Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-11-07 / 45. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMOATONSzerkesztöség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Széchenyi alakja azóta a kerek egy évszázad óta, hogy az Akadémia megalapításának nem gondolatával (hisz e gondolat már akkor V2 évszázad óta foglalkoztatta legjobbjainkat), de megvalósításával először lépett a nyilvánosság elé, szinte gigászi méreteket öltött. Főkép ebben a mi gyászos korunkban, amikor lerongyoltságunkban a földhöz vagyunk szinte tapadva, amikor nem tenni, de gondolni sem tudunk „merészet és nagyot", nőtt meg ez az alak, mely mindig nagy és örökre hatalmas marad, szinte emberfeletti méretűvé. Az igazi nagyságnak éppen ez a próbaköve. „Amint időben, térben távozik", mint Arany mondta éppen Széchenyiről, működésének értékét annál jobban megismerjük és annál inkább értékeljük. Ám a megbecsülés, az értékelés nem elég. A nagyokat követni is kell. A Széchenyi útján kell haladni azoknak a magyar mágnásoknak, akiknek nem akadémia, Lánchid, gőzhajó, Vaskapu és hasonlók, hanem csak az élvezetek, ezek között is főkép a külföldön elérhetők, vannak eszükben, őt kell követni a politikusoknak, hogy tudjanak olyan önzetlenek s egyedül csak a haza üdvét nézők lenni, mint Széchenyi volt s nyomában kell járni mindenkinek, a legkisebbnek is, ha a közért hozandó áldozatról lesz szó. Ha ilyenek leszünk, akkor nem félemletes, de felemelő lesz reánk az a gigászi aiak, akinek emlékét ma áldva emlegetjük. Újból és újból rá kell mutatnunk egy jelenségre, melynek csupán meglételét állapítjuk meg újból, meg újból, de okát adni nem tudjuk, akárhányszor is tér vissza újból meg újból. Ez a jelenség pedig az, hogy a drágaság — az üzleti drágaság — nem akar csökkenni annak ellenére, hogy a piaci drágaság napjai már régen letűntek. A buza az utolsó 3A esztendő alatt majd 100%-kal lecsúszott, a hús szintén e példát követi, a tej is javuló tendenciát mutat, s ime mégis szinte változatlan a szövet, a cipő, a ruha ára. Ezt azzal megokolni, hogy sok az adó és nagy a vám, nem lehet. Az adó tavaly óta nem szaporodott, a, vám emelkedése a megélhetés olcsóbbodásához képest lényegtelen. Egy azonban tényleg emelkedett valamivel. A tisztviselői fizetés az egy év előtti nyomorúságból egy kicsit (ó nem nagyon) kikeveredett. Ugy látszik, ennek a szerény többletnek a terhére akarják ma is fenntartani az üzleti árakat a régi szerénytelen magasságban. Pápa város lakossága a XVIII. század közepén. II. Pápa városában a XVIII. század közepén nemesi családok neveivel is tekintélyes számmal találkozunk. A Hosszu-utcában (mai Főutca és Győri-út a Flórián-szoborig) háza volt a Nemes Acsády familiának, amelyből a Veszprémmegyei Acsádon született a hires magyar érzelmű főpap, Acsády Ádám, veszprémi püspök, az utolsó egyházi kancellár. Nyugalomba vonulása után Pápán lakott s 1744-ben bekövetkezett halálával az ő építtette pápai pálostemplom (ma bencések temploma) kriptájába temetkezett.

1 A Kristóf-utcában (mai Kuruc-utca) háza volt Fogarasföldi Nádasdy Boldizsár grófnak s ugyancsak a Kristóf-utcában volt háza Nemzetes Komáromy Praedicatornak; a Szent László utcában Nemes Nemzetes Torkos Jakabnak, a vármegye Generális Perceptorának. Régi városi jegyzőkönyvek nem egy nemesi család nevét Őrizték meg számunkra. Nemes Ács Ferencz, Nemes Bakó Ádám, Nemzetes Barabás András, Nemes Baráthy János, Nemzetes Bálinth Mihály, Nemes Benkő János, Nemes Bika István, Nemzetes Bittó József, Nemes Bodó Gergely, Nemes Bóné Pál, Nemzetes Böröllei János, Nemes Nemzetes Borsos Márton, Nemes Búzás Pál, 1 Jankó László: A pápai fehérbarátok templomkriptája. — Pápa és Vidéke 1920. 