Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-03-10 / 10. szám

I. A veszprémi kir. törvényszék. B. 1820/19. — 1920. szám. A Magyar Állam nevében! A veszprémi kir. törvényszék, mint büntető biróság a rágalmazás vétsége miatt Tánczos Antal ellen a vádtanácsnak B. 1820/1920/17. számú vádhatározatában foglalt vád felett Jura szek János kir. tvszéki biró mint elnök, Csajághy Károly kir. tvszéki biró és Schátzler István kir. tvszéki biró, valamint dr. Vaskó Aladár kir. tvszéki jegyző mint jegyzőkönyvvezető részvételével, dr. Puskás István ügyvéd, mint főmagánvádló képviselőjének, a szabadlábon levő vádlottnak, Füredi Gyula főmagánvádlónak és dr. Kiss Aurél ügyvéd mint védnök jelenlétében Veszprémben, 1921 április hó 6. napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján, a vád és a védelem meghallgatása után meghozta a következő Ítéletet: Tánczos Antal vádlott 43 éves, r. k. vallású, kolontári szül. pápai lakos, magyar állampolgár, kir. járásbirósági telekkönyvvezető, nős, egy gyermeke van, katona volt, vagyonos, ír- olvas, 4 polgári iskolát végzett, bűnös az 1914. évi XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző és a 3. §-a 2. bekezdésének 1. pontja szerint minősülő és büntetendő rágalmazás vétségében, amelyet úgy követett el, hogy a Pápán, 1919. évi március hó 10-én kelt „Nyilt levél Füredi Gyula járásbiró úrhoz" cimü nyomtatványban Füredi Gyula járásbiróról ama tényeket állította és kifejezéseket használta: „Sikerült önnek olyan zajos jeleneteket provokáltatnia, amelyre minden jóizlésü ember csak undorral gondol vissza . . . gyönyörű látvány volt járásbiró úr a pódiumon . . . Nem szégyenlette nyíltan beismerni, hogy igenis nem nyugszik addig, míg a szövetkezetet tönkre nem teszi. — Azért, mivel nem teljesítettem járásbiró úrnak azt a kívánságát, hogy cipőjét a könyvelés elkerülése mellett adhassa a cipészmühelybe . . . Birói tekintélyét veti a mérleg serpenyőjébe . . . Izgatja, lázítja a kedélyeket", ezáltal főmagánvádlóról nyomtatvány útján oly tényeket állított, amelyek valódiságuk esetén őt közmegvetésnek tennék ki. A kir. törvényszék ezért: Tánczos Antal vádlottat az 1914. évi XLI. t.-c. 3. §-a 2. bekezdésének alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 2000 (kettőezer) korona pénzbüntetésre, mint főbüntetésre, ezen felül 1000 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre itéli. A pénzbüntetést behajthatatlansága esetére a Btk. 53. §-a alapján 20 koronánként 11 napi fogházra kell átváltoztatni. A pénzbüntetést az itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a veszprémi kir. ügyészségnél az 1892 : XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célra megfizetni. A vádlott a Bp. 480. §-a értelmében köteles az eddig felmerült bűnügyi költség fejében 948 koronát s az ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Köteles a vádlott a Bp. 489. §-a értelmében Füredi Gyula sértettnek 600 korona utánjárási és 600 korona ügyvédi költséget az itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Elrendeli, hogy az itélet az elitélt költségén a Pápai Hirlap-ban egyszer közzététessék. Az itélet jogerőre emelkedése után a veszprémi kir. törvényszék elnökével és a fegyelmi iratok kapcsán a veszprémi kir. törvényszék mint fegyelmi bírósággal közlendő. Indokolás. Tánczos Antal vádlott beismerése alapján tényként állapítja meg a kir. törvényszék, hogy a főmagánvádló Füredi Gyula pápai kir. járásbiró feljelentéséhez csatolt s Pápán 1919 március 10-én keltezett „Nyilt levél Füredi Gyula járásbiró úrhoz" címzett nyomtatványnak ő a szerzője, azt 2000 példányban ő nyomatta ki és a nyomtatványt a rákövetkező napokon ő terjesztette akként, hogy azt Pápán az utcán járó-kelőknek szétosztogattatta. Ez a nyilt levél Füredi Gyula főmagánvádló személyével kapcsolatban a rendelkező részben felhívott kitételeket és tényállításokat tartalmazza, okul szolgált annak megírására Füredi Gyulának az a ténye, hogy. a pápai közés magántisztviselők és alkalmazottak fogyasztási szövetkezetének 1919 március 9 ikére összehívott közgyűlésen Füredi Gyula mint szövetkezeti tag az igazgatóság működését bírálat tárgyává tette s a szövetkezet vezetősége ellen — melyben Tánczos Antal vádlott mint ügyvezető igazgató foglalt helyet — bizalmatlansági indítványt terjesztett elő a szövetkezet részére 1917. évben vett háznak Táncos Antal részére való s a közben előállott értékemelkedés figyelmen kívül hagyásával javasolt átengedése miatt. A nyilt levél ama kitétele „mivel nem teljesítettem járásbiró úrnak azt a kívánságát, hogy cipőjét a könyvelés elkerülésével adhassa a cipészműhelybe", azzal a visszaélés megkísérlésével való meggyanusítása a magánvádlónak, hogy mint szövetkezeti tag a szövetkezet rovására jogosulatlan előnyt akart elérni, — valamint az a kitétel is, hogy „izgatja, lázítja a kedélyeket, amely úgyis már a szakadásig feszült" azzal való meggyanusítása a magánvádlónak, hogy nemlétező visszaélések kiszínezett előadásával és a közgyűlésen jelen volt tömegbe dobásával törvénytelen magatartása adott annak impulzust, ezek a kitételek tényállítások, a rendelkező részben felhívott egyéb kifejezések pedig tényállítást nem foglalnak ugyan magukban, de bántók, sértők, lealacsonyítók s együttvéve és összhatásukban a kiemelt tényállításokkal alkalmasak arra, hogy valóságuk esetén azt, akiről szólnak és állíttatnak, vagyis a főmagánvádlót közmegvetésnek tegyék ki. Vádlott nem bizonyította ezen állítások és kitételek valóságát; sőt az 1914: XIV. t.-c. 53. §-ában előirt időben és módon vádlott bizonyítani meg nem kisérlette, a főtárgyaláson e részben tett indítványa a fölhívott törvény 54. §-ának Il-ik bekezdése alapján a tanúvallomások felolvasására vonatkozó kérés pedig a Bp. 313. §-a 3. bekezdése alapján nem volt teljesíthető, ekként a vádlott cselekménye büntetendő cselekményt képez és pedig megállapítja az 1914: XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző s a 3. §-a Il-ik bekezdésének 1. pontja szerint minősülő és büntetendő rágalmazás vétségének tényálladékát, mely bűncselekményben a vádlottat bűnösnek mondotta ki a kir. törvényszék, mert vádlott javára sem a beszámítást kizáró, sem a tett büntethetőségét megszüntető okok nem forognak fenn. A büntetés kiszabásánál a kir. törvényszék a vádlott beismerő vallomását, eddigi büntetlenségét s azt a tényt, hogy vádlott és a sértett között a tett elkövetését megelőzően szövetkezeti dolgok miatt hosszas torzsalkodás folyt, s a vádlott meg nem cáfolt védekezése szerint a nyilt levelet a nagy izgalmak és szenvedelmes viták között lefolyt szövetkezeti közgyűlés reá is átáradt izgalmainak hatása alatt irta és terjesztette, az igazgatóság ellen bizalmatlan szövetkezeti tagok vezérének jóhiszeműen vélt főmagánvádló ellen követte el a cselekményt, és hogy ezen cselekménye az akkori forradalmi időben a keresetten kiválasztott terjesztési mód alkalmazása mellett az államélet rendjéhez nélkülözhetetlen hivatali tekintély lerombolására volt alkalmas — mint a vádlott felelősségét súlyosító tényeket mérlegelte s ezek egybevetett méltatása mellett az enyhítő tények nagyobb számára és nyomatékos voltára tekintettel, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával állapította meg vádlott ellenében a rendelkező részben megszabott s a vádlott vagyoni viszonyaival és bűnössége mértékével is arányosnak talált pénzbüntetést. Az itélet egyéb rendelkezései a felhívott törvényszakaszokon alapulnak. Veszprém, 1921. évi április hó 6-án. Juraszek János s. k. Csajághy Károly s. k. főt. elnök. előadó biró. A kiadmány hiteléül: Pintér igazgató. II. B. 1792/21 — 1921. szám. A Magyar Állam nevében! A győri kir. Ítélőtábla rágalmazás vétsége miatt vádolt Tánczos Antal ellen folyamatba tett bűnügyet, melyben a veszprémi kir. törvényszék 1921. évi április hó 6. napján B. 1820/920/29. szám alatt ítéletet hozott, a főmagánvádló, vádlott és védője fellebbezése folytán, 1922. évi március hó 