Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-10-31 / 44. szám

PAPAI RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Városi közgyűlés. A városi építkezések odaítélése. Fa Mihály kapta meg az összes építkezéseket A város képviselőtestülete folyó hó 29-én, csütörtökön délután 3 órakor közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya a városi építkezések odaítélése volt. A közgyűlés iránt nagy volt az érdeklődés, legalább 50 városatya megjelent. Napirend előtt az elnöklő dr. Tenzlinger József polgármester felhívta a figyelmet a nov. l-jén tartandó hősök emlékünnepére és a nov. 7-iki Erdélyi-estre. Bejelentette továbbá, hogy dr. Miklós Géza v. aljegyző ellen állásától való felfüggesztése mellett fegyelmi eljárást rendelt el és annak lefolytatására a vármegyétől kért kiküldöttet. Jelentette továbbá, hogy a beteg dr. Kluge Endre helyett az adókivető bizottság tagjául a tanács Mesterházy Lászlót kérte fel. Végül jelentette azt is, hogy a külföldi kölcsön immár teljes egészében a városnak kifizettetett. Következett a napirend a kiirt építkezésekre 8 drb 3 szobás bérház építésére és az ovodaépület emeletre vételére beadott ajánlatok ismertetése. Ez ügyet dr. Uzonyi Kálmán tanácsos referálta. Összesen 25 pályázó jelentkezett és pedig nemcsak Pápáról, de Győrből, Szombathelyről és Budapestről is. A városi tanács az összes építkezések kivitelére Fa Mihály helybeli építési vállalkozót hozta javaslatba, aki az ajánlattevők közül sorrendben ugyan 24., de akinek megbízhatósága minden kétségen felül áll és többszörösen ki van próbálva. Az építkezési külön bizottság és az állandó választmány ezzel szemben azt javasolták, hogy a bérházak közül 7-nek építése bizassék Fa Mihályra, 1 pedig Czifra József szintén helybeli ismert építési vállalkozóra, az ovoda emeletre vételére pedig a legolcsóbb ajánlattevő Győri Ingatlanforgalmi R.-t. kapjon megbízatást. Ez ügyben hosszabb vita indult meg, melyben részt vettek Keresztes Gyula, Hajnóczky Béla, Sarudy György, dr. Kőrös Endre, dr. Adorján Gyula, Böhm Samu, Szűcs Dezső, Grátzer János. A bizalom mondhatjuk egyértelmüleg Fa Mihály felé fordult, csak arról volt nézeteltérés, vájjon nem lehetne-e az olcsóbb ajánlattevő árán kiadni neki a megbízatást. Mivel a közszállítási szabályzat ezt nem engedi meg, de a szerződés megkötésekor mégis alkalma nyilik a tanácsnak és erre utasítás is adatott, hogy bizonyos tételeknél árleszállítást eszközöljön, a képviselőtestület egy-két szavazat kivételével szinte egyhangúlag kimondta, hogy a Vörösmarty-utcán az irgalmas-kórháztól vásárlandó telken építendő 8 drb. villaszerű bérház építését, egyenként 220,372.000 K költséggel Fa Mihályra bizza, azzal azonban, hogy egy ház építését Czifra Józsefnek köteles átadni, az új ipariskola megépítésére pedig a tanács, illetve a külön építési bizottságnak a szerződésnél érvényesülő mérséklésének feltételével 392,345.000 K költséggel ugyancsak Fa Mihálynak ad megbízatást. Miután egyhangúlag névszerinti szavazással kimondták a sürgősséget, illetve, hogy a határozat csak birtokon kivül fellebbezhető meg, a közgyűlés délután 3/*5-kor véget ért. Egy gabonaraktárnak alkalmas helyiség kerestetik. Ajánlatokat a havi bérösszeg megjelölésével SZLÁVIK VIKTOR Győr, cimre kérek. Egyházmegyei felügyelői beiktatás. A veszprémi evangélikus