Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-09-10 / 37. szám

BP.TELEFON .'982-85 — Tiltakozás. A pápai ipartestület elöljárósága hétfőn este tartott ülésén Nánik Pál előljárósági tag indítványára tiltakozott az ellen, hogy a pápai munkásbiztosító pénztárt a veszprémibe olvasszák bele. Hasonló tiltakozásra felkérik a kereskedelmi érdekeltségek testületeit is. — Árverés a rendőrségen. A rendőrkapitányság f. évi október hó 3-án délelőtt 11 órakor árverést tart a 9. számú szobában, melyen eladásra kerül egy darab Frommerpisztoly nyolc darab tölténnyel és öt darab revolver. A fegyvert és töltényeket csak az veheti meg, aki az árverés napján érvényes fegyver-, illetve lőszervásárlási engedélyt tud felmutatni. x Divat-premier. A legelőkelőbb színházi bemutatóra emlékeztet bennünket az a páratlan érdeklődés, melyet úgy a budapesti, mint a vidéki intelligencia tanúsít a világhírű Semlercég pompás összeállítású, teljes egészében beérkezett divatkülönlegességei iránt. Úgyszólván percek alatt lett köztudomásu a fővárosban, hogy a londoni Semler-cég őszi és téli divatkreációi megérkeztek. A közönség, mely 75 év óta innen szerzi be eredeti angol férfi és női szövetkülönlegességeit, boldogan vette tudomásul, hogy a premier árak helyett a legmérsékeltebb árakat fizeti az eredeti angol és más külVilágszabadalom! 99 ZEPHIR" fatüzelésü, légfütéses folytonégő kályha kiló fával = FUT = EGY SZOBÁT órán át REKORD szén, koksz és fatüzelésü folytonégő kályhák. :-:-: Vegyestüzelésű „ZEPHIR"-kályhák. ELITE takarék-tűzhelyek. :-:-:-: Kéménytoldók. Árjegyzéket készséggel kfild: HÉBER SÁNDOR kályha- és tüzhelygyáros Budapest, VI., Vilmos császár út 39. Lerakat: Fápa, Rapoch Vilmos vaskereskedő. földi újdonságokért. Külön meglepetést keltettek a londoni házból beérkezett minden méretű angol szövetmaradékok, melyek minőségükhöz viszonyítva úgyszólván ajándék-árakon jutnak a vevőközönség kezeihez Semler-cég Budapest, IV., Bécsi utca 7. szám alatti lerakatában. Az 1850. évben alapított Semler-cég súlyt helyez arra, hogy vidéki vásárló közönsége a legpontosabb soronkivüli kiszolgálásban részesüljön. x Kérje és ingyen kapja Unghváry József ceglédi faiskolájának (Budapesten, Andrássy-út 54, L. 962—72) most megjelent oktató képes főárjegyzékét. Színészet. Faragó Sándor társulata az eddigi előadások után arról győzött meg bennünket, hogy művészi nívón álló együttesével a fővárosihoz alkalmazott igényeket is kielégíteni képes. Reméljük, hogy művészetpártoló közönségünk ennek csakhamar tudatára jön s továbbra is méltó módon fog megnyilatkozni pártfogása a társulattal szemben. Az első heti előadásokról rövidre fogott referádánk a következő: Szomdaton megnyitó-előadásul „Oroszország". Hatásos dráma a zsarnok cár, I. Pál idejéből. A cárt Bodonyi Béla, ez a kiváló jellemszinész adta megdöbbentő reálizmussal. Páhlen gróf szerepében fiatal drámai hősünk: Poor Miklós mutatkozott be. Pompás orgánumu, kitűnően deklamáló, lelkes ambiciótól hevített színészt ismertünk meg benne, aki biztos kézzel vitte az érdekes meséjü dráma cselekményét. Az egyetlen női szerepet Hubay Gaby kreálta