Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-11-24 / 47. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. ElőftesetéBi ár : Egy hónapra ÍOOO korona. Egyes szám ára 300 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. száin, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Csak sejtette, de nem tudta az ember, mennyire rólunk és általunk, de minden esetben nélkülünk történt minden abban a szörnyű világégésben, amely végezetül rettenetes nemzeti katasztrófánkat eredményezte. A sejtelmet most tudássá erősíti sok egyében kivül legfőképen az a memoár is, amely a volt monarchia vezérkari főnőkének, a kétségen kivül zseniális hadvezér Conrad tábornagynak a háború minden egyes fázisát megvilágító, okmányokkal támogatott önvallomásait tartalmazza. Conrad ma már nem csinál titkot belőle, nincs ok, amiért a valót elhallgatnia kéne, mennyire egyszerűen tömegnek, érzéketlen ágyutölteléknek tekintették ők — a létünk és nemlétünk felől intézkedők — az egész magyarságot. Annak a helynek, mely még egy Tisza „könyörgésére" sem volt hajlandó a hadi helyzetről felvilágosítást adni, olyan közömbös volt egy ezeréves nemzet sorsa, mint annak, aki a réten járva nem törődik a fűszállal, mit véletlenül lába alá tapos. És még ezek után is vannak, akik a régit visszakívánják, akik a hiú bécsi fény után esengve, örök sötétben, idegen járomszalagra hagynák hazájukat?! . . . Rémhírterjesztők büntetése. A kormány intézkedése. Illetékes helyen a következőket jelentették ki: Az utóbbi hetekben a kormány pénzügyi politikai szándékairól és a közgazdasági élet egyes jelenségeiről a valótlan tényállítások egész tömege látott napvilágot a sajtóban. E tényállításokat és közléseket úgy az illetékesek, mint a közgazdasági élet szakemberei esetenként megcáfolták. Ezeknek a cáfolatoknak ellenére a sajtóban még mindig oly tendenciózus, valótlan hirek terjesztetnek, amelyek a közönséget tudatosan félrevezetik és a magyar nemzet hitelére, valamint a gazdasági életre szemmelláthatóan káros hatással vannak. Ennek a jelenségnek megszüntetése céljából a kormány a királyi ügyészségeket arra utasította, hogy mindazok ellen, akik ily valótlan tényállításokat terjesztenek, az 1921. évi III. törvénycikk 7. szakaszának első bekezdésére való tekintettel a bűnvádi eljárást haladéktalanul tegyék folyamatba. A törvény idézett szakasza a következőkép rendelkezik: „Aki olyan valótlan tényt állít, vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állani, vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa, vagy hitelét sértse, vétséget követ el és öt évig terjedhető fogsággal büntetendő." ABADIE valódi francia szivarka-papir A kötelező ravatalozás. Fővárosi lapokban olvasom, hogy a székesfőváros közegészségügyi osztálya a közel jövőben Budapest összes temetőjében életbelépteti a kötelező ravatalozást, ami alatt azt kell érteni, hogy a gyászoló felek halottaikat a haláleset megtörténte után kötelesek azonnal a temetőben épített halottas házakba kiszállíttatni s ott felravataloztatni. Itt folyik le aztán a gyászszertartás is. Több temetőben már készen is állnak a halottas házak, másokban építésük most van folyamatban. Ezt a megmozdulást én a közegészségügy szempontjából és szociális tekintetekből rendkívül fontosnak és követendőnek tartom a vidéken, városunkban is. Bármennyire konzervativek legyünk s bármennyire ragaszkodjunk is kegyeletes téren a régi szokásokhoz, formákhoz, mégis be kell látnunk, hogy a halottravatalozás régi formája sehogysein felel meg a higiénikus követelményeknek s gyakran veszélyezteti az életben lévő családtagok egészségét — eltekintve attól, hogy a halottal egy fedél alatt, közvetlen közelében tartózkodás igen sokakban a félelem érzését kelti fel, amely még hónapok multán is ott él a lelkekben. Olyan helyeken, ahol a gyászoló család több szoba felett rendelkezik s ravatalozó helyül azt a lakrészt használhatja fel, amellyel a közvetlen érintkezés elkerülhető, még tűrhető és kevésbbé veszedelmes az állapot, de ahol csak egy szoba van, mint ahogy ez sok családnál Pápán így van, rendkívül alkalmatlan és az egészségre káros a magánházaknál való ravatalozás s a halottnak — pláne fertőző betegségben elhaltnak — több napig a lakásban tartása. Most, ha egy szegényebb család körében halálozás történik, s az egyetlen szobácskában felravatalozzák a halottat, a család tagjai éjjeli szállásra kénytelenek a konyhában Összehúzódni, vagy pedig a rokonok szívességét igénybe venni. Mennyivel