Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-11-19 / 47. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehérnemtiek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapok, sapkák, nyakkendők, ridikülök és böröndök, stb. Lampérth Géza ünneplése. — A Jókai-kör előadó ülése. — A Jókai-kör múlt vasárnap kezdette meg idei előadó-üléseinek sorozatát. Megkezdte pedig o yan üléssel, mely messze kinőtt a helyi keretekből és országos jelentőségű irodalmi ünneppé szélesedett ki. Hisz a költő, akit a kör ünnepelt, az édes szavú dalnok, Lampérth Géza nem csak e városé, ahonnan pályája kiindult, de az egész magyar nemzeté, melynek dalolt s ahogyan őt a kör ünnepelte — első helyen a kör nagyérdemű elnökének, dr. Antal Géza püspöknek klasszikus szépségű megnyitója — méltán tarthat számot nemcsak e város közönségének, de mindazok érdeklődésére, akik a költészetet nemzetnevelő és nemzetfenntartó tényezőnek tartják. A nőnevelő-intézet hatalmas díszterme, a kör üléseinek színhelye V

2 6-ra szorongásig megtelt. A még mindig sűrű rajokban érkezőket csak úgy lehetett elhelyezni, hogy a tanítónőjelöltek énekkara a pódiumon helyezkedett el élővirágok szép kerete gyanánt a többi műsorszámhoz. Ezek sorában elsőnek dr. Antal Géza elnök irodalmi értékű megnyitóját hallgatta igaz lelki élvezettel a közönség. Az ünnepelt költő munkásságának ezt a finom és hű jellemzését egész terjedelmében itt közöljük: Mélyen tisztelt Közönség! Hölgyeim és Uraim 1 A Pápai Jókai-kör mai estélyével nyitja meg harmincnegyedik évét előadói estélyeinek. Több mint három évtized áll immár e kör mögött, — tekintélyes mult még akkor is, hogyha le kell számítanunk azokat az éveket, amelyekben részint a világháború, részint az azt követő szomorú idők lehetetlenné tették az irodalom intenzív művelését, lehetetlenné tették ennek a Körnek a szereplését is. Tekintélyes múlt, amely kötelez bennünket arra, hogy azon a pályán, amelyen a Jókai-kör eddig haladt, továbbra is igyekezzünk előre, igyekezzünk felfelé. Őszinte köszönettel és örömmel üdvözlöm ezt a díszes közönséget, amely mai felolvasó estélyünkön itt egybesereglett, de engedjék meg, hogy különösen őszinte örömmel és szivem egész melegével üdvözöljem Lampérth Géza dr. urat, a Petőfi-Társaság tagját és főtitkárát, aki mai estélyünkön körünkben megjelenni s néhány költeménye felolvasására vállalkozni szives volt. Lampérth Géza harminéves irodalmi működését csak néhány hete ünnepelte fényes keretek között a Petőfi Társaság, hazánknak ez az immár több mint fél évszázadra visszatekintő, tekintélyes irodalmi társasága. 1897 május 30 annak az Előszónak dátuma, amelyet Lampérth Géza „Első könyvem" cimű első kötetéhez a halhatatlan emlékű Beöthy Zsolt, Magyarország egyik legkiválóbb esztétája írt. Ezért vesszük az 1927. évet a költői 30 éves irói jubileuma évéül, mert bár a költő irodalmi működése jó néhány évvel előbbi időben kezdődött, „Első könyvem" cimü könyve megjelenésétől dotálódik a magyar irodalmi közéletbe történt bevezetése. Beöthy Zsolt azokban a kedves, meleg bevezető szavakban, amelyekkel ezt az Első könyvet bevezette, azt mondja, hogy tulajdonképen a magyar falu poétáját látja és üdvözli Lampérth Gézában és hozzá teszi, hogy ez nem esztétikai meghatározás ugyan, de úgy érzi, hogy az akkori magyar irodalmi viszonyok megokolttá s jogosulttá teszik ezt a meghatározást. „Ifjú költőink táboraiban — mondja Beöthy — voltaképen a falu és a nagy város világa állanak egymással szemben". Ma, 30 esztendő múlva is úgy találja a gondolkozó, hogy ez az ellentét ma is fennáll s az igazi magyar költészet még mindig a falu