Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-05-09 / 19. szám

előrehaladott tetanusz-mérgezést s maga sietett a gyógyszertárba orvosságért. Dr. Friml Jenő kórházi operatőr-főorvossal tért vissza, kivel együtt ellenmérget oltottak be az ekkor már rendkívül rosszul levő püspök fájdalomtól vo­nagló törékeny testébe, egyben előkészítették a családot, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen. Csakugyan, vasárnap reggelre virradó hajnalon 5 óra 10 perckor megszűnt dobogni az agg patriarka szive, a legnemesebb sziv, amely csak valaha emberkebelben dobogott. Vasárnap délelőtt hiába hívogatta a pápai gyülekezet háború óta árván álló harangja Isten tiszteletére, Gyurátz püspök helye üresen maradt — örökre üresen^naradt — a templomban. Halálának hire hiob-hirként futotta be a várost. Hogy az ő kifejezésével éljünk, kuny­hókban, palotákban könnyek gyűltek a szemekbe, a megdöbbenés kifejezése ült az arcokra, a fájdalmas részvét hangjai tolultak az ajkakra. Mindenki szive igaz érzésével sajnálta városunk jóságos pátriárkájának tragikus halálát. Az evan­gélikus egyház presbitériuma istenitisztelet után gyűlésre ült össze, amelyben Kiss István fel­ügyelő bejelentette a szomorú esetet, Mester­házy László lelkész pedig felolvasta a boldogult püspök levelét, amelyet hozzá még 1922 junius 26-án intézett, a borítékon azzal a jelzéssel, hogy „Halálom után bontandó fel". Ebben a levélben megható szavakban intézkedik a püspök halála esetére, irván, hogy „temetésem legyen egyszerű, mint volt életem". „A megváltó Jézus fején töviskoszorúval halt meg; én, az ő igény­telen, gyarló szolgája sem kivánok virágkoszo­rút." Valósággal evangéliumi szavak. Megtették a temetésre az előkészületeket, Kapi Béla püspököt táviratban értesítették nagy elődje elhunytáról. Kapi püspök részvét-válaszában tudatta, hogy a boldogultat a kerület halottjá­nak tekintik, a gyászszertartást ő maga fogja vé­gezni. Vasárnap délután a presbitérium tagjai a holttestet átszállították a templomba s egyszerű fekete fakoporsóban ott ravatalozták fel az oltár előtt. A drága hamvakat befogadó templom a temetésig a város minden rendű és rangú pol­gárának valósággal búcsújáró helye volt. Kapi Béla püspök kedden este 6 órakor érkezett városunkba, s megérkezése után a temetés dol­gát intéző bizottsággal azonnal értekezletet tar­tott, helyeslőleg vévén tudomásul a temetés rendjére vonatkozólag elkészített programmot. Mivel már ekkor látni lehetett, hogy a végtisz­tességtételen óriási közönség lesz jelen, elhatá­rozták, hogy a templomból kiszorulók részére is tartanak az udvaron gyászistentiszteletet. Temetése. A temetés szerdán délelőtt 11 órakor folyt le. Már 10 óra tájban óriási tömegek zarándo­koltak az evangélikus templom felé, amelynek udvara, környéke csakhamar sürün benépese­dett. Fél 11-kor már szűknek bizonyult a tágas Széchenyi-utca. Fogatok robogtak fel-alá, hoz­ták nagyszámban a vasútról, a környékről ér­kező gyászoló közönséget. A kereskedők, üzlet­tulajdonosok spontán elhatározásból 11 órakor lezárták üzleteiket, hogy mélységes tiszteletük­nek a nagy halott iránt ily módon adjanak kifejezést. A középületeken és több magán­épületen gyászlobogókat lengetett az enyhe