Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-11-26 / 48. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemüek, harisnyák, keztytík, ernyők, botok, kalapo Le, sapkák, nyakkendők, ridikülök és bőröndök, stb. Nemzeti munkavédelem. Éppen most hat éve, hogy Magyarország­ban nemzeti munkavédelem létesült. Ez az évforduló megérdemli, hogy a n. m. v. intézményével részletesebben foglalkoz­zunk, mert a nyilvánosság azt, sajnos, még nem ismeri eléggé és hivatásáról még ma is különböző téves felfogások vannak elterjedve. A világháború után majdnem egész Eu­rópa nagy szociális és gazdasági megrázkód­tatásoknak volt kitéve, melyek minden téren zavart és bizalmatlanságot keltettek. Mint csak nemrég, ma is megeshetik az általános sztrájk­kal való fenyegetődzés, bizonyítékául annak, hogy a teljes belső konszolidációtól még igen messze tartunk és, hogy ilyen jellegű veszély kizárva nincsen. A kiszámíthatatlan veszély, amely a köz­üzemek szünetelése következtében a lakosságot, — tehát a közt — fenyegeti, az államok sorsá­ért felelős vezetőket arra késztette, hogy a minden pillanatban fenyegető veszély ellenszeréül oly szervezetet létesítsenek, amely hivatott arra, hogy a fenyegető veszedelmet idejekorán elhárítsa. Érre alkalmas szervezetnek a munkavéde­lem látszott, melyet az egyes államokban (Németország, Dánia, Norvégia, Svédország, Franciaország, Anglia, Svájc, Olaszország, Spa­nyol- és Lengyelország, valamint Ausztria) többnyire hasonló formában és módon, s min­denütt ugyanazon céllal meg is szerveztek. Magyarországon a Nemzeti Munkavéde­lem a magyar állam hivatalos szerve. Célja a közüzemek, valamint a létfenntartáshoz nélkü­lözhetetlen közérdekű üzemek és munkálatok zavartalan működésének biztosítása, illetve azok veszélyeztetése esetén a szükséges munkák el­végzése, nemkülönben a munkaeszközök ellen iiányuló támadások elhárítása. Hivatása kiterjed az elemi csapások elleni védekezésekre is, sőt feladata lehet az is, hogy zavargások idején a törvényes rend és közbiztonság fenntartásában közreműködjék. A Nemzeti Munkavédelem minden politi­kától és pártbefolyástól mentes társadalmi szer­vezet, melynek semmi más célja nincs, mint az, hogy az összlakosság létérdekeit a veszélyez­tető zavarok idején a végpusztulástól megóvja. A szervezet következőképen tagozódik: 1. Budapest székesfőváros és közvetlen környékének munkavédelme; 2. Egyes törvényhatóságok, fontosabb ipari gócpontok és bányák, valamint 3. közérdekű közüzemek munkavédelme. Az egyes működési területeken n. m. v. hivatalok (kirendeltségek) látják el a teendőt, így Veszprém vármegyében a törvényhatósági n. m. v. hivatal Veszprémben, a vármegye te­rületére kiterjedő hatáskörrel, a törvényhatóság első tisztviselőjével egyetértőieg jár el. A n. m. v. szervezése és tagjainak kivá­lasztása nyilt toborzás és önkéntes vállalkozás alapján a n. m. v. hivatal- körzet- és aikörzet­vezetők által, társadalmi úton történik. Ha a szervezetnek igénybevétele szüksé­gessé vállik, a szervezet tagjait munkába szó­lítja, ami rendesen Írásbeli felhívás utján tör­ténik. • Minden munkábaszólított n. m. v. tagot igazolvánnyal látnak el, melynek alapján feladat­szerű működésük ideje alatt hatósági közegek­nek kell őket tekinteni és mint ilyenek büntető­jogi védelem alatt állanak. A szervezet tagjai munkábalépésük ideje alatt megfelelő díjazásban részesülnek, úgyszin­tén baleset és betegség esetére egyetemleg esen biztosítva vannak. Vármegyénk n. m. v. szervezetének jelen­leg közel 3000 rendes tagja van, de reméljük, hogy jelen ismertetés alapján még sokan fognak jelentkezni e hazafias és hasznos közérdekű szervezetbe, olyanok is, akik a n. m. v.