Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-10-31 / 44. szám

Kozma Szabó István, Lőrincz Lakatos János, Muraközy Takács Ferenc, Ősz Asztalos Mihály, Pap Szűcs Benedek, Rósa Csizmadia Imre, Uj Szűcs Ferenc, Vincze Szabó Tamás és más magyar hangzású nevek, amelyek a régi szokás szerint a mesterség megjelölésével együtt fordúlnak elő. Hasonló összetételekben más, idegen hangzású, iparos-nevekkel is találkozunk. Androvics Gombkötő Mátyás, Bacsák Szőcs István, Bibált Pintér György, Borkovics Lakatos Pál, Csukovics Varga János, Fabó Szűcs János, Gregorics Gombkötő Ádám, Kámpis Szűcs András, Koleszar Szabó Balázs, Krabacsics Varga Gergely, Lehoczky Lakatos Ferenc, Monoczky Szűcs János, Macsovics Szűcs László, Neznánczky Szűcs János, Rohovics Borbély János, Rusoczky Csapó András, Vidoczky Kőműves József stb. neveik mind ide tartoznak. Amikor azonban -- előfordul — a Csapó Szabó János nevet olvassuk, a „Csapó" itt már nem a vezetéknevet jelenti, hanem a csapó-szabó mesterséget. Utána is jegyzi a Nótárius : „Cuius Loco Kiss János." Mert Kiss János Uram volt bizony, akinek a csapó-szabóság volt a mestersége. Bizonyos tekintetben hasonló hozzá a Klárik Német Szabó Ferenc neve, amelyben a vezetéknévvel egyetemben a német-szabó iparág van feltüntetve. A város lakosai között nemes embereket is találunk iparosokat, nevüknél azonban mindig ott találjuk a köztudomású Nemes vagy Nemzetes megjelölést. Nemzetes Horváth Bábsütő György, Nemes Krajoser Szabó József, Nemes Magyarosy Kovács Mihály, Nemzetes Németh Szíjártó Ferenc, Nemes Stasics Szabó Péter, Nemes Szalay Borbély János, Nemes Szily Szabó János, Nemes Szila Szabó András nevek mind példát szolgáltatnak. Magyarországon, ahol a történeti múltnak egykori rendi Magyarországát céltudatosan annyian gáncsolják, az ipari foglalkozás a nemesség körében nem volt számkivetett. Némely országokban, pl. Franciaországban, vagy Mária Teréziáig Lombardiában az ipari foglalkozást nem tartották a nemességgel összeférhetőnek. Az olyan nemest, aki pl. iparüzletre kényszerült, rangjától és vele járó címerétől megfosztották.* — Magyarországon nem így volt. A fejlett ipari törekvéseket nálunk még meg is tisztelték. Céheink a közéletben nemesi cimeztetésben részesültek. Magyarországon a nemesség légköre általában mindig demokratikusabb volt, mint másutt, amellett azt is tudjuk, hogy a nem nemesek köréből mindig történtek új nemesítések, minek folytán a Szent Korona köre folyton bővült, s a magyar államiság biztosítéka, a nemzetgerinc, a nemzetfenntartó történelmi osztály erősbödött. Magyarországon aránylag már majdnem tízszer annyi volt a nemes, mint Franciaországban s csakis ez a nemzeti szellem, a magyar Szent Koronának ez a légköre magyarázhatja meg azt a fölemelő jelenséget, hogy az* 1848-as esztendő magyar nemessége önakaratából, s önnön kezdeményezésével törölte el a magyar hazában az addig uralkodó rendiség utolsó korlátjait. (Folyt, köv.) Jankó László. 158. 1. PFEIFER JÓZSEF műszerész Pápa, Kossuth-u. 22. A világhírű PFAFF varrógépek egyedüli helybeli árusítója. Állandó raktár Central Bobin hímző, sülyeszthető szabó, cipész és balkaru varrógépekből. Herékpárok, gramofonok, football, rádió és alkatrészei, öngyújtók, zsebkések, hajvágók, viihmossági cikkek, izzólámpák, csillárok, stb. legolcsóbban kaphatók. • Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Yá 1 a s z a „Miért nincs nálunk építkezés?" című cikkre. Egy házhely-tulajdonos aláírással ellátott „Miért nincs nálunk építkezés?" cimü cikkre, melyet b. lapjuk október 24-iki számában közöltek, engedje meg tek. Szerkesztő úr, hogy a reánk vonatkozó részre alábbiakban válaszoljunk. Ha a tégla békebeli árát vesszük, amely Pápára beszállítva minimum 40 a. K volt, úgy mi akár aranykoronában, akár buzavalutában, vagy akármilyen más alapon számolunk, a békeárat nem érjük el, dacára annak, hogy minden szükséges anyagunk ára (szén, olaj, géppótlás stb.) magasan az aranyparitás felett van. A tégla árát ab gyártelep 500 K-ban, de ugyanakkor a város építkezéseinek előmozdítására Pápán helyszínre szállítva 550 K-ban állapítottuk meg, melyből vállalkozóknak még 5% engedményt adunk. A fuvarozásnak ilyen abszolút csekély értékelésénél hozott nagy áldozatot akkor világítjuk meg legjobban, ha megjegyezzük, hogy pl. egy pápai nagyfuvarozó ma Borsosgyőrről a Tókertbe való szállítást ezer tégla után 250.000 K-ért hajlandó vállalni. Meg kell még jegyeznünk itt, hogy a város minden ezer tégla után saját fuvarnál 22.000 K-t, fuvarossal való dolgozás esetén pedig, aki úgyis kevesebbet rak kocsijára, 33.000 K-t kap kövezetvám cimen. Mindezek után még csak azt említjük meg, hogy a szombathelyi informátor ugyan 450.000 K-ért kapja a tégla ezrét, de ab gyártelep. Tekintve, hogy a téglát mi kis differenciával a helyszinre szállítjuk, a fuvar helyes értékelésénél kitűnik, hogy mi jóval olcsóbbak vagyunk, mint nevezetesen a szombathelyi vagy más vidéki gyárak. A mostani nagyobb városi építkezésnél, hogy a helybeli vállalkozók helyzetét elősegítsük, 500.000 K-t állapítottunk meg ezer tégláért ab építési hely. Mészre vonatkozólag megemlítjük, hogy Billitz Ferenc Fiai Rt. 54.000 K országos alapáron adja a meszet ab mészégető, tehát úgy Szombathely, mint Pápa építtető közönségének cca 66.000 K-ért megszerezhető. Valószínűleg, hogy a többi építési anyagoknál is hasonló a helyzet és a jól értesültség ott is hagy maga után kívánni valókat. Le kell tehát szögeznünk azon tényt, hogy nem az építési anyagok drágasága hátráltatja az építkezést, hanem az általános súlyos gazdasági helyzet. Pápa és vidék

i téglagyárak. Szerkesztő Úr szives engedelméből fentiekre észrevételeimet már most megteszem. Első sorban is sietek megállapítani, hogy a nyilatkozat cikkemnek azt az állítását, hogy Pápán az építési anyagok drágábbak, mint más egyéb helyeken, nem döntötte meg, sőt igazolta; noha elismerem, hogy a téglaanyagok áránál a drágaság kevésbbé szembeötlő, mint pl. az építési faanyagok áránál, amit bizonyít az is, hogy több helybeli építési vállalkozó a városi építkezésekre beadott pályázatnál más városok fakereskedői árajánlata alapján kalkulált. Ennyit az építési anyagok árára vonatkozólag 1 Cikkemnek arra a megjegyzésére azonban, hogy Pápán az építési anyag gyárosok, illetőleg kereskedők között csendes kartell áll fenn, a nyilatkozók elfelejtettek válaszolni. Kénytelen vagyok tehát én nyilvánosság elé hozni a témát. Hát igenis kartell áll fenn, még pedig nem is csendes, hanem szigorúan végrehajtott nyilt kartell, ami felett az érdekelt gyárosok olyan éberen őrködnek, hogy közös könyvelést is tartanak fenn. Ez a kartell nemcsak az árakat szabja meg, hanem még a vevőközönséget is körzetekbe osztotta be, úgy hogy én pl. nem vásárolhatok téglát attól a gyárostól, akitől én akarok, hanem csak attól, amelynek vevőkörzetébe tartozom. Felvetem a kérdést, hogy hova vezetne az, ha az egy szakmához tartozó iparosok és kereskedők hasonló kartellekbe tömörülnének ? Az iparnak, a kereskedelemnek éltető lelke, a közönségnek pedig egyenesen életérdeke a szabad verseny. Erre béklyót rakni, az egészséges verseny kifejlődését megakasztani, lehetetlenné tenni, bocsánat a megállapításért: a közönség érdekeit