Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-01-01 / 1. szám

bktele&o — Az ev. énekkar táncmulatsága. A pápai ág. hitv. ev. férfi énekkar és zenepártoló egyesület 1927 január 9-én a Griff-szálló nagytermében este 8 órai kezdettel az egyesületi helyiség felszerelése javára zártkörű táncmulatságot rendez. Belépődíj személyenként 15.000 K (1-20 P). A megnyitás énekszámmal történik. Éjféli szünet alatt az egyesületi énekkar énekszámokkal szórakoztatja a közönséget. — Az élvezetesnek Ígérkező mulatságon való részvételét megígérte a mulatság fővédnöke: Pékár Gyula v. miniszter is. — Lapunk mai szómához 1927. évi falinaptárt mellékeltünk t. előfizetőink számára. x Az új rendeletnek köszönhető az áru olcsóbbodása ! Néhány pengőért a legszebb ajándékokat vásárolhatja a Versenybazárban, Kossuth Lajos utca 19. Cimre tessék ügyelni 1 — Hadviselt iparosok táncmulatsága. A Pápai Hadviselt Iparosok Egyesülete 1927. évi január hó 30-án este 8 órai kezdettel a Griff-szálló nagytermében zászló-alapja javára zártkörű táncmulatságot rendez. Belépődíj személyenként 15.000 K, 1 P 20 fillér. — Iparengedély, iparbeszüntetés. Stemnier József cipészipar üzésére engedélyt nyert; Ötvös Sándor vendéglős stb. iparát, Marton Ernő marhakereskedését. Fellner Izidor és Csoknyay János közös házközvetítő iparukat beszüntették. x Ne restelje a fáradságot és nézze meg vásárlása előtt a Versenybazár választékát és árait. Megtalál ott minden tárgyat. Ridikülök, erszények, bőröndök, kosarak, játékáruk, gyermekkocsik, üveg- és porcellánáruk, fésűk, kefék, manikűrök, nadrágtartók, harisnyák, zsebkések, ollók, beretvák, hajnyirógépek és ingek. — Alpacca evőszerek és főzőedények jótállás mellett. Kossuth Lajos utca 19. s a nagi Szombattól - szombatig. A fővárosban teljes erővel megindul a lakásépítő akció. Az illetékes bizottságok javaslatai alapján a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Hazai Bank 1000, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1000, az Építőmesterek Szövetsége 600, az Angol-Magyar Bank 500 és a Belvárosi Takarékpénztár 300 lakásból álló épületek emelésére nyertek engedélyt. A város feltételei között kikötötte, hogy a kisiparosokat is munkában kell részesíteni az építkezéseknél. Debrecen város nagyszabású kölcsönakció során hatalmas terveket szándékszik megvalósítani. A Magyar Általános Hitelbanktól l

1/* millió dollárt vesz fel, ebből első sorban kiegyenlíti az eddigi amerikai és svájci kölcsönösszegeket s aztán a megmaradó jóvai kisebb kamatlábú kölcsönből 25 milliárdos költséggel vásárcsarnokot, 10 tanyai iskolát, munkásbiztosítópénztári épületet és iparművészeti iskolát épít. A pengő nagyobb mennyiségben eddig csak a fővárosban jelent meg és részben az átszámítással, részben a kikerekítéssel kapcsolatban nagyon sok visszaélésnek vált kútforrásává, úgy hogy a hatóságok a legerélyesebb intézkedéseket voltak kénytelenek tenni. Az első napok szomorú tapasztalatai alapján már felmerült az a terv is, hogy az öi év előtt rövid ideig működött röpülő rendőri bíróságokat újra felállítják. Erre azonban talán még sem fog sor kerülni. A honvédelmi miniszter hirdetményt bocsátott ki és abban felszólítja a magyar állampolgárokat, hogy a m. kir. honvédség kötelékébe tizenkét évi szolgálatra lépjenek be. Budapesten a katonai ügyosztályon, a városházán lehet jelentkezni. Az önként jelentkezettek egy havi próbaszolgálat után a következő havi zsoldban részesülnek: honvéd 425.000, őrvezető 442.000, tizedes, 510 000, szakaszvezető 544.000 korona, Minden gyermek és a feleség után fejenként 155.000 korona havi családi pótdíj jár. Az összegen kivül a zsoldosok ruházatot, lakást és teljes élelmezést