Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-11-19 / 47. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-uica fi. szám Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptuiajdonos főszerkesztő : DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar m a - és papirkereskedésében. Az arany középút irányelvül vett s valóban egyedül helyes politikáját követte a kormány, amikor numerus claususmódosító javaslatát abban a formában nyújtotta be, amelyben az rövidesen immár a Ház elé kerül. Az arany középutat nem ott találjuk, ahol a régi 3. §-ba utólag belevett faji vagy felekezeti (n. b. „faj"-okat eddigi törvényeink amúgy sem ismertek) megkülönböztetést megszünteti, ezen a téren nincs középút, itt a kormány nyíltan és határozottan az eltörlés ténye által a teljes állampolgári egyenjogúság álláspontjára helyezkedik, hanem arany középúton akkor jár a kormány, mikor nem húzza fel teljesen a zsilipeket s nem engedi meg, hogy a tanulmányi szabadság elve korlátlanul érvényesüljön. Nyilvánvaló, hogy ez oly szellemi proletáriátust hozna ugyanis létre, mint aminőt még a béke idejében sem igen birtunk el, most pedig ilyen túltermelés egyenesen végveszély csiráit hordaná magában. A felvételi szám kontingálása tehát bölcs intézkedés s hogy valóban ez az arany középút, bizonyítja az is, hogy két szélsőség fog egj^e s próbálna gátat vetni neki. Egyik szélsőség kevesli, a másik sokalja a korlátozást. Előbbi a régit tartaná fenn, utóbbi a korlátozó feltételeket fogadja bizalmatlanul. Hogy az első álláspont a Deákok, Eötvösök, Kossuthok országában tarthatatlan, az nem szorul további bizonyításra, hogy azonban mégis bizonyos észszerű korlátok kellenek, azt nemcsak nemzeti országos érdeknek, de egyéni érdeknek is kell tekintenünk. Minek kétszer vagy háromszor annyi ifjút kecsegtetni azzal a hiú reménnyel, hogy boldogulhat a máris túlzsufult szellemi pályákon? Minek oly mértékben termelni az értelmiséget, hogy az egymást marja, egymást eleméssze? Hány kerékbetört egzisztencia siratja élete végéig, hogy meddő erőlködéssel szellemi téren akart érvényesülni, mikor annyi más mezőn inkább megtalálta volna boldogulását. Igaz, ma másutt is nehéz az élet, de mégis egyebütt a sikernek több kilátása biztat. Ha tehát, ami kétségtelen, az arany középút elve fog győzni, akkor csak az történik, ami az országnak kifelé és befelé egyaránt hasznára válik. Harangavatás. Az előző napok kellemetlen, esős időjárása után vasárnap reggelre szép őszi nap derült városunkra. Mintha csak meghallgatta volna a Mindenható az evangélikus hivek kérését, hogy az ő harangavatási ünnepük szép időben folyhasson le. Kár is lett volna, ha e valóban lélekemelő ünnepet, amelyre a filiákból is sokan bejöttek, megrontotta volna az idő . . . A harangavatásra napokkal előbb nagy előkészületeket tett a gyülekezet. A templomot virágbokrétákkal, virágfüzérekkel díszítették fel szorgos női kezek, s mire a vasárnap felvirradt, mindenek szép rendben várták az ünneplőket. Kapi Béla, a dunántúli evangélikusok ékes szavú püspöke titkára: László Miklós társaságában a délelőtt 10 órai gyorsvonattal érkezett Szombathelyről Pápára. A vasútnál az egyházmegye nevében Mihály Sándor egyházm. felügyelő, a templom udvarán a presbitériumtól körülvéve Mesterházy László lelkész fogadta, mire a püspök a többek közt azt válaszolta, hogy örömmel jött Pápára, mert úgy érzi, hogy haza jött. A lelkészlakon eltöltött pár percnyi pihenő után a püspök dr. Antal Géza református püspök és az avatási aktusnál segédkező lelkészek társaságában, követve a presbitériumtól, bevonult a templomba, amely ekkorra már szorongásig megtelt a különböző küldöttségekkel s az összesereglett nagy közönséggel. Felbúgott az orgona, zengett a hivek éneke: „Csendül-kondul új harangszó" — megkezdődött az istentisztelet. Dr. Mohácsy Lajos marcalgergelyi lelkész, egyházm. főjegyző oltári imát mondott, majd — Harsányi József ércesen csengő szólóéneke után — oltári igéket olvasott, amire a Kárpát-Dalkör szabatosan előadott éneke következett. Elsimultak az énekkar akkordjai, Kapi Béla püspök balján titkárával, jobbján az egyházm. főjegyzővel, az oltár elé állott s elmondotta klasszikus szépségű, költői képekben gazdag harangavató beszédét, amely az