9. napján tartott nyilvános fellebbviteli főtárgyaláson, melyben Szirmay Béla, mint a tanács elnöke, Kvassay Gyula és dr. Dukovics Vilmos itélőbirák vettek részt, a vád képviseletében Barcza Rotter Béla kir. főügyészi helyettes jelenlétében Füredi Gyula főmagánvádló járt el, viszont a jelen volt Tánczos Antal vádlottat dr. Kiss Aurél ügyvéd védő képviselte, a jegyzőkönyvet pedig dr. Deáky Ferenc kir. táblai tanácsjegyző vezette, a vád és védelem meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következően ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú biróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatja s a vádlottra kiszabott főbüntetést 4000 (négyezer) koronára, a mellékbüntetést pedig 2000 (kettőezer) koronára felemeli, mely pénzbüntetés behajthatlanság esetén az 1921. évi XXVIII. t.-c. 5. §-a alapján 100 (egyszáz) koronánként egy napi, összesen tehát 60 (hatvan) napi fogházra változtatandó át; egyebekben az első biróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az első biróság ítélete ellen főmagánvádló képviselője a btkv. 92. §-ának alkalmazása miatt, a büntetés súlyosbítása végett, ezenfelül amiatt is fellebbezéssel élt, hogy a biróság az ítéletnek csupán egy hírlapban való közzétételét rendelte el. Vádlott a bűnösség kimondása miatt, védő pedig a bűnösség kimondása, a téves minősítés, a jogos védelem meg nem állapítása és a büntetés súlyossága miatt fellebbezett. A védő által a tárgyaláson a bizonyítás kérdésében hozott végzés ellen bejelentett semmiségi panasz felülvizsgálata, mivel e tárgyban a kir. ítélőtábla a fellebbviteli főtárgyalás rendén külön végzéssel határozott, szükségtelenné vált, s azért azt a kir. ítélőtábla mellőzte. Érdemben: A kir. ítélőtábla elfogadja az első biróság Ítéletében foglalt s a főtárgyalás adatainak megfelelően megállapított azt a tényállást, hogy a feljelentés tárgyává tett »Nyilt levél "-nek cimzett nyomtatvány szerzője a vádlott, aki azt 2000 példányban nyomatta ki és akként terjesztette, hogy azt Pápán az utcán járó-kelők között osztotta szét. A jelzett nyomtatványban a főmagánvádló személyére vonatkozóan használt kitételeken felül, a főmagánvádlónak a szövetkezeti közgyűlésen való szereplésére, valamint azt megelőző eljárására vonatkozó olyan tényállítások foglaltatnak, amelyek alkalmasak arra, hogy valóság esetében a főmagánvádlót — az általa betöltött hivatali állásra is tekintettel — a közmegvetésnek tegyék ki. A vádlott még vádirat közlése előtt, tehát a St. 53. §-ában meghatározott időben, arra való tekintettel, hogy őt a levél megírására a főmagánvádlónak ellene intézett alaptalan támadásai, tehát jogos magánérdekének megóvása késztette, a valóság bizonyításának elrendelését kérte. A főtárgyalásra kibocsátott idézésben az eljárt kir. törvényszék a valóság bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását nem rendelvén el, vádlott a megtartott főtárgyalás rendén kérte a vizsgálat folyamán már kihallgatott tanuk újbóli kihallgatását, amely indítványát a kir. törvényszék a St. 54. § 2. bekezdése, ugyanezen tanuk vallomásának felolvasása iránt tett indítványát pedig a Bp. 313. §-ának harmadik bekezdése alapján utasította el. A fellebbviteli főtárgyalás során a vádlott ezen indítványait megismételte. A kir. ítélőtábla azonban bizonyítás iránt tett ezeket az indítványokat, mint az ügy eldöntésére lényegtelent, mellőzendőnek találta. Ugyanis vádlott Tánczos Antal a főtárgyaláson kifejezetten beismerte azt, hogy a vád tárgyává tett „Nyilt levelet" a közgyűlésen történtek alapján irta meg. A közgyűlésen történtekre vonatkozóan pedig ugyancsak a főtárgyalás rendén maga a vádlott is azt adta elő, hogy a főmagánvádló a közgyűlésen a vádlott nézete szerint teljesen alaptalan felszólalással élt, amennyiben a szövetkezet felszámolását kérte, majd a vezetőség ellen bizalmatlanság kimondását indítványozta, azonban konkrét adatokat egyetlenegy felszólalásában sem említett. Ezek a felszólalások s a •L