Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-07-16 / 29. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehérneműk, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, sapkák, nyakkendők, ridikülök és bőröndök, stb. egyenruhás dalosok koszorusleányaikkal sorjában a zászlóanya elé vonultak s elénekelték a maguk énekszámát. Az énekek általában nagyszerűen sikerültek, de mégis külön ki kell emelnünk a Devecseri Dalkört, amely a Falu végén kurta korcsma cimü dalt tökéletes összhangban, bravúros színezéssel énekelte el, s olyan tapsorkánt kapott, hogy az egész liget csak úgy zúgott tőle. A közreműködő dalárdák mindegyikének szép elismerő okmányt nyújtott át a zászlóanya. Egyik énekszám után Csapó Imike, az elnök leánykája, bájos közvetlenséggel elmondott versben üdvözölte a vendégeket. Hangverseny után a zászlót emlékül lefényképezték. Este pompásan sikerült táncmulatság zárta be a felemelő ünnepélyt, amelynek sikere érdekében heteken át fáradozott elnökével élén a derék egyesület. Referens. ÚJDONSÁGOK. — Dréhr államtitkár beszámolója. Dréhr államtitkár, a veszprémi kerület képviselője, vasárnap beszámolót tartott Veszprémben. Nagyszabású beszédében főkép a tisztviselők, nyugdíjasok és a munkásság helyzetével foglalkozott. A beszámolót követő 500,terítékes banketten Körmendy-Ékes főispán, Óvári Ferenc, Hajagos Imre mondtak felköszöntőket. — Plebánosi kinevezés. Dr. Schaffer Péter róni. kath. hitoktatónak a megyéspüspök a kegyúr bemutató levele alapján a Kaposvár melletti toponári plébániát adományozta. Dr. Schaffer Péter évek óta működött városunkban, mint az állami tanítóképző-intézet és ref. nőnevelő-intézet katholikus növendékeinek hitoktatója. Úgy működési körében, mint a társadalmi életben is valódi papi lényével, nagy műveltségével általános rokonszenvre tett szert. Méltó előléptetésének örvendve, távozását őszintén sajnáljuk. — Egyházmegyei közgyűlés. A veszprémi evangélikus egyházmegye e hó 13-án tartotta évi rendes közgyűlését Pápán, Takács Elek esperes és Mihály Sándor felügyelő társelnöklete alatt. A gyűlés szokatlanul népes volt, az egyházmegye összes egyházai — a legtávolabbi vidékekről is — képviselve voltak rajta. Előző nap a különböző bizottságok üléseztek. A tanítóegyesület gyűlésén dr. Lakos Béla kollégiumi tanár mondott gyújtó hatású irredenta beszédet. Este a templomban belmissziói ünnepély volt, amelyen Nóvák Rezső ajkai lelkész prédikált, ég felé emelvén a sziveket. Vitéz Magyar János nemesszalóki tanító egy vallásos és egy hazafias éneket énekelt oly hatással, hogy csak a hely szentsége tartotta vissza a közönséget a tetszésnyilvánítástól. Gálos Gyula veszprémi tanító A belmisszió a családban és az iskolában cimű, értékes dolgozatát olvasta fel. Somogyi János várpalotai tanító saját szerzeményű szép költeményét szavalta el kitűnő előadásban. A másnap tartott közgyűlés a templomban tartott istenitisztelettel kezdődött, ahol dr. Mohácsy Lajos egyházi főjegyző mondott áhítatos imát. Azután a gyűlés alkotó tagjai felvonultak a tanácsterembe, hol Takács Elek esperes a gyűlést nagyszabású beszéddel nyitotta meg. Az esperes gondosan megszerkesztett jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Az idén Nagykanizsán, szeptember hó 22-én tartandó egyházkerületi közgyűlésre az elnökség mellé az egyházmegye képviselőiül kiküldötték Horváth Sándor, Ihász Mihály, dr. Mohácsy Lajos lelkészeket és dr. Götze Sándor, Kristóffy Gyula, dr. Zauner Róbert világiakat. Majd a bizottságok javaslatait vitatták meg és emelék határozati erőre. A gyűlésen veres fonálként vonult végig az evangélikus gyülekezetek jórészének nyomasztó szegénysége. Néhol 200— 250°/