-t alig ismerték. Minden pártpolitikai mozgalomtól távol, egyedül a segítenivágyás nemes eszméje által vezéreltetve, a társadalom összességét szolgálja a nemzeti munkavédelem és korántsem célozza azt, hogy az osztályok harcát fokozza, hanem ellenkezőleg arra törekszik, hogy azt lehetőleg enyhítse, mindig és mindenütt tisztán a haza­fias, állam és közérdeket szolgálva. Azok, akik a szervezetbe belépni hajlan­dók, forduljanak bizalommal a n. m. v. hiva­talokhoz, a körzet-, alkörzetvezetőkhöz vagy körjegyzőkhöz, kiknél bármikor részletes fel­világosítást kapnak. Mikulás-ajándékok - v. V-—\ i ffvP a Meinl-üzletben, Kossuth Lajos utca 20. Tisztelettel kérem a mélyen­tisztelt pártfogóimat, hogy • karácsonyi szükségleteiket < t már most rendeljék meg, nehogy ^ ^ az ünnepek előtt szokásos torlódás ^ jt miatt a képek elkészítése 4 y késedelmet szenvedjen. j • Nagybecsű pártfogásukat kérve, vagyok i £ tisztelettel: \ •KARCZAGHY BÉIÁNÉ< £ fényképész. ^ ÚJDONSÁGOK. — Városi közgyűlés. E héten kedden a város képviselőtestülete közgyűlést tartott dr. Tenzlinger József polgármester elnöklésével. Napirend előtt a polgármester bejelentette, hogy egyik számtiszti állásnak közigazgatási büntető birói állássá történt átszervezését a belügy­miniszter jóváhagyta s ez állás az üresedésben levő főjegyzői, valamint az esetleg megüresedő egyéb állásokkal együtt fog betöltetni. A pá­lyázat dec. 10-i lejárattal meghirdettetik. Be­jelentette továbbá, hogy az 1928. évi költség­vetés e hét végére készen lesz és a képviselő­testület még december hó folyamán letárgyal­hatja. Kérte ez alkalommal a bizottságok tag­jait, hogy az üléseket pontosabban látogassák. A napirendet vita nélkül elfogadták, jóváhagy­ták a szervezeti szabályzatnak a belügyminisz­térium által kivánt módosítását; a II. aljegyzői áilás véglegesen megüresedett, betöltését azon­ban egyelőre függőben hagyják; a Kertsor­utca rendezésével kapcsolatos adásvételi szer­ződést jóváhagyták; a Bakonyere második híd­jára vonatkozólag nem fogadták el a tanács abbeli javaslatát, hogy ez is betonból készül­jön és pedig főkép azon okból, mert az ere­detileg tervezett fahid építése már vállalatba ki is van adva. Ezzel kapcsolatban felhívták az építészeti bizottságot, terjesszen be olyan javas­latot, mely a Tókertekben keletkező új város­résznek közművekkel leendő ellátását az érde­kelt telektulajdonosok hozzájárulásával oldja meg. Napirend után Böhm Samu fejezte ki abbeli óhaját, hogy e városrész egy utcája a városrendezés körül annyit fáradott néhai Kris­tóffy Gyula nevéről neveztessék el. A polgár­mester azt válaszolta, hogy annak idején e tárgyban javaslatot fog tenni. — Művész-hangverseny. Zenei életünk­ben eseménynek nevezhető művészi élemény kínálkozik f. hó 28-án, hétfőn, amikor a városi színházban Thornán Mária, a nagy Thomán István méltó leánya, a neves hegedüművésznő és dr. Papp Miklós tanár, elsőrendű zongora­virtuóz adnak hangversenyt. Hisszük, hogy kö­zönségünk érdeklődése méltó lesz az ideérkező művészek kivételes kvalitásaihoz. Tíz perc. Irta: Illés Endre. Messze, a kis nyirfás felett, vékony füst­szalag emelkedik hirtelen a magasba. Fatetőről fatetőre ugorva: olyan, mint egy elgurult, kes­keny táviró-tekercs. Vagy mint egy kibomló, hosszú szerpentin-szalag, amit a felhőtlen, va­kítókék ég felé hajitott valaki. — Tizenegy óra 1 A fák mögött most pöfög el a kisvasút. Kerekeinek egyhangú zakatolása megremeg a mozdulatlan levegőben. Innen, a szanatórium nyitott terraszáról, tisztán látni a napsütésben fürdő, völgybebujt, kis nyirfaerdőt. Oly derűs, csendes, mozdulatlan, mint egy tengerfenéki táj. Összefonódó ágain át­bújik a nap és sugarai, mint csillogó, friss aranyhalak, a ritkás törzsek között úszkálnak. A terraszon künn fekszik már mindenki. — Te, Jancsikám 1 Hányadika is van ma ? — néz fel egy pillanatra irómappájáról Rasch. Azután még mélyebben hajlik a megcím­zett képeslap fölé. Megnyomja a ceruzáját: július 10. Nyár, délelőtt, napsütés. Unalom, unalom. S lassan, mint a fák felett a tűnő füst, megremeg-felemelkedik Bodnár úr hangja. Szőke vize a Tiszának... Bodnár úr énekel. Nem is énekel, csak dúdolgat. Fáradtan, fázósan. Még ebben a meleg nyárban is: di­deregve. De két fekvőszékkel lejjebb a lenhajú jo­gász már felkönyököl: — Bodnár úr, nincs valami olvasnivalója ? Bodnár úr gyanutlanul felveszi a mellette fekvő könyvet. — Van. A lenhaju jogász diadalmasan felragyog. Hát akkor olvasson! Messziről elnyujott sipszó hallatszik. A kisvasút búcsúzót fütyöl ... De már senki nem hallja. Egyszerre felcsobban halkan, kun­cogva, mint partnak ütődő hullámsor, a neve­tés. Bodnár úr körül mindenki nevet. Istenem, hát tehet ő róla, hogy épen őt szemelte ki egycsillagos vasúti gyakornoknak a buta sors ? Szivesebben lenne főispán. Akkor nem nevetnének most rajta 1 De gyakornok lett. Valahol az Isten háta mögött. S már huszon­nyolc éves. És egyetlen öröme: néha-néha az ének. A dudolgatás ... a magányos ember aján­déka . . . Hát mit tudják ezek itt: mit jelent egész nap két vonatpár között élni. Ez a len­haju jogász különben is régi ellensége itt a terraszon. Csak ne látná folyton maga előtt. De mindig eléje kerül. Hát csak azért is: Mondd meg kislány az anyádnak ... A jogász lehajtja a fejét. A siker felvillanyozza. Hiú szivének jól, olyan jólesik ez a nevetés. De belül csak nem hamvad el azért valami parázsló, kis keserűség. Egy vidéki akadémia emléke hever romokban a szivében. Vájjon mikor építheti fel újra való­sággal ezt a rommá dúlt emléket? S mit kornyikál itt ez a Bodnár? Még a legrosszabb ének is megfájdítja néha az ember szivét. Ügy látszik, nem volt elég az iménti figyelmeztetés. No, megállj te vasutyi! Vésztjóslóan felcsengeti a körülfekvők vára­kozását. — Bodnár úr! A lehunyt szemek csakugyan ki is nyíl­nak. Kezdődik már: érdemes figyelni. Hogy az egész Tisza mentén ... Csak az ének hömpölyög zavartalanul tovább. A jogász vár néhány pillanatig. — Bodnár úr! Erre sem felel senki. Most már el kell kezdeni, különben őrajta nevetnek. — Bodnár úr... egészen jó a hangja ..

Next

/
Thumbnails
Contents