Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-12-22 / 51. szám

Istenííának, aki szeretetből szállt le a főidre, hogy a szenvedő emberiséget boldogítsa, meg volt az árulója, ép úgy minden nagy, minden nemes eszmének meglesznek a Judásai ezután is, de azért ezen eszmék közül „ ... bár rájok a legmélyebb sír borul, Egy sem marad feltámadatlanúl". Deme Károly. Martonfalvay Elek Veteres migrate coloni.. . Régiek, kik az őslakóktól származtatok, régiek, kiknek volt érzéketek a város hagyományai iránt, kik ke­gyelettel csüngtetek századok által megszentelt emlékein, régiek, kik láttatok még jobb időket is, kiknek felhő után a nap is felsütött, régiek, tudósabbak, bölcsebbek, becsületesebbek, mint az újak — így zengi a költő — „költözzetek!"... Aki e héten költözött el közülünk a min­den élőknek útján, abban Pápa város legősibb családjának utolsó megmaradt tagja húnyta le örökre szemét. A XVI. század óta laktak Mar­tonfalvayak Pápán, már akkor is tollforgató „diák "-ok voltak és számtalan nemzedéken át szolgáltak a kőznek s a hazának. A 48-as nagy idők polgármestere is Martonfalvay volt, erős magyar érzésű, mint a család mindig. Martonfalvay Elek, a hasonló nevü apá­nak, a kaposvári törvényszék későbbi elnökének fia, szintén a jogi pályára készült. Ifjúsága az elnyomatás éveire esett, arra az időszakra, melyről csak pár hó előtt lapunkban közzétett cikkében, utolsó, nyomtatásban megjelent me­moárszerü művében, oly jellegzetes és érdekes rajzot nyújtott. Az önkényuralomban fejlődött ki gerinces magyarsága s az az ellenzéki szel­leme, mely a politikai viszonyok egyik válto­zásába sem tudott belenyugodni, nem még abba sem, mely — a koalíció idején — mintha a saját eszméi diadalát vagy legalább annak kezdetét jelentette volna. Sem akkor, sem más­kor nem volt kibékülve a kormányzattal, min­dig mást, mindig jobbat akart volna. Erős kri­tikus szellem volt. Élete tragikumává vált, hogy testi bajai legtöbbször csak a kritika terén en­gedték érvényesülni. Az alkotáshoz, az aktiv munkához gyönge volt fizikai ereje. Ha testi szervezete nagy szellemének erőben méltó társa lett volna, kétségtelenül országos nevet gyászol­nánk ma. De azért, ha csak szűkebb körben is érvényesülve, vannak érdemei, melyek fenntart­ják nevét és emlékezetét. Ügyvédi diplomával a kezében a város szolgálatába lépett s Osváld Dániel oldalán annak helyettes polgármestere lett. Puritán, mintaszerű hivatalnok volt, sokat tett a város fejlesztése terén. A dohánygyár ide hozatala ér­dekében Láng Lajos képviselősége idején sokat buzgólkodott. Mikor betegsége miatt hivataláról lemondani kényszerült, társadalmi és kulturális téren fejtett ki buzgó munkásságot. Jó ideig elnöke volt a római katholikus hitközség iskola­székének, élén állt a Katholikus Körnek. Kez­deményezője és lelke volt annak a mozgalom­nak, mely a helybeli bencés algimnázium fő­gimnáziummá fejlesztését tűzte ki céljául, az elért siker neki legfőbb és méltó büszkesége maradt. És jött a vész, jött a háború, mely a fia­talokat meg a középkoruakat kiszakította pol­gári foglalkozásuk köréből. Pótlásra volt szükség, az öregebbekre. A hadi asszonyok, majd hama­rosan hadi özvegyek, árvák s a rokkantak ügye sok munkát rótt a közigazgatásra. Ennek a mun­kának végzésére készséggel vállalkozott a se­gítségül hívott régi munkaerő s bár mindjobban ránehezedett a súlyos kór, tán csak egy évvel halála előtt hagyta el a hadigondozó vezetését. Fájdalmas