költészete. Budapest, a nagy város nem tudott annyira asszimilálódni, magyarrá lenni, hogy e nagy város költészete egyúttal ízig-vérig magyar költészetnek volna nevezhető. Mélyen tisztelt Közönség! Lampérth Géza költészete irói működésének három évtizeden át megmaradt a falu költészetének, megmaradt magyar költészetnek. És ez nem is csoda. Lampérth Géza Magyarország egyik legkiesebb vidékén, a Veszprém és Zala megyék határán levő Mencshelyen, a Balatontól alig félóra távolságra született. Szíve egész melegével visszatér a Pacsirtaszóban, a Boldogság vándorában mindig ebbe a kis faluba, hogy itt találjon a nagy város zajától megnyugvást. Amikor a pesti kórházban hónapokon keresztül feküdt, a falu üde levegőjébe vágyik, hogy ott kapjon lelke-teste felfrissülést. Vissza, szülőfalujába vonja minden érzése, a körül szállonganak állandóan gondolatai. Szereti a maga faluját, szereti annak a falunak kis házait, különösen azt a kedves, szülői házat, amelybe az édesanyja a maga megértő szívével oly meleg szeretettel fogadja vissza a költőt és oly gyógyító balzsamot csepegtet fiának sok oldalról megbántott szívébe. Lampérth Géza nem tud betelni a Balaton „Pannónia tündére" szépségével. Csodás varázsa foglyul tartja őt, mint ahogy foglyul ejti egyik hangulatos költeménye szerint azokat, akik utjukon először látják meg a tó tükrét, melyet „itt a Balaton, a Balaton!" felkiáltással üdvözölnek, hogy azután elnémuljanak, nem tudván szabadulni a lebilincselő hatás alól. Van valami megkapó abban, ahogy Lampérth Géza a maga faluját, a Balatont, meg a Bakonyt szereti. Hogyan igyekszik ezeket másokkal is megkedveltetni a Három pápai diák kalandos utazásaiban! Van valami megkapó abban, hogyan szereti szülőföldje után ezt a kollégiumot, ezt a várost, amelyben ifjúsága éveit töltötte és amelybe szíve folyton visszavonzza, amelyet a legkülönbözőbb munkáiban, nemcsak az említettekben, de a Rákóczi lobogójában is oly szívesen vesz tollára, hogy neki örök dicsőséget szerezzen. Ez alatt a harminc esztendő alatt Lampérth Géza megmaradt annak, aminek a kiváló esztéta meglátta: a falu, a tiszta erkölcs, a vallásos hit, a magyarság költőjének. Mily üdítőleg hatnak komoly vallásos hitről s tiszta erkölcsi felfogásról tanúskodó versei, ha ezeket a fővárosi költők egy bizonyos osztályának hitetlen, ledér verseivel összehasonlítjuk. Mily jótékony érzést váltanak ki hazafias költeményei a hazát lekicsinylő, nemzetet nem ismerő s még csak kozmopolitának sem nevezhető költészet mellett. Lampérth Géza joggal elmondhatja, hogy mindig együtt örült és sírt nemzetével s hogy a nemzet egyik eszményének, Rákóczinak dicsőségéért Thaly Kálmán után magyar költők között alig tett más többet, mint ő prózában és versben, lyrában és drámában. Úgy igyekszik megnyerni olvasóit Rákóczi hivének, mint ahogy a Vér Judit rózsájában lélektani rajzát adja annak, hogy miként alakul át a királypárti labanc a nagy fejedelem lángoló harcosává. A harmincesztendei gazdag irodalmi munkásság jubileumi évében, ebben a városban, ebben a körben, amely annak a nevét viseli, aki a Petőfi Társaság megalapítója és legelső MEINL UJTERMÉSŰTEA CEYLON SPECIÁL kitűnő arómáju, erőteljes ízű, friss és aranysárga felöntést ad. l/

4 kg. P 7. SHBHBBHBHHflaK ZSOLDOS MAGÁNTANFOLYAM Budapest, VII., Dohány-ucca 84. Telefon: J. 424-47. Alapítási év 1907. Előkészít polgári- és középiskolai magánvizsgákra, érettségire. — Középiskolai összevont tankönyvek, segédkönyvek, jegyzetek megrendelhetők. Díjtalan felvilágosítás, prospektus. :-: elnöke volt: a Jókai nevét, meleg szeretettel üdvözlöm Lampérth Gézát, egyben azzal a sajátos örvendező érzéssel, amely elfogja az embert, amikor a volt professzor a volt kedves tanítványt életének ilyen kimagasló pontján üdvözölheti ; kívánom, hogy az az irodalmi munkásság, amelyet a falu tisztább erkölcse és a magyarság érzésétől inspirálva kifejtett, még sok áldtt gyümölcsöt teremjen az ő számára! Isten hozta körünkbe! Isten tartsa meg sokáig! A mélységes hatást keltő beszéde elhangzása után dr. Tenzlinger József polgármester emelkedett szóra s néhány őszintén átérzett lelkes szó kíséretében átadta a költőnek a város babérkoszorúját. Utána Sándor Pál főgimnáziumi tanár, a főisk. ifj. képzőtársulat tanár-elnöke lépett két társulati tag kíséretében a pódiumra, hogy a képzőtársulat büszke örömét tolmácsolja a költő jubileuma alkalmából, ki első zsengéit mint a kör tagja bocsátotta közre s átadja a kör disztagsági oklevelét, melynek művészi magyar motivumai Losonczi Jenő tervező művészetét dicsérik. Meg-megújuló ováció között szólott most Lampérth Géza. Mélységes lelki meghatottság csendült ki szavaiból. Egyszerűen, de szívből beszélt és szívbe talált minden szava. Élete munkája nem várt elismertetésének tartja e mai napot, melyért hálával és köszönettel adózik a Jókai-körnek, Pápa városának és az ifj. képzőtársulatnak. Nagy elődöket tisztelt meg a társulat dísztagságával, nagy elődök keltek irói pályafutásukra ebből a városból, ezek nyomdokán járva akarta és akarja hazáját szolgálni és továbbra is azt az utat követni, amelyen eddig haladt, nem akar más lenni, csak magyar költő, nem akar dalolni, csak magyar szívből magyar szíveknek .. . Hogy ezt tette mindig és ezt teszi ma is, ennek bizonysága volt az a hatalmas Lampérthóda, melyet nyomban a belsőséges ünneplés után szavalt el érces hangon, erővel teljesen Szalay Gábor. A 20-as évek jaja sikong e versben, amely a jövő útját mutatja meg erkölcsi megújulásban. Első zenei számként Nagy Julián bencés tanár játszott hegedűn igaz művészettel. Főkép a Kubelik-szerenád kapta meg a közönséget. A felzúgó tapsokra ráadást is kellett adnia. Méltó kísérettel dr. Hermann László szolgált. Dr. Szabady Béla kollégiumi tanár előadása következett most. A „szó és tett" cimén arról beszélt: van-e alapja annak a mondásnak, hogy csak a tettnek van ma tere, a szó semmit sem ér. A szó lehet frázis és lehet ige. Az előbbiből áldás nem fakad, az ige maga egyértékü lehet a tettel, aminthogy forrása is a tettnek. Szellemes ötletekkel fűszerezett, könnyed folyamatossággal előadott előadása rendkivüli tetszést keltett. Most Jezerniczky Márta szavalta el szívhez szóló közvetlenséggel, nagyon szépen Lampérthnek „Petőfi Pápán" c. bájos költeményét, mely annak idején a város Petőfi ünnepének egyik gyöngyszeme volt. Zawieruszynski Árpád érces baritonja zendült most fel. Briglevics Irén finoman pointozott zongorakisérete mellett előbb egy balladát és népdalt énekelt nagyon szépen, majd — kedves meglepetésként — két Lampérthdalt énekelt, melyeket a kör zene-póétája dr. Hermann László zenésített meg. Közülök a Pacsirtaszó egyike a legkifejezőbb müdaloknak, amiket mostanában hallottunk. Szerzőket és énekest egyaránt melegen ünnepelték. És most maga a költő, a költő lantja jutott szóhoz, hogy elbűvölve hallgassák húrjának zengését. Egész sorát újabb verseinek olvasta fel Lampérth. A Harminc év visszapillantás pályájára: a múlt fénye, a jelen árnya s a költő hivatása a jelenben. A „Hegyi beszéd", a „Békés ember töprengése elvadult világban" s még egynéhány a szeretetben találják meg e hivatás alfáját és ómegáját, ennek magasztalására a költő bibliai erejű szavakat talál. A „Torinoban" egyszerű tónusú és ellenállhatatlan