Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-10-09 / 41. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szimbólumaként annak, hogy a lélek, melynek földi hüvelyét erőszakos hóhérkezek megsemmisítették, nem halt meg, hanem örökké él, örök mécs dereng misztikus fényével nemzeti gyásznapunk 77. évfordulója óta azon a helyen, ahol valaha Batthány Lajos gróf nemes életét kioltották. A lélek él, a lélek halhatatlan, időn, enyészeten túltesz hatalma s ami egynek tulajdona volt valaha, válik évtizedek, évszázadok multával ezrek és milliók , drága kincsévé, őrző talizmánává. És hogyisne élne e lélek, mikor benne a magyar hűség, a magyar hazaszeretet, a magyar becsület szikrái lángoltak valaha s gyújtanak másokat lángra örökre. Hogy hűség, hazaszeretet, becsület a mi történelmünk folyamán annyiszor vezettek vérpadra, vagy számkivetésbe, ez az örök magyar tragédia nem kisebbíti az önzetlen, nagy példák hatóerejét s csak ragyogóbbá, csak drágábbá teszi a lelket, mely átszállt lelkünkbe. Háromnegyedszázadnál többnek kellett eltelnie, mig a legnemesebb magyar vértanúnak emléke létesülhetett, újabb martiromságon kellett e nemzetnek átmennie, hogy a 49-es martíromság valódi értékét felismerje. Mindegy: ha valóban felismerte, ha megérti ma már valóban: miért és kik, mi veszett el Batthány és vesztek az aradiak, akkor áldás lesz számára a kő-monumentum, áldást hint reá az örök mécses, akkor hatni, tanítani, inteni, gyújtani fog a lélek, a Batthányak megdicsőült, örökké élő lelke! Adórendszerünk hibái. Egyes vidékeken az adókirovások kérdésében újrafelvételi rendeltek el, ami előjele lehet annak, ami a pénzügyminiszter több nyilatkozatából kiolvasható, hogy t. i. elkövetkezik majd maguknak az adóztatási módoknak, az adók rendszerének újrafelvétele is. Mert úgy látszik, hogy a hivatalos körök sem látják helyénvalónak a mai rendszert, amely lehetett szükséges rossz, amelyet a kényszerhelyzet diktált, de mindenesetre rossz volt, amit reparálni kell. Javítani kell ezen a helyzeten annál is inkább, mert a mai adóztatás nemcsak az adófizetőkre hátrányos, de végeredményében nem elégítheti ki a kincstár érdekeit sem. Ha sorra vesszük a különböző adókat, úgy nagyon hamar rájövünk arra, hogy maguk az adók is eihibázottak, nem tarthatók fenn hosszabb ideig, mert ellentétben vannak azzal az adópolitikával, mely egy egészséges gazdasági életet élő államban egyedül lehetséges. Nagyjából tekintve, a mai adók kétfélék: közvetettek és közvetlenek. Az utóbbi adók az egyedül lehetségesek és igazságosak. Mert csak akkor lehet kivánni a polgártól az állam és más köztestület terheihez való hozzájárulást, magyarul, az adót, ha azt csak az illető jövedelme után rójják ki. Ha pedig valóban a jövedelmet vesszük adóalapul, akkor nincs létjogosultsága annak, hogy az élet legszükségesebb kellékeit, a mindennapi élelmet, ruhát stb. veszik adó alá. Már pedig a közvetett, úgynevezett fogyasztási adók, a közszükségleti cikkekre vetett forgalmi adók ilyeneknek tekintendők. A közvetlen adók közül is azonban csak az lehet érvényben, ami valóban a jövedelmet és még hozzá a tiszta jövedelmet sújtja. Ma azonban hogyan áll ez a kérdés ? Van vagyonadó, általános kereseti adó és jövedelemadó. Minden esztendőben visszatér a vagyonadó. Milyen cimen rójják ezt ki? Ha csupán vagyondézsma, akkor egyszer lehet csak azt kiróni. Ám ez megtörtént már a háború befejezése óta nagyon sokszor. De egyébként is minden vagyon, amikor valaki azt megszerzi, úgyis adó alá esik. Nevezetesen igen tekintélyes átruházási illetéket fizet a vevő az után. Hiszen , ha egy ingatlant vásárol valaki, akkor a vételárnak öt százalékát a kincstárnak, másfélszázalékát a városnak fizeti. Hát ennél több már igazán nem fér bele a vagyon megadóztatásába. Ugyanez áll az ingó vagyonra, ha gazdát cserél, ami mostanában elég gyakori. Ha tehát minden esetben kirójják a vagyonadót, ez már nem más — legjobb esetben is —, mint jövedelmi adó. Ugyané jövedelmi adó cimen fizetünk már adót. Az általános kereseti adó, a kereseti adó, a házadó, a földadó mind a jövedelmet sújtja, beleértve ebbe az esetleges felesbérlők által fizetett igen súlyos jövedelmi adót is. Ha még hozzászámítjuk ehhez a sokféle cafrangot, útadót, betegsegélyzőt, legújabban