Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-05-09 / 19. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar Telefon 131. ezám. DR. KÖRÖS ENDRE. könyv- és papirkereskedésében. [^Gyu rátz Fe renc Sír a lelkünk, vérzik a szivünk, mikor e sorokat irjuk. Egy aggastyán távozott el körünkből, aki élete munkáját dicsőségesen bevégezte, s akit mégis munkája virágából, tettereje javából szakított ki a halál, akit patriarcha kora ellenére örökifjú szellem lelkesített áldásos, végeszakadatlan munkára. Nehéz, szinte lehetetlen magunkat abba a gondolatba beleélni, hogy Gyurátz Ferenc nincs többé! Hogy többé nem látjuk tiszteletreméltó puritán alakját, mely előtt a város apraja-nagyja alázatos hódolattal emelte meg kalapját, hogy többé nem halljuk hangját, mely szelid volt és lágy, ha az irgalom munkájára hivott fel bennünket, csengő volt és tüzes, ha a hazáért lelkesített és ihlettel teli és erős volt akkor, mikor Krisztusnak örök igéjét hirdette. Egyénisége úgy össze volt forrva ezzel a várossal, melynek falai között két teljes emberöltőn át dolgozott egyházáért, hazájáért, e városért és mindig és egyedül csak a közjóért, hogy üres és sivár lesz nékünk a létünk, úgy érezzük, hogy ez a város nem is a régi többé, amióta belőle Gyurátz Ferenc eltávozott. Erényei, jól tudjuk, a mi határainkon túl messzebbre világítanak. Hívőknek százezrei merítettek és fognak meríteni még hosszú évtizedek után is vigasztalást az ő imáiból. Prédikációinak tanításai a messze jövőben is örök igazságokként fognak hatni a szószékekről. Egyháza története meg fogja örökíteni az erélyes, az öntudatos, a mindig magasabb eszméktől vezetett bölcs vezér, apostoli lelkű püspök nevét. De mi mégis úgy érezzük, hogy sajátabban mienk, pápaiaké volt ő, mint bárki másé. Csak az, aki közvetlen közelből szemlélhette azt a módot, ahogyan ő életét leélte, ahogyan ő soha magával nem gondolva, kizárólag az emberiség Üdvének szentelte minden idejét, aki látta, hogy kora reggel ájtatoskodását bevégezve hogyan olvasott és írt egyik délelőttön át úgy, mint a másikon, mig délutánját házról-házra járva szegényeinek áldozta, vagy pedig a város ügyeinek szentelte, csak az, aki érezte a szivéből kiáradó delejes erőt, mely a közönyösöket is átjárni és megindítani volt képes, csak az tudja igazán, hogy ki volt Gyurátz Ferenc és hogy mit veszítettünk el benne. Az önkényuralom éveiben nevelkedett, végig szenvedte azt a nagy próbát, melyen akkor nemzete átment, s ennek tanulságai örökre megmaradtak lelkében, megnyilvánultak cselekedeteiben. Megtanulta akkor, hogy a magyarnak legdrágább kincse: szabadsága, s ezért nem volt a nemzeti függetlenség gondolatának senki sem lelkesebb hive, mint ő. Megtanulta akkor, hogy egységben van az erő, csak akkor érhet el a nemzet valamit, ha minden tagja egy közös érzésben összeforr. Ezért volt ő szabadelvű a szó legnemesebb értelmében, türelmes mindenkivel szemben. Egyet keresett és egyet nézett csupán minden embertársában, hogy igazán szereti-e hazáját. Aki ezt tette, az neki testvére volt, lett légyen bármilyen hiten, vagy bárminő rendből vagy rangból való. Szent öregünk volt ő, bölcs és igaz, nemes és gyöngéd. Ha történelmünk nagyjai között keresünk, akivel jellemét összehasonlítsuk, Kölcsey alakja tűnik szemünkbe. Mikor Kölcsey élete delén elköltözött az élők sorából, a nagy Wesselényi azt mondotta róla: „Ö nem volt közénk való". A Gyurátz Ferenc lelkének kristálytisztasága, intencióinak, cselekedeteinek eszményi volta mindenben Kölcseyre emlékeztetnek és mi mégis lehajtott fővel siratván őt, azt mondjuk most: Közénk való volt ő, köztünk kellett volna maradnia, hogy ebben a sivár, anyagias korban emelje lelkeinket magasabb régiók felé! Máskép végeztetett róla, máskép végeztetett rólunk. Megnyugszunk Isten akaratában, s mindazért a jóért, amit az Ő kegyelméből Gyurátz Ferenc útján kaptunk, gyermeki alázattal rebegünk köszönetet és mondunk áldást dicső emlékére. Élete. Gyurátz Ferenc 1841-ben született Alsóbükön Sopronmegyében, egyszerű szülőktől. Miután középiskolai tanulmányait a soproni líceumban elvégezte, ugyanott iratkozott be a