0 os egyházi terhet viselnek a hivek. Az egyházmegyei gyámintézet elnökeivé megválasztották Pócza Ferenc sikátori lelkészt és dr. Zauner Róbert veszprémi pénzügyigazgatósági főtanácsost. A jövő évi közgyűlés helyéül Veszprém városát tűzték ki. A közgyűlés az esperes buzgó fohászával délben ért véget. — Postai autóbuszjáratok. Mult héten tartották meg a Veszprém—Almádi, Veszprém —Füred—Tihany és Veszprém—Pápa között létesítendő autóbuszjáratok műszaki bejárását. A két előbbi vonalat a posta már a jövő héten meg akarja nyitni, mig a pápaira valamivel később kerül a sor. Pápáról az autóbusz a vasúti állomásról indulna Megállóhelyei: Városház, Szélesviz, Tapolcafő (postánál), Bakonyjákó (a postánál), Farkasgyepü (a postánál), Városlődi útelágazás, Herend (a postánál és templomnál), Bánd (a templomnál), Márkó (a templomnál), Veszprém (szegényház, munkásbiztosító, posta). Menetidő 2 óra 40 p. Viteldíj kb. 5 20 P (amennyi a II. o. vonatjegy Cellen át). Óriási vadállatcsoportok, oroszlánok, medvék, majmok, kígyók a Colosseum Cirkuszban. — 20 éves találkozó. Az állami tanítóképző-intézetben julius hó 10-én jöttek össze az ott 1907-ben tanítóképesítő-vizsgálatot tett volt növendékek. A volt 33 tagú évfolyamból tizenketten jelentek meg. Cserkuthy Sándor (Egeralja), Ferenczy István (Nyíregyháza), Jani Károly (Nemesvita), Kaposi Károly (Csurgó), Krausz Lajos (Győr), Ludván Sándor (Simonyi), Móra József (Budapest), Nagy József (Barcs), Németh Lajos (Zalalövő), Paul Sándor (Gerjen), Péntek József (Székesfehérvár), Tarczy Zoltán (Ószőny). —• A többiek megszállt területen vannak, vagy egyéb akadályoztatásuk miatt nem lehettek jelen. Az évfolyamnak 5 hősi halottja is van. — 7212 órakor gyűltek össze a találkozók volt tanáraikkal diákemlékeik színhelyén. Emlékezéssel adóztak itt töltött éveiknek, majd babérkoszorút helyeztek az intézetben állított hősök emléktáblájára, melynél Ferenczy István, a nyíregyházai állami tanítóképző-intézet gyakorló-iskolai tanítója bensőséges, kegyeletes szavakkal szólott azoknak a szelleméhez, akik 1 igazi tanítók voltak, mert önpéldájukkal bizonyították magyar tanítói hivatásukat. Az ünnepség után ebédre gyűltek az intézet igazgatójával és volt tanáraikkal, amikor a multat megjelenítő kedves pohárköszöntők között felejthetetlen órákat töltöttek. A vidékről egybegyűlt találkozók az éjjeli vonatokkal hagyták el a várost. — Küldöttség a polgármesternél. Cziller Péter vezetésével f. hó 8-án öttagú küldöttség tisztelgett a polgármesternél 113 háztulajdonos aláírásával kérvényt nyújtván át neki, melyben a városmajor körüli elhanyagult utcák rendezését kérik. A polgármester szívesen fogadta a küldöttséget és megígérte hogy, amenynyiben a város pénzügyi viszonyai megengedik, mindent elkövet a tényleg elhanyagolt városrész fejlődésének előmozdítása érdekében ; ezt annál inkább is megteszi, mert nevezett utcák legnagyobb része a belváros területén fekszik. (A memorandumot jövő számunkban közöljük.) — Pesti gőzfürdős tervei. Pesti Ferenc gőzfürdős, aki lehetetlen elhanyagolt állapotban volt fürdőnket három év előtt nagy költséggel renováltatta s azóta oly szépen rendben tartja, hogy a fürdő látogatottsága és egészségügyi jelentősége egyre fokozódik, új tervekkel foglalkozik, melyek megvalósulása esetén a mi fürdőnk igazán mintaszerűen felszereltté válik. Ki akarja ugyanis bővíteni vállalatát szénsavas-, iszap- és száraz gőzfürdővel, úgy hogy orvosi rendeletre ezek bármikor igénybe vehetők lennének. Költséges tervének megvalósítására a város támogatását kéri, azt t. i., hogy a város a villanytelep fáradt gőzét vezettesse át s engedje át a fürdőnek. A magunk részéről ezt a kérést méltányolnak és a közönség igaz érdekében állónak tartjuk s ajánljuk a döntésre hivatottak jóindulatu pártfogásába. Poisson apó véleménye. Irta: Kőrös Andor. Már estébe fúl a hömpölygő tömeg robbanásig feszülő várakozása: le Bourget hatalmas terepe olyan a fehérizzású fénykévék, sistergő rakéták káprázatában, mint egy eleven tenger, melyben a tajtékos ringó hullámkupacok fejek, fejek, fejek. Beláthatatlan tömegen mérhetetlen szárnyú és titokzatos célú madár ül: az izgalom. A lelkek mélyén friss gyász lappang, minap veszett a tengerbe — hogy hol, senkisem tudja — két francia óceánrepülő. A szemekben vérpiros ingben bachánstáncot lejt valami féktelen mámor előszele. Minden képzeletet felülmúló lesz a fogadtatás, a nép talán megeszi mámorában a huszonöt éves amerikai kapitányt. Vakmerő fickó. Csak minap veszett oda két francia s ő nekivág az útnak egyedül. Százezrek suttogják nevét. S miként az eső, ha csak egy csepp pottyan, értelmes, tiszta hangot ád, sokadmagával azonban már monoton zúgás, egybemosódó s kivehetetlen vízmuzsika : úgy a vakmerő pilóta százezrek száján remegő neve se hallik egyébnek egyetlen összefolyó hangfoltnál. Csak Poisson apó gondolkodik s beszél többet, mint amennyit a szajkó is elmond, ha betanítják rá; már jóideje kör képződött körülötte s a párisiak értetlenül bámulják a rongyos, torzonborz szakállú, mezítlábas öreget. Egy dandy azt mondja: „Illumináltl

u Valami kis midinette, ismerkedni akarván, rögtön felel: „Jó pofa!" Egy kecskeszakállú, pohos párisi, bankár lehet, megpiszkálja botjával, mint holmi lassan mozgó, nyirkostestű, különös állatot és cifraselymes, kendőzött feleségére pillantva, a gazdagok közönyös szánakozásával kijelenti: „Epilepsziás I" Pedig Poisson apó nem beszél félre, vicceket se mond s a szája nem ver habos tajtékot. Mig boltozatos homlokán ránc ránc mellé simul s balkezével lassan simogatja kusza, őszbecsavarodott szakállát, jobbkeze hüvelykujjának otromba körmével tempósan vakarja talpáról a repülőtér megragadt szemétcafatait. — Hiúság az élet sava, — mondja, mintegy summázva bölcselmeit. Már többen nevetnek, senkisem veszi komolyan a csavargót, évődnek az öreggel, piszkálják és lökdösik; a bankár úgy tesz, mintha zsebéhez akarna nyúlni alamizsna után, de meggondolja magát. S mert mozdulatát szégyenli, kikel, hogy zavarát palástolja. — Nyomorult 1 Azt mered mondani, hogy Lindbergh kapitány . . . — Ah 1 — legyint az öreg. — Az csak név. Nem mindegy a neve? Ember és valahogy hívják. — Azt mered mondani, — dúl-fúl a pohos úr, — hogy Lindbergh hiúságból vágott neki az Atlanti óceánnak?! — Hát talán . . . pénzért ? Ha megérkezik, hallom, kap ötvenezer dollárt és bizonyára még tizszerannyi borravalót. De én nem hiszem, hogy a pénz hajtja. Hiú inkább. — Barom! — hallatszik egy öblös hang s már sűrűn repkednek Poisson apó fejéhez a megjegyzések: — Ilyen figurát is csak Páris teremt. — Eszelős koldus. — Csavargó. — Ünneprontó. — Ünnep, — böffen közbe Poisson apó. — Ezt jól mondtad, öcsém. Ennyi ember. . . A bankár összecsapja kezét. — Úgy ? És talán nem érdemli ? — Nem mondom . . . — Ő, aki 33 órát tölt ébren! Aki megbirkózik szélviharraj, éhséggel! Nem fél a haláltól ! Legyőzi az Óceánt! Először győzi le! — Badarság, — legyint a vén csavargó s mint egy modern Sokrates, egyszerű hangon, vaslogikával talál minden szava. — Hány francia testvér töltött ébren 33 órát Soissonnál, Flandriában, Verdun érődéin és szerte a többi frontokon, rajvonalakban, előre tolt állások vériszamos sároduiban, először! Hányan birkóztak széllel, faggyal, éhséggel. Hányan vetették meg a halált s a hadihajókon hányan győzték le az óceánokat. Egyszer mindenki először hős. És azok még pokoli pergőtüzeket is álltak, ezt a reflektorok és rakéták örömtüzei fogadják. Azok kényszerűségből lettek hősök, ennek senki sem parancsolta, hogy hős legyen. Százezrivel teremtek a hősök; s a nevük ? . . . Ki tudja a nevüket? Senki. Tömegsírokban fekszenek, vagy ezüst gégén szívják a levegőt. Kérdezem: jól van ez így ? Azt felelem: máskép nem lehetett, tehát jól van, mert minden úgy van jól, ahogy van. Én a hugenották sarja Hétfő: Kedd: