Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-11-14 / 46. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. .Egyes szám ára 2000 K. Telefon. 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kifogást tettek mult heti egyik szemlénk ellen, mely az üzleti drágaság komolyságáról tett pár szerény megjegyzést. Igaz, hogy a drágaság kérdése nem helyi jelenség és éppen jelenleg nagy tanácskozás folyik a borról és cukorról, melyek közül az utóbbi jogos drágaságunak találtatott, de azért nem árt, ha mintegy a nagyközönség érzése is kifejezésre jut, ha bizonyos kirivó ellentéteket a helyi sajtóban is leszögezünk. Aki kis cikkünket kifogásolta, az mindent az adóra és a vámra akart áthárítani. Hogy az adók súlyosak és talán nem is minden vonalon egyenletesen eloszlottak, azt mi is tudjuk, arról nem egyszer irtunk, orvoslását követeljük. De sem az adó, sem a vám nem okolhatja meg a mai árakat. Mikor hét-nyolc hónap előtt a búza ára kétszeres volt, minden áremelést ezzel okoltak meg. Valami enyhítő hatásának mégis csak kellene annak lennie, hogy a búza ára felére csökkent. Ennek nyomára azonban nemcsak a ruházati és egyéb közszükségleti cikkekben nem találunk, de — Horatius szerint: nehéz szatírát nem irni — ez még a búzából készült élelmiszerek, a kenyér meg a zsemlye árában sem jut kifejezésre. A zsemlye ma is vidáman 600 koronáért kináltatja magát, mintha buza-mamája ma is 600.000 K-ba kerülne. Ime, csak egy legkirívóbb példa a sok közül. Szeretnők, ha az a kiegyenlítődési folyamat, amely a társadalmi békességnek is előmozdítója lehetne, immár megkezdődnék. Ne akarjon senki túl magas nyereséget, hisz a pénz értéke ma már állandó, becsületes kis percent mellett is becsületesen meg lehetne élni. Pápa város lakossága a XVIII. század közepén. III. Ha csak azokat a neveket vesszük fontolóra, amelyeket magának a városnak (mai Belváros) 1738—1746. években írt protocollumaiból fölelevenítettem s amelyeknek száma egykettő híján a 200-at megüti, már akkor is át kell lépnünk a 633-as lélekszámot, mert hiszen — általános szokás szerint — minden egyes személyt a családban átlag ötödmagával lehet számítanunk. És a mintegy 200 név, amelyeket a protocollumokból összeszedegettem, még közel sem az összes családokat képviseli, mert hiszen a város protocollumaival nem volt ügye, dolga mindenkinek. Hol vannak pl. a fölsoroltakon kívül azok a nevek, amelyeknek egy-egy tulajdonosát a pápai fehérbarátok 1742-ben épült templomának kriptájában megtaláljuk ?

l Hol vannak a Brandstettner, Daróczy, Draskóczy, Eőrdögh, Feil, Gerencsér, Hajba, Hoffer, Hottosch, Káldi, Kálóczy, Krausz, Muska, Polinger, Scharnbeck, Serencei, Szerednyei, Simony, Szokoly, Szombathely, Stich, Tallián, Tanhoffer, Tulok, Tornyáczky, Zambó, Zsoldos családok, amelyeknek egy-egy tagja ott alussza örök álmát. Azoknak legnagyobb részét még is csak már életükben is mint Pápán lakosokat lehet föltételeznünk. S ez a névsor bizonyára még bővülne akkor, ha a ferencrendieknek kriptája megnyílnék előttünk. Vagy ha az Anna-kápolna körül már elpusztult temetőnek a XVIII. század közepéről porladó tetemeit életre kelthetnők! Bizonyára ott is találnánk olyanokat, kiknek nevével még nem találkoztunk. S még akkor mindig nincsenek számításban a ferencrendiek, a pálosok akkoriban itt tartózkodó tagjai, ha itt állomásozó katonaságról említést nem is teszünk. A zsidó lakosságról akkori csekély száma 1 Jankó László: A pápai fehérbarátok templomkriptája. Pápa és vidéke. 1920. évi 93., 99. és 105. sz. folytán még nem is szóltunk. Pedig csekély számával is a lakosság számát növelte. A protocollumokban a Hirschl és Polm nevekkel találkozunk, azonkívül a pápai zsidóknak 1748-ban Esterházy Ferenc gróftól nyert Schutzbrief-jében ugyancsak a Hirschl, továbbá a Jákob, Joachim, Moyzes, Marcus, Pulitz, Schneider, Weiller, Wolff nevek szerepelnek. Csakugyan a 633-as lélekszám még magának a városnak (mai Belváros) akkor szereplő 6 utcájára is kevés lenne, nemhogy a belső városra és a külső városokra (majorokra) együttesen elfogadhatnók. Még ha csupán a katholikusságot akarnók érteni, a 633-as lélekszám a városra és a majorokra együttesen akkor sem elfogadható, annál kevésbbé, mert akkor már a katholikusság volt Pápán túlnyomó. Kevés a 633-as lélekszám még akkor is, ha avval számolunk, hogy a lakosság számában 1728 után nem egészen két évtized is hozhatott nagyobb gyarapodást. Munkájának másik helyén maga Kiss István sorol föl adatokat, hogy a róm. kath. plébánián megkereszteltek száma 1720-ban 157, 1730-ban 137, 1740-ben pedig 176.