tavaszi szellő, a város összes ivlámpái kigyúltak. Szinte csodálatos módon kiderült az idő ábrá­zata, az előző napok sürü, fekete felhői helyén azúrkék ég ragyogott felettünk. Komoly csend az utcákon, az emberek óvakodnak attól, hogy a ke­gyelet érzéseit a legcsekélyebbel is megzavarják. Kapi Béla püspök s az egyházkerület egy­házi és világi vezérei, a legtávolabbi vidékek­ről is nagyszámban érkező kerületbeli papság a lelkészlakon gyülekeztek össze. Itt fogadta a püspök városunk polgármesterét, aki a város részvétét tolmácsolta, majd a róm. kath. egyház küldöttei járultak eléje, kiknek nevében Wimmer Károly lelkész, az irgalmasnővérek zárdájának igazgatója fejezte ki a római katholikusok együtt­érző részvétét. A püspök köszönő szavai után a püspök és kísérete bevonult a zsúfolásig megtelt templomba, hol már akkor a külön­böző díszes küldöttségek elhelyezkedtek. Ezek sorában a dunántúli református egyházkerület palástosan megjelent küldöttsége dr. Antal Géza püspök vezetésével vett részt a szomorú aktuson, Veszprémmegye törvényhatósági bizott­ságát szintén népes küldöttség képviselte. A gyászszertartás a kollégium kántusának éneké­vel vette kezdetét. Az ének végső akkordjainak elhangzása után Kapi püspök, Pálmai Lajos egyházkerületi főjegyző és Zongor Béla kör­mendi esperes társaságában az oltár elé lépett, honnét elmondotta klasszikus szépségű emlék­beszédét, mesteri vonásokban rajzolván meg a boldogult nemes alakját, s működését, amely kitörülhetetlen nyomokat hagy az egyházkerület történetében. „Ha az én ajkaim elnémulnának — mondá a többek közt az ékesszavu püspök — prédikálna helyettem e koporsó, mert aki benne pihen, annak élete a legszebb prédikáció volt." Végül megható imában kért áldást a drága hamvakra. A templomi gyászszertartás a sop­roni theol. énekkar finoman árnyalt gyász­énekével ért véget. A templomi gyászisteni­tisztelettel egyidőben az udvarban is volt gyász­ünnepély, melyen Takács Elek esperes búcsúz­tatta el hatalmas beszéddel Isten kiválasztott emberét, a prófétai lelkületü férfiút. Itt a tanító­képző énekkara és a hadviselt iparosok ének­kara működött közre gyászénekek zengésével. Azután felsorakozva megindult az óriási menet. Elől a református főgimnázium, a ref. nőnevelő-intézet és az áll. tanítóképző növen­dékei tanáraikkal, az ev. elemi iskolások tanítóik­kal, utánuk a koszorús kocsi, az öt énekkar — köztük a már felemlítetteken kivül az evangélikus férfi-énekkar —, amelyek egész úton felváltva gyászénekeket zengettek, azután a különböző küldöttségek haladtak, majd az evangélikus lel­készek mintegy 80-tagu impozás csapata követ­kezett egyházi ornátusban, a koporsó előtt pedig egy ifjú presbiter lépdelt a nagy püspök­nek fekete párnára helyezett kitüntetéseivel. A koporsó után haladott a boldogult püspök gyászbaborult rokonsága, köztük: Gyurátz László és Gyurátz Karolina férj. Csonka Ignácné —• testvérei; Gyurátz Ilona férj. Papp Gusz­távné, Gyurátz Karolina férj. Obál Béláné és Gyurátz Irma, aki az elhunyt háztartását évek óta vezette — unokahugai. A . koporsót a meg boldogult kívánságához képest presbiterek vit­ték vállukon. Az egész Jókai-utcát ellepte a gyászoló menet, amelyben körülbelül 5—6 ezer