talentumosan, elmélyedő lélekkel. Deák Ferenc Stepánja szintén igen gondos színészi munka volt. A szépszámú közönség gyakori tapsaival rótta le irántuk elismerését. A megnyitó ünnepiesebbé tételére előadást megelőzőleg Faragó Sándor igazgató a virágfüzérekkel díszített függöny elé lépett és meleghangú irredenta szellemű beszéddel üdvözölte a pápai közönséget abból az alkalomból, hogy társulatával először lép eléje. Talpraesett beszédét rokonszenvvel fogadták. — Majd Géczy „Beköszöntő"-jét adták. Gyönge eset. Vasárnap az „Oroszország"-ot megismételték. Hétfőn „Az ügyvéd és férje" cimü, finom pikantériával fűszerezett, pompás francia vígjátékot adták. Hubay Gaby játszotta a címszerepet decens művészettel; Deák Ferenc, Békefi Róbert, Mórocz Baba és Wlassics Györgyi voltak még tevékeny részesei annak a zajos sikernek, amely az enzemble törekvését kisérte. Kedden az operettszemélyzet mutatkozott be a „Cirkuszhercegnő"-ben. Gyöngyössy Máry, a bájos koloratur-primadonna egyszeriben meghódította a közönséget. Hangja tisztán csengő, játéka választékos, toalettjei pazarok. A nagy primadonnák minden kelléke meg van benne. A kis Harczos Irén izig-vérig szubrett. Csupa temperamentum, csupa ötlet. Táncait lobogó tűzzel lejti. Sárossy Mihály, az operett-bonviván, igen szimpatikus egyéniség. Lágy tenorja behizelgően dallamos, játékát meleg érzés hatja át. Déry Pál klasszikus nagyhercege minden dicséretet megérdemel. Buday Imre táncos komikust nem kell külön bemutatnunk. A közönség kedvence volt eddig is, most tehetségben izmosodva még inkább az lesz. Az előadás elsőrendű volt; a katonazenekar Pados Rezső karnagy vezetése mellett Kálmán Imre muzsikájának minden szépségét kifejezésre juttatta. Szerdán „Bohózat egy párisi szállodában". Nem is annyira bohózat, mint tartalom nélküli, szinte unalmassá váló fecsegés két órán át. Még szerencse, hogy nem tovább! Földessy Géza, Nádasy Margit, Déry Pál, Poór Miklós, Wlassics Györgyi és Békefi Róbert fejtettek ki jobb ügyhöz méltó igyekezetet benne. Csütörtökön forró, nagy sikert, táblás házat hozott a „Repülj fecském!", Farkas Imre kedves operettjének a bemutatója. Egész estén át tapstól, „hogy vót"-ozástól zúgott a szinház; attól féltünk, hogy megrepednek vén falai. Gyöngyösy Máry, Békefi Róbert, Sárossy Mihály, Buday Imre, Harczos Irén egymással versenyre kelve igyekeztek az előadást diadalra vinni, s a darabot több estén át műsoron tartani. Ez teljes mértékben sikerült is nekik. De nem szabad megfeledkeznünk a darab négylábú szereplőjéről, „a bátor fellépésű" „Fecskéről" sem, amely okos szemeivel megértően bámult „kollégáira" és a közönségre, s egy pillanatra sem feledkezett meg a hivatásról, amelyet a világot jelentő deszkákon szántak neki. A vámok csökkenése folytán GYORS-TEHERAUTÓK és AUTOBUSZOK árait ismét mérsékeltük. ÁustrO'Daimler Koncern gyári eladási központja Budapest, VI., Liszt Ferenc tér 9. szám. aki Valens császárnak apósa volt, — nem tudom elfogadni. — Valens császár szabatosan Cibalae-ben (nem Sirmiumban) 328 körül született, apósának tehát a IV. században kellett elhalnia. — Már pedig a sírkövet mütörténetileg