Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-12-10 / 50. szám

Főiskolai Könyvtár >1 I l> E JS Z O M i I AT O IN Helyben. ^vnzetesi ar negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagyváradon, hol Szent László ércbeöntött szobrát ledöntötték, ahol legősibb katholikus püspökségeink egyikét megszüntették, ahoi a „Szigligeti" helyett oíáh nemzetinek keresztelt színházai oláh ripacsok részére lefoglalták, ahol az erőszak száz és ezer eszközét felhasználták arra, hogy ezt a magyar várost meggyúrják, átidomítsák, gazdaságilag megrontsák, iparilag, kereskedelmileg hátraszorítsák, Nagyváradon, hol mindezek ellenére olthatatlan lánggal, örökké ég a magyar érzés szent tüze, a régi módszerek kikopván, a régi eszközök haszontalanoknak bizonyulván, ütéssel, veréssel, rombolással, fosztogatással és emberöléssel próbálják az oláhok uralmukról meggyőzni és uralmuk igájába kényszeríteni a konok magyarokat. A magyar-zsidó pogromnak ezúttal még csak egy keresztyén valiásu,-meg egy zsidó vallású magyar lett az áldozata — drága szent vértanúi bús trianoni korunknak — de hogy hová fog vezetni és hol fog megállani a vak düh, mely nemzetiségi álürüggyel területeket rabolván, most megsemmisíteni, kiölni akar minden más ajkú lakosságot, azt ma még senki nem tudhatja, legfeljebb sejtheti csupán. Minden alávalóságra, minden szörnyűségre el kell készülve lennünk ezután. És mindenre, ami válasz lehet alávalóságokra, szörnyűségekre, ime megbizonyosodik napnál világosabban, amit mindig irtunk, arra igen: a bosszúra, a leszámolásra el kell szánva i lennünk ezután. Hogy ennek a bosszúnak, ennek a nagy leszámolásnak ideje mikor érkezik el, azt ma még nem lehet megmondani. Tán közelebb van az áhított időpont, mint azt bárki is gondolni merészeiné, tán viszont még hosszú, hosszú ideje van hátra megaláztatásunknak, babiloni fogságunknak, tán még sok más vértanúra van szükség, akik hivatva vannak termővé tenni a talajt, melyből valaha a szabadság fája fog kisarjadni. Egy bizonyos, hogy a magyarságnak oláh megszállt területen történő vérlázító, brutális elnyomatása, a barbárság szabad grasszálkodása a kultúrára feleit, a trianoni igazságtalanság s a magyar igazság szomorú, de szóló bizonyságot nyert a nagyváradi esetből az az akció, mely mindjobban erősödik érdekünkben, adattal, érvvel, bizonyítékkal gazdagodott és gazdagodtunk mi, nem megszállott területen íevő magyarok egy tanulsággal, egy hatalmas memeníóval: Ne gyűlölködjünk, ne fenekedjünk egymás ellen tovább. Ne zárjunk ki senkit a magyarság sorából, aki büszkén és örömmel és — mint a váradi zsidó szállodás példája mutatja — ha kell: vértanúi áldozatkészséggel is magyarnak érzi és vallja magát. Ha a tettek órája int, minden karra, minden szivre, minden magyarnak minden garasára, minden vércseppjére szükségünk lesz. Legyünk hát egységesek és egyetértők! Valami mégis történik. Amióta a háborús romlás korszaka elmúlt, újból és újból felemeltük szavunkat oly irányban, hogy a város a maga nagy háztartási kiadásai körében ne csupán a momentán szükségletek kielégítésére törekedjék, hanem alkosson is valamit, s amije megvan, iparkodjék úgy fenntartani, hogy a város városvoltának ne váljék szégyenére. Mivel a város pénzügyi vezetését irányító pénzügyi bizottság azt tetíe tiszteletreméltó ambíciójává, hogy tekintettel a polgárságra nehezedő amúgy is túlnagy adóterhekre, a költségvetést pótadó nélkül oldja meg, mindez ideig nem teljesedhetett a város közérdekű fejlesztésére vonatkozó, általunk kifejezésre juttatott általános közóhaj. Örömmel jelezzük, hogy