ember vett részt. A temetőben a sirnál elsőben Mesterházy László pápai lelkész, majd sorjában dr. Tenz­linger József polgármester a város, dr. Mester­házy Ernő egyházkerületi felügyelő az egyete­mes evangélikus egyház, Ziermann Lajos lelkész a gyámintézet, Stráner Vilmos dékán a theol. fakultás, dr. Kovács Sándor professzor a Luther­Társaság, Draskóczy Lajos professzor a meg­szállott eperjesi theoi. akadémia és a tiszai ev. egyházkerület, Hollós János lyceumi igazgató az egyházkerületi tanintézetek, Krug Lajos a népiskolai tanítók nejében mondottak megkapó búcsúbeszédeket. Pálmai Lajos egyházkerületi főjegyző imája után végül Kapi Béla püspök áldotta meg a hamvakat, azután leeresztették a sirba Gyurátz Ferenc koporsóját még 1906-ban elhunyt áldott lelkű hitvese mellé, kivel most együtt alusszák örök álmaikat. Áldás emlékére I Haláláról az evangélikus egyházkerület a következő gyászjelentést adta ki: „A Dunán­túli Evangélikus Egyházkerület minden gyüle­kezetével, tanintézeteivel és intézményeivel együtt mélységes fájdalommal, de Isten akaratán való megnyugvással jelenti, hogy Főtisztelendő és Méltóságos Gyurátz Ferenc úr, a Dunántúli Ev. Egyházkerület nyugalomba vonult püspöke, a Magyar Luther Irodalmi Társaság tiszteletbeli elnöke stb. egyházépítő, áldásos életének 84. évében, Istenért munkálkodó pihenése 9-ik esz­tendejében, május hó 3-ik napjának hajnalán visszaadta lelkét teremtő Urának. Temetése f. hó 6-án, szerdán d. e. 11 órakor lesz Pápán az evang. gyülekezet templomából. Egész életét a Krisztus szolgálatának szentelte. Soha nem élt önmagáért, hanem, hogy tanításával hirdesse, életével példázza az örökkévaló Mestert. Erős volt a célkitűzésben, bölcs a kormányzásban, fáradhatatlan a munkában, kiapadhatatlan a kö­nyörületben. Munkás életét isteni küldetéssé tette. Minden pillanata drága áldozattá lett egy­házunk oltárán. Egyházkerületünk hálával és hűséggel őrzi élete munkáit s erős elhatározás­sal tovább építi ránk hagyott örökségét. Az Úr Jézus megváltó halálában újjászületett lelkét koronázza meg az örökkévalóságban a holtakon és élőkön uralkodó Krisztus. Szombathely, 1925. május 3. ,Hála legyen-az Istennek, ki diadal­mat ad nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus ál­tal.' (I. Kor. 15, 57.") Gyászjelentést adtak még ki testvérei és a helybeli evangélikus gyülekezet. Ámbár a boldogult puritánlelkü férfiú — mint fentebb említettük — úgy kívánta, hogy virág és koszorú ne ékesítse koporsóját, mégis sokan, akik nem tudtak a végrendeletszerü kívánságról, koszorúk küldésével is lerótták vele szemben a kegyelet adóját. így koszorút küldöttek a következők: A vöröskereszt egylet pápai választmánya, Sohár Lajosné, Gyurátz László és Karolin, dr. Kluge Endre és családja, az Egyetemes Gyámintézet, özv. Ihász Lajosné, a|Matus-család, Jókay-Ihász Miklós, A dunántúli egyházkerület, a Papp-család, a kőszegi intézet tanári kara, nevelő-testülete és ifjúsága, a győri evangélikus egyházközség, a soproni evangélikus Lyceum tanári kara, Unokahugai: Gyurátz Ilonka, Linus és Irma. Koszorú-megváltás fejében Pápa város egy millió koronát, a Jókai-kör, a református nőnevelő-intézet és református leányegyiet pedig 200—200 ezer koronát