a rokkant- és egyházi adót, mindjárt érthetővé válik, miért is beszélnek az emberek olyan sokat arról, hogy a mai adóztatási rendszer alkalmas arra, hogy tönkre tegye az amúgy sem virágzó közgazdasági életet. De, ha még csak adót kellene fizetni. A kereskedők javarészének egész adóhivatalt kell berendezniök a különféle teljesítmények nyilvántartására. Az e célra szükséges könyveknek vezetése, rendbentartása elvonja az illetőket tulajdonképeni hivatásuk teljesítésétől, mert úgyszólván minden idejüket lefoglalja, még akkor is, ha az itt felsorolt adók tetejébe, azoknak mintegy megkoronázásaként könyvelőt is tartanak. Ez így nem maradhat. A kormánynak minél előbb és minél alaposabb revízió alá kell venni az egész adózási rendszert, s ha már adó nélkül nem élhetünk, legalább könnyíteni kell az állapotokon, úgy, hogy a sok adót is kényelmesebben fizethessük s nekünk adózóknak csak egy kötelességünk legyen: fizetni és nem adóhivatalt is vezetni, mely időrablással és a fizetések megnövekedésével jár. J^tjomtatvánjjait rendelje a főiskolai nyomdában A városok külföldi kölcsöne. A városok első, ú. n. Speyer-féle kölcsöne nem elégítette ki a városok hiteligényeit s egy második kölcsön felvétele esetére városaink 77 millió aranykorona erejéig jelentettek be igényt. Ezt az összeget a pénzügyminiszter soknak találta, állítólag azért, mert a külföldi tőke beözönlése újból inflációt teremt s veszélyezteti a korona stabilizációját. Ez okból a városok által igényelt összeget, a szeptember hó első napjaiban a városok polgármestereivel tartott megbeszélések alapján 45 millió aranykoronára szállította le. A redukált igényből a városok elsősorban azokat a fontos közmunkákat fejezhetik be, amelyeket az első külföldi kölcsönből megkezdtek, de be nem fejeztek. Felhasználhatják továbbá a második kölcsönt nékülözhetetlen közművek, mint villanytelep, vizmű és csatornahálózat, egészségügyi intézmények létesítésére. A városok a kölcsönt természetesen csak teljesítőképességük arányában vehetik igénybe. A miniszter az útépítésre igényelt összegeket is törölte a r. t. városoknál, mert megegyezett a kereskedelmi miniszterrel, hogy a városok az útépítés költségeit a vármegyei kölcsönből kapják. Bár a kölcsön előnyösebb lesz, mint az első, mert időközben a kölcsönkínálat és a bizalom is nagyobb, mégis azt halljuk, hogy a legtöbb város tartózkodik a kölcsöntől, mert a pénzügyminiszter a Nemzeti Bank útján külföldön akarja elhelyezni azt négyszázalékos kamatra, holott a városok hét és félszázalékot fizetnek utána. A külföldön elhelyezett kölcsönt a városok csak a végzett munka arányában vehetnék igénybe. A Speyer-bankházzal már hetek óta folytat a pénzügyminiszter tárgyalást, megállapodnia azonban még nem sikerült, mert Speyerék abban a tudatban, hogy nekik opciójuk van a további városi kölcsönre, nem nagyon sietnek elfogadható feltételeket adni. A pénzügyminiszter azonban most felszólította, hogy nyolc nap alatt tegyen kedvezőbb ajánlatot, mint a vármegyei kölcsön volt, mert különben mással köti meg a kölcsönre vonatkozó egyezséget. Itt jegyezzük meg, hogy Hamburg városa augusztus hó folyamán vett fel két millió fontot és 10 millió dollár kölcsönt Amerikából 93 V

2 százalék kibocsátási árfolyamon, 6% kamat mellett 25 évre, miből arra következtetünk, hogy a külföldi pénz az első városi kölcsön felvétele óta lényegesen olcsóbbodott s kár is volt az első Speyer-kölcsönt annyira erőltetni, mert már akkor előrelátható volt a pénzpiac olcsóbbodása. A minisztertanács szeptember 24-én tartartott ülésében tárgyalván a városok külföldi kölcsönügyét, azt a határozatot hozta, hogy a kormány felügyelete alá tartozó vármegyék, városok és községek a kormány előzetes beleegyezése nélkül semmiféle kölcsönügyi tárgyalásokat nem folytathatnak, ilyen ajánlatokat nem kérhetnek és el sem fogadhatnak, külföldi kölcsönt csak a pénzügyminiszternek és a Nemzeti Bank elnökének előzetes együttes hozzájárulása alapján köthetnek. Belföldi kölcsönt is csak a pénzügyminiszter bevonásával tárgyalhatnak le, még pedig kizárólag csak a belföldi valutáról szóló kölcsönök alapján. Okvetlen tekintse meg vasárnap délután SAUDEK MIKSA divatáruház kirakatait! Selyem- és kelme-ujdonságok! Kabát-modellek!