egyházi szónoklat valóságos mesterműve volt. Ahogy a hivek áldozatkészségét aposztrofálta, a békét, a szeretetet hirdette, mindabban az apostolok lelke szólalt meg. „Az új harangok — úgymond a többek közt — csak a torony csúcsáig az evangélikusokéi, de amikor hangjuk felszáll a nagy mindenség templomába, ott összeölelkezik másvallásu testvéreiével, s úgy szállnak fel a Mindenható trónusához áldást könyörögni számunkra." Mikor az új harangokat felavatta, s a hősök emlékére új harangok és régi harang sorjában megszólaltak, a meghatottság, a lelki átérzés drága gyöngyei csillogtak a szemekben. Az áhítatos csendben mint égi harmat hullottak bűnös emberi lelkeinkre a püspök imájának szavai, s meghajtott fővel fogadtuk az áldást, mit befejezésül osztott a gyülekezetre. A gyülekezeti vegyeskar szép karéneke után felzúgott a hivek ajkán Luther hatalmas éneke: „Erős vár a mi Istenünk", s ezzel a felavató -ünnep véget ért. A templomból kiszorultak számára párhuzamos istentisztelet volt a gyülekezeti nagy tanácsteremben, ahol a szentigét Kakas József dabronyi lelkész hirdette, vitéz Magyar János nemesszalóki tanító pedig szólóénekével emelte az ünnepi hangulatot. Istentisztelet végeztével nyomban kezdetét MAGYAR-FRANCIA BIZTOSÍTÓ FŐÜGYNÖKSÉGE PAPAI ALTALANOS BANK RT. FŐTÉR. TELEFON 61. vette a templomban a gyülekezet díszközgyűlése, amelyen — Mesterházy László lelkész buzgó imája után — vitéz Draskóczy István felügyelő i ismertette tömören a harangbeszerzés történetét, ; majd indítványára kimondották, hogy a harang| avatás tényét, valamint az adakozók neveit j jegyzőkönyvben örökítik meg. Szutter Dániel I indítványára kimondották azt is, hogy a haI rangok a gyülekezet volt nagynevű lelkészének, i bold. Gyurátz püspöknek emlékére halálának i évfordúló napján időtlen időkig meghuzassaI nak. A Himnusz szárnyaló akkordjaival ért véget a díszközgyűlés. A templom-udvaron az avató istentisztelet előtt és után a gyülekezeti leányegyesület agilis tagjai szorgalmasan kínálgatták a harangok fogadtatásáról készült levelező-lap alakú fényképreprodukciókat, amelyeket kedves emlékül igen sokan megszereztek a maguk és hozzátartozóik számára. Délután l órakor Kapi püspök tiszteletére közebéd volt Sipitzky János éttermében, amelyen mintegy 80-an vettek részt. Az első felköszöntőt — hatalmas, hazafias dikciót — Kapi püspök mondotta a kormányzóra, mélységes hatást keltve. Mesterházy László lelkész a püspököt, vitéz Draskóczy István felügyelő a polgármester útján a város közönségét, dr. Tenzlinger József ugyancsak a püspököt, Mihály Sándor a testvér ref. egyházat, dr. Csehszombathy viszonválaszában az evangé'ikus egyházat köszöntötték fel lelkes szavakkal Kiss Dénes és Borsos Elek takácsi gazdák a filiák együttérző örömét tolmácsolták. Toasztot mondottak még dr. Mohácsy Lajos, Szutter Dániel stb. Mint már említettük, az új harangokat a gyülekezet a hírneves soproni Seltenhofer-cégnél öntette. A nagyobbik, amelynek hangja „Fis", 682 kg. súlyú; a kisebbik, amelynek hangja Í „Cis", 187 kg. súlyú. A régi 428 kg. súlyú és j „A" hangú haranggal együtt harmonikus összí hangú „Fis-moll" akkordot adnak. Az új harangok gyönyörű zengő-búgó hangja az egész i város tetszését megnyerte. N. P. BÉKÉS EMBER TÖPRENGÉSE ELVADULT VILÁGBAN. ... Uram, teremtél csöndes-jónak, Hivőnek, békét akarónak, Földi hívságot megvetőnek, Lélekmezőkön magvetőnek, így kezdém meg élet-utam. De hova jutok így, Uram ? Hisz látom minden lépten, Nemcsak látom, jaj, érzem: — A békés jóság gyöngeség itt, Kaján fölénnyel annak nézik S félrelökik vagy marják, tépik, Lelken döfik és szivén vérzik, Elgáncsolják a cél előtt Lármás, izgága törtetők .. . Ki gőggel nem hivalkodik: „Világtól elmaradt". Ki becsülettel dolgozik: Jutalma éhfalat.. . Ki olajágat tart kezébe': Bunkóval leverik. Ki hittel néz Isten egére: A sárba keverik . . . Ki vésszel bátran szembefordul: Azt hátba támadják gaz orvul. És elterül és elmerül A jó, a hü, igaz S röhögve fölébe kerül Az orv, hazug, a gaz! Mégis, Uram, bármely sors vár rám, Ha véget ér arasznyi pályám S öröik öledbe visszahullok, Eléd hál'adással borulok: Amiért teremtél csöndes-jónak, Hivőnek, békét akarónak, Földi hívságot megvetőnek, Lélekmezőkön magvetőnek ... Lampérth Géza.