semmibe vevő, önző eljárás. Sajnos, hogy — ezt általánosságban mondom — nálunk nincs törvény a kartellek ellen, hej pedig de sokszor megnehezítik az emberek életét. Már múlt cikkemben érintettem, hogy az építési anyagokat illetőleg nálunk fennálló kartell ellensúlyozására a városnak tennie kellene valamit. Most elmondom azt is, hogy én ezt mikép képzelem el. Pápa városa közfürdő létesítésére a külföldi kölcsönből előirányzott két és fél milliárdot. Mivel azonban egy élelmes magánegyén vállalkozott arra, hogy a már évek óta szünetelő helybeli gőz- és kádfürdőt megfelelőleg átalakítva üzembe helyezi, feleslegessé válik az, hogy a város is létesítsen gőzfürdőt, mert hiszen két ilynemű intézményre városunkban szükség nincs. Az így felszabaduló két és fél milliárdot fordíthatná a város az építkezések előmozdítására oly módon, hogy szerezzen be rajta első kézből, lehető legjutányosabb áron építési anyagokat és azokat a felmerülő rezsiköltségek és a befektetett tőke kamatainak hozzá számításával bocsássa minden haszon nélkül az építtetni akaró közönség rendelkezésére * Két fontos célt érne el ezzel: impulzust adna az építkezési kedvnek és ellensúlyozná a kartell egyeduralmát. Azt hiszem, mindkét cél megérdemelné, hogy a felvetett eszmével komolyan foglalkozzanak az illetékes körök. Remélem, foglalkoznak is. A Pápa és vidéki téglagyárosok nyilatkozatára imé ez a tiszteletteljes válaszom. Egy házhely-tulajdonos. * Nem hisszük azonban, hogy a külföldi kölcsön ily célra felhasználható volna. Szerk. Ahol a nap kétszer kel fel. Történet a Bethlen-kollégium múltjából. Akik olvasták Jókainak „Egy az Isten" c. bájos regényét, azok előtt nem egészen ismeretlen az a ritka természeti csoda, amelyben az erdélyi Torockó község magyar lakosságának mindennap van része. Itt ugyanis a községtől keletre húzódó hegység Székelykőnek nevezett hegycsúcs tömege úgy helyezkedik el a szemhatáron, hogy a felkelő Nap csakhamar a Székelykő mögött tűnik el s csak úgy dél felé tűnik elő ismét, azaz kétszer kel fel a torockóiaknak. Ez a vadregényes hegyvidék tele van barlangokkal, amelyek a magyarság zord múltjában gyakran szolgáltak a lakosság menedékhelyéül. Az 1704-ik évben azonban több mint egy féléven át egy hajlékától megfosztott iskola tanárainak és tanítványainak adtak menedéket. Az történt ugyanis, hogy az 1704. év virágvasárnapján (márc. 14-én) az osztrák zsoldos hadsereg rajtaütött a védtelen Nagyenyed városra, azt kirabolta, felgyújtotta s el nem menekült lakosságát legyilkolta. A város hires Bethlen-kollégiuma sem kerülte el sorsát. Ezt is földig rombolták a hős osztrák csapatok. A tanárok és tanítványok békés munkájukat félbehagyva, a rajtaütés elől a közeli erdőségekbe menekültek . .. A Bethlen-kollégiumnak pápai származású, nagyhírű tudós tanára: Páriz Ferenc az erdőkbe menekült tanulókat összegyűjtötte, de miután a város teljes elpusztulása miatt a közvetlen veszedelem elmulta után se mehettek vissza a városba, különben is az osztrák zsoldos csapatoktól nyugalomra amúgyse számíthattak volna; tanítványait a hegyek szakadékaiban és rejtett utakon az elhagyatott és védelmet nyújtó havasi tájak felé vezette. A menekülő diákcsapat kiéhezetten, lerongyolódva érkezett meg Torockó vidékére. Azonban itt sem mert leszállani a völgyekbe, hanem a Székelykő barlangjaiban helyezkedett el a környékbeli néhány magyar község lakosságának erkölcsi és anyagi titkos támogatásával. A gondos pápai Páriz Ferenc tanár azonban a megmenekült diákcsapatot nem tartotta tétlenségben, hanem a vele tartó tanártársai segítségével tanítani kezdette. Osztálytermekül a « rf