jelensége korunknak, hogy a valamikor tekintélyes vagyonú, előkelő férfiú­nak, ki h. polgármesteri állását is könnyű szív­vel, egy krajcár nyugdíj nélkül hagyta el, a változott viszonyok között élete utolsó évében anyagi gondokkal kellett küzdenie. De sem a betegség, melynek kínjait páratlan jó hitvese, szül. Horvátth Ilona annyi szeretettel és hűség­gel iparkodott enyhíteni, sem az anyagi gondok nem győztek szelleme erején. Még halálos ágyán is memoárját diktálta tollba. S mikor a véget közeledni érezte, kérte, hegy adják kezébe a feszületet s ahogy ez megtörtént, szólt: „Ó, ha könnyű lenne elmúlásom!" s a másik pillanat­ban átröppent lelke az örökkévalóságba. Csütörtökön délután 3 órakor volt a te­metése. Jelen volt rajta az egész „régi Pápa", kegyeletes gyászoló mind. A beszentelést Gerst­ner Ignác apátplébános végezte három káplán segédletével. Szertartás után a bencés diákok énekkara gyászdalt zengett. Aztán feltették a koporsót a gyászkocsira, melyet az elhunyt zokogó özvegye, a gyászoló család ennek so­rában Horvátth Dániel ígazaágügyminiszteri min. tanácsos, a városi tanács, a barátok és tisztelők sokasága kisért ki a kálváriái temetőbe. Itt a végső szertartás után a város közönsége nevében dr. Tenzlinger József polgármester mondott megható búcsúztatót s aztán az anya­földnek, mely annyi ősét magába fogadta, át­adták Martonfalvay Eleket. „Meg van fordítva már az ősi címer, kihalt végső tagjában a család. Budapest külvárosában kertes ház, 3 szoba, előtér, viz, villám, melléképületek, rendkívüli ok miatt sürgősen eladó, beköltözhető. Vé­telár 30,000.000 korona. Címet megadja a „Tanítói Bank" Veszprémi fiókja Gizella­tér 6. I. emelet. Agyonlőtte a fiát. Véres családi dráma Nagyacsádon. Újságírói tisztünk mostanában szomorú kötelességeket ró reánk. Csak pár héttel ezelőtt adtunk hirt a pápai Öreghegyben lefolyt csa­ládi drámáról, s most hasonló tragikus esetről kell megemlékeznünk. Gyenge Elek, nagyacsáai jómódú gazda, múlt pénteken agyonlőtte hason­nevű fiát, aki legutóbb Tapolczafő községben segédjegyzősködött. Információink alapján a megdöbbentő eset­ről a következőkben számolunk be: A tapolczafői segédjegyző. Gyenge Elek 26 éves okleveles jegyző, aki előzőleg Zirczen működött, 3—4 hét óta a tapolczafői jegyző mellett dolgozott kisegítő­képen. Igen jó munkaerőnek bizonyult, amit reábíztak, gyorsan és pontosan elvégezte, ezért főnöke és a község lakossága hamarosan meg­kedvelte az egészségtől duzzadó, atléta-termetű fiatal embert, nem is sejtvén, milyen rossz tulajdonságai vannak. Mult pénteken a segédjegyző valamely hivatalos ügy elintézése végett bejött Pápára; hiába várták azonban aznap és másnap is haza, Gyenge csak nem jelentkezett. Szombaton este aztán elterjedt a hiob hír a faluban, hogy a szerencsétlen fiatal embert oda haza édes apja agyonlőtte. Mi történt Acsádon? Gyenge Elek segédjegyző Pápán elintéz­vén dolgait, vendéglőbe tért bc, majd pityókás állapotban délben vonatra ült, s kiment a tő­lünk 9 kilométernyire fekvő Nagyacsádra szülei látogatására, illetőleg hogy mulatós szenvedé­lyének kielégítésére, mint már oly sok esetben: tőlük pénzt zsaroljon ki. Alighogy belépett a házba, apjától durva hangon pénzt követelt, először százezer koronát, majd lefelé licitálva, megelégedett volna tízezer koronával is. Apja azonban kérését kereken megtagadta, mert — úgymond — felesége bement Pápára különböző bevásárlásokat eszközölni s a háznál levő