1 — Már csupán ebből a három adatból is elgondolhatjuk, hogy az összes lélekszámnak (már csak a katholikusoknál is) 633-nál mindenesetre többnek kellett lennie. És ne felejtsük ki a számításból azt sem, hogy abban az időben még a ferencrendiek is vezettek keresztelési anyakönyvet és épen Kiss István szerint 1722-ben megkereszteltek 24-et, már 1726-ban 100-nál többet, 1731-ben pedig 102-t.

2 Azaz összesítve: 1730 körül csak a katholikus megkereszteltek száma az évi 200-at meghaladta. Hogy tehát az Összes lakosság lélekszámát 633-ra tegyük, már ebből láthatólag is lehetetlenség. — Ugyancsak Kiss Istvánnál találjuk az adatot, hogy 1782-ben a belső- és külsővárosban a katholikusok és protestánsok lélekszáma együttesen 8049.

8 1 Kiss István: A pápai plébánia története. 207.1. s U. o. 207. 1. 3 U. o. 202. 1. Már ez a hivatkozás, melyet a Plébánia Levéltára nyomán említ, inkább hihető. Számításunkkal is egyezik, különösebben akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a katholikus megkereszteltek száma 1750-ben 305, 1780-ban 343. Azaz harminc esztendő folyamán a gyarapodás mértéke is eléggé reális. Viszont ebből is elgondolható, hogy 1728-tól 1782-ig, tehát 54 esztendő alatt a lélekszám 8049-re bizonyosan nem 633-ról emelkedett. Hogy 1782-ben Pápának — katholikusok és protestánsok együttessen — 8049 lakosa volt, ezzel az adattal már Gyurikovics György állítását is egyeztethetjük, mely szerint Pápának 1824-ben 13.000 lakosa volt,

1 s hasonlóképen elfogadhatjuk Fényes Elek megállapítását, amikor 1847-ben Pápa lakosságát 16.183-ra mondja.

2 (Talán nem szükségtelen megemlítenünk, hogy viszont az 1850-es években a lakosság számában nagyobb visszaesés mutatkozik.) Kétségtelen, hogy — a majorokkal együtt különösen — Pápa városának már 1728-ban több ezer lakosának kellett lennie. Kiss István, aki eredeti oklevelek felhasználásával és önálló forrás tanulmányok nyomán lelkes ügybuzgalommal megírta a pápai plébánia monográfiáját, és ezzel Pápa városának helytörténeti irodalmát értékes munkálattal gazdagította, még is akkor, amidőn Pápa város lakosságát (a külsővárosokkal együtt) 1728-ban 633-ra állítja, — tévedett. Kiss István ugyanis idézett munkájában a pápai Hitbizományi Levéltárnak Caps. 37. n. 3. jelzésű egykorú okmányát idézi.

3 Ez az okmány, mely a Conscriptio Dominiorum Papa et Devetser. 1128. megjelölést viseli, illetőleg ennek Dominy Papa része csakugyan fölsorol 633 lakost, illetőleg 633 nevet, (a Belsőváros ufcáiból 237-et, a Külsőváros utcáiból 396-ot,) azonban a nevezett hitbizományi levéltári okmányban csak azok vannak fölsorolva, akik censust fizettek. Már pedig censust nem fizetett mindenki, másrészrői pedig az a 633 felsorolt egyén csupán a családfők, akiket azután mindegyiket többedmagával, családtagjaikkal, háznépükkel együtt kell számítanunk. Ennek folytán és a felsorolt adatoknak alapján Pápa „Belsőváros" és a „Külsőváros" (majorok) együttes lakosságát már 1728-ban is hozzávetőlegesen mintegy 4000-re, a század közepén pedig már legalább 5000-re lehet számítanunk. S amikor ezt tesszük, tekintetbe vettük nem csupán a Conscriptio-ban fölsorolt censust-fizetőket és azoknak családtagjait, hanem épenűgy azokat is, akik censust nem fizettek, hozzátartozóikkal egyetemben. És tekintetbe vettük az évenként kereszteltek számának hullámzását, egyben azonban növekedését, épenúgy a XVIII. századnak Pápán felekezetek szerint való megoszlási arányát is. Mindez ugyan csak feltevés, de feltevésünket támogathatjuk avval is, hogy már 1728ban mutatkoznia kellett a települések hatásának. Hiszen az országba új lakosok behívásáról már az 1723. évi 103. tc. intézkedik, ami1 Gyurikovics György: „Pápa Mező-Városa' nevének eredetéről és Régiségeiről." — Tud. Gyűjt. 1824. VIII. k. 93. 1. 2 Fényes Elek: „Magyarország leirása." II. 78.1. 3 Kiss István: „A pápai plébánia története." 24. 1. N

ői, leányka, gyermekfelöltő, köpeny, kosztüm, öltöny és télikabát szövetek, békebeli választékban és minőségekben megérkeztek. Dús raktár elsőrendű lendamast-árukban és egyéb kelengyecikkekben P5T KRAUSZ ÉS KORÉIN divatáruházában. (9hűetlenül tekintse meg vasárnapi ffabát»hiállitá$ünf{at / niinmiiMWimuiiAimnuiiutiuiintnuiiinniiiiHiiiiii i iiimiiimiiinimmmimuimiuiini •miimnmiHimiiimiinmmimi]