93., 99., 105. sz. I Nemes és Vitézlő Puszta Sz. Mihályi Csuzy Gáspár, Nemes Darás Ferencz, Nemzetes Dienes Imre, Nemes Eperjesy György, Nemes Ferenczy György, Nemes Gyenes János, Nemzetes Hegyi István, Nemzetes Jászberényi Benedek, Nemzetes Kenessey István, Nemes Nemzetes Keresztes István, Nemes Korkoványi Ádám, Nemzetes Könyves Ádám, Nemes Légrády László, Nemes Nagy János, Nemzetes Nemes György, Nemes Szakonyi András, Nemzetes Szalóky Ferencz, Nemes Nemzetes Sáry István, Nemzetes Szecsődy Márton, Nemzetes és Vitézlő Sztankovánszky András, Nemzetes Vásárhelyi Zsigmond, Nemes és Vitézlő Vörös László nevei így szerepelnek az 1738—1746. esztendőkben, amikor Lehen Ferencz, majd Trattnyaki György nótárius uraimék sercegő pennája az egyes esetekben elszórtan bevezette a protocollumokba. Lehen Ferencz Uram jegyzőkönyvének fején a + jelét minden alkalommal odajegyzi, magát az év kezdetét pedig „In Nomine Domine!" felírással kezdi. De nincs még vége annak a nemesi névsornak, amellyel Pápán találkozunk, s amely neveket kalászok gyanánt egyenként szedegethetünk. Nemzetes Bertalanics Mátyás, Nemzetes Csernyák György, Nemes Nemzetes Gindl Ferencz, Nemes Gyurcsánszky György, Nemes Hochstein Jakab, Nemzetes Luthér Ferencz, Nemes Perrakovics Ferencz, Nemzetes Praicz Ferencz, Nemzetes Tancz János, Nemzetes Wachter Mátyás s a többiek — bár idegenhangzású neveikkel — mind-mind azt igazolják, hogy Pápa városának lakosságában nagy számmal nemesi családok is helyezkedtek el; s voltak birtokosok, vagy birtoktalanok, Werbőczynél lefektetett nemesi jogaikat itt is gyakorolták. S amikor idegen származásúakat, másrészről iparosokat is látunk közöttük, nagy vonásokban elibénk rajzolódik az a társadalmi kép, mely Pápa városában a város kiváltságait élvező „Purgereket" és az országos nemesi jogokat gyakorló nemeseket a XVIII. század derekán a nemzet, a haza javára egybefoglalta. Még a város körül elhelyezkedő „zsöllérek" is más lelkivilágot éltek; még megkímélve voltak a nemzetlelket öltő kísértésektől, hajlékuk födele mindig otthont, menedéket adott nekik az élet megpróbáltatásaiban, az anyafölddel való munkálkodásuk a magyar földhöz fűzte őket s lelküket betöltötte a hazai röghöz ragaszkodásnak még akár szenvedéseket is enyhítő meleg érzése. Találkozunk azután olyan nevekkel, amelyeknél tulajdonosaiknak sem közjogi helyzetére, sem foglalkozására nézve megjelölést nem találunk. Ányos Ferenc, Baják József, Bajházy Simon, Berky Péter, Biszovszky Mihály, Bogyoszlay Mihály, Burján György, Bellavics Ferenc, Csabay Mihály, Csácsinovics Miklós, Cserencsics György, Csiszár János, Csobak István, Csobánczy Mihály, Csötörtöky Mihály, Dankovics János, Dómján Ferenc, Dömöky István, Dörnyey János, Egerváry Ádám, Fosnerics Mihály, Fisár István, Frossya János, Gaál János, Galgóczy Márton, Gondán János, Gregorics Ádám, Gyurcsáni István, Győrffy Ádám, Háry György, Hegedűs Pál, Jubinicz József, Kappanyos István, Keserű György, Kémén Jakab, Kozma István, Körmendy Ádám, Kranicz János, Kulcsár Simon, Laaka János, Laurencsics Ádám, Lehőcz János, Lukacsa Ferenc, Maizli Mátyás, Mersenics Zsigmond, Miskey Antal, Paulicsek József, Paumon János, Pongrácz Gáspár, Posner Sebestyén, Pup János, Raffovics Mihály, Ribiánczky János, Rozemberky György, Rusek Ferenc, Saáros István, Szentes Gergely, Szentmihályi István, Szeredy János, Taligás Imre, Újhelyi Ádám, Vass Ádám, Vajkovecz János, Wittman György, Vörösváry Sámuel stb. nevei mind ebben a csoportban említhetők. Szinte szükségtelen megjegyeznem, hogy a Kis, Nagy, Tóth, Németh, Horváth, Szabó, Varga, Takács, Kovács stb., már családnevekkel még ezenfelül többször találkozunk. Mindezek után felmerülhetne a kérdés, vájjon mennyi lehetett a száma annak a lakosságnak, amely Pápa városában a XVIII. század közepe táján elhelyezkedést talált. Ez a kérdés a város történetében bizonyára nem lehet érdektelen, s bárha pontos statisztikai megállapítást nem végezhetünk, hogy legalább hozzávetőlegesen némi fogalmat alkothassunk a város XVIII. századi népességi viszonyairól, rajta gondolkoznunk érdemes. „A pápai plébánia története" cimű munka érdemes írója azt állítja, hogy Pápának 1728-ban a „Belsővárosban" és „Külsővárosban" (Alsóvárosi- és Felsővárosi majorok) együttvéve csak 633 lakosa volt

1. Ennek az állításnak magyarázatát is igyekszik adni, s okokat a török veKiss István: „A pápai plébánia története." 24.1. N ői, leányka, gyermekfelöltő, köpeny, kosztüm, öltöny és télikabát szövetek, békebeli választékban és minőségekben megérkeztek. Dús raktár elsőrendű lendamasf-árukban és egyéb kelengyecikkekben IÖT KRAUSZ ÉS KORÉIN divatáruházában. Okvetlenül tekintse meg vasárnapi ({abát»ki állításunkat / (uuiutiuiiuiuiuuMWiUBiHiimiiiiiHiiiKHiiniiiniiiiiiiinii •lummiiummnmimujuHiiumui iiiMniimnniniitnimumiiimnim