Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-09-06 / 36. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6, Előfizetési ár: Egy hónapra SOOO korona. Egyes szám ára 2000 korona. Laptuiajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek ajriadőhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELEN A pápai kiállítás. Csütörtökön nyitottól*: meg. — Keddig- iesz nyitva. A reklám hangos dobja nélkül, e téren szinte túlzott szerénységgel, folytak le a pápai Falukiállítás összes előkészületei. A rendezőség talán maga sem sejtette, minő sikerre fog ve­zetni lankadatlan fáradozása, azért nem merte előre mások módszere szerint csábító képet adni arról, amit nyújtani szándékozott. Áz ered­mény valóban nagyobb és szebb, mint: amire számítani lehetett. Pápa hű maradt régi nevé­hez, melyet iskolái szereztek meg számára. Dunántúl Athénjéhez méltó a kiállítás. Faiukiállításnak nevezik. A serény ipar­kodással dolgozó, igazán érdemes Faluszövet­ség égisze alatt született meg. Egyébként azon­ban kisebb mértékben adja a falu kulturáját, mint inkább a falunak ad kultúrát. És ez való­jában természetes is, évszázadokon át mindig így volt. Valamint a folyókat nem lehet vissza­felé terelni, úgy e téren is örökké a régi rend marad meg. Van persze a falunak külön kul­túrája is, példát erre is mutat a kiállítás. En­nek a kultúrának fejlesztése és fenntartása már csak eredetiségünk és magyarságunk bizony­ságául is elsőrendű kötelesség. Ám, hogy a vezetés mindenkor a várost illeti meg, azt a társadalom fejlődésének menete bizonyítja. Ámde ne elmélkedjünk. Örüljünk csupán annak, hogy falu és város testvéri kapcsolata oly beszédes, oly ékesszóló módon nyilatkozik meg, mint a mi kiállításunkon történt. Gyö­nyörködjünk kiállításunkban, melynek a meg­nyitás nyomán hamar hire fog futni s első­sorban minden pápait, de bizonyára vidékiek ezreit is kivonzani fogja a bár kissé távol eső — de egyébként a céloknak ideálisan meg­felelő — tanítóképzői és földmives-iskolai ki­állítási helyiségekbe. Jelen számunkban csupán a megnyitásról írhatunk, részletes ismertetést legközelebb fogunk közölni. * A képző udvarán, téres nagy helyen vagyunk. Az előudvaron át a nagy épületet megkerülve jutottunk ide. Balról az árnyas fák alatt a falatozó sátrak, messzebbről hátrább impozáns gépek, jobbról, a tornaterem fala előtt pedig magyardiszes emelvény, mely előtt d. e. 10-re nagy tömegben jöttek össze, akik a kiállítás megnyitásán résztvenni akartak. Az emelvényen megjelennek a kormány képviselője, dr. Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár, dr. Magyar Károly főispán és dr. Tenzlinger József polgármester. A tömeg zsi­bon^ása elül, mikor dr. Tenzlinger József pol­gármester szólni kezd. Diadalünnepnek nevezi a mai napot, a munka diadalünnepének. Nehéz évek után ismét bizonyságát kívánjuk adni, hogy mik vagyunk, mit tudunk és mennyire mehetünk. Méltatja azok érdemét, akik a ki­állítás eszméjét felvetették, akik annak létre­jöttén fáradoztak s akik annak érdekében leg­többet dolgoztak. Végül felkérte az államtitkárt, hogy a kiállítást szíveskedjék megnyitni. Dr. Schandl Károly államtitkár a meg­nyitás aktusát nagy figyelemmel hallgatott, lel­kes tetszéssel fogadott szép beszédben végezte el. A magyar újjáépítés örvendetes munkája jelének tartja a kiállítást. Festi az öt év előtti pusztulás szomorú képét, vázolja a falu népé­nek viselkedését, mely nem panaszkodva újra megfogta az eke szarvát és Istenhez feltekintve dolgozni kezdett. Példáját követte a város és most íme szép ünnepben ölelkeznek a falu és a város, mezőgazdaság, tanügy, ipar, keres­kedelem összeforr a magyar munka szereteté­ben. Ma, amikor ez történik, pénzünk stabili­zációja révén úgy is jobb jövő elé lépünk. De a jövőt csak vállvetett munkával biztosíthatjuk. A mi munkánktól függ azok reménye is, kik el vannak tőlünk szakítva. Végig járta a kül­föld összes empóriumait, mindenütt megértést talált irántunk. Az olasz