egyszerűbb, a közegészségügyre mennyivel előnyösebb volna a halottaknak a temetőben való felravatalozása erre a célra, a kegyelet szempontjait is tekintetbe vevőlcg épített halottas csarnokban? — azt bizonyítgatni felesleges. Városunk hatóságának is foglalkozni kellene e fontos kérdéssel, s meg kellene tenni a lépéseket, hogy mindegyik temetőben mielőbb épüljön fel egy kápolnaszerü ravatalozó terem, ahol kötelezőleg elrendeltetnék a ravatalozás. Tudom, hogy egy kis előítélettel kellene megküzdeni, mert hisz emberi természetünkben rejlik a tradiciókhoz való ragaszkodás, de meg vagyok győződve, hogy a művelődés terén fokozatosan előbbre haladó s az okos, célszerű újításokat hamar megértő és befogadó közönségünk csakhamar megbarátkoznék nálunk is a kötelező ravatalozás gondolatával, mert reájönne, hogy ez az ő kényelmét, legdrágább kincsének, egészségének védelmét szolgálná. Ha visszagondolok reá, hogy gyermekkoromban még nyitott koporsó eiőit folyt le az udvaron a gyászszertartás, s ma már a legutolsó faluban is felhagytak ezzel a közegészségügyre valósággal merényletszámba menő rossz szokással, akkor merem hinni, hogy a házi ravatalozás is nem sokára a múlté lesz, s általánossá válik a kőtelező temetői ravatalozás, amelynek a fentebb elmondottakon kivül az a szociális előnye is meg volna, hogy tompítaná a temetéseknél feleslegesen megnyilatkozó fényűzést, amelynél a tévesen értelmezett kegyeleten kivül gyakran szerepet játszik — a hiuiág is. N. P. Á magyar gyógypedagógiai társaság előadásai. December hó 1-én és 2-án a Magyar Gyógypedagógiai Társaság igen tanulságos és érdekesnek ígérkező előadásokat tart városunkban a ref. kollégium tornacsarnokában és dísztermében a nagyközönség, a szakemberek (lelkészek, theológusok, pedagógusok, orvosok, jogászok) és a tanulóifjúság számára. Az előadások keretében a vakok, siketnémák oktatásának főbb kérdéseivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, mely alkalommal Csokonai Vitéz Gizella vak költő saját költeményeiből szaval, Reidl Margit vak énekművésznő pedig Lumpé Gizella vak énektanárnő zongorakisérete mellett opera-részieteket és magyar áriákat fog előadni. Bemutatásra kerül ezenkívül a vakok különleges irása és olvasása is. Előadó Tóth Zoltán gyógypedagógiai igazgató. Szentgyörgyi Gusztáv siketnéma-intézeti tanár megfelelő előadás kíséretében a beszélő siketnémát fogja bemutatni. Igen érdekesnek ígérkeznek Füzessy Árpád gyógypedagógiai tanárnak illusztráló rajzai, amelynek kapcsán a rajzot, mint a családi és iskolai nevelés igen fontos eszközét mutatja be. A szakemberek részére pedig a fogyatékosságok társadalmi megelőzésének kérdését ismerteti a Társaság. Első előadás a kollégium tornatermében december 1-én délután fél 5 órakor a nagyközönség számára, második előadás dec. 2-án délelőtt 11 órakor a díszteremben a szakemberek számára, harmadik előadás pedig dec. 2-án délután 3 órakor a tornateremben a tanulóifjúság számára tartatik. Az előadásokért a Társaság belépti díjat nem szed, azonban költségeinek megtérítésére és a fogyatékosságok elleni küzdelem céljaira szánt szives adományokat köszönettel fogad. Aki a fogyatékosok ügyét, a magyar kultura fejlesztését, életképes és egészséges nemzedék megteremtését lelkén viseli, a Társaság előadásairól nem maradhat el. ÚJDONSÁGOK. — A Nemzeti Hiszekegy költője f. Pappváry Elemérné sz. Sziklay Szeréna, aki Nemzeti Hiszekegyünket irta, fiatalon, 42 éves korában, irodalmunk gyászára s az egész ország bánatára, e hó 16-án elhunyt. Az a költeménye, a „Hitvallás", melynek első strófáját naponként elimádkozzuk, a háború utáni magyar nemzetnek érzelmeit oly hűséggel, közvetlenséggel s mesteri tömörséggel fejezi ki, hogy a Himnusz és Szózat mellett harmadik nemzeti énekünkké lett. Pappváry Elemérnét a nemzet halottjaként Raffay Sándor evangélikus püspök temette el e hó 18-án. Temetése napján a helybeli református kollégium és a nőnevelőintézet fekete zászló kitűzésével adtak kifejezést kegyeletes gyászuknak. — A színészet érdekében. A valíásés közoktatásügyi miniszter leiratot intézett a városhoz, melyben a vidéki színészet válságos helyzetére hívja fel a figyelmet. Megállapítja, hogy városunk eddig sem zárkózott el az idejövő színtársulat támogatása elől, de az eddig nyújtott szubvenciókat feltétlenül emelni kell, ha csak azt nem akarjuk, hogy a magyar kultúra nagy kárára színészetünk teljesen meg ne semmisüljön. A kerületi beosztás szempontjából végleges döntést kér arra vonatkozólag is,