kapnak. A honvédelmi minisztérium a katonai szolgálatból való elbocsátás esetére lehetővé teszi é; elősegíti az illetők elhelyezkedését a polgári életben. Német-olasz barátsági szerződést kötöttek és irtak alá e héten. A szerződés teljes egészében még nincs publikálva, lényege az, hogy a két állam diplomáciai úton el nem intézhető vitás esetekben döntőbírósági eljárásnak veti alá magát. A szerződést olasz részről maga Mussolini irta alá. Az újabb francia-német feszültség és a még mindig fennálló franciaolasz feszültség időszakában a szerződés megkötése tényének nagy jelentőséget lehet tulajdonítani. A landaui ügyben a héten annyi történt, hogy a Párisba megidézett s onnan a megszállt területre visszaérkezett katonai kormányzó rendeletére a fogságban levő két németet szabadlábra helyezték. A német közvéleményt ez természetesen nem elégíti ki, ma is követelik a felmentett francia hadnagy ügyének revízióját s a vétkes megbüntetését. japánra nagy szomofúság szakadt. Meghalt Matsuhita császár, az új, nagyhatalmi pozíciót elfoglaló japán megteremtője, akinek uralma alatt a sziget-ország diadalmas háborúit megvívta Kina és Oroszország ellen. Egy évig tartó gyászt rendeltek el az uralkodóért, 50 napig nem lesz zene és tánc és nem hajtanak végre halálos ítéletet. A császár utóda fia, a teljesen európai műveltségű Hirokhito herceg, aki apja betegsége tartama alatt mint régens állt a birodalom élén. Szerbiában hosszú kínlódás után Uzonovics végre megalakította kabinetjét. A 17 tárca közül (az u. n. Jugoszlávia nem fukarkodik miniszteri tárcákkal!) 10 et a radikálisok, 5-öt a horvát néppárt kapta, 2-őt a szlovén néppártnak tartottak fenn. Külügyminiszter Perics Nikó lett, aki Nincsics volt külügyminiszternek bizalmasa. Az új kormány azonban ingatag alapon áli, a szlovének máris megtagadták támogatásukat. Az ördög. Irta : Kosáryné Réz Lola. Csöndesen zakatolt a fialom. Lent a bükkösben őzek zörögtek a száraz levelekkel teleszórt úton. Lila kökörcsin petytyezte a mezőt. Az öregasszony lassan ballagott egyre közelebb. Nagy, görcsös botja megnyúlt, fekete kendője furcsa hegyes süveggé lett az árnyékon. A vállán batyu, a batyuban buza. Vitte őröltetni. Egyszerre csak nagy zörgéssel jött szembe egy szekér. Hetyke legény a bakon. Őszirózsa a kalapja mellett. S hogy éppen mondjon valamit — jó kedve volt s nem fért meg benne a vígság —, lekiáltott: — Adjon Isten, öreganyám ! Merre viszi kendet az a seprőnyél? Az öregasszony megállt. Rátámaszkodott a botra és elmosolyodott a ráncos, fogatlan szájával. — Akármerre, nem a te utadon, fiam. Én mindig jóban járok. — Hű, öreganyám! — taszította fel a legény a kalapját — látom, a nyelve nem öregedett meg. Az fürge még és friss bizony. Hát ha olyan okos, mondja meg nekem: honnan jövök én és hová megyek ? — Azí is megmondhatom — biccentett az öreg. — Sáraljáról jössz, az erdőőr házából. Látom az őszirózsa színén. Máshol nincs ilyen. Aztán az asszony egyedül volt otthon, meri a kalapodra tűzte. Menni pedig hazamész, az apádhoz, mert még mindig nem éisz a magad kenyerén. Megcsóválta a legény a fejét. — Nem bántom, öreganyám — mondta —, mert én kezdtem a beszédet. Hát Isten áldja, menjen békességgel, de vigyázzon a nyelvére, mert nincs mindenkiben annyi tisztesség, mint amennyit belém vert az anyám. Aztán nekiindította a lovait megint, de csöndesebben. Az öregasszony is ment tovább. — Lám-e — gondolta magában —, én itt ballagok, gyalogolok öreglétemre, a fájós lábammal és viszem őröltetni ezt a párszem gabonát, amit keserves munkáért kaptam. Ez a fiú meg még a másét is elviheti, aztán nem fér a bőrébe a nagy boldogságtól és kocsin jár a bűn után is. Hogy micsoda világ van mostanában idelent! A molnár állott a malom hidján. Nagy mms&estzm kulccsal a kezében, nézte a vizet és, úgylátszik, messze gondolt. Mikor az öregasszony nagy szuszogással felkapaszkodott a három lépcsőn a hidra, ráförmedt : — Mit jön ilyen későn, öreg? Nem kellett volna ebéd után annyit aludni. Ma már nem őrlők többet. — De ezt a kis . . . — Semmit. Már csak nem fogom e miatt a pár marok buza miatt újra kinyitni a malmot? Látja, hogy becsuktam. A városba megyek. Aztán nehogy holmi könyörgésre megmásítsa a szavát, zsebretette a kulcsot s indult. — Nincs lisztem otthon! — igyekezett utánna az öregasszony siránkozva. — Nincs otthon egy marék lisztem! Ebédet sem ettem. — Kérjen a szomszédasszonytól — rázta meg a vállát a molnár, — és ne szaladjon utánam ezzel a vinnyogó hangjával, meg a rongyos papucsaival. Az öregasszony megállt és a kötényét szájához emelte. Megtörülte a száját. Látta, hiába beszél. Hát belenyugodott. Leült a hidlépcsőre, nézte a fényes vizet, a vöröstarka bükköst, a mezőn a sok lila kökörcsint és gondolkozott. Mindmostanáig, amennyire csak emlékezett; jó uton járt. Soha a másét el nem vette. Soha igaztalan hasznot nem kivánt. Nem tudta többre vinni, mint hogy az életét tengesse, de türelmesen viselte a sorsát. Hanem most úgy érezte, hogy ez a legény az ördög utján halsd és kocsin jár, őszirózsa a kalapja mellett s nem fér a bőrébe a boldogságtól. Nem is ebédelt és két órát gyalogolt, mig kiért a malomhoz. S tessék! Most mehet vissza liszt nélkül. Az árnyéka egyre hosszabb lett és egyre furcsább, amint ott ült lehorgasztott fejjel. A botja hegyes volt és elfordult, két ágba vált a kövek között, a kendője egyre jobban hasonlított valami furcsa hegyes süveghez, álla alatt pedig a két összekötött kendőcsücsök, amint lehajtott fejjel ült, az árnyékon oldalra került s olyan volt, mint két kis hegyes szarv. Aztán egyszerre, mintha továbbcsúszott volna az árnyéka, elvált volna tőle, olyan volt, mint maga az ördög. S amint az öregasszony ott ült az egyre feljebb csúszó hold fényében és nézte az árnyékát, lám, pompás gondolata támadt. Nem is ölte tovább az időt. Felállt és szapora tipegéssel indult a bükkös felé. Az erdőőr felesége a tehene fejte az istállóban. Jó meleg volt ott és a tej édes szaga miudjárt éhessé tette az embert, még ha terített asztal mellől jött volna is. Az öregasszony pedig éhes volt úgyis. Megállt a küszöbnél görcsös botjával, hajlott hátával és nagyokat nyelt. — Na, mi az, néni? — kérdezte a menyecske és visszafordult egy pillanatra a kerek, piros arcával. A tehén is visszanézett, szénaszálak lógtak a szájából, azt morzsolgatta csöndesen és furcsa nagy szemével rábámult az öregasszonyra az istállólámpás fölött. — Pár szóm volna, — dörzsölgette csontos kezefejét az öregasszony. — Na. Talán üzenet? — nézett rá az asszony kutatóan. — Majd aztán, — bólogatott az öregasszony. A menyecske sietni kezdett a fejéssel, Csörgött a sajtárban a tej. A tehén csodálkozva fordult hátra megint. A farkával is csapkodni kezdett. De az erdőőr felesége nem törődött vele, aztán, mikor már csak csöppekbe szikkadt a fehér sugár, abbahagyta az egészet. Szélesen állt fel az alacsony székről, a sajtár is majd felborult. — Jöjjön, néni. Kilépett hozzá s odahuzta oldalt, az istálló mögé, a farakásokhoz. — Kitől hozott üzenetet? — Senkitől, édes iánvom, — suttogott fogatlan szájává! az öregasszony, — Csak azt akartam neked megmondani, hogy láttam ám mindent. Tudok mindent. A legényről, akinek őszirózsát tűztél a kalapjára ma délután. Bizony. Hát rajtam áll a sorsod. A menyecske a farakásnak támaszkodott. — Uram Atyám! — susogta és ijedtében sírni kezdett. Nem szokta még meg az ördög