pénz­készletet magával vitte. A hálátlan fiu ezen éktelen haragra lobbant, beverte az ablakokat s a konyhában összetörte az üveg edényeket. Miután egy, az udvaron fogott csirkéből ebédet készített magának s azt elfogyasztotta, esti hat órakor átment a korcsmába, ott egyideig boro­zott, majd pedig két üveg bort magához véve, átment egy ismerős családhoz, ahonnan azon­ban csakhamar távozott, mert garázda maga­viseletéért nem látták szívesen. Ekkor rokona, Gyenge Imre gazdálkodó lakására bandukolt, akinek társaságában elfogyasztotta a két üveg bort s a szesz hatása alatt csakhamar elaludt. Rokona 11 óra tájban felkeltette és haza kisérte apja házához, ahol a konyhában levetkőztette s egy ott ievő ágyba lefektette. Szülei ez idő­ben nem tartózkodtak a lakásban, hanem az istállóban húzódtak meg, félvén fiuk támadá­sától. Este áthivatták Görzsönyből odanősült Sándor fiukat, hogy ha esetleg szükség volna rá, szülei védelmére legyen. Mikor már a fiu lefeküdt, az istállóban meghúzódott szülők — idősebbik fiuk és a szolga védelme alatt — bementek a konyhába, ott az apa kemény han­gon szemrehányást tett az ágyban részegen fekvő fiának, aki erre egy tálat röpített apja felé. A dobás célt tévesztett, mire a felbőszült apa a kezében szorongatott husággal fiát több­ször főbe sújtotta, s öt a földön tovább is ütlegelte. Mikor a többiek látták, hogy az ütle­gelésből már elég volt, az öreget kituszkolták a konyhából, az erősen vérző fiút pedig vissza­fektették az ágyba. Ám az öreg dühe nem csil­lapodott le, vagy 10 perc naulva ismét vissza­tért a konyhába s a már délután magához vett forgópisztolyból kétszer fiára lőtt. Mindkét lövés talált, az egyik golyó a szivét járta keresztül a fiúnak, aki abban a pillanatban kiszenvedett. Hivatalos aktus. A községi elöljáróság és a csendőrség jelentésére hétfőn délután dr. Kapossy Artúr járásbiró dr. Domonkos Géza járásorvossal, dr. Lázár Ferenc orvossal és dr. Kovács István járásbirósági jegyzővel kiszállott Nagyacsádra a boncolás és a kihallgatások megejtése végett. A közvetlen halált a lövések okozták, a fej­sérülésekből esetleg a sebesült felépült volna. A járásbiró a tanuk seregén kivül kihallgatta a gyilkos apát is, aki tettét nem tagadta, mind­össze azzal védekezett, hogy fiának rossz maga­viselete rendkívül elkeserítette. A családi dráma áldozatát kedden délelőtt temették el, ugyanezen a napon szállították el a gyilkos apát a veszprémi ügyészség fogházába. Réti széna 300 q I. minőségű, egy része vé­telára egyszere fizetendő, de részletekben elszállítható garantált helyről. Eladással a „Tanítói Bank" van megbízva, értesítést ad Veszprémi fiókja Gizella-tér 6. I. emelet. Erdélyi import száraz, két éves vágású bükk hasáb (legfeljebb 10% dorong) tuskó- és korhadásmentes tűzifa ab határállomás va­gonba rakva, 10 tonnás vagononként egy millió 100 ezer koronáért kapható; a vételár fuvarlevél másodpéldány ellenében fizetendő Veszprémben „Tanítói Bank fiókja Gizella­tér 6. 1. emelet. Osztalékot kap már a folyó évre, ha a „Tanítói Bank* új részvényeinek vételárát az aláíráskor lefizeti. Az új részvények árai az erre feljogosított tanító úraknál lefizethetők. Egy részvény ára 7500 korona, amiben az adó, illeték s kezelési költség is benne fog­laltatik. Részvények jegyezhetők a Bank veszprémi fiókjánál is Gizella-tér 6. I. em. A részvényjegyzés tekintettel a közalkalma­zottak kívánságára, január hó 3.-ig eszkö­zölhető.

Next

/
Thumbnails
Contents