szemlélve, annak egész felépítési, ábrázolási modora és a felirat szövegezése is mindenképen a Kr. u. I. századra vall. Sarudy György úr egyedül a Petronius névre és az ismétlődő Galla névre alapítja állítását. Nagyon kockázatos vállalkozás. A C. I. L. csak a 2364. lapon 74 Petroniust sorol föl. (Mennyi lehet összesen ! ?) A Galla nevet folytathatnám, Theodosiusnak és Gallának 2. leánya is Galla (Piacidia); de lehet-e ennyire közkeletű nevekre, csupán a nevekre, feltétlenül alapítani ? Sarudy György úr a felírás második sorát utóbb EE LICCÓ-vai olvassa. Ammianus Marceilinus XXVI. könyvének nemcsak 6., hanem 7. és 17. fejezetében is kedvezőtlenül ír Petroniusról, — vájjon gondolhatjuk-e, hogy mégis épen „hadseregszállítói" (vagy „hadbiztosi") minőséget véstek volna sírkövére ? Amikor ő akkora úr volt, hogy Valens császár hosszabb távollétében kormányzott ? 1 — Én a kétségtelenül L PETRONIVS | LL LICCO sorokat Lucius Petronius Lucii libertus Licco-nak tartom. Amint régi római szokás szerint a nomen és a cognomen közé irták a tribust, oda irták a patronust is. Tehát L. Petronius Licco egy igazi Petroniusnak (Luciusnak) fölszabadított rabszolgája volt, s eredetileg Licco volt a neve. Felvette urának praenomenjét és nomenjét, s cognomen gyanánt viselte a régi nevét. Egészen így mutatja a felírás 7. sora, de támaszt nyújt hozzá Mommsen {több következtetésre is alkalmat adó) megjegyzése is: „Seribi debuit 6 seq.: Rufus L. Petroni Licconis f. parentibus suis posuit et L. Petronius Catomocus libertus." (C. I. L. III. 6480.) A harmadik sorban Galla neve után CNODAVI F olvasandó, azaz Cnodavi filia. Itt az apa megjelöléséből ugyancsak az látszik, hogy az epistylionban ábrázolt kendős Galla csakugyan előkelőbb volt Licconál. Megemlítem még a sírkő napfényre jutásának körülményeit, mert én sarcophagról soha sem hallottam, pedig 1918-ban együtt érdeklődtünk dr. Barcza Leánderrel a sírkő iránt, melyről ő azután a Veszprémi Hírlap 1918 október 27-i számában közlést is adott. • Az Archaeologiai Közlemények 1868. évi 185. lapján Rómer Flóris ád hirt először a diósi sírkőről. A sír „téglából és termésköböl & ^ádf volt összerakva és felirásos fedőkővel birt". Mint ügy fó Rómer hozzáteszi, ezen a tájon minduntalan találnak római sírokat az árkolások alkalmával. ^r^V 200—300 ölnyire északfelé egy épület alapját is találták. A C. I. L. III. 1873-ban hasonlólag adja, hogy „6480 in sepulcro ex tegulis lapidibusque facto rep. in vico Kis-Diós (inter Béb et Koppány) prope Papa fórum in com. Vesprimiensi". (A 10.954. számnál — javított leírásban — újra közölve van.) A sírkő kétségtelenül műemlék, de talán mégsem olyan, „amely előtt elbújhatnak még Maulbertsch csodálatos mennyezetképei is a plébánia templomban". A római sírkövekről általánosságban azt sem lehet mondani, hogy művészi értékkel bírnának, még kevésbbé a provinciabeliek. „Nagyúri-síremlék"-nek sem tekinthetjük a diósi „Petronius-sírkövet", mert a sírkő, a felirat tartalma maga is arra mutat, hogy legfeljebb nagyon is közepes módban élő és semmiképen sem kiváltságos, előkelő és gazdag embereknek tetemeit jelölte.