s mig a tízszeresre erősített tábori őrségek gyorstüze riasztotta fel a szerbek őrszemeit, azok erős evezőcsapásokkal már elérték a partot és rávetették magukat az első állások védőcsapatára. Pár perc csak és már kivetették őket onnan és ekkor fenn, a Gradina ormán megdördültek az ágyuk, végig a liescsei völgy hosszában hatalmas fényszórók gyulladtak ki, ezek világánál lebocsátották a többi csónakot és most, most végre a Búzás főhadnagy oldalán evezhetett ő is és kiugorva a porondra, kezében feltűzött szuronnyal előnyomulhatott ő is ellenségei, a szörnyetegek ellen rohamra a Kik csúcsa ellen, boszúra, rohamra, előre! De itt erősebb volt az ellenállás, elkeseredettebbé vált a küzdelem. Már felkapaszkodott, bár veszteségek árán a hegy lejtőjén az egész század élén a főhadnaggyal és legfiatalabb bakájával, mikor sáncaikból végső, elszánt szuronyrohamra indultak a szerbek. Vad és dühös kézitusa keletkezett. Elnémultak az ágyuk, hogy a saját csapatukban kárt ne tegyenek, de vészesen és vörösen világítottak át a reflektorok és ezek fényében mintha vad tűzvész vérvörös lángjaiban keveredtek volna veszekedett táncra az éj démonai. És ekkor egy óriás termetű rác szüronyával egyenesen a főhadnagynak rontott. De mint a hiúz egyetlen szökkenéssel ugrik reája az ifjú s ő döfi szíven a támadót s mig a lendülettől szinte elébe bukott, egy pisztolylövéstől találva egyenesen karjai közé hanyatlott vissza. „Előre!" „Előre!" Harsog szilajul, lelkesen és ellenállhatatlanul a magyar népfölkelők kiáltása és meghátrál a rác, eldobja fegyverét, eszeveszetten menekül s kartácsok pattogó záporában bukdácsol a hegy másik oldalán lefelé. És tódul, rohan utána diadalmasan a század. Csak egy, a parancsnok marad vissza siratni, keservesen siratni drága kis halottját. Halott-e vájjon csakugyan, vagy új életre költözött át apjához, anyjához ? Sebéből még most is patakban ömlik a vér, de szép arcán nincsen semmi fájdalom nyoma. Ajka félig nyitva,, mintha mosolyogna, mintha búcsúznék, mintha ezt susogná: Szűnjetek meg kétségeim, Változzatok félelmeim Reménységgé s örömökké, Mert nem alszom el örökké. jövő heti műsorai: Április 9—10., hétfő—kedd. Nagy ünnepi műsor! Két attrakció! Az aranykakas. A Budapesti Vígszínház nagysikerű vígjátékának filmváltozata 7 világattrakciós fejezetben. Főszerepekben: Liane Haid és Livio Pavanelli. Banditák réme. Kalandos vadnyugati történet 6 érdekfeszítő felvonásban. Főszerepben : Fred Humes. Április 11—12., szerda—csütörtök. Kizárólag 16 éven felülieknek! Fox gyémánt film ! Világattrakció ! CARMEN (Ha én szeretlek — jól vigyázz!) Prosper Merimée világhírű novellája 12 gyönyörű fejezetben. Rendezte: Raoul Walsh. Szereplők: Carmen Ooiores Del Rio a „Feltámadás" világhírű főszereplője Escamillo .... Victor Mc. Laglen Don Jose .... Don Aivarado. Pláfo bajban. Amerikai slágerburleszk 2 felvonásban. KikE, a levegő hőse. Burleszk-attrakció 2 felvonásban. Április 13., péntek. Csak egy napig ! Két nagy attrakció ! Nász a viharban. (Dolores két férje.) Kertész Mihály, a világhírű magyar rendező első Amerikában rendezett nagy filmje 7 felvonásban. Főszerepben: Dolores Costello. A Hotel CBarernont titka. Vidám füzetes rémregény 6 egymásra következő kacagtató felvonásban. Főszereplők: Monté Blue és Dorothy Devore. Április 14-15., szombat—vasárnap. Star gyémántfilm! Világattrakció! Elisabeth Bergner az isteni művésznő új filmje, a „Szerelem" hősnőjének legjobb szerepe a DONA JUANA Elisabeth Bergner mélységes művészettel, a filmjáték legnagyobb tökéletességével megjátszott nagy attrakciója 12 gyönyörű fejezetben. Mindenes vőlegény. Kacagtató burleszk 2 felvonásban. Előadások kezdete hétköznap 7 és 9 órakor. Vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. Jegyelővétel naponta délelőtt 11—12-ig, este mindenkor az előadások kezdete előtt egy órával.