egyházmegye folyó hó 28-án, szerdán, városunkban iktatta be hivatalába újonnan választott egyházmegyei felügyelőjét, Mihály Sándor kir. gazdasági felügyelőt, kit az egyházközségek, mondhatni, egyhangú bizalma emelt diszes egyházi tisztségébe. A beiktató ünnepély az ev. templomban lefolyt istenitisztelettel kezdődött, melyet Mohácsy Lajos ehm. főjegyző végzett. Maga a beiktatás az evangélikusok szép nagy tanácstermében folyt le az egyházmegyei kiküldöttek és előkelő közönség nagyszámú részvételével. Ez utóbbiak soraiból kiemeljük dr. Magyar Károly főispánt, ki egyenest a beiktató ünnepségre érkezett meg körünkbe. A beiktató közgyűlésen Takács Elek esperes és Fadgyas Gyula, mint legidősebb egyházközségi felügyelő elnököltek. A választásról szóló jegyzőkönyv felolvasása után küldöttség hivta meg a közgyűlésbe az új felügyelőt, kit lelkes éljenzéssel fogadtak. Miután a hivatali esküt letette, Takács esperes ismert ékesszólásával üdvözölte őt, kifejezésre juttatva a reményeket, melyeket működéséhez fűznek s amelyeket eddigi egyházi tevékenysége tesz jogosultakká. Mihály Sándor meghatottan köszönte meg az esperes üdvözlő szavait s ezután formában és tartalomban egyaránt kiváló szép beszédben feltárta egyházi felügyelői programmját. Beszédét elejétől végig mélységes hazafias szellem hatotta át. Különösen megkapó volt az a rész, melyben a vallásukhoz hiven ragaszkodóknak a vörös uralom alatt átélt lelki szenvedéseit ecsetelte. Nagy nyomatékkal szólott a felekezetek harmonikus együttműködésének szükségességéről.* Majd az egyházi élet fontosabb kérdéseiről szólott alapos hozzáértéssel és nagy lelkesedéssel. Beszédét, mely osztatlan nagy hatást tett, zajos tetszésnyilvánítások követték. Ezután tisztelgő küldöttségek járultak az új felügyelő elé. A lelkészi kart Mohácsy főjegyző, a felügyelői kart Kiss István, pápai egyházközségi felügyelő, a tanítói kart Szutter Dániel pápai igazgató vezette. A pápai református egyházmegye s a helybeli egyház nevében Kis József esperes, a pápai izr. hitközség részéről Breuer Lázár elnök, a vármegye nevében dr. Porubszky Elemér, a főiskola nevében dr. Vass Vince, a Szentbenedekrend nevében dr. Niszler Teodóz, Pápa város nevében dr. Csehszombathy László, az ipartestület nevében Hajnóczky Béla, a pápai ev. Egyház nevében Mesterházy László, a bakonyszentlászlói egyház nevében Mogyoróssy Gyula üdvözölték. Az összes küldöttségeknek Mihály Sándor felügyelő gondolatokban gazdag és találó válaszokat adott. Délben a Hungáriában 100 terítékes bankett volt a beiktatott felügyelő tiszteletére. Az első szép felköszöntőt az ünnepelt mondta a kormányzóra, Takács Elek esperes Magyar Károly főispánt, a főispán pedig Mihály Sándort éltette lelkes szavakban. Felköszöntőket mondottak még dr. Tenzlinger József, Jókay-Ihász Miklós s a társaság kellemes hangulatban délután 4 óráig maradt együtt. Az „Anker" Ait. Bizf. R.-T. közli, hogy Pápán, Közép-utca 9. szám alatt főügynökséget létesített. A főíigynökség vezetői: SÁGI SOMA főügynök GRÜN ERNŐ titkár. A főügynökség elfogad élet-, baleset-, szavatosság-, tűz- és jégkárbiztosítást, melyeket mindenkor a legelőnyösebb feltételek mellett foganatosítunk. Tisztelettel: Az „Anker" Ált. Bizf. R.