theológiára. Tehetségével és szorgalmával már a tanulói pályán kitűnt. Tanulmányai folytatása végett külföldre utazott és több félévet töltött a hallei egyetemen. Hazakerülve, megszerezte az evangélikus lelkészi oklevelet és ezután előbb Kővágóeörsön segédlelkész, majd Beleden rendes lelkész, ahonnan 1872-ben a pápai evangélikus egyház lelkészévé választották meg. 44 évig volt a pápai gyülekezet lelkipásztora. A gyülekezet felvirágzása az ő nevéhez fűződik. A régi, egyszerű imaházat diszes, tornyos templommá építtette meg, új iskolát és paplakot emeltetett. Mindezt elérte nemcsak a gyülekezet tagjai áldozatkészségének felkeltésével, hanem azzal is, hogy az ájdozathozatalban maga járt elől jó példával. A j<5 cselekedetek gyakorlásában hűséges segítőtársa volt hitvese, szül. Matus Karolin, kivel 32 évet élt a legboldogabb házaséletben. Kiváló adminisztratív képességeivel és szónoki hirnevével magára vonta egyházkerülete figyelmét, amely előbb aljegyzővé, később egyetemes gyámintézetének elnökévé, majd az alkotmányozó a zsinat jegyzőjévé választotta meg. Karsay Sándor püspök halála után 1895-ben az egyházkerület gyülekezeteinek bizalma a püspöki székbe emelte. Ekkor a nagy győri gyülekezet óhajtotta őt lelkészének megnyerni, Gyurátz Ferenc azonban kijelentette, hogy megmarad régi gyülekezete lelkipásztorául. 21 éven át volt püspök. 1916-ban állásáról önként lemondott s ugyanekkor megvált lelkészi állásától is. Idejét ettől kezdve az irodalomnak és társadalmi munkának szentelte, de emellett állandóan végezte az istenitiszteleteket és a helybeli hivek lelkigondozását. Püspöki állásával szerzett érdemeiért a király a II. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. A városi képviselőtestületnek több mint félszázad óta legbuzgóbb tagja volt, mondhatni egyetlen közgyűlésről sem hiányzott s ezenkivült tevékeny részt vett a bizottságok munkájában is. Legfőbb gondjának tárgya a szegény-ügy volt. E testület körében örökké emlékezetes

1 marad a 48-as szabadságharc 40 éves évfordulója alkalmából mondott beszéde. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak is, melynek üléseire Veszprémbe csak ritkán ment el. A helybeli egyesületek közül a gyülekezete kebelében alakultakon kivül különösen kettővel foglalkozott sokat: elnöke volt a Vöröskeresztegylet helybeli fiókjának, melynek áldásos háborús tevékenységét ő irányította. Ugyancsak elnöke, utóbb diszelnöke volt a Jókai-körnek, hol több feledhetetlen előadást tartott. így még legutóbb, pár hét előtt a kör Vörösmarty-ünnepének megnyitóját is ő mondotta el, bámulatot keltve nagy irodalmi ismeretével és ifjúi hevületű ékesszólásával. Gyurátz Ferenc gazdag irodalmi működést is fejtett ki. Az egyházi és helyi lapokban megjelent cikkein kivül itt csak a következő, önállóan megjelent műveit soroljuk föl: A szabadkőmivességről, Luther Márton és Gusztáv Adolf élettörténete, a Hit oltára és a Lelki vezér imakönyvek, melyek közül különösen az utóbbi tett nagy közkedveltségre szert s ép a halála előtti napokban jelent meg immár a tizedik kiadásban. A háború folyamán adta ki A nő cimü könyvét, Hétköznapi imák c. kötete pár hónapja jelent meg, Agendáját pedig, melyet az egész ország evangélikus lelkészsége használ, az egyetemes egyház megbízásából két kötetre bővítve újból szerkesztette meg, s a halála előtt való napokban rendezte végleg sajtó alá. Halála. Gyurátz püspök fizikumának felfrissítése végett szellemi munkája végeztével naponként egy kis testi munkát is szokott végezni. A tavaszi szép idők beálltával legszívesebben lakása kertjében foglalatoskodott. Csütörtökön múlt egy hete is a fügebokrok tövéből távolítgatta el a vadhajtásokat, a nyeső ollóval lenyúlván a földbe, a gyökerekhez is. E munkája közben valahogy megszúrta a jobb kezét, amit ő észre sem vett. Szombaton délelőtt azután kezefeje megdagadt, görcsösen rángatózni kezdett úgy annyira, hogy az ebédnél már bai kezét volt kénytelen használni. Ebéd után lepihent, de a folyton fokozódó rosszullét nyugodni nem hagyta. Unokahuga látván a bajt, a család régi háziorvosáért, dr. Cseh-Szombathy Lászlóért küldött, aki azonnal konstatálta az