Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-02-19 / 8. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemlik, harisnyák, keztyiik, ernyők, botok, sap­kák, nyakkendők, ridikülök és böröndök, stb. Mit mondjak még a veszprémi szép nap­ról ? A pápaiak fogadtatásáról más helyen em­lékezem meg. Délben a miniszterelnök dr. Rott Nándor megyéspüspöknél volt igazi püspöki ebéden, a pápaiak pedig Veszprém város ven­dégekép a Koronába voltak hivatalosak, hol polgármesterünk is szerepelt egy felköszöntővel. Nagyon sikerült volt a főispán teája, melyre mintegy százan voltak hivatalosak. Mig a társaság itt együtt volt, lent a fehérvári hadi­árvaház zenekara adott térzenét. Közben egy nagy munkásdeputáció óhajtotta üdvözölni a miniszterelnököt, ki az ablakban végighallgat­ván őket, sziveket megnyerő módon válaszolt nekik. Beesteledett, az autók előálltak. Fél hatkor a miniszterelnök kíséretével, melyből kiemelen­dőknek tartjuk Vass minisztert és Ripka buda­pesti főpolgármestert, autóra ült és szives bú­csút véve Körmendy-Ékes főispántól s az összes veszprémiektől, a legkellemesseb emlé­kekkel visszautazott a fővárosba. Pápai utas. Az ipartestület elnöki állása. A pápai ipartestület vasárnap tartja évi rendes közgyűlését, amelyen betöltésre kerül Hajnóczky Béla öröke: a testület elnöki széke. A megjelenők bizonyára fájdalmas érzés­sel tekintenek az árván maradt elnöki szék felé; fájdalmas érzéssel, mert hisz annak volt birtokosa évtizedek hosszú során át szinte egy test és lélekké forrott össze a testülettel, — fáj­dalmas érzéssel, mert méltó utódot igen nehéz lesz találni boldogult Hajnóczky Béla helyébe, s attól lehet tartani, hogy az a szép harmónia, amely az ő bölcs vezetése alatt meghonosodott az ipartestületben, felbomlik, kimondhatatlan kárára az iparosság érdekeinek, amelynek meg­védésére, istápolására soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban. Trianoni megcsonkítottságunk s a tech­nika fejlődésével előretörő gyáripar borús fel­legeket vont az iparosság feje fölé. Szomorú a jelene, kilátástalan a jövője, s ha valami tit­kos hatalomnál fogva betekinthetnénk iparo­saink családi otthonába, meglátnók, hogy a vé­konyan terített asztal mellé oda telepedett kö­zéjük a sötét gond is, amely keserűvé teszi számukra a falatot s ízetlenné az italt. A mű­helyekben elcsendesedett a munka zaja, s ahol ezelőtt jókedvűen dolgozó, a jövő reményeitől fűtött fiatal munkások danája hallatszott, ott ma a saját maga számára is alig talál mun­kát az exisztenciájában erősen megtámadott mester. Ha valaha, az iparosságnak most van szüksége olyan vezérre, aki a súlyos válságo­kon keresztül vezetni segítse, aki — ha a vi­szonyok úgy hoznák magukkal — sikra tudjon is és akarjon is szállani az iparosság igazaiért. Erre pedig csak az képes, aki alapjában is­meri az iparosság ajait-bajait, aki tudja, hogy mi fáj neki, s mik volnának a segítés módjai. A jóakarat magában még nem teljesen elégséges, lelkes ügybuzgalom, kemény elhatározottság is kell hozzá, hogy úgy mondjuk: férfias gerinc, amely egykönnyen nem hajol meg semmiféle hatalmasság előtt, amikor az iparosság szószó­lójakep vele szemben áll. Igaz, hogy az iparosság sorsát, mint ál­tálában az ország sorsát, felülről intézik, a helyi ipartestületek nem alkothatnak a maguk javára külön törvényeket, de megmozdulásaik­kal, tanácsaikkal, javaslataikkal nagyon sokat tehetnek az iparosság boldogulása érdekében, attól eltekintve, hogy helyileg is sok üdvös akció történhetik, ami különösen az iparosság elviselhetetlenül súlyos adóterheinek könnyí­tését eredményezheti. Az ipartestület elnökének — szerintünk — ott kellett felnövekednie az ipartestületi élet­ben. Az ipartestület hasonló sorsú, de mégis csak heterogén elemekből áll, amelyeknek meg vannak a maguk