földmivelési miniszter így nyilatkozott: Magyarország oly erőfeszíté­seket tett az utóbbi öt év alatt, hogy mindenki becsülését megérdemli. Az egész Kelet minket tekint a mezőgazdaság terén mesterének. Nincs okunk csüggedni, de ne politizáljunk, már eddig is sok időt elpolitizáltunk. Kövessük Széchenyi tanításait, akkor lesz feltámadás. Teremtsünk harmóniát a termelési ágak között azzal a cél­zattal, hogy minél több embernek adjunk ke­nyeret. Nyitott szemmel járjunk, szerető szív­vel közeledjünk egymáshoz s megvalósul az a vágy is, melyet ma nem szabad szóban ki­fejezni. Elismerését nyilvánítja Pápa városnak és polgármesterének a kiállítás rendezéséért, Szokoly Viktor városi tanácsosnak és dr. Bodor Antal Faluszövetségi igazgatónak végzett mun­kájukért. Hiszi, hogy amit látni fog, nagyon szép lesz, de azt kívánja, hogy ezt a kiállítást a fejlődés útján minél előbb még különb kö­vesse. Ezzel — lelkes éljenzés mellett — a ki­állítást a magyar kormány nevében megnyitott­nak nyilvánította. Dr. Magyar Károly főispán szólott most. Úgy is mint a közoktatásügyi kormány kép­viselője, úgy is mint a vármegye főispánja, igaz örömmel üdvözli Pápa várost e szép ki­állításáért. Ha ily katasztrofális gazdasági esz­tendőben, mint az idei, ilyet tudunk produkálni, akkor bizton remélhetjük, hogy hazánk ismét visszanyeri 1000 éven át elfoglalt pozícióját. A gazdasági fejlődést nyomon kisérik majd a politikaiak s a hármas hegy lesz ismét határa ősi magyar hazánknak. Miután még Kerékgyártó műszaki taná­csos a kereskedelmi kormány üdvözletét tol­mácsolta, dr. Bodor a Faluszövetség nevében köszöntötte a várost, a Mezőgazdasági Kamarát képviselő Ormándy igazgatót s a Kereskedelmi Kamarát képviselő Szommer főtitkárt és Karikó titkárt. S végül dr. Bibó alispán a vármegye nevében üdvözölte Pápa városát s munkájához sikert kivánt. A megnyitó ünnep a Himnusz eléneklésével ért véget. Megnyitás után az államtitkár, a főispán s a többi előkelőségek megtekintették a kiállí­tást. Teremről teremre mentek s több mint 3 órán keresztül időztek a kiállítási helyiségek­ben. A látottak felett nem győztek elragadta­tásuknak kifejezést adni, kijelentve, hogy a ki­állítás messze felülmúlja minden várakozásukat, egyes részeiben pedig különb, mint amit bár­mely vidéki város mostanában produkált. Nagy Gabriella. Amidőn megnyílnak újból a tudni vágyó ifjúság előtt az iskolák kapui, városunk közön­sége a legnagyobb sajnálkozással veszi tudo­másul, hogy az állami polgári leányiskola igaz­gatói székében nem Nagy Gabriella fogadja az ő szeretett és szerető tanítványait. Nagy Gabriella nyugalomba megy. Ez az alkalom arra, hogy cikkünk élére irjuk a nevét. Az ő túlságos sze­rénysége, aki sohasem beszéltetett magáról, bi­zonyára tiltakoznék ez ellen, de meglepetés­szerűen jött távozása a város közönségénél oly osztatlan sajnálkozást vált ki, hogy köz­tiszteletben álló egyénisége és kiváló munkás­sága elismerését akarjuk kifejezni, amidőn róla emlékezve tőle bucsuzunk. Nagy Gabriella városunk szülötte. Ebben az iskolában tanult, tanulmányai végeztével itt kezdte pályafutását s 6 évi működés után, egészen fiatalon lett igazgató. Kivételesen nehéz, exponált helyzetben, súlyos feladat jutott osz­tályrészéül, hogy sikerrel oldotta meg, nem mindennapi rátermettségét, hivatottságát iga­zolja. 32 évvel ezelőtt az állami polgári leány­iskola oly viszonyok között volt, hogy a szülők a zárdához fordultak, hogy nyissanak polgári iskolát, mert gyermekeiket nem adják az áll. polgári leányiskolába. 32 évvel ezelőtt egy te­kintélyében lesűlyedt iskolát vett át s ezt egyéni súlyával, tekintélyével, lelkiismeretes munkájával hamarosan a közönség becsülésébe, szeretetébe emelte. ANGOL RUHA ARUHAZ ALTMANN BERNÁT PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 9. Legújabb szabása R1GLÁIÖH, diiátöltOnyOk, BŐRKABÁT fi és az összes férfi és fiu ruházati cikkek nagy választékban és olcsó árakban.

Next

/
Thumbnails
Contents