Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-12-22 / 51. szám

PÁPA í MEGJELENIK Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. mfifizetési ár: Ejjy hónapra 1300 korona. Egyes szám ára 400 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Karácsonyra nem kapta meg az ország a Jézuskától várt ajándékot. De hálátlanok lennénk a szeretet istene iránt, ha nem fogadnánk szívesen és hálás érzéssel annyit, amennyit mégis megkaptunk tőle. A remény, hogy végre mégis talpra lesz állítható ez a sok nyomorúságon keresztülment ország, egyelőre annyi és nem több a mi karácsonyi ajándékunk. Hogy egyesek úgy suttogva, rémhíreket terjesztve, mások még jól elhelyezett sajtó-aknáikkal is eí akarnák homályosítani ezt a mi reményünket, azon — ismerve az emberek mindig izgalmat kereső természetét — csodálkozni nem lehet. Hogy a kölcsön végleges megszerzése még bizonyos simításokat kiván, az igazán nem ád okot a nyugtalanságra. Irányadónak igazán egyedül Bethlen miniszterelnök nyilatkozatai tekinthetők. Már pedig az ő szájából hallottuk, hogy a külföld bizalmát megnyertük. De amikor így országunk hitelképességét a külföld honorálja, ránk idehaza más feladat hárul : meg kell míitatnunk a Jegybank felállításához szükséges belföldi kölcsön megadásával, hogy önmagunknak is van bizalmunk saját hitelképességünk — iránt. A Jegybank felállításához szükséges belföldi kölcsön tudvalevőleg ugyanúgy kamatozik és törlesztetik, mint a külföldi és kibocsájtásával kapcsolatban a kormány semmiféle erőszakos intézkedéshez nem nyul. Egyébként is a kölcsönökről minden vonatkozásban a magyar parlament fog intézkedni, azoknak törlesztési fedezetéről is csak a már meghozott törvények keretei között történik gondoskodás, így tehát meglepetésről vagy éppenséggel pénzlebélyegzésről szó sem lehet. A külföld megnyilatkozó bizalmával becsüljük meg azt a nagy fordulatot, hogy ismét bekapcsolódhatunk az európai népek közösségébe és ne feledjük egy pillanatra sem, hogy amit most teszünk, azt a nemzet jövőjének érdekében tesszük. Más változás is történt, ami erősebbé, biztatóbbá teszi karácsonyi reménysugarunkat. Az angol konzervatív párt bukása jelentős fordulatot jelent az angol külpolitikában. Nem állítjuk, hogy a konzervatív párt hazánk ellensége volna, nem, sőt a pártban barátaink is vannak. Ám mégis Trianon születésénél ennek a pártnak külügyminisztere volt jelen, ez vállalt obligót a szerződésben foglaltak megtartására még az esetre is, ha utólag más, jobb meggyőződésre tér, aminthogy ez az angoloknál tényleg be is következett. Azt a pártot, mely jelenleg Angliában a hatalmat átvenni készül — a munkás és liberális pártot — nem feszélyezi Trianon. Hogy mennyire nem, bizonyítja Macdonaldnak egy nyilatkozata, mely szerint egyik első programmpontjuk új világkonferencia összehívása lesz. Tudjuk, hogy a világkonferencia első kérdése a németeket szorító halálos gyürü meglazítása lesz, de nem hisszük, hogy csalódás érjen bennünket abban a reményünkben, hogy erre a mi kigyógyürünkre is rákerül a sor. Addig tekergőzik, addig pöffeszkedik itt köröttünk, a mig egyszer az igazság villáját bele nem döfik. Akkor aztán széttágul örökre. Ennek a napját várjuk még ma is bizakodva. Karácsonyi elmélkedés. Itt van megint a karáciony ünnepe, és én megint teljes fenségében látom magam előtt a nagy eszmét, amelyet ez a szent ünnep képvisel. Gondolatok és érzelmek szállják meg a lelkemet, melyek az eszme örök igazságainak hő- és fényforrásaiból fakadnak. Jól esik nekem is az éltető melegség és gyönyört okozó világosság, amely a lelkeket ilyenkor legalább ideig-óráig áthatja. Mert most oly időket élünk, amelyekben sötétség és rideg hűvösség uralkodik a szivekben. Ez az összbenyomás, a többi csak csekély kivétel, csalóka látszat. Az eszmék, melyek, mint tündöklő fáklyák, az emberi társadalom életének irányítására vannak hivatva, a maguk eredetiségében mind tiszták és nemesek és ebben az állapotukban nem is ütköznek egymásba, mert az általános emberi érdekek szolgálatában a szeretetből indulnak ki és az emberi jogoknak, az igazságnak minden néppel és minden egyes emberrel szemben pártatlan tiszteletbentartását követelik meg. Ámde a közéletben az önzésből fakadó külön érdekek kivetkőztetik az eszméket a maguk eredetiségéből és eltorzult alakjukban — kiveszvén belőlük a szeretet — a gyűlölködés ütközőpontjaivá lesznek. Emiatt nem tudják az egyes népek és egyedek egymást megérteni és életüket egymás mellett békeségben tölteni. Elszomorító példát nyújtanak erre most az európai állapotok: a hatalmon levők részéről a gyöngébb népek elnyomása, a szerencsétlen küzködők istenadta jogainak negligálása. A becsületes munka és igyekezet érdeme minden téren háttérbe szorul, mert akárki legyen is a szakács, a husosfazékekhoz mindig azok jutnak a legközelebb, elismertekké és kitüntetettekké a legtöbb esetben azok lesznek, akik hatalmasabbak, akik a legjobban tudnak szemérmetlenül tolakodni. Európa népei szenvednek. Az imént még oly hatalmas német nemzetet a tehetetlenség béklyói között a leláncolt Prometheus kínjai gyötrik. Az összetört Magyarország polgárai egymástól elszakítva, rabbilincsek közé verten nyomorult helyzetben vergődnek és ezen állapotukban is egymás ellen szítják a gyűlölet és békétlenség tüzét, ahelyett, hogy energiáikat az erők gyűjtésére és egyesítésére használnák fel, hogy ezáltal a mostani megalázó és szégyenletes helyzetükből valamikor kiszabadíthassák magukat. Bármerre tekintünk, reménysugár! sehol sem látunk, csak tornyosuló újabb sötét felhőket. És ez így lesz mindaddig, amíg a fenséges eszme, a krisztusi szeretet, melyet az önző törekvések maguk alá temettek, újból fel nem tör és állandó helyet nem talál a szivekben, hogy észretérve, az epidemikus gyűlölködéssel szemben az ország jelen állapotát és jövendő sorsát szem előtt tartó jobb belátás kerüljön megint felülre a degenerált elmékben. Manapság, amidőn az emberek csak önmagukért szeretnek élni, hálátlan feladat közügyekkel foglalkoznunk, süket fülek előtt a bajok okairól beszélnünk, vakok között világosságot hirdetnünk. Megmosolyogják az embert érte, mert bolond ábrándozóknak tartják azokat, akik a nemzet ügyeivel vagy pláne az emberiség közös érdekeivel, bajaival törődnek. De el fog jönni az idő, amidőn az elhagyatott szegények igazsága megdönti az anyagi hatalom felhalmozott javait és kiegyenlíti a nagy ellentéteket. El fog jönni az idő, amidőn csordultig megtelik a pohár. Akkor majd kinyiinak a fülek, és látóképesek lesznek a szemek; akkor majd megérkezik Prometheus felszabadítója, és rólunk is lehullanak a rabláncok. A tehetetlenségre kárhoztatott szenvedők milliói megmozdulnak, és a lökést, melyet e mozdulat adni fog, megérzik majd az elbizakodott zsarnokok Páristól Bukarestig és Prágától Belgrádig. Az emberiség közös hazájának, a Földnek, mostani természeti viszonyai még nagyon kedvezők ahhoz, hogy minden nép tűrhető, megelégedett életet élhessen rajta. Hogy mégis szenvedniök kell, az annak tulajdonítható, hogy nem részeltetik az egyes emberek és népek egymást abban a szeretetben, amellyel az isteni törvények szerint tartoznak egymás iránt. A reakció azonban, amelyet az elnyomottak részéről provokálnak maguk ellen, gyűlölettel fogja birtokába venni mindazokat az erkölcsi és anyagi javakat, amiket a szeretet kihalása folytán a gyengébbeknek mostan nélkülözniök kell. Az általános emberi érdekek követelményeinek figyelmen kivül hagyása tehát a legnagyobb dőreségek közé tartozik. Mit akarnak tovább Európa mostani sorsának okozói ? És mit akarnak a magyar társadalom politikai irányítói is, akik az ország kétségbeejtő helyzetében egyesítés helyett az erők szétforgácsolásán, a széthúzás szításán fáradoznak ? I így Európa feldúlt békéje helyre nem állhat, a népek szenvedése meg nem szűnhet, és bizony a mi nehéz sorsunk, hazánk szomorú helyzete, sem fordulhat jobbra. A most égő házak tüze átcsap a többiekre is és elpusztít mindent. Be kell ezt látniok a külföldön, és be kell látnunk nekünk is, a mi bombákkal tele országunkban. Európa népei bizonyára most is hangoztatni fogják az eszmét, mint a szeretet ünnepét. Igazi karácsonya azonban csak akkor lesz megint a világnak, amikor a külsőségek helyett az eszme elnyomott igazságai, amikor maga az élő szeretet fogja ünnepelni diadalát. Ily karácsonyért sóvárgunk most mi is, szegény magyarok, akiket nemcsak a külföld gyilkos keze nyomorított meg, hanem a pártoskodásokban, az egymás ellen való támadásokban az önkezünk is sebzi testünket, emészti megmaradt csekély erőinket. Pedig Magyarországnak nincs jövője, ha lakossága a pártatlan igazság és kölcsönös egyetértés alapjaira vissza nem helyezkedik. Amig ez meg nem történik, addig megfogyatkozott nemzeti erőnk gyarapodásnak nem indulhat; addig rajtunk semmiféle kölcsön nem segíthet. Mert amely nép magáról megfeledkezve nem a saját erejére támaszkodik, hanem idegen támogatástól várja sorsának jobbrafordulását, az menthetetlenül veszve van. Ez a gondolat éljen a lelkünkben tetteink irányításánál, hogy felismerve a fenyegető újabb veszedelmeket, egyesülhessünk nemzeti erőnk növelésére, országunk és önmagunk megmentésére! A szeretet fénye és melege hassa át a többi népek szivét is, hogy legyen ezen az átoktól sújtott világrészen megint igazi karácsony 1 Én hiszem, hogy még lesz. És higyjétek ti is, többi elnyomottak! Mert miként az