az idén végre a költségvetéssel kapcsolatban mégis fog a képviselőtestület valami kézzelfoghatót is tenni a fentjelzett cél érdekében. Az útjavítás terén fog történni olyan intézkedés, mely hivatva van az eddiginél jelentékenyen gyorsabb tempóban kiemelni bennünket elmaradottságunk sivár állapotából. A tanács az utak átépítésére idén is a tavalyival körülbelül egyező összeget vett fel, amiből bizony édes-kevés jutott volna új utak építésére, mert az összeg nagyobb részét az Di% OETKCR-féle süfiőpo és vanillincukor így eredményez! A 127 receptet tartalmazó könyvet kívánatra ingyen és bérmentve küldi: Dr. A. OETKER, Budapest, VIII., Conti-utca 2 utak, gyalogutak javítása vette volna igénybe. Már pedig egyes utak — így, hogy egyik legforgalmasabbat említsük meg: a Korvin-utca — nem csupán javításra, de teljes modern átépítésre szorulnak, lehetetlen állapot lévén az, hogy a városon kívül jobb utakon közlekedjenek a járómüvek, mint benn a város belterületén. E messzebb menő nagyobb cél érdekében az a íerv — s hihetőleg e tervet a közgyűlés szankcionálja is —, hogy az előirányzott öszzeg terhére 10 évi törlesztésre megfelelő kölcsönösszeg vétessék igénybe, úgy hogy lehetségessé válik egyszerre nagyobb munkálatot hajtani végre, s legalább a bevezető legfontosabb útvonalakat mind teljesen újonnan megépíteni. Még nehezebb probléma elé van állítva a város képviselőtestülete azokkal az újonnan létesült utcákkal szemben, melyek jelenleg még minden néven nevezendő közművek (úttest, árok, járda, vizvezeték) nélkül szűkölködnek. Itt elsősorban a Tókertek sokat vitatott problémájára gondolunk, hol a földbirtokreform révén kapott telkeken eddig nem kevesebb, mint 70 ház épült meg. Mivel a városnak nem állt módjában arra befolyást gyakorolni, hogy a telkeket bizonyos rendszerben — az építkezés sorrendjének megfelelőleg — osszák ki, ezen a nagy területen a tervezeti utcák vonalában teljesen szétszórva épültek a házak, melyek — mivel tudvalevőleg a régi árkok a telkek kiosztása következtében — megsemmisültek, nem közelíthetők meg rendes úton, nincsenek védve az esőzés ellen s nélkülözik a jó ivóvizet. Nem szorul bizonyításra, hogy ekkora területet közművekkel ellátni a város legfeljebb évtizedek leforgása alatt volna képes, ha pedig erre várni nem lehet, aminthogy nem is íehet, akkor, — mint azt kezdettől gondolni lehetett — a telektulajdonosok megterhelésével, mégis azonban a város bizonyos áldozatkészségének igénybevételével kell e fontos problémát megoldani. Ez ügyben az építészetügyi bizottság tesz figyelemreméltó javaslatot. Kimondandónak tartja, hogy ahol a város a közmüvek létesítését közérdekből kimondja, ott a telektulajdonosok az úttest, árok, járda, vizvezeték költségeihez 2/

3 részben hozzájárulni tartoznak, mig V

8 részét a költségeknek a város fedezné. Világítást a város ingyen létesítene és a fásítást is sajátjából végezné. Bizonyos, hogy az említett 2/3 rész súlyos teher (ennek felét azonban együttes és erélyes akcióval a népjóléti miniszterrel lehetne vállaltatni), de viszont a város, ha az említett V3- ot vállalja, nagyon szép áldozatkészséget tanúsít és teljesítő képessége végső határáig megy el. Reméljük az érintett problémák minél előbbi és minél sikeresebb megoldását, jeléül annak, hogy „valami mégis történik". Az olcsó árairól ismeri Balog Jenő divatáruháza ^Km^hm^ nagy karácsonyi vásárt rendez és a raktárán található női és férfi gyapjúszövetek, selymek, mosóáruk, vászonáruk, ágygarniturák, női kabátok és fenti árucikkek maradékai bámulatos olcsó árban kerülnek eladásra.