-T. pápai főügynöksége. Pápa város lakossága a XVIII. század közepén. Pápa kiváltságos városban (Oppidum privilegiatum Papa) a XVIII. század folyamán a városi nem nemes lakosok közönségesen csak mint „Purgerek" említtetnek, az Alsóvárosi- és Felsővárosi majorok lakói pedig mint „zsöllérek" szerepelnek. Laktak azonban Pápán — természetesen — nemes emberek is, akik Pápán is, mint különben bárhol az országban, nemesi kiváltságaikkal éltek. Pápa kiváltságos városnak polgárai (Purgerek) a hasonnemü kiváltságos, bár nem municipális jogú, városoknak szabadságait élvezték, s ahol megfordultak, a királyoktól nyert kiváltságaik értelmében vám- és harmincadadót pl. nem fizettek. Itthon ugyan, mint a város polgárai, contributiokra és a szokott terhekre, datiok-, praestatiok-, forspontozásokra voltak kötelezve, de ordioarius városi főbírót (Judex primarius) és rendesen tíztagú tanácsot választottak, utcák szerint 2—2 esküdtet állítottak, esetleg „igasságh szerető convocatus személlyeket" is bevontak, s úgy hozták akárhányszor határozataikat. A városon kivül eső majoroknak külön bírójuk volt, lakosaik, az u. n. „zsöllérek" egyebekben a pápai domínium urának, a XVIII. század közepén Esterházy Ferenc grófnak voltak alárendelve. A pápai grófnak különben magához a városhoz is volt bizonyos, bár másnemű kapcsolata. A nemes gróf tiszttartójának, mint a gróf plenipotentiariusának és commissionatus emberének „scripto expediált", s a város tanácsához „dirigált commissiojával" többször találkozunk, s a városi szék minden egyes alkalommal hiven eljár a gróf úr és annak hivatalos megbízottja megkereséseinél, annak kívánsága értelmében. Hogy a XVI. és XVII. századnak viharai után, melyeknek folyamán a lakosság kétségtelenül megfogyatkozott, Pápa városát is érték a települések, eltagadhatatlanul bizonyítékát találjuk azokban az idegen hangzású nevekben, amelyekkel egyes XVIII. századi protocollumokban találkozunk. Maga a „Purger" elnevezés a legjobban igazolhatja az eredetileg német elemnek városi elhelyezkedését. A német eredetű családok, melyek magyarokká lettek, leginkább az iparosságot képviselik. Az előforduló német családnevek között az Albrecht, Führenhaber, Groszer, Gsvandtner, Fritz, Huber, Krenn, Kosner, Kiener, Küll, Kuncz, Malczpocher, Pehm, Pauer, Pajerl, Plümrich, Purchart, Rhenhoffer, Szapel, Szimejszter, Szaller, Seffer, Smajszer, Solderer, Steffel, Villmandt stb. nevekkel többször találkozunk. De a legtöbbször már népies elírásban találjuk. Viselőik iparosok: csizmadiák, üvegesek, szitások, mészárosok, kovácsok, pintérek, vargák, nyereggyártók, könyvkötők, szűcsök, szappanfőzők, német-posztócsinálók stb. Persze a „Purger" elnevezést, mely a német városi polgárt jelentette, később a magyar (iparos) városi polgárra épenúgy alkalmazták mint a német származásúra. Szabó Pálról pl. azt mondja az egyik följegyzés, hogy Szabó Pál „jámbor Purger ember." A magyar származású iparos városi polgárok neveivel is mindenfelé találkozunk. Tanúsítják ezt az Ábrahám Szőcs György, Becsey Csizmadia Ádám, Csákányi Szabó János, Devecseri Csizmadia Lőrinc, Ferenczy Varga István, Horváth Süveges György, Kálna Szabó György, Keményes Ötvös Mátyás, Kósa Varga János, N ői, leányka, gyermekfelöltő, köpeny, kosztüm, öltöny és télikabát szövetek, békebeli választékban és minőségekben megérkeztek. Dús raktár elsőrendű lendamast-árukban és egyéb kelengyecikkekben fi^T KRAUSZ ÉS KÖREIN divatáruházában.