speciális törekvéseik, kívánal­maik, amelyeket máról holnapra áttanulmá­nyozni, megismerni nem lehet, azokat ott kell kiismerni az ipartestületi életben, amikor idő­közönként fel-felvetődnek, s érvényre jutásukat sürgetik. Nekünk nem lehet hivatásunk, hogy sze­mélyek mellett állást foglaljunk. Az ipartestület tagjainak maguknak kell legjobban ismerniök egymást, ismerni egymás képességeit, s meg­találni az elnöki állásra a legalkalmasab­bat. A majd 1000 tagot számláló iparos­ság között bizonyára több is akad ilyen. | Mivel azonban a köz szempontjából sem kö­zömbös, hogy ki viselje az ipartestület meg­tisztelő, de egyben súlyos felelősséggel járó elnöki állását, jónak láttuk ezeket itt röviden elmondani, s a közgyűlésre összejövök figyel­mébe ajánlani. Az ipartestület sorsa s vele kapcsolatban jórészt az iparosság sorsa is a testület tagjai­nak kezébe van letéve; ezt érezze át minden egyes iparos, amikor vasárnap az elnökválasz­tásnál szavazatát gyakorolja. Figyelő. Női arckép előtt. A legszebb arcok: álomarcok. S kik az élet dalát sirják, Azok szivében kapnak oltárt Beatricek és a Lillák. Nézem a képét: csodasápadt. S szemem a fényét alig éri, Megismerem: ilyenért lángolt Flórenci éjben Allighieri. Élő mását még sohase láttam, De szeme varázsba ejtő. S ha lép, a fűszál sem hajol meg, Úgy suhan, mint a nyári szellő. Száz hang közül fölismerném Hangját, mely mint eol-hárfa Zeng, muzsikál május estén. Mikor álmodik a nyárfa. V Tudom: a nő a gyönge, gyáva S porba sújtja a Valóság. De így mutatta felém ősszel Őszi vágyban álomország. Tudom: a nő a férfi lánca, Mikor hivja a kék azur. De megcsókolnám imádkozva S lennék mégegyszer trubadur. Rimpek Jenő. ÚJDONSÁGOK. — Pápaiak a miniszterelnök előtt. Veszprém városa nagy napjára meghívta váro­sunkat is s így a pápaiknak is alkalmuk volt — ezúttal először — Magyarország hatalmas miniszterelnöke előtt tisztelegni. A deputáció tagjai voltak dr. Tenzlinger József polgármester vezetésével: dr. Csehszombathy László, dr. Jerffy József, dr. Kende Ádám, dr. Kőrös Endre, dr. Mikulics Ferenc, dr. Mihály Sándor és Niszler Teodoz. A tisztelgés a vármegyeház kistermében folyt le. A polgármester üdvözlő szavaiban tömören összefoglalta városunk jelen­tőségét, hangsúlyozta e város lakosságának a miniszterelnök politikai irányához való törhe­tetlen ragaszkodását, me lynek jeléül pártja egy nagyértékű tagját, dr. Paupera Ferencet egy­hangúlag küldte ki az országgyűlésre s végül szives szavakban hívta meg a miniszterelnököt városunk meglátogatására. Bethlen miniszterel­nök válaszában — vonatkozással a veszprémi falvak küldöttségének jelenlétére is — a falú és város harmonikus együttműködésének hang­súlyozása mellett a nemzeti célokat szolgáló haladás képviselőinek mondotta a városokat, melyek fejlődését örömmel kész támogatni. Ez­után a főispán bemutatta neki a polgármestert, aki viszont a küldöttség tagjait mutatta be. A miniszterelnök úgy itt, mint később a főispán teája alkalmából lekötelező kedvességgel elbe­szélgetett a küldöttség tagjaival. A polgármes­ternek megemlítette, hogy már régebben egy­szer le akart jönni Pápára, mely iránt, mint protestáns ember is, érdeklődéssel viseltetik s a legelső kedvező alkalommal szives örömest tesz látogatást városunkban. — Kaiser postaigazgató távozása. Kaiser Vilmos posta- és távirda-igazgatót a posta vezérigazgatósága saját kérelmére a fő­városba helyezte át. Kaiser igazgató már át is adta hivatalát a központból kirendelt dr. Biró Pál titkárnak, utóda kinevezése a közel napok­ban várható. — Kaiser Vilmos négy éve állott a pápai posta- és távirdahivatal élén. Mint a maga szakjának elismert kiválóságát rendelték annak idején városunkba és valóban ittléte alatt a legnagyobb rendet, pontosságot terem­tette meg és e fontos intézményünk hírnevét erélyes kezével, alapos tudásával ismét magasra emelte. Bár szigorú és pedáns főnök volt, de e mellett alantasaival szemben a legjobb indu­latú s így távozását a közönség és személy­zete is egyaránt sajnálják s szívből kíván­nak neki minden jót élete további folyamára. — A Jókai-kor Beethoven-Ünnepe. A Jókai-kör méltó módon rótta le kegyelete adóját a zeneirodalom világszerte ünnepelt hérosza: Beethoven iránt. Ünnepe, melyet a nőnevelő­iniézet dísztermét zsúfolásig megtöltő nagy közönség előtt zajlott le, harmonikus, szép és lélekemelő volt. Beethoven életét és zenetörténeti jelentőségét a Kör zenei szakosztályának fárad­hatatlan agilitású előadója, dr. Hermann László eredeti forrástanulmányokon alapuló, lelkesen megirt, kitűnő értekezésben ismertette. Meg­értette és megéreztette hallgatóságával Beethoven nagyságát, bepillantást engedett alkotó láng­elméjének titkaiba s a vak titán iránti hódolat érzését áhítattá magasztosította. Igazi, nagy és megérdemelt sikere volt. Mindazt, amit az ő előadása alapján a közönség elképzelt Beethoven zenéje mélységeiről és magasságairól, azt ma is örökké élő valóságként nyújtotta Stern Nelli zongorajátéka, aki a „32 variáció"-t oly tökéletes­séggel interpretálta, amihez foghatót hallani ritka és valódi lelki élemény. A közönség nem tudta, mit csodáljon inkább, a hatalmas dina­mikát vagy a kifejezésbeli finomságokat. Annyi tény, hogy ez a szám művészi teljesítmény volt, melyért a művésznőt frenetikus tapsokkal, zajosan ünnepelték. Nagyon hatásos volt a következő szám Kummer Mici éneke is. Templomi áhí­tatot lopott a szivekbe a „Vezeklés", majd derűsebb hangulatot a „Vágyódás" kifejezéssel teli eléneklésével. A széphangú és méltán ked­velt énekesnőt szintén melegen megtapsolták. Most a kör főtitkára, dr. Kőrös Endre mutatta be újabb Schiller-fordításaiból az „Ibykus darvaiM. Ismét Beethoven következett: Nagy Julián adta elő hegedűn művészi tudással és nagy kifejező erővel Beethoven egyik szonátáját és andalította el aztán a sziveket a menüett bűbájos melódiájával. Úgy a hegedű szólót, mint az előbbi énekszámot dr. Hermann László párját ritkító készséggel kisérte zongorán. Vége­zetül a főiskolai kantus, melyet ezúttal Viicár Zoltán oki. énektanár vezényelte, himnusz szár­nyán röpítette ég felé a lelkeket az „Isten dicséretéinek harmonikus és erővel teljes elő­adásával. Az egész gyönyörű est emlékét nagyon sokáig élni fog a jelenvoltak szivében. — A veszprémi s az enyingi választás. Veszprémben még a múlt vasárnap dr. Dréhr Imre programmbeszéde napján is úgy volt, hogy dr. Rainprecht Antal fellép. E héten azon­ban dr. Rainprecht Antal nyilatkozatot tett közzé, hogy mivel pártja a részéről fellépése feltételéül kitűzött ötezer aláírást nem hozta össze, a jelölt­séget nem vállalja. Ezek szerint a február 25-iki veszprémi választás egyhangú lesz. Dréhr államtitkár Veszprémben történö megválaszta­tásával megürül az enyingi mandátum, mely­nek jelöltjeként dr. Kenessey Pongrác ottani főszolgabírót és Festetich Sándor gróf dégi földbirtokost emlegetik. — Művész-est. Tóth Erzsi, a m. kir. Operaház koloraturpri madonnája és Verhás Ilonka a m. kir. Operaház kiváló táncművész­nője március 8 án este fél 9 órakor a városi színházban nagyszabású művészestét tartanak. Tóth Erzsi az Operaház egyik legszebb hangú énekesnője, akit méltán Sándor Erzsi utódának tartanak. Verhás Ilonka 6 éves kora óta tagja az Operaház balletkarának, s hogy fiatal kora ellenére a táncművészet terén milyen sikereket ért el, bizonyítja az, hogy a külföldről egyre­másra kapja a kecsegtető ajánlatokat. E párat­lanul álló művészestre a jegyeket Goldberg Gyula papirkereskedése árusítja. — Találtatott egy lábos; igazolt tulaj­donosa a rendőrkapitányságon átveheti. Hétfő: Kedd:

Next

/
Thumbnails
Contents