küldöttek a lelkészi hivatalhoz. A hatalmas arányú temetés, amilyen még tán soha nem volt városunkban, imponáló rend­ben folyt le, ami az előrelátó, gondos rende­zésnek tulajdonítható. Mindössze a temetőben történt egy kis zavaró momentum. Két fiatal leány az óriási tömegben és a nagy melegben rosszul lett, elájult, de a kéznél levő orvosok gyorsan eszméletre térítették őket. Tűzbiztonságunk veszedelemben! — Nem lehet a tüzoltótornyot hasz­nálni, mert esetleg összedűl. — — Telefon- és küldönc-jelzés! — A helybeli tűzoltóparancsnok azt kérte tőlünk, hogy figyelmeztessük a közönséget, miszerint ezután valamelyik hozzá legközelebb levő telefon-állomásról a 2l-es szám kérésével magának kell a tüzoltó-őrtanyán bejelenteni a tüzet, éjszaka pedig, amikor nincs telefonszol­gálat, küldönc útján kell az őrtanyán tudatni a veszedelmet. Mikor a parancsnok látta ez új intézke­dés feletti csodálkozásunkat, sietett megmagya­rázni, hogy a rozoga faalkotmány, amelyet tűzoltó-őrtorony név alatt ismerünk, immár olyan rossz állapotba jutott, hogy annak eset­leges összedülésével járó veszedelmekért a pa­rancsnokság nem veheti magára a felelősséget, kénytelen volt tehát az őrtorony használatát eltiltani. Ebben a parancsnokságnak teljesen igaza van. De most előállott az a különös és szo­morú helyzet, hogy egyrészről a motorfecsken­dővel ellátott tűzoltótestület modern felkészült­séggel nézhet szembe a veszedelemmel, más­részről visszaesett a legprimitívebb állapotba, amely a legmodernebb felszerelést is illuzó­riussá teszi. Mert hisz a Város belső réazein valahogy csak segíthető a bajon a telefon-köz­léssel, ámbár a járatlan közönségből vajmi ke­vesen tudják azt, hogy tűzi veszedelem idején hol juthatnak legközelebb telefonhoz; de kép­zeljük el, mi történik akkor, ha valahol a kül­városokban, vagy a legszélsőbb perifériákon Üti fel fejét a veres kakas? Hogyan kap innét értesítést a tűzoltóság ? Küldönccel, mint ahogy éjjelre tanácsolja a parancsnokság? De hisz mire a küldönc — mondjuk egy fél óra múlva, vagy később •— az őrtanyára ér, már katasz­trofálissá fajulhat a veszedelem 1 Valóban — kö­zelegvén a forró nyár — kétségbe kell esnünk tűzbiztonságunk felett. De ez nem is maradhat ígyl A városi hatóságnak sürgősen kutatni kell alkalmasabb, megnyugtatóbb megoldás után, amelynek a végsője csak az lehet, hogy mielőbb megteszi a lépéseket új — szilárd anyagból való — tűztorony felépítése iránt. Itt soká gondolkodni, financiális töprengésekbe merülni nem szabad. Előttünk a példa! Ha csak egy nappal később érkezik a motorfecskendő, ma nincs felbecsül­hetetlen kincseket érő nagytemplomunk. A magunk részéről hamarjában azt aján­lanók, hogy valamelyik templomtorony, amelyet telefonnal kötnének -össze a tüzoltó-őrtanyával, használtassék ideiglenes megfigyelőhelyül addig, mig az új őrtorony megépül, aminek a nyár folyamán meg kell történnie. Mi újságírói kötelességünkből kifolyólag a veszedelemre felhívtuk a figyelmet. Tegye meg a hatóság is sürgősen a maga kötelességét. N. P. 8 nagy a pápí sok sz Koss S) te u C szoba ÍPápa, Elvállal mind utá ny 60! elekti villamc Pápa, I Ti Szer Yillamc « Áá I « n Í BÜ A kedvezőtlen idő miatt elmaradt keri

Next

/
Thumbnails
Contents