Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.
1927-02-19 / 8. szám
Helyben. Telefon Xöi. tá-zaixx Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Sajnálatos, hogy újabb és újabb rendeleteket kell hozni a mindjobban elfajuló erkölcstelenség ellen és sajnálatos, ezáltal a rendőri felügyeletet mind fokozottabb mértékben kell oiyan területre kiterjeszteni, amelynek pedig eredetileg semmi köze nem volt a rendőrséghez. A művészeteket: költészetet, zenét, festészetet szépművészeteknek is szokták nevezni és annyi kétségtelen, hogyha nem is ép kritériuma a szépnek a jó, de viszont az erkölcsileg rossz eo ipso nem lehet szép. Hogy a gyakorlatban ez máskép nyer alkalmazást, hogy az izlés eltévelyedése ma már operaszinpadra tudja juttatni a görcsös vonaglásokkal, perverz mozdulatokkal botránkoztató néger táncostruppokat, az még nem bizonyít semmit, avagy mégis azt, hogy ama bizonyos belügyminiszteri rendeletre, mely a deszkákat az eddiginél erősebben megrendszabályozza, vajmi nagy szükség volt. Hogy a rendelet az utcán is körülnéz és aszfaltbetyárok garázdálkodását, sőt végre egyszer az utálatos káromkodást, a nagyszájon világgá ordított trágár beszédeket is anatéma alá veszi, azt pláne örömmel üdvözölheti a jóizlés és tiszta erköics minden barátja. Reméljük, hogy magának a rendelet meglételének is meg lesz a kellő hatása, kívánatos, hogy gyakorlati alkalmazásra lehető ritkán találjon. A miniszterelnök Veszprémben. — 1927 febr. 13. — Veszprémnek nagy napja volt múlt vasárnap. Annak a nem várt és nem is sejtett körülménynek — hisz a veszprémiek az utolsó percig szentül hitték, hogy a négy mandátumos Vass miniszter végül is az övék marad —, hogy eme reményük mégse teljesedett, köszönhették, amit viszont nem reméltek mostanában, Bethlen' miniszterelnök lejöveteiét. Ezt már kétségen kivül vármegyénk r ritka szervező erejű főispánja, dr. Körmendy-Ékes Lajos szervezte és rendezte így, egyetlen csapással el akarván intézni a veszprémi mandátum sorsát. És ez sikerült is neki fényesen. De nemcsak a mandátum ügyének elintézése sikerült, hanem sikerült egyszersmind olyan fényes ünnepet rendezni székvárosunknak, aminőben még alig volt része. A fővárosi lapok részletesen beszámoltak Veszprém nagy napjáról, e sorok célja nem ismétlés, csupán néhány impresszió megrögzítése. A város maga szép, tiszta. Ha azt mondja valaki, hogy: „Parádés alkalomra, nem csoda!" akkor azt válaszoljuk neki, hogy: tévedni méltóztatik. Dr. Komjáthy László polgármester dicséretére legyen mondva, ez nekünk régi tapasztalatunk. E téren Veszprém előbbre jár Pápánál. Amióta a városi állomástól bevezető utat betonszegélyesen, díszesen megkészítették, mindig igen rendes képe van a veszprémi romantikusan hepe-hupás fekvésű utcáknak. Azt irta valamelyik lap, hogy Veszprém meg volt rakva rendőrökkel és detektivekkel? Úgylátszik pesti kollégám ismeri a detektiveket és összeszámolta őket. Én nem ismerem őket, hát a számukról sem beszélhetek. De hogy rendőr nem volt több, mint amennyi például egy Úrnapi körmenetre kivonul, az feltétlenül bizonyos. Mikor a programmgyülés után a színházból a vármegyeházára ment a miniszterelnök, átlag minden 20 lépésre állt egy diszsisakos rendőr, de a rend fenntartásával ezeknek is alig volt dolguk. Pedig mindenütt nagy tömeg volt, de a lömeg mindvégig bizalmas és szerető magatartást tanúsított. Azt végre minden ember tudja, hogy tűrhető jólétünkéi, jövőbeli minden kilátásunkat Bethlen kormányzatának köszönhetjük. Már arról szóltam, mikor a miniszterelnök a szinházból a megyeházára ment. Ezzel megelőztem önmagamat, mert tulajdonképen a színházon akarom kezdeni mondanivalómat. Bár itt is végezhetném. Ez volt az alfa s az ómega. Hej, ez a szinház bizoiw nagy irigységünkre szolgál nekünk, de sok más*Városnak is. Artisztikusabban, egyben célszerűbben megépített színházi épületet, mint Meggyasszay Istvánnak ezt a mesterművét, nagyon keveset lehet találni az országban. Hatalmas a befogadó képessége és ma persze mégis szük. Pont 11-kor könyörgök sokasága a hátsó bejáratok előtt. (Az elülsőkhöz már oda se engednek senkit.) A pápaiak kissé megkésett csoportja se tudna bejutni, ha a podesztának még veszprémi ügyész korából nem volna minden rendező jó ismerőse. így bquthatunk a páholyba, ahol, ha messzebb is vagyunk a színpadtól, mintha a földszinti fenntartott, de lekésett helyen ülnénk, ám vigaszul viszont hölgykoszorú vesz bennünket körül. Díszpolgári oklevél átnyújtása volt az ünnep első aktusa. A veszprémi polgármester már ekkor erősen emlegette a város vasúti kívánságait. Itt azonban ezt csak észrevettük, nem ütött szeget a fejünkbe. Most a fiatalos öreg Óvári két szóval vezeti be a programmbeszédet s már a jelölt, dr. Dréhr államtitkár beszél. Amit a munkások rokkant-ellátásáról, az aggkori biztosításról mond, az maga elegendő programmnak. Ha ezt megcsinálja kormányunk, akkor örökre letöri fullánkját minden felforgató törekvésnek. De a jelölt helyi aspirációkkal is foglalkozik és íme ismét a vasútról van szó. Hát bizonyos, hogy Jutás az végleg el van hibázva Veszprémben, de ezt már beljebb tolni nem lehet. Jó menetrend az persze készíthető, balatoni forgalom is emelhető. Vájjon azonban ez elég? Nem itt, hanem egyebütt tudtuk meg, hogy nem, ennél sokkal több kell Veszprémnek: Székesfehérváron át a gráci forgalom 1 Ez pedig egy kicsit minket, pápaiakat is érdekel, mert ha ez megvalósul: mi degradálódunk vicinális állomássá. Még jó, hogy a terv kivitele töméntelen pénzbe kerül, különben már most azt kellene mondanunk: „Csülökre, magyar!" . . . És ezután alkalmunk volt meghallani Magyarország miniszterelnökét is. Ez volt pedig a legfőbb, ezért is jöttünk. Hogy akit a távolból tettei, munkái, annak a heroikus erőfeszítésnek nyomán, amit hazánk érdekében kifejtett s a nagy sikerek miatt, miket diplomáciai téren elért, nagyra tartottunk, hódoló megbecsülésünkkel környeztünk, azt most közvetlen közelből beszélni halljuk. Bethlen egészen különös szónoki típus. Távol áll akár az Ugrón Gáborok pathetikus iskolájától, akár a Tisza Istvánok hideg fejtegető módszerétői. Ő maga nyilvánvalólag az angolokkal rokonszenvez (aminthogy azok rokonszenvét is nyerte meg legelőbb számunkra), de előadási módja határozottan franciás. Mikor szólani kezd, szinte szenvtelennek tűnik fel előadása. De mondatról-mondatra jobban lendületbe jön, hangja, mely előbb színtelen volt, mélyebb, szonorikusabb zengést kap, halvány arcát megélénkíti szemének csillogása. És jönnek az ötletek, melyek szellemsziporkái nem szállnak szét a levegőben, mivel ötletes formájukban csak igazságokat tartalmaznak. A hallgatóság megfrissül általuk és szabadabb lélekzethez jut, főkép mikor a hajdani osztrák kapcsolatok hűséges és szellemes rajzát kapja tőle. Am, amikor az igazságról kezd szólani, a mi igazságunkról, akkor egész más hangnem lesz úrrá beszédén. A pacifizmusról álmodozók váltják ki belőle azokat a szavakat, amelyek legjobban szivünkbe markoltak. így vallottuk mi is mindig: pacifista csak a győző lehet. Mi ellenben mindaddig, mig meg nem találjuk, kell, hogy keressük igazságunkat. Majd más rész következik. Egy állambölcselő áll előttünk, mikor az empirikus fejlődés útját és módját megszabja. A magyar történet eleven tanúbizonyságait idézi, nem idézetekben: tényekben. Tényekben, miket ő teremtett meg: a belső rendet és az erőt, ami egyetlen biztosítéka az ország lételének. Most a jövő perspektíváját tárja fel. Nemcsak jóléti intézmények vannak tervbevéve, a j munkást az eddigi pártbéklyóktól fogják megszabadítani. A maga munkája értékelése érdekében szervezkedjék szabadon, de ezzel ne legyen megkötve politikai szabadságában. Igaz jóakarat csendült ki szavaiból, mikor a munkásságról szól, látszik mennyire szivén viseli, hogy őket a nemzeti eszmének ismét megnyerje. És a befejező részben, ahol más szónok az u. n. lendületet szárnyalássá emeli, ott Bethlen ismét, mindössze egy szellemes ötlettel elégedett meg. Előbb a luxusról szólt, mely társadalmunknak egyik legnagyobb baja, hát most a veszprémieknek adta a tanácsot: ne engedjék meg azt a luxust, hogy improduktív képviselőt küldjenek a parlamentbe. A zsúfolt szinház közönsége felállt a beszéd után és percekig tapsolta. Ez az ünneplés nem csinált valami volt. Veszprém meghódolt az ész, a szellem, a szív és az igazság előtt. Jól szántani! ••••• Olcsón csépelni! ••••• Sokat vontatni! Hogy a gazdasági munkálatokat idejében elvégezhessük, szükséges, hogy minden előrelátó gazda idejekorán beszerezze a legolcsóbb, legkisebb üzemanyagfogyasztásu, legelterjedtebb és legjobban bevált 20-24 lóerős FORDSON-TRAKTORT Alkatrész-raktár, mintatelep, motorüzemü szerelőtelep Szombathelyen. Raktárról azonnal szállítható. — Üzembehelyezés, kezelő-betanítás díjmentesen. MELIS és PINTÉR SZOMBATHELY. — TELEFONSZÁM: 77. Ford személy- és teherautók, Fordson-traktorok. tárcsásboronák autorizált képviselete. Kedvező fizetési és szállítási feltételek. Képviseleteink: Keszthely, Sopron, Csorna, Zalaegerszeg, Tapolca, Nagykanizsa, Veszprém